Szolnok Megyei Néplap, 1958. szeptember (9. évfolyam, 207-231. szám)

1958-09-23 / 225. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1966; seeptesnber 23. TÖBB SZOLGÁLTATÁST a lakosságnak A helyiipari vállalatokat kor­mányzatunk döntő mértékben azért hozta létre, hogy az egyéb munkák mellett, elégítsék ki a lakosok szolgáltatási igényeit. A korábbi években bizony eléggé sántított ennek a fel­adatnak a megoldása, mert a helyiipari vállalatok legtöbbje egy-egy nagyobb üzem alvállal­kozója, vagy önálló fővállalko­zó szerepét töltötte be. így a vállalatok hozzászoktak a nagy munkához és velejáró (sum­ma*) pénzhez. A lakosság sem közeledett e vállalatokhoz, meri eléggé drá­gán dolgoztak. Ez abból adódott, hogy a vállalatnak a legkisebb munkához is hozzá kellett szá­mítania az előírt hasznot. Ter- mésztesen így csak a maszek járt jól, mert ő a kisebb javítá­soknál olcsóbban dolgozott, vi­szont nagyobb munkáknál már beszedte a vámot. — Azért volt aztán az az állapot, hegy a helyiipari vállalatok a nagyobb munkákat — mint pél­dául egy drótszövet kerítés, vagy kerti kapu — olcsóbban állították elő, mint a maszek, de a kis munkákkal már nem tudtak gazdaságosan megbir­kózni. Az ellenforradalom után a megyei tanács ipari osztályának helyes intézkedései nyomán na­gyobb javulás mutatkozik. Ez évben már a helyiipari vállala­tok éves tervében a termelési értékhez viszonyítva a lakosság részére történő szolgáltatásokat tervszámokkal szabják meg. — Ugyanakkor a béralap megálla­pításánál is figyelembe veszik a szolgáltatás mérvét és ennek alapján szabják meg a maga­sabb béralapot. Az elmúlt negyedévben ered­ményes volt ez az intézkedés, mert több vállalat — mint pél­dául a Jászberényi Vasipari Vállalat — a kiszabott javítás és szolgáltatási tervét túltelje­sítette. Különösen eredményes volt a vállalatnál a kerítés, kapu, vízvezetékszerelés és a kislakásépítkezésekihez nyújtott szolgáltatás. A Törökszentmiklósi Vasipari Vállalat szép eredményeket ért el az apró javításoknál. Ök el­tértek a korábban alkalmazott bürokratikus módszerektől, a hosszadalmas számlázási rend­szertől. Ma ha egy palacsinta- sütő nyelét kell meghegeszteni, a munkavégzés után a rendelő egy blokkra befizeti a pénztár­ban azt az egy vagy két forin­tot. Van is ilyen apró munka bőven. Lavórfenekelés, lábas­foltozás, tűzhely-javítás — és sok-sok ház körüli apró munka. Mindenesetre a helyiipari vál­lalatoknál nehéz az átmenetet megvalósítani. Bár a lehetősé­gek egy részét biztosította a megyei tanács, de ugyanakkor biztosítani kellene a hiánycik­kek legyártásának gazdasági feltételét. A vásárlók keresik az üzle­tekben a T dugót, banándugót, lámpaemyő-tartót, kályhacsö­vet és különféle cikkeket. Egy­két ezerrel ki is lehetne elégí­teni a közvetlen szükségletet egy-egy negyedévre, azonban Uj hisfilmek a mezőgazdaságról A Budapesten befejeződött Nemzetközi Mezőgazdasági Filmfesztiválon hat baráti ál­lam, valamint hazánk filmgyár- tói szakszempontból igen tanul­ságos filmekkel jelentkeztek. A magyar filmek közül értékes esz­mei mondanivalójával tűnt ki a „Nyitva a kiskapu” című rövid­film. Bemutatja, milyen sors vár arra az egyéni gazdára, aki meg­öregszik s élete virágjában nem hallotta meg az idők sürgető szavát: keserűség, megalástatás. A film — igen helyesen — happy enddel végződik; a koros gaz­dát szívesen fogadja soraiba a nagy család: a termelőszövetke­zet. A filmet télen Szolnok megyé­ben is láthatjuk. gyártásuk a vállalatnál ilyen kis mennyiségben ráfizetéses. Ezt előidézi egyrészt az, hogy az üzemek gépi berendezése és felszerszámozása, műszaki fel- készültsége nem felel meg a nagyteljesítményű sorozat-gyár­tásra. Ugyanakkor a magas for­galmiadó drágítja az előállítási költséget. Csak akkor volna gazdaságos ezeknek a cikkek­nek a gyártása, ha 500—600 ezerrel szólna a megrendelés; Mindenesetre az illetékesek­nek a jövőben meg kell találni azt a helyes és gazdaságos le­hetőséget, ami fokozza a helyi­ipari vállalatok javítási és szol­gáltatási feladatainak emelését a lakosság felé. ■r- ab — Irtsuk a burgonya kártevőjét! Májusiban, júniusiban sok szó esett a burgonyabogár ellen való védekezésről. A későbbi hónapok során — így szeptemberben is — nagy már a csend; Mindenki hallgat, mintha legjobban végez­te volna dolgát;:. Pedig ha így lenne, bizonyára nem merülne fel napjainkban a kérdés: „Ter­messzünk-e egyáltalán burgo­nyát? Meg tudunk-e küzdeni a kolorádóbogárral?” Meg tudunk vele birkózni, csak érteni — és alkalmazni — kell a módját. A termelők több­sége rá sémi néz a már felsze­dett földön a hátrahagyott szár- ra-levéire. Nem, noha azon va­lósággal tobzódik a fejlődés kü­lönböző szakaszain álló burgo­nyabogár. Az igaz, hogy az Idei termésben ezek már nem tesz* nek kárt, de ml lesz jövőre? .:. Bizony, a következő év termését súlyosan veszélyeztetik a kárte­vők! Cibakháza határán öt terüle­tet vizsgáltunk meg tüzetesen, egy-egy heti idő elteltével. Két hét leforgása alatt a bogáralak­ban élő kártevők száma meghá­romszorozódott. Sajnos, a megye más részein is igen magasfokú a fertőzöttség. Mi tehát a teendő? Addig pusztítsuk el a felszínen lévő bogarakat és lárvákat, míg azok vissza nem húzódnak a talajba,­Készüljühk fel időben a jövő évi védekezésre. Demeter János mezőgazdasági mérnök „SEBEKET GYÓGYÍT" J üli nénit edddig semmiféle gyűlésre nem lehetett elcsalni. Hátiméghogy tagja legyen vala­milyen szervezetnek .:. öreg vagyok én már, nem látok jól estefele .;; szóval kifogások mö­gé bújt. Amikor azonban a vö­röskeresztbe hívták, szinte egy- szóra hajlandó volt belépni. Az sebeket gyógyít — mond­ta, amikor a szomszédok kér­dezték elhatározásának okát. Ez jutott eszembe, amíg Mes­ter Sándomé, a községi vörös­kereszt titkár beszámolóját hall­gattam a tiszafüredi küldöttvá­lasztó nagygyűlésen, ahol körül­belül háromszázan jelentek meg. Mester Sándorné ismertette, hogy Tiszafüreden 1951-ben ala­kult 30 taggal a szervezet, s 1953-ban már jelentős eredmé­nyeket ért el, például olyan nagyszabású vöiöskeresztes na­pot szervezett, amely 4 ezer fo­rintot és 40 új tagot hozott. A pénzből az iskolafürdő motor­ját csináltatták meg. A vöröskereszt küldöttválasz­tó nagygyűlésén felszólalt Kerek Kálmánná járási vöröskeresztes titkár, aki találóan a hullám- vasúthoz hasonlította a szer­vezet életét, amely néha igen tevékeny, máskor a hul­lámvölgyben járva néma csönd van háza táján. Most azonban a Vöröskereszt Országos Kong­resszusára való előkészítő gyű­lések megtartásában a tisza­füredi járás vezet. A küldöttválasztó gyűlésen jó munkájukért dicsérő oklevelet kapták többek között Mester Sándomé, Nagy Józsefné, Gom­bácsi Zoltánná, Irházi Miklósné. A múltban olyan jótékonysági intézmények voltak, melyen ke­resztül az úriasszonyok gyako­rolták kegyeiket, vagyonuk mor­zsáiból színpadi külsőségek kö­zött „adományoztak’“. Ma mun­kás-paraszt és értelmiségi asz- szonyok, lányok tetteiből és fil­léreiből gyógyítja a szervezet az élet hajótöröttjeinek sebeit. És , a tömegek felvilágosításával se- I gít az egészség-kultúra minél magasabb fokra való emelésé­ben. Legutóbb, amikor a vörös- kereszt vezetősége meghallotta, hogy pénzügyi akadályok gátol­ják a járási szülőotthonban a a fiók könyvtár létesítését, fel­ajánlotta a segítséget; A vöröskereszt sebeket gyó­gyít. Nemcsak testi sebeket, hanem ime a szellemi fellen­düléshez is hozzásegít, Sokezres tagságán keresztül a segíteni kész kezek mindenüvé elérnek, ahol szükség van rájuk. NAGY JANOS Azonnali felvételre keres ács, bádogos, vil­lanyszerelő, vízvezeték­szerelő szakmunkásokat a 44. építőipari v Álla lat. Szállást biztosítunk. Cím: Budapest, V-, Kossuth La­jos tér 13—15. (Folytatás) Marika lehajtotta a fejét, ment, ment Jancsi után. Tudta, most megint slyán erők hatnak és döntenek életében, amit megmásítani nem lehet. Megkísérelte néhányszor, de már rájött: nincs menekülés. Úgy kell most jövendő anyósa elé állni, mint cselédfoga­dáskor asszonya elé állt az ember. Az majd megnézi, végigméri szemével, esetleg, mintha szeretetből ten­né, megfogja felső-karját, — de ő tudja, ilyenkor kar­izmainak fejlettségét mérik. Ö meg mosolyogni igyek­szik a jóságos nénire. Mert ne hidd, egy pillanatig se hidd, hogy ez valami hízelgés féle a nagyságának azért! De a rokonszenvét meg kell nyerni az első pillanatban, különben nincs félfogadás, vagy ha le­lenc: házhoz vitel. S ha már szolgálni kell másokat; igyekezzék az ember bizalom közepette megtenni mindezt. így sok mindent meg lehet előzni, ami kínos bonyodalmat okoz. Dolgozni csak úgy kell; sütni, főzni, kenyeret dagasztani, az úrnak lábát törölni, — viszont a szobája küszöbéig nem kisérik gyűlölködő szemek, vasárnap este meg mosolyogva fogadják, ha pontos időre hazatér, s tapintatosabban nézik levegő­nek. Sokat meséltek erről néki az idősebb lányok. Azt meg a maga életében is volt alkalma megtanulni; az urak tudnak csak igazán gyűlölködni s mérhetetlen, leheletnyi finomsággal, de megmásíthatatlanul min­den nillanatot áthatóan lenézőek lenne. S az em­ber «zt a lenézést igyekeznék valami módon elviselhe- tőbbé varázsolni azzal, hogv rokonszenvesnek mutat­kozik. Ezt szerette volna most is elérni. Ha sikerülne valahogyan. Csendesen köszönt, vidáman. Ismerte, tud'a vár, hogyan kell ilyenkor viselkedni az asszony elc.'t Szerényen kell szólani. nehogy valami bizal­mas’ «■dús szándékát sejtsék mögötte, de jókedvűen is ugyanakkor, hangulatot teremtve. Hogy mondják azv'áv: ügylátszik, eleven, életrevaló. De nem any- n-rrri, hogy tartani kelljen tőle Meoálltak az asztal előtt. •- Bemutatom édesanyámnak a menyasszonyom. arab'ljír:' bólintott. 'ht'ika meg mintha várta volna, hogy a manit. mv-' kezet nyűit néki. Elvégre... hiszen... De nem' Po”"rrn úgy 'örtént minden, mint a cselédfogadás- ko- •■v ■ 1 4- asszony -r.ak leiével nyugtázta a kö­szönést. 5 elniuSulyodott. És hogy észre vette, a lány Cmsstvay István: Az élet küszöbén (Részlet a szerző készülő regényéből) kéznyújtásra vár, csak azért sem mozdult éppen Ne vegye ezt, ez a lány olyan természetesnek, hogy ők itt most mindenki előtt paroláznak! Nem nyújtotta a ke­zét. Azért sem! A lány érezte, Karabély bácsit neki kellene üd­vözölni, a kézfogásra alkalmat adni. De most már ezt nem merte megtenni. Elég volt ez a pillanat, hogy megijedjen, nem találna-e visszautasításra, ha 6 kez­deményezné, s akkor végleg elviselhetetlen szégyen­ben maradna. Inkább ő sem mozdult. Amikor meg inár leültek Jancsival az asztalhoz, érezték mind a ketten, elmulasztották ezt a pillanatot, nem kezdhetik elölről. Most már úgy történt minden, ahogy történt. Többet nem kerülnek hasonló helyzetbe egymással. A bácsival igyekezett a kis Zöldzvi beszédbe ele- qyedni. De az öreg félrefordította fejét. Majdnem elsírta magát itt a fiatalok előtt! Hát ennyire sem érdemesítik öt? Ennyit sem érdemelne a fiataloktól? A fia menyasszonyától! Ettől a leánytól, akinek min­dig pártját fogta a felesége előtt. Kiállón érte isme­retlenül is. Bátorította a fiát. Hogy megszorította volna ő ennek a leánynak a kezét! Akit a fia válasz­tott magának. S annyira sem érdemesítette, hogy kezet fogjanak egymással. Sírt benne a lélek, csak éppen mutatni nem akarta, észre ne vegyék. Szé- gyellte magát a felesége előtt is. Ugyan az észre vette-e? Még csak az hiányzik! arabélynél összeszorított fogakkal konoku hallgatott. Csak úgy ritkán szólt egy-egy szót, akkor is mindenkihez intézte szavait, mint a ki­nyilatkoztatásokat szokás. Majd egyszer csak a leány felé fordulva váratlanul megkérdezte: — Mondja csak, kedvesem, hogy érzi magát, a: új helyen? Köszönöm jól — felelt a kis Zöldevi, s várta ugyan hozzáteszi-e az asszony; amit a fiam szerzett magának. De nem mondta tovább, nem mondta ki a mondat végét, igy is elég volt tudtára adni a frus­kának,; jól sejti ő, hogyan kaphatott egy ilyen valaki egyszerre, már az első évben fővárosi beosztást. Mert az igaz, káder ide, káder oda, vagy hogy mond­ják most, de summás lányok, parasztok lányai meg ilyen lelencházi gyerekek, mit érnek, ha nincs isme­retségük rendesebb helyeken! Még szerencse, hogy egynémelyik minisztériumban annyi régi, jó szak­ember van. — Aztán szeret-e tanítani? — Szeretek. — A gyerekeket is szereti? — Azért lettem pedagógus. — És mire tanítják őket. azokat a kicsi gyere­keket ott az óvodában? — Mindenre, néni kérem. — Ne mondja, kislány — csücsörítette el málna/ szinti ajkát Karabélyné, s cuccagott is egy keveset hozzá; — Ne mondja..-.?! Isten nevére is? Marika elmosolyodott. — Nem, néni kérem. Káromkodni nem tanítjuk őket, hittan meg a régi óvodában sem volt. Jancsi egy pillanatra felnézett. Aztán meg, mint aki semmit sem hall, kanalazta gyorsan, sietve tovább a pohárból a jeges fagylaltot. Az epret meg a vaníliát. Ette, ette, s közben az izzadságtól gyűrűzött a hom- iofca. Zsebébe nyúlt s a zsebkendővel meg-megtörül- közöitt. Aztán evett tovább, szótlanul. * 'Főbbet a családdal a kis Zöldevi nem is talál­kozott. Nem fogadta el, hogy együtt vacso­rázzanak valahol a pesti oldalon. Arról meg éppen­séggel hallani sem akart, bárhogyan is kérlelte haza­kíséréskor Jancsi, hogy valamikor lelátogasson Kara- bélyékhoz. Otthon bekapcsolta a rádiót. Érezte, vagy talán tudta is már: Jancsi mondhat, amit akar, kettőjük között vége kell, hogy legyen mindennek. Nincs tovább, nem is lesz. Szólt a rádió, ő meg nézte a mennyezetet, gondo­latai össze-vissza kergetőztek. Közben gl is aludt egy-egy pillanatra. ' Reggel a Falu-rádió zenei szignáljára ébredt. Elfelejtette kikapcsolni éjszakára a készüléket.. — .Véle — 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents