Szolnok Megyei Néplap, 1958. szeptember (9. évfolyam, 207-231. szám)

1958-09-06 / 211. szám

1958. szeptember 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 .. „Húsd rá ^cigány’» hadd lássák, hogy mulat a regruta. „BESOROZTÁK II LEGÉNYEK ELEIÉT“ Hazafelé a sorozásról. Vonaton, kocsival, kerékpáron a szokás. A kengyeliek léfeáton jönnek, ünnepi magyarban. Kenyeres Im­re, a Dóssá Tsz tagja, a Dózsa lovával nyitja meg a sort. „Szerezzetek becsületet falunknak a Néphadseregben“. Korányi Tibor, a községi Hazafias Népfront Bizottság elnöke búcsúzik a falu főterén összesereglettek nevében a regruta if jaktól. KÜLÖNÖS KÉTLAKIAK A kétlakiak több fajtája is­meretes. Róluk sem a munkások, sem pedig a dolgozó parasztok nem vélekednek valami túlsá­gosan hízelgő módon. Persze, ennél a fogalomnál sem lehet általánosítani és nem is szabad egyforma mércével a kétlakiak helyzetét tárgyalni. Vannak fo­kozatok és bizonyos eltérések, különbözőségek. Különösen Szolnokon, a Jár­műjavítóban, a Cukorgyárban nagyon sok olyan munkás dol­gozik, akinek otthon is van né­hány hold földje. Ezek az em­berek rendszerint váltott műsza­kot tartanak: sokszor kora haj­nalban kapálnak, néhányat for­dulnak a kukoricaföldön — utá­na pedig vonatra ülnek, majd a munkapad mellé állnak. Felese leges bizonygatni: hóltf árad tan. így tehát előáll olyan helyzet, hogy sem az üzemben, sem pe­dig a földön nem végeznek tel­jesértékű munkát, állandóan hajtják önmagukat és soha nincs pihenőidejük. Sajnálatos, de tény: az üzemele baleseti sta­tisztikája bizonyítja, hogy ép­pen ezek miatt a kétlakiákat éri a legtöbb baleset. Miután fá­radtaik, nem képesek úgy fi­gyelni és a baj hamar megvan. Nincs tehát hasznára sem az embernek, sem a földnek, sem az üzemnek az ilyenfajta kétlakiság. S végül előbb vagy utóbb a kétlaki munkás szembe kerül önmagá­val, amikorig elfogadja, segíti a mezőgazdaság szocialista átszer­vezését — ugyanakkor mint a munkásosztály képviselője né­hány holdas parcellán szabá­lyos talaj zsarolást folytat. így áll ez a dolog. De lehet valaki úgy is kétlaki, hogy nem él távol községétől, hanem vagy az fmsz-nél, vagy a tanácsnál dolgozik, esetleg a malom, helyi vállalat alkalmazottja. Vagy ép­pen a pálinkafőzőé vezetője, mint a jászfelsőszentgyörgyi Pe­tő József, aki az üzem teljes ka­pacitása idején havonta kétezer forintot is megkeres és emellett tizenhét hold földön gazdálko­dik. Beosztása idejét teljes egé­szében elfoglalja és így tulaj­donképpen földjét mással dol­goztatja. Ilyen módon tehát jog­talan hasznot zsebel be és a Reggel hét óra előtt 10 perc­cel léptem be a szolnoki Jármű­javító kapuján. A munkások nagyrésze most érkezett, blok­koltak, s aztán indultak sietve munkahelyük felé. Joó József­fel ketten ugráltuk át a síneket és igyekeztünk a VII. b. osztály külsős művezetői irodája felé. Már útközben magyarázta a ten­nivalókat. Gyorsan kiosztjuk a munkát a dolgozóknak, megállapítjuk a létszámot, jelentjük, s aztán ki­megyünk a terepre. No, ez semmiség — gondoltam — s mikor ki is nyilatkoztattam véleményemet. válaszképpen csak elmosolyodott. Hogy mennyire elhamarkodot­tan ítéltem, arra csak akkor jöttem rá, mikor már mindket­ten kezdtünk belegabalyodni a kocsik cég- és sorozatjeleibe. Már minden idegszálam tót­ágast állt, mikor a létszám felvé­telére került sor. Nem is gon­doltam, hogy milyen könnyen elveszik egy dolgozó száz közül. Hol az alvázlakatosok voltak eggyel többen, hol meg a gyári munkáscsoport létszáma hibá­zott. Az igazi munka azonban csak most kezdődött. Jöttek a csoport- vezetők sorra. Szegecs-- és 2-es szösvas kel­mi íratlan törvényeink szerint- is kimeríti a kizsákmányolás fo­galmát; De ez nemcsak őrá vonatko­zik, hanem mindazokra, akik al­kalmazottak, vagy hivatalnokok és beosztásuk mellett tíz-tizenöt- hűsz hold földön „gazdálkod­nak’’; Érthető és jogos az az ellenér­zés, amely megnyilvánul /elük szemben a dolgozó parasztok, az alkalmazottak vagy a munkások részéről. Érthető az a követelés is, amely megyeszerte mindjob- ben erősbödik: Valaki vagy legyen paraszt, vagy alkalmazott, — de ne húzzon kétfelől hasznot és főleg az ilyen ember ne beszél­jen a nagyüzemi gazdálkodásról. Más lapra tartozik természete­sen, ha valakinek van néhány- száz négyszögöles háztáji ker- tecskéje, ahol megtermeli a konyhára valót. De valóban el­ítélendő az olyanfajta manipu­láció, hogy — mondjuk — egy földművesszövetkezeti alkalma­zott megkeresi havonta az ezer- egynóhányszáz forintot és emel­lett még tíz-húsz hold földet mással dolgoztat. A kétlakiság harmadik válto­SSeptember 5-én a Pusztakür­ti Állami Gazdaságban a Rizs­termelő Állami Gazdaságok Igazgatósága tapasztal&tcsere­napig MŰVEZETŐ VOLTAM... lene — szólt az egyik, — ne­kem meg hossztartó végszög- vas — így a másik. És aztán 10 óráig nem is volt megállás. Ve­szekedtünk a diszpécserrel, a fő­mérnökkel, az osztályosokkal, szóval mindenkivel. Végre aztán minden dolgozó elégedetten tá­vozott, megkapták az anyago­kat. Már-már kezdtünk mind­ketten megnyugodni, amikor be­állított az irodába Kollár Imre alvázlakatos. — Elfogyott a 45 tonnás vo­nóvégrész — jelentette savanyú ábrázattal. — Hű, a mindenit. — ugrott fel az asztal mellől az én em­berem — akkor le kell állítani a munkát — Dehogyis kell — mosolyo- dott el a felháborodás láttán az olajosruhás ember. — Találtam itt a futón négy darabot, mára elég lesz. csak el kell kérni a szomszédoktól. Két gyors telefonbeszélgetés, s aztán Kollár Imre is megnyu­godva távozott. — Az a baj — nézett rám Joó József. — hogy az osztályok zata az alábbi Á cibakház! dől* gozó parasztok elmondják, hogy Kulik Kálmán Budapesten, a Magyar Nemzeti Bániénál fele­lős beosztásit visel. Nyilván olyan fizetést is kap, hogy abból jól él. Ám Kulik Kálmán ezen felül még „gazdálkodó’’ Cibakházán. Harminc hold földet dolgoztat s a ci-bakházi dolgozó parasztok joggal tűnődnek azon, hogy ez a „gazdálkodás” miként fér ösz- sze egy szocialista intézménynél dolgozó ember életfelfogásával; Kulik Kálmán panaszkodik, sajnaitatja magát, hogy minden fizetése rámegy a harminc hold elmunkálására. Panaszkodik, de nem nagyon szánja senki. Azt tartják ugyan­is: Ha ráfizet a gazdálkodásra, miért folytatja? Nem kényszeríti arra senki. Ferenczi Sándor agronómus esete — ugyanott — meg szinte tipikus példája nemcsak a két- lakiságnak, hanem a kétlaki gondolkodásmódnak is. Az agro­nómus egyik mezőgazdasági nagyüzemben munkálkodik, emellett otthon öt hold földön egyénileg gazdálkodik. Ehhez sem kell kommentár. Sz. F, értekezletet tartott. Bezsik Ti­bor elvtárs, az igazgatóság veze­tője irányította a meghívott szak­emberek beszélgetését. rejtegetik egymás elől az anya­gokat. Most egy kis szünet követke­zett. Szétnéztem egy kicsit a kimutatások között. Kiderült, hogy két ember irányít itt 15 munkacsoportot, amelyek létszá­ma együttesen száz körül mo­zog. — Na, akkor gyerünk a te­repre — adta ki a jelszót kísé­rőm. — Megnézzük a tegnapi, meg a holnapi munkát. — Ezek itt a megjavított ko­csik. — mutatott rá egy 8->-10 kocsiból álló különítményre. Egy pár nappal ezelőtt még ilyenek voltak — intett az ellenkező irányban várakozó roncsok felé. — Ezeknek az olasz kocsik­nak át kell alakítani a futómű­vét német rendszerűre — ma­gyarázta. — A kocsik itt van­nak, de a vontatási szolgálat még mindig nem küldte el a megrendelőleveleket. Ezen vitá­zunk már két nap óta Kovács Jánossal, a diszpécserrel — adta meg visszafelémenet a felvilá­gosítást. Délután fél négykor, megsző»' lalt a gyárduda, bizony már alaposan fáradt voltam. Egy azonban biztos: megismerked­tem egy nagyon nehéz, de azért mégis szép foglalkozással. ” XSb ó® 10 %-kal több tag fi Sallai Téz-hen Alkotmányunk ünnepén töb bedmagammal meglátogattam két kisújszállási termelőszövetkezetet: a Sallai és a Március 15 Tsz-t. Az előbbiben 84 kg fajsúlyú kenyérgabona termett. Lát­tuk a tisztára kapált 25 kh-s hibrid-kukoricavetőmag-táblát, a közös szőlőt, melyre megyénk bármelyik nagygazdasága büsz­ke lehetne. A villanyerőre berendezett kovács- és asztalosmű­helynek is sok csodáló ja akadt. A Sallai Tsz tagsága a közelmúlt hetekben tíz százalékkal gyarapodott. Mind a régeknek, mind az újaknak lesz mit tenniök a közös gazdaságban; a tagság ugyanis elhatározta, hogy az úi gazdasági évben még több munkaigényes növényt termel, mint eddig. Bornemissza Sándor Vasutas Szakszervezet ÜB elnöke Kisújszállás Tapasztalatcsere a Posztafeürtí Állami Gazdaságban

Next

/
Thumbnails
Contents