Szolnok Megyei Néplap, 1958. szeptember (9. évfolyam, 207-231. szám)

1958-09-03 / 208. szám

rw58. szeptember 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP MEGEMLÉKEZÉS Petőfi Sándor Jászberényi napjairól MN A HELYEM ÁLLOTT S1SMIS MIHÁLY ES N FJE. a ÜZEND RE Y FRANC i SK i HÁZA. » v s * PETŐFI SAN DOB i i:st Hi.sít.t. ■"* IZEND'REY JUHAI ITT LÁTOGATTAK MEC ROKONAIKAT • AZ \Bh7. EYBEN. ÜH m HA/ Af IAS NtPFRON •^^Uséiu, e fiáisltolfc».*,- ., 1847 őszén került el Petőfi Jászberénybe, esküvőjük után nemsokkal, amikor feleségével Pestre utazott. Itt lakott Slsmls Mlhályné, Szendrey Franciska, Petőfi feleségének nagynénje, s a fiatal házasok hozzájuk jöttek látogatóba. Sismisék közelI rokonságban álltak a Bathó-családdal, mely­nek körében még ma is elevenen él Petőfi látogatásának emléke, A vendéglátók háza a Kőhíd kö­zelében, a Zagyva kiöntése mel­lett állott, és az akkori idők jó szokása szerint az emberek es­ténként a ház előtti kis pádon üldögéltek. Ide telepedett U Pe­tőfi is, s innen nézegette a város sürgő-forgó népét. Bár nem elő­ször járt ekkor Jászberényben, és igy a rokonokon kívül már is­merősei is voltak. Azt is megőrizte a családi ha­gyomány, hogy Petőfi nem na­gyon tisztelte a házirendet. Ké­sőn érkezett haza ebédre, és va­csorára, és vasárnap délelőtt — fittyet hányva a jászberényi pol­gárok érzékenységére — ingujj­ban ült ki a hdzelőttl kis padra. Éppen itt húzódott el á város egyik élénkforgálmú utcája, a Kovács utca és az emberek rosszallólag csóválták a fejüket, s többen meg is jegyezték, hogy milyen „új módit” akar megho­nosítani ez a pesti „firkász”. Petőfi Jászberényben töltött napjairól a családi hagyományon kívül semmi emlék nem mamát, bár már évtizedekkel ezelőtt is felmerült a gondolat, hogy azt a házat, amelyik a régi Stsmis-hdz helyén épült, a nagy költő és fe­lesége jászberényi tartózkodása emlékére táblával kellene meg­jelölni. A megvalósítás sokáig el­maradt. A márciusi forradalom százéves évfordulóján a Kőhídtól mintegy 100 méterre leplezték le Petőfi márványszobrát, majd a 110 éves évfordulón pedig — ez év március 15-én — a Hazafias Népfront jászberényi városi bi­zottsága pótolta ezt a mulasztást, és egy szép márványtáblát leple­zett le Petőfi Sándor és felesé­gének egykori tartózkodási he­lyén. Akik Jászberényben járnak, és e táblát megpillantják, nem mu lasztják el, hogy néhány percet mcgilletődve elidőzzenek a tábla előtt. N. F. AZ ZLSŐ NAPON... NEGYVEN KISLÄNYFEJ a padok fölött. Negyven figyelő tekintet, kicsit lelkes, kicsit megszeppent gyerekarc. A Köl­tői Anna úti általános iskola ötödikesei megkezdték a tan­évet. Nagy dolog ez, hiszen a mai nap kezdenek nagylányok len­ni. Már nem tanítónéni, hanem több tárnámén! tanítja őket. Üj tantárgyakat is tanulnak. Az osztályfőnöknéni, a kedvesami, meleg hangú pedagógus már ré­gi ismerősük. Elmúlt évben Is Molnár Jánosné tanította náluk a rajzot Ez évben osztályfőnök lett és a rajzon kívül a szám­tant is ő fogja tanítani. A gye­rekeket személyesen ismeri, ki­véve két új kislányt; Dobos Ma­rikát a Bajcsy-Zsilinszky úti is­kolából, meg Danis Annuskát Paksról, Ok még egy kicsit riad­tak, új a környezet. De egy-Hét nap és ők is ugyanolyan „teljes-^ jogú** tagjai lesznek az osztály " nak, mint az ős Koltóisok. Mivel is kezdődik az új tan­év? Hát ismerkedéssel, beszél­getéssel. A gyerekek megtud­ják, hogy az iskola rendbehoza­tala közel 300 ezer forintba ke­rül. Az összeg nagyságát ugyan még nem tudják érzékelni, de azért elismerően néznek össze. És mint ahogy az egyik szőke copfos kislány mondja; nagy pén2 ez, és ezt úgy kell megkö­szönni, hogy vigyáznak az isko­la berendezésére. — Bizony gyerekek, hogy ötö­dikben ilyen sokan lehettek, azt a mai rendszernek köszönheti­tek. Régen a negyedik után igen sok gyerek ment' el dolgoz­ni, mert a szülei nem tudták ta­níttatni, — mondja mesélő han­gon, de nagyon komolyan a ta­nárnőn i. Az okosarcú kis Kont­raszt! Marietta mindjárt meg is toldja azzal, amit anyukájától hallott: — Azelőtt igen sok ilyenkorú kislány mint én, libapásztomak kellett hogy menjen. A nagyob­bak meg tehenekre vigyáztak.— És ahogy ezt mondja, látszik, hogy nincs mögötte élmény. Nemcsak azért, mert városi gye­rek a kis Marietta, hanem az­ért, mert az 6 kis életében el­képzelhetetlen, hogy egy gyerek ne tanulhasson, ha tízéves. Folyik a beszélgetés tovább. Most azt firtatja Molnár János­né; milyen gondokkal jöttek az ötödik osztályba a lányok. Most jobban össze kell szednünk ma­gunkat, mert nehezebb a tan­anyag, idegen nyelveket is fo­gunk tanulni, mert már felső­sök vagyunk, és sokkal komo­lyabbnak kell lennünk, — hang­zanak egymás utá és egymás szavába vágva a vélemények. Jö BESZÁMOLNI a nyári él­ményekről is. Kettő kivételével az egész osztály volt nyaralni. BátörÜ Borbála például egy hónapot töltött Mátraházán sá­tortáborban, ahol minit ő mond­ja — „kimintázták“ a sátrak elejét, meg a tábor környékét. Persze, sokat sétáltak a hegyek­ben is. Egy másik kislány kö­rüljárta édesapjával a Balatont. A Balatonon különben négyen- öten is voltak) ötödik osztály, 1958-ban, ahol el sem tudják képzelni, mi is az u nyomor, ahol majdnem min­denki volt nyaralni, ahol az egész osztály egy emberként je­lentkezik úttörőnek. Most már nincs más hátra, mint a padbe- osztás, a rendtartás isméi'tetőse, azaz hogy: mikor mehetnek mo­ziba a „nagylányok”, meg med­dig maradhatnak az utcán, ho­gyan kell viselkedniök. Ötödik osztályosok, örömeik, gondjaik a szocialista ifjúság örömei, gondjai már, Az a fon­tos, hogy ezt meg tudják érteni és át tudják érezni Folyik az óra. Az egyik kis­lány óvatosán hátrafordítja a fejét és valamit suttog a háta mögött ülőnek. Az osztályfőnök­néni szigorúan ránéz. A kicsi el­pirul és gyorsan visszakapja a fejét. Megkezdődött a tanév.. $ — ht — Zeuéí a 'Tiű.n.ádg.^ái A munka nehéz, szinte állandó a hőség, rengeteg a szúnyog és kevés a. víz. Mégis, mélyülnek a csatornák ott, az Iván Kar­pov Önkéntes KISZ-tábor környékén — ott, közel a hansági ta­nyákhoz —, a dagadó izmok, a feltartóztathatatlan Erő nyomán. Mi táplálja ezt az erőt? Miért jött el majd mindegyik nálunk tanuló kínai ösztöndíjas diák? Miért mondott le külföldi útjá­ról egy pesti bölcsész a Hanságért? Miért bicegett nemrég regge­lenként kifelé a munkába a többiekkel nem egy nyomoréklábú fiú is? A választ így fogalmazta meg egyik szolnoki középiskolása — Nekem van egy olyan hitem, hogy itt, ezzel a munkám­mal is segíthetek másokon. Hét ezért jöttem el... ;.. Ennyi az egész. Ezért özönlöttek a hívó szóra — köztük sok KISZ-en kívüli fiatal is — az ország minden zugából, ezért töltenek el munkában nagyon kemény, de mégis oly felejthe­tetlen két hetet a Hanságban. Ezek a fiúk hadat üzentek a „hanyi” földeknek, s az elva­dult, használhatatlan lakatlan környék átkosan sok és magas talajvize pár óv múlva már a Dunát táplálja munkájuk által. Áll tehát a harc. de a Hanság-tanyai Állami Gazdaság tete­jén gólya helyett már most televíziós antenna „fészkei”, azon a helyen, ahol nyolc évvel ezelőtt csupán egy bakterház és néhány elszórt tanya gubbasztott. A televíziós antenna már nemcsak a Hanság változó életét, de a táj Jövőbeni arculatát is sejtetni engedi. Igen, pár év múlva már nem ég a „hanyi föld’’, a sásból, nádból keletkező tőzeg nem gyullad be ezután, s nem sűlyed le emiatt többé a lovasszekér a Hanság földjébe, s az égő tőzeg füstje sem fogja még egyszer füstbe borítani egész Mosonma- gyarórvárt, mint néhány évvel ezelőtt... "v És mindezt, mielőbb el szeretnék érni munkájukkal a Han­ság ifjú hódítói. Ez az „illúzió” lelkesedésük forrása. — bubor — 'JZ tyíép nem halványodnak a ) ’1 csillagok, amikor a Tahi nevű gőzös elválik a tiszaburai stégtől. A csípős levegő elől a gépház környékére és a hajó belsejébe húzódnak az utasok. Van, aki megzavart álmát foly­tatja félrebillent fejjel az egyik pádon, s olyan is, aki néhány korty pálinkával melegíti gém- beredett tagjait. A kapitány is köpenyébe burkolózva áll a ha­jóhídon, éberen figyeli a fény­szóró világánál tovatűnő partot, a bátyákat, nehogy a Tisza, ez a szeszélyes, most alacsony vízál­lású folyó homokpadot toljon a hajó alá, s hullámai szinte gú­nyosan harsogják: pihenj egy ki­csit, te öreg teknő, rádfér, a megtett sokezernyi kilométer után. Az éjszakázástól eltörődött utasok Szolnokon szállnak ki. De a parton már új utasok várakoz­nak. Vidámak, mosolygósak, ar­cukon az utazás izgalma. Kirán­dulók, akik közül sokan most ül­nek életükben először hajón, vagy olyanok, akik tiszapartiak ugyan, de mégis hamarabb utaz­ták be hajóval az ismeretlen Ba­latont, mint a naponta látott Ti­szát. Megélénkül a hajó, A sok gye­rek vidáman futkározik, kutatja a hajó ismeretlen titkait. Né­meth Jutka és Feri, meg Folyik Erzsi „bútorgyári gyerekek” hosszú ideig nézjk az egyenlete­Ggy vidám vasárnap a TÄfil (qÖZÖSÖn sen szuszogó hatalmas gépet, majd a fedélzetre futnak. A han­gulat vidám. Itt is, ott is neve­tés csattan. Integetnek a parton ülő horgászoknak, akik már ko­ra reggel óta reménykedve áz­tatják a zsinórt; a parton bólo­gató nyárfáknak, füzeseknek, ég- nekszökő gyárkéményeknek. 'Tiszavárkony Után még vi- ** dimabb lesz a hangulat. Itt száll fel a. hajóra Fekete György, a Bútorgyár raktárosa és Vígh Pál, a bank pénztárosa. Mert szervezett kirándulás ez, az utasok többsége bútorgyári dolgozó, a várkonyi utasok pe­dig a ^zenekar”. Megszólal a he­gedű, a tangóharmonika, felcsen­dül az ének: „Álmodó Tiszapart, szívem-lelkem oda. hajt’’, majd tovább az „Egy kirándulás, kis kiruccanás...” s hogy a kapi­tány se maradjon ki a biztatás­ból, elénekelik a „Kapitány, ka­pitány, fő a jókedv..kezdetű dalt. A sokat látott öreg hajós vi­dáman int vissza a hídról, s mintha még a parancsokat a gépházba közvetítő tele gr áj csengője Is vidámabban csilin­gelne, mint az éjjel. Tiszaínokán hármam szállnak a hajóra. Egy kékszoknyás-fehér- blúzos kislány, a barátnője és egy kisfiú. A végállomásra, Tisza- kürtre hajóznak. Utazásuk célja; a kislány beszélni szeretne ud­varlójával. Találkozom is velük a községben. A tanácsháza előtt ülnek mindhárman, előttük a kerékpárra támaszkodik egy rö- vídnadrágos fiatalember. Nem- áppen szerelmeseknek alkalmas találka ez, dehát bizonyosan csak elmondhatták egymásnak — ha virágnyelven is — azokat a szavaikat, amelyekért érdemes ’'olt hajóra ülni, mert a kislány nagyon vidám. A kirándulók leheverednek a hatalmas park fái alatt. A régi tulajdonost, valami grófot, vagy bárót úgy elfújta a történelem friss szele, mintha soha nem is lett volna itt Tiszakürtön. A fia­talabbak talán már el sem hiszik, hogy ez a gyönyörű park körül­kerített, tilos terület volt, amely­nek gyepét csak „méltóságös” lá­bak taposhatták. A munkásoké csak akkor, ha itt dolgoztak. Ma■ mindenkié, paraszté is munká­sé, fiatalé és öregé, s ami a leg­fontosabb, nemcsak akkor járhat benne, ha dolgozik, hanem meg­pihenhet bármikor az évszázados fák alatt. 1külföldiek is vannak a ha- jón, ezen a. vízzel körülha­tárolt külön kis világban. Két család, férjek, feleségek és gye­rekek, idegen szavakkal keverik a magyart. A beszélgetés nehe­zen indul. Az első kérdésekre gyors a felelet: tegnap este ha­tározták el, hogy hajókirándulás­sal ütik el a vasárnapot. Akik idegen nyelven beszélnek: Bras­sóból jött rokonok. Az asszony­ka szolnoki, a felszabadulás után került Romániába. Nevét nem árulja el, azt mondja: így sokkal titokzatosabb és nevet. A szolno­ki rokon is csak annyit mond, hogy Farkas András a neve, és a vasútnál dolgozik. Valahogyan ez sem hallatszik őszintén. De talán nem is fontos a név, a munkakör. Mindegy. hog# Kiss Péter, vagy Nagy Pál a nevük. Dolgozó emberek, akik a mun­kában eltöltött hét után megér* denlik ezt a vidám vasárnapot. Józsa Imre már mosolyogva mondja a nevét. Ceglédi, MÁV nyugdíjas. Feleségével és fiával, meg a rokonsággal, özv. Kenéz Lajosáéval és Cseh 1stvánnéval látogatta meg a tiszaküm rokon­ságot. Ok már sokszor megtették ezt az utat hajón. A Vadász-csa­lád most utazik először együtt hajón. Vadász Sándor, a Papír­gyár áruforgalmi vezetője. Meg­hallotta, hogy a szomszédos gyár dolgozói hajókirándulást szer­veznek. így született meg ennek a hajókirándulásnak az ötlete. Felesége és kisebbik fia most ül­tek először hajón. A nagyobb gyerek, a Jancsi már repülőgé­pen is ült, nemcsak haján. A Vadász-család olyan jól érezte magát ezen a kiránduláson, hogy javasolja a Papírgyár vezetősé­gének: még az idén szervezze­nek ők is ilyen hajóutat. 7T tájiból kirajzolódik a tár­” ház két hatalmas épülete, Néhány perc még, s kiköt a Ta-, if. Kiszállnak a vidám kirándu­lók. Uj utasok jönnek, vidámak is, meg fáradtak is. Leszáll az est, kigyúlnak a csillagok. A kapitány a hajóhídon áll, figyeli a fényszóró pásztáját, a partot, a hajó orrát, amint hasítja a tin- taszínü vizet. t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents