Szolnok Megyei Néplap, 1958. augusztus (9. évfolyam, 181-206. szám)

1958-08-12 / 190. szám

A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI ‘TANÁCS LAPJA

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKI

(SZOLNOK MEGYEI

IX, évfolyam, 190. szám.

Ära ÖO fillér

1958. augusztus 12. kedd.

'ÍKa.i úkámuttldÁé

Ahogyan ők látják

Városok, községek, emberek

A szent tehén és a maradiság

I

s

t

i tapaszthatok alapián

Irta: Nánási László országgyűlési képviselő

Jónehány hét választ ugyan

még el a gazdasági év végétől, de az előrelátó parasztember már a jövőre is gondol, s mindennapi munkájának végzése közben mái a jövőt latolgatja. Számbaveszi, mit hozott és mit hoz még a mostani gazdasági év, s miképpen hasznosíthatja a következő időkben a jelen gazdasági év tapasztalatait.

Még nem fejeződött ugyan be teljesen a gabomacsóplés, még ömlik az acélosszemű búza a zsákokba, de már az eddigi cséplésd eredményekből komoly tanulságokat lehet levonni. A gabonacséplés eredményei

ugyanis azt igazolják, hogy a nagyüzemi gazdaságok gabona- termése ebben az esztendőben is jóval magasabb, mint az egyéni gazdaságoké. De azt is láthatja mindenki, hogy ez nem a véletlen következménye. Az időjárás ugyanis a tavaszon és a nyár elején az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek területeire és az egyénileg gazdálkodók kispancelláira, gabonavetéseire egyaránt kedvezőtlen volt. De a korszerűen művelt, nagyüzemi gazdaságok vetései sokkal kevésbé sínylették meg az időjárás mostohaságát, mint az egyéni gazdaságoké. A gépek munkája, a műtrágya alkalmazása, a korszerű nagyüzemi gazdálkodás sok más adottsága együttesen eredményezték a magasabb terméshozamokat. Minden parasztember a saját szemével láthatta a különbséget már aratás előtt is s láthatja most a cséplésd eredményekből móginkább. S a látottakon és tapasztaltakon aztán érdemes komolyan elgondolkodni.

Egyetlen embernek sem lehet hazánkban közömbös az, hogy miképpen fejlődik mezőgazdaságunk, emelkedik-e mezőgazdaságunk termelése, de elsősorban mégis csak a dolgozó parasztok azok, akiket leginkább érint. A gabonatermésben (de más terményekben is) a nagyüzemi gazdálkodás fölényét igazoló terméseredmények elsősorban azokat a dolgozó parasztokat kell, hogy elgondolkoztassák, akik ma még egyéni gazdálkodást folytatnak. Vajon helyesen cseleksze- nek-e akkor, ha továbbra is ragaszkodnak a kisparcellás egyéni gazdálkodáshoz? Nem vétenek-e úgy az egész népgazdaság mint a saját érdekeik ellen?

Minden ember vágyik arra, hogy emelkedjen a jövedelme, javuljon az életszínvonala, hogy családja számára minél gondtalanabb életet tudjon biztosítani. És ez így van jól. A szocialista társadalmi rendszer célja is ez. Tisztességes, emberhez méltó életet biztosítani minden dolgozó embernek s állandaón javítani a dolgozó emberek életviszonyait.

Azt sem szabad azonban elfelejteni, hoigy magasabb jövedelmet, az életviszonyok további javulását csak a termelés növelésével érhetjük el. A dolgozó parasztok jövedelme, élet- színvonala sem emelkedhetek más úton, csak a termelés állandó növelésével és ez úgy a

termelőszövetkeztek tagjaira, mint az egyénileg gazdálkodókra egyaránt vonatkozik. Keresni kell tehát a lehetőségeit a mezőgazdasági termelésünk növelésére, fokozására, s ehhez fel kell használni az ezévi tapasztalatokat is.

Lehetőség van ugyan a termelés növelésére az egyéni gazdaságokban is — s az ilyenirányú törekvéseket a párt, a kormány is támogatja —, de a mezőgazdaság komolymérvű fejlődésének, a mezőgazdasági termelés jelentős növekedésének a legbiztosabb lehetőségeit elsősorban mégis a nagyüzemi társasgazdálkodás tudja nyújtani. A termelőszövetkezetekben lehet a legjobban hasznosítani a technika és a tudomány vívmányait és segítségükkel jelentősen fokozni mezőgazdaságunk termelését. A termelőszövetkezeti mozgalom továbbfejlesztése, szélesítése ezért fontos érdeke úgy az egész népgazdaságunknak, mint a dolgozó parasztoknak, s ezt egyre inkább megértik Szolnok megyében is.

Annál könnyebb ennek a megértése a mi megyénkben, mert jó példákért nem kell szomszédba menni. Szolnok megyében egyre több a jól gazdálkodó, tagjainak biztos megélhetést nyújtó termelőszövetkezet, s ezek természetesen vonzó hatással vannak az egyénileg gazdálkodó parasztokra. Most amikor a parasztemberek kezdik szám- bavenni a jelen gazdasági év tanulságait, s előre tekintenek a jövő felé, tegyék mérlegre a gabona term elésben a termelő- szövetkezetek javára mutatkozó különbséget is. Hátha ez is könnyebbé teszi számukra a döntést. Mert igaz ugyan, hogy a régi, megszokott útról letérni nem egyszerű dolog, de ha a példák azt mutatják, hogy a másik ,az újabb úton könnyebben lehet előrehaladni, akkor már egyszerűbbé válik a probléma és könnyebbé az elhatározás.

Szolnok megyében a nagyüzemi társasgazdálkodás útja már nem egészen új s ismeretlen út. Sokezer dolgozó paraszt hosszú évek óta munkálkodik már termelőszövetkezetekben, termelőszövetkezeti csoportokban, s legtöbbjüknek a jövedelme már nemcsak elérte, de meg is haladta az egyéni gazdálkodókét, gondjuk pedig jóval kevesebb, mert a terheket, az állam iránti kötelességeket is közösen viselik. Az új gazdasági év kezdete előtt gondolják át mindezeket a Szolnok megyei dolgozó parasztok is és az évek tapasztalatai alapján döntsenek: miképpen kívánnak résztvenni mezőgazdaságunk termelésének fokozásában, s hogyan tudják könnyebbé, biztosabbá tenni maguk és családjuk számára a jövőt.

Ünnepeltek a vasutasok

Vasárnap reggel a vasutas zenekar hangjaira ébredt Szolnok város. A Vili. vas.utasnapot ünnepelték a szolgálati ágak és a táros dolgozói.

Az egyenruhás vasutas díszszázad délelőtt megkoszorúzta a szovjet hősök emlékműveit és leleplezték F. Bede László emléktábláját a róla elnevezett utcában. Tisztelettel adóztak mártírjuknak,, aki a szolnoki munkásoknak példamutató vezetője volt a Tanácsköztársaság dicső napjaiban.

Délelőtt 10 órakor a Himnusz hangjaira vette kezdetét a vasútasnapi nagygyűlés a szabadtéri színpadon. A nagy meleg ellenére is közel háromezer vasutas és meghívott vendég gyűlt össze erre az alkalomra.

Kapás Rezső elvtárs, a városi tanács elnökének üdvözlő szavai után Csáki István elvtárs, a Szolnok megyei MSZMP Végrehajtó Bizottság másodtitkára üdvözölte a megye vasutasait.

— Elvtársak! Hosszú és kemény harcokon keresztül jutot| tunk mi el odáig, hogy a külön- ; böző termelési ágakban dolgozó munkásokat egészmapos ünnepen köszönthessük — mondotta többek között.

— Sokan ülnek itt közöttünk olyan elvtársak, akik ennek a küzdelemnek több évtizedes harcosai.

; — 1918-ban, amikor a Nagy

; Októberi Szocialista Forradalom elhintette magvát hazánk- ; ban is, a vasutas dolgozók sokan ; sorakoztak fel a szocialista for- ; radalom zászlaja alá.

; — Hevesi József, Pásztor Fe; renc, Mezei Lajos és a többi ; Északi Főműhelyi kommunista Imunkás 1918-beli harcaival legyidőben az ország különböző I területén ott találhatják a vasút [legkiválóbb dolgozóit is, a küz- ! dők között.

— Emlékezzünk ez alkalommal F. Bede László elvtársra, a MÁV műhely egykori esztergályosra, az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság Szolnok megyei direktóriumának elnökére, Hoksári János, Gajdos Béla, Friesz Kálmán elvtársakra és másokra, akik szívvel-lélekkel küzdöttek a munkásság felemelkedéséért és életüket áldozták azért.

A továbbiakban Csáki elvtárs a vasutasok illegális harcairól és az ellenforradalom okozta nehézségekről beszélt, majd a

NEMZETKÖZI HELYZET

ismertetésébe fogott.

— A Közép-Kelet térségben ma arról van mindenekelőtt szó, hogy súlyos válságba került az imperializmus eddig követett gyarmati és gyarmatosító politikája.

— A hazugság, az ígérgetés, a cseléd-kormány fenntartása többé már nem célravezető számukra. A gyarmatvilágban 1917. óta, de különösen