Szolnok Megyei Néplap, 1958. szeptember (9. évfolyam, 207-231. szám)

1958-09-19 / 222. szám

1953. szeptember T9, SZOLNOK WiFi NÍPLAP 9 í 9 hatalmon lévő munkásosztály fontos feladata a termelőszövetkezeti mozgalom segítése A SZÖVETKEZETI MOZGA­LOM térhódításéira méltán büsz­ke nemcsak a termelőszövetke­zeti parasztságunk, hanem me­gyénk üzemei, köztük a Szolnoki 1-apírgyár munkás és műszaki kollektívája is. Az üzemek az el­múlt 10 évben sokat tettek ter­melőszövetkezeteink megerősíté­séért. Erejükhöz mérten anyagi segítséget is nyújtottak a me­zőgazdasági termelés korszerű­sítésére és gépesítése terén. Igen hasznosnak bizonyult az üzem patronázs mozgalma. A Szolnoki Papírgyár évekig patronálta a kunhegyesi Vörös Október, majd a Lenin Termelőszövetkezetet is. Segítséget nyújtottunk az új is­tállók, gazdasági épületek vil­lany- és vízvezetékhálózatának beszerelésében, s keskeny sín­párok lefektetésében, műhelyeik felszerelésének korszerűsítésé­ben, kisgépek és egyéb anyagok beszerzésében, örömmel tölt el bennünket az a tudat, hogy az általunk patronált termelőszövet­kezetek gazdaságilag és szerve­zetileg megerősödve példaként állhatnak az egyénileg gazdál­kodó parasztság előtt. A további célkitűzések meg­valósításában is nagy feladat vár a munkásosztályra, az üzemek dolgozóira. Mint hatalmon lévő osztálynak feladata, hogy meg­győző szóval segítse a még egyé­nileg dolgozó parasztságot annak megértésében, hogy számára a felemelkedést biztosító egyedüli helyes út a termelőszövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás. Ezen túlmenően feladata, hogy a ter­melőszövetkezeteknek az üzemek lehetőségeikhez mérten nyújtsa­nak politikai, üzemszervezési, műszaki és kulturális segítséget. Ez érdeke a munkásosztálynak, mert hiszen a nagyüzemi gazdál­kodás az, amely Jcépes a több­termelésre és így elősegíti a jó­lét gyorsabb növekedését. Érde­ke a nagyüzemi gazdálkodás dolgozó parasztságunknak is, mert csak ezen áz úton tudja jólétének növekedését, embe­ribb, kulturáltabb életét bizto­sítani. ÜZEMÜNK AZ ELLENFOR­RADALOM- UTÁN is fenntartot­ta kapcsolatát az általa patro­nált tsz-ekkel, sőt újabbaknak is 1 nyújtott műszaki támogatást. Ezi a kapcsolat azonban nem nün- ] denben volt megfelelő. A párt felhívására úgy döntöttünk, hogy a kunhegyesi termelőszövetke­zettel újra felújítjuk patronázs kapcsolatainkat, és lehetősége­inkhez mérten politikai, üzem- szervezési és műszaki segítséget nyújtunk részükre termelési, fej­lesztési feladataik megoldásá­ban. Bízunk abban, hogy tovább­ra is hozzájárulunk a termelő- szövetkezetek gazdasági és poli­tikai megerősödéséhez. Ezen túlmenően kötelessé­günknek tartjuk, hogy az üze­münkben dolgozó és földdel ren­delkező, úgynevezett kétlakiak- kal is beszélgessünk a mezőgaz­daság szocialista átszervezésé­ről. Meggyőző szóval azt szeret­nénk elérni, ezen dolgozóink megértsék, hogy a tsz-ben is ugyanolyan jövedelemhez, sőt nagyobbhoz is juthatnak, mint üzemünkben. Megélhetésük, csa­ládjuk jövője ott is ugyanolyan biztosított, mint az üzemben. Ezen a téren az a tapasztala­tunk,- hogy egyes dolgozók, akik­nek vagy megvan a földjük, vagy leadták, mielőtt bejöttek az üzembe, elismerik, hogy a termelőszövetkezetek ugyan­olyan, sőt nagyobb jövedelmet tudnak biztosítani, mint az üzem, de ennek ellenére néhányan úgy vélekednek, hogy mondjon le a párt a mezőgazdaság szocialista átszervezéséről, vagy akik lead­ták földjüket, kapják vissza és mint egyéniek gazdálkodjanak. Vannak olyanok is. akik a je­lenlegi állapotokat szeretnék fenntartani. Nyilvánvaló, hogy ezek a nézetek helytelenek. A PART ÉS A KORMÁNY nem mond le a mezőgazdaság szocialista átszervezéséről, mi­vel a parasztság felemelkedésé­nek, jóléte növelésének, a me­zőgazdaság terméshozama eme­lésének ez az egyedüli járható útja. Másrészt szocialista társa­dalmat felépíteni a mezőgazda­ság szocialista átszervezése nél­kül nem lehet. A kisüzemi gaz­dálkodás a termelésben nem tud lépést tartani a nagyüzem­mel és napról-napra szüli a ka­pitalizmust, annak gondolkodás- módját. De árt ez a gondolko­dási mód az egyénnek és a kö­zösségnek is. Valahogy úgy van­nak ezek az emberek, mint aki mindig ki akar venni a takarék­ból, de betenni sohasem. Min­denki előtt nyilvánvaló, hogy aki kétlaki munkát folytat, nem tud a néhány hold földje művelésé­vel foglalkozni, állatot nem igen tart, a földet nem trágyázza. Így annak terméshozama évről-évre csökken. Másrészt ezek a dolgo­zók, mikor a mezőgazdasági munkák zöme jelentkezik, nem tudnak az üzemben és a mező- gazdaságban is munkakötelezett­ségüknek teljes mértékben eleget tenini. Van néhány üzemi munkás gondolkodásmódjában is problé­ma. Azt vetik fel, hogy miért szükséges a termelőszövetkezet patronálása, segítése, hiszen a termelőszövetkezeti parasztok jövedelme sok esetben megha­ladja az üzemi munkásokét. — Nyilvánvalóan ez a né­zet is helytelen. Annak csak örülni lehet, hogy termelő­szövetkezeti parasztságunk jöve­delme nő, mert ez is bizonyítja a nagyüzem fölényét, s azt is je­lenti, hogy több terméket adott a munkásosztálynak. Azonban figyelembe kell venni azt is, hogy vannak ugyan 40—50 000 Ft, sőt több évi jövedelmet el­érő családok, de ezek családok és nem egyének. Vannak kiváló állatgondozók, akik a napok na­gyobb részét munkában, az álla­tok gondozásával töltik. Ezen keresztül tudnak nagyobb jöve­delmet biztosítani egyrészt a család, másrészt a termelőszövet­kezetek részére. Ugyanakkor vannak jól működő tsz-ek, ahol a jövedelem nagyobb, és vannak gyengébbek, ahol a jövedelem alacsonyabb. AZ ÜZEMEKNEK ELSŐSOR­BAN az új, a gyengébb termelő- szövetkezeteket kell támogatni és segíteni, hogy megerősödje­nek. Nekünk a termelőszövetke­zeti mozgalom egészét és célki­tűzéseit kell tekintetbe venni, s aszerint cselekedni. Zsarnai György üzemi párttitkár. igazán: mi a különbség a múlt cs a jelen között, amikor apám télkiló rizs áráért is oly sokat dolgozott. A mi időnkben a Szabadságnak kb. 140 tagja volt. De a dolgozó családtagok is voltak vagy nyolcvanan. — Igaz, így is megszorult a munka, különösen aratás idején, bár a Szabadságban nem volt divat a 8 órás munkanap: ebbe a tag­ság sehogy sem ment volna be­le. J~lc 1954-ben már szinte ész- revétlenül folyt az aratás, négy kombájn is segítette a tag­ságot az aratásban. Ez is felmér­hetetlen segítséget jelentett a tsz-nek, mert míg a kombájn aratott, a tagság befejezhette a kapásnövények utolsó gyomta­lanítását. Ezen az őszön értet­ték meg valóban a tsz gazdái, hogy mit jelent a gép. Ezen az őszön már tengeri és egyéb ta­karmány is szépen került kiosz­tásra, míg azelőtt ezek a ter­mények majdnem csak a közös állatállomány szükségletét fed­ték. Aztán a következő tavaszon Farkas Máté agronómus így kezdett gondolkodni: mi lenne, ha a kapásnövények munkálá- sára