Szolnok Megyei Néplap, 1958. szeptember (9. évfolyam, 207-231. szám)

1958-09-27 / 229. szám

-I—•—

PENTEKEN DÉLELŐTT MEGKEZDŐDÖTT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ÜLÉSSZAKA

Dobi István országgyűlési beszéde

VI országgyűlés pénteki nagy érdeklődéssel várt ülésére zsúfolásig megteltek a képviselői padsorok, a karzatokon pedig üzemi, vállalati, falusi dolgozók foglaltak helyet. Kevéssel 10 óra után a képviselők nagy tapsa közben léptek a terembe a kormány tagjai.

R észtvet teje az ülésen Dobi István, a Népközt areas ag Elnöki Tanácsának elnöke, dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás paraszt kormány elnöke. Apró Antal a kormány első elnökhelyettese. Kádár János és Marosan György államminiszter, valamint a kormány tagjai.

\ diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti dip-- lomáciai képviseletek számos vezetője és tagja.

Az ülést Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg.

Bejelentette, hogy a Minisztertanács elnöke törvényjavaslatot nyújtott be az országgyűlési képviselők, valamint a tanácsok tágjainak választásáról szóló jogszabályok módosításáról és kiegészítéséről.

Az országgyűlés ezután elfogadta az ülésszak tárgysorozatát.

1. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának beszámolója.

2. A Minisztertanács beszámolója.

3. Az országgyűlési képviselők valamint a tanácsok tagjainak választására vonatkozó jogszabályok módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása.

4. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának az országgyűlés feloszlatására vonatkozó javaslata.

A tárgysorozat elfogadása után Rónai Sándor bejelentette, hogy napirend szerint következik a Népköztársaság Elnöki Tanácsának beszámolója, amelyet Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke mond eL

— A mai ülés mondotta Dobi István beszédének bevezető részében — a magyarországi szocialista építés igen komoly és talán legnehezebb harci szakaszát zárja le. Az Elnöki Tanács a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Hazafias Népfront és a Forradalmi Munkás-paraszt Kormány együttes kezdeményezésére úgy határozott, hogy javaslatot tesz az országgyűlés feloszlatására. Az erre vonatkozó átiratot eljuttattuk az országgyűlés elnökének kezéhez.

Nehéz világpolitikai helyzetben, sorozatos imperialista provokációk idején

szólítjuk új országgyűlési képviselő választásokra — s mivel 1959. május 17-én a tanácsok megbízása is lejár — új tanácstagi választásokra — az ország népét.

De másfelől örömmel állapíthatjuk meg a szocialista tábor világtekintélyének, hatalmi túlsúlyának növekedését, a béke erőinek szilárd elhatározottságát, hogy bárminő háborús fenyegetésekkel szemben megőrzi az emberiség békéjét.

Hazánkban belső nyugalom, építkezés, békés munka légkörében élünk, nem egészen két évvel az ellenforradalom után.

— A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának működéséről 1957. december 19-én hangzott el itt a legutóbbi beszámoló mondotta a továbbiakban Dobi István. Az ország teljes konszolidációja mutatkozott abban is, hogy azóta nagymértékben csökkent a törvényerejű rendelet alkotásának szükségessége. A népgazdaság további fejlesztése, a szocialista kultúra terjesztése és békés nemzetközi kapcsolataink kiszélesítése érdekében történtek döntések.

Az Elnöki Tanács minden intézkedéséből a párt és a kormány politikája tükröződött vissza. Jogszabályalkotó tevékenységünket a Minisztertanácscsal teljes összhangban, egyetértésben végeztük. Teljesítettük feladatainkat abban az értelemben is, amint gondoskodnunk kell a népköztársaság alkotmányának betartásáról és másokkal való megtartatásáról, őrködnünk kell a szocialista törvényesség felett.

1 Az Elnöki Tanács elnöke ezu- ] tán a városi és községi tanácsok munkájával foglalkozott. Megköszönte az Elnöki Tanács tagjainak és az országgyűlési képviselőknek, a megyei és megyei jogú városi tanácsüléseken való fokozott részvételét.

A tanácsok községfejlesztési munkájának szabályozásáról szóló törvényerejű rendelet hatása mindenütt megmutatkozik a tanácsok munkájában — folytatta Dobi István. — Ez év áprilisától, július végéig 2245 községi tanácsülésen tárgyalták meg a községpolitikai terveket, több mint 54.000 tanácstag jelenlétében és olymódon, hogy a tanácstagoknak több, mint a fele résztvett a vitában és helyes kezdeményezések történtek a helyi lehetőségek felhasználására, a társadalmi munka megszervezésért.

A törvényerejű rendelet alapján 1958-ra 50 millió forint

bankhitelt biztosítottak a tanácsok számára községfejlesztési célokra.

Ebből út és járdaépítésre kilencmilliót, faluvillamosításra tizenkettő milliót, vízellátás javítására nyolc milliót egészségügyi intézmények fej-1

lesztésére hat milliót, kultú- rális intézmények fejlesztésére és egyéb kommunális feladatok elvégzésére tizenöt milliót vehetnek igénybe.

Dobi István ezután ismertette a külügyi szolgálatban beállott változásokat, majd Magyaron szág nemzetközi kapcsolatairól beszélt.

A% ellenforradalom

mindannyiunk számára nagy lecke volt

Dobi István a továbbiakban részletesen kitért az 1956-os ellenforradalmi eseményekre.

A többi között kijelentette: 1953 óta van együtt ez a ház, s bizonyos felelősség terhel mindannyiunkat azért, mert népünknek, országunknak ebben az időszakban meg kellett ismerkednie egy ellenforradalom szörnyűségeivel, embertelen gaztetteivel és az. a veszély fenyegette Magyarországot, hogy imperialistákkal szövetkezett — belső árulók egy csoportja kiszakítja hazánkat a szocialista országok családjából, visszahozza dolgozó népünk nyakára a kapitalizmus igáját. Felelősség terhel mindannyiunkat, akik itt vagyunk az országgyűlésben és senki se érezze magát felmentve a felelősség alól azért, mert úgy gondolja, adott helyen, — adott pillanatban, ő, személyesen, teljesítette a kötelességét, helytállt a szocializmus ügye mellett, s ennek talán látható, kézzel fogható bizonyítékaira is hivatkozhat.

Felelősök vagyunk mindannyian ... és ne vegye rossznéven tőlem senki, ha erről elmondom a magam nézeteit.

1956 októbere előtt ebben az országban már évekig építettük a szocializmust. Rendkívüli eredményeket értünk el a társadalmi átalakulás, a kultúrális fejlődés, a gazdasági élet területén, iparban, kereskedelemben és mezőgazdaságban egyaránt. A munkásosztály pártja, a dolgozó parasztsággal szövetkezett munkásság kezébe vette az ország kormányzását. Az államhatalom fent és az alsó fórumokon munkások, parasztok, velünk szövetséges értelmiségiek — dolgozó emberek és azok képviselői kezébe jutott.

A szocializmus építése közben hibákat is követtünk el, de a hibák eltörpültek az eredmények mellett és főleg a legnagyobb eredmény mellett, hogy az államhatalom a dolgozó nép kezébe került.

Bennünket, mint országgyűlést és bennünket, mint elnöki tanácsot felelősség terhel azért, mert engedtük, hogy a pártban egy törpe kisebbség, a pártonkívül pedig a rendszer ellenségeinek jelentéktelen csoportja nyugati felbujtókra és szövetségekre támaszkodva hónapokig fúrhatta és faraghatta a népi hatalom épületét és 1956. október 23-án este Budapest utcáin eldördültek az ellenforradalmárok fegyverei.

Nekem meggyőződésem, hogy a magyar munkásságot, a dolgozó parasztságot,

a munkáshatalmat, a proletárdiktatúrát még egyssser hasonló »*®»»• ówUott

Mégis szükségesnek tartom, megmondani — és erre talán nem is a megtisztelő bizalom ad jogot, amiben itt részesítenek, hanem nehéz munkáséletem és évtizedek sok kemény politikai harca —, hogy 1956 októbere előtt, amikor a fel kellett és még fel lehetett volna tartóztatni, visszaverni és megsemmisíteni a munkáshatalom ellen lázító árulókat, abban az időben sem az országgyűlés, sem az elnöki tanács nem mutatta azt az erőt, keménységet és kérlel- hetetlenséget, amit pedig a nép joggal várhatott volna tőlünk. Megmondom ezt a magúnk bírálatára, és megmondom azért, hogy tanuljunk az ellenforradalom előtt tanúsított lanyha- ságunkból. Megmondom azért,

hogy a külső és belső ellenség tanulja meg, jegyezze meg: ebben az országban ezután a munkások és parasztok minden alamuszi vagy nyílt romboló szövetkezésre ököllel felelnek.

Felelős vagyok én is ..

Kádár János a minap elmondta. hogy ha korábban ismerték volna Nagy Imre írásban is lefektetett és azóta nyilvánosságra került nézetei a proletárdiktatúráról, a többpártrendszerről, a varsói szerződésről, a magyar szovjet kapcsolatokról, — Nagy Imrét 1956 október 24-én nem vették volna be a kommunisták felső vezetésébe, soha se lett volna belőle miniszterelnök.

Ehhez úgy gondolom el kell mondjak valamit én is.

1953-ban nekem sok minden nem tetszett, amit Nagy Imre csinált és sok minden nem tetszett amit nem csinált. Például nem tetszett, ahogyan félvállról vette a falusi politika kérdéseit általában és amennyiben érdektelenül szemlélte a beszéde nyomán kibontakozott szövetkezeti válságot. Éj$ nem tetszett, hogy olyan kevés figyelmet fordított a meghirdetett program alapos ismertetésére, a nép komoly, becsületes tájékoztatására a sajtóban és a rádióban, hogy. tulajdonképpen mit, hol és hogyan akarnak. Igen határozott fellépésre volt szükség vele szemben, hogy ezen valamit változtasson. De azután hamarosan elment nyaralni és telefonon kérdezgette időnként tőlem kacagva, hogy mit csinálnak itthon a parasztok, a termelőszövetkezetek.

Egyszer azután már elkerülhetetlennek éreztem, hogy leüljek vele és részletesen beszéljünk: mit akar a bel- és külpolitikában.

Ha én akkor jelentőséget tulajdonítottam volna annak, hogy egyetlen szót sem szól a magyar—szovjet barátsági és szövetségi kapcsolatokról — bizony 1956 október 23-ról 24-re virradó éjszaka én is elkövetek mindent Nagy Imre miniszterelnökségének megakadályozására. De nem igy tettem és később az országházban már nem tudtam többet tenni, minthogy tiltakoztam a varsói szerződés felmondása ellen, ahogy éppen módom volt erre nekem.

A per okmányai, Nagy Imre nyilvánosságra került iratai a legtöbb kérdésre felelnek, amire 1956. október végén és november legelső napjaiban hiába kerestünk választ. De nem mentek fel egyikünket sem a kötelesség alól, hogy ezután minden helyzetben és minden időben tartsuk nyitva a szemünket és kezünk ügyében legyen a fegyver. Kádárék és jómagam, néhá- uyarn, október végén sok erőfeszítést tettünk, hogy a Nagy Imre kormány vezetői előtt bizonyítsuk: miközben idebent az országházban tanácskozik a kormány, odakint véres ellenforradalmi terror tombol. Csak ezután derült ki, amikor már Dudással tárgyaltak és Maléterrel szövetséget kötöttek, Királyra rábízták a nemzetőrség szervezését, csak azután derült ki, hogy kétféle nyelven beszélünk;

Nehéz volt proletárdiktatúráról és szocializmusról beszélni velük, amikor Löwenstein herceggel a magyar bauxit, és Csepel kiárusításáról beszélgettek, s úgy várták Mindszenthy beszédét, mint valami isteni kinyilatkoztatást.

Ez a Mindszenthy miután elítélték és a nyugati sajtó tele volt állítólagos kínoztatásainak vad történeteivel, ismételten levelet írt nekem. Megírta, hogy sajnálja, amit csinált, megbocsátást kert és felajánlotta szolgálatait a rendszernek. Nincs benne félreértés elvtársak. Ennek a rendszernek.

Ügy gondolom tisztelt országgyűlés, most már, ha lezárjuk az ellenforradalom történetét, helyes volt ezt is elmondani.

Az imperialistáknak nem tetszik az, ami Magyarországon történik

Az ellenforradalom és sok minden, ami azóta történt, megmutatta, hogy a nyugatiak mérhetetlen gyűlölettel nézik Magyarország szocialista fejlődését, — folytatta a továbbiakban az Elnöki Tanács elnöke és ahol ártani tudnak nekünk, — ártani próbálnak.

(Folytatása a második: oldalon)