is szerződést kötnének a gépállomással? Szerződést kö­töttek. Ennek az lett a követ­kezménye Jtogy sohasem torló­dott többé fel a mknlca, min­dent idejében el tudlak végez­ni. így lett a gépállomás nélkü­lözhetetlen segítője a tsz-nek és így dolgozták ki minden évben a mezőgazdasági tervet. Ezu­tán már jelentős összeg jut a beruházásra is. A meglévő egy tehergépkocsinak már nem túl nagy áldozattal vettek párját. Munkába állt egy teljes építő­brigád is. Mert első feladata lett most már az állatállomány szaporítása és korszerű istállók­ra volt szükség. 1956 nyarán senki sem sejt­hette, hogy amikor vége a mun­ka dandárjának, — véres ziva­tar tör ki Budapesten, aminek gyilkos villámai egész Magyar- országon pusztítant fognak. Ki­robbant az ellenforradalom. Es ennek a rettentő káros vihar­nak a szele alaposan megku- szálta az oly sok fáradtsággal felépített tsz rendjét is. Most, akik csak kényszermegoldásból lettek tagjai a Szabadságnak, felhördültek és azonnal le akar­tak számolni a közösséggel. A tsz el is eresztette a hir- télén kinyílt szeműeket, de a közösség vagyonából egy iz- nyit sem engedett széthúzgálni. Ilyen rögtön rendelkező „jel­szókat” lehetett hallani a tsz irodája körül: „Mindenki elvi­'Thagy.&b, (nebéd-b inüldtdá# Magyar, merész mulatság a lovasverseny, ugratás. Korunlj, emberének' mind ritkábban van része benne, de annak, aki a Mezőgazdasági Kiállítás lovasbemwtatóját felkeresi: ugyancsalG van, Megcsodálhatjuk, mint hajt egV csikós öt lovat — méghozzá kocsi nélkül. Bátorságot, sok rátermettségét, rengeteg gyakorlást igényel a nagyszerű mutatvány megtanulása. Nem könnyebb az akadályugratás sem. Bizony könnyen megeshet az ügyetlen lo­vassal, hogy lovával együtt vág neki az akadálynak — és egyedül ér át rajta. A vásáron nem fordul elő .ilyesmi. Valódi lóratermett legények ülik meg a nemes telivéreket Egy csikós öt lovon nyargal a mezőgazdasági vásár lovasbemuta- tóján. Sötétkék dolmányán eziiistptípke csillan, kondorhaja teb­ben — de sok leányszivet megdobogtat... szí a saját jószágát és szerszá­mát.” — „Ami csak osztható, i munkaegység arányában kiosz-j tani.“ „Mindent széjjel osztat­ni”. Ezek a lazító, felforgató han­gok mélyen elkeserítették mind-\ azokat a tagokat, akik valaha a- semmiből teremtették meg a sofc< év fáradtságos munkájával mindazt, amit most tékozló mó­don osztani lehetne. De a tag­ság zöme mindezekre végülis\ egy határozott „nem”-et kiáltott.' Es ezután a tsz maga zárta ki soraiból az összeférhetetlen, rá­galmazó elemeket. 1956-ban megtisztult hát a tsz a nyughatatlanoktól és a fcö-ft vetkező évek eredményei be-}\ igazolták azt, hogy csak akkor- születhetnek szép eredmények, - ha mindenki megérti a célt\ és mindenki saját tulajdonaként‘ becsüli meg a közös vagyont, a' közösség tulajdonát. Most tíz éve annak, hogy pa­rasztságunk elindult a szociális-] ta mezőgazdaság egyetlen helyes\ útján, a termelőszövetkezeti* mozgalom útján. Ma már el-1 mondhatjuk: a 10. évfordulóját nak ünnepén már oly sok ered-\ mennyei dicsekedhetünk, ami\ életszínvonalunk további eme-, lését fogja szolgálni. Csató János tizedes, , _JL Szolnok, Honvédség % Hortobágy követei délutánonként pazar lovasbemutatókkal ejtik bámulatba a vásár látogatóit, Sárga a csikó, merész legény rajta. A díjugratásra nevelt neme$ telivér biztosan veszi az akadályt, J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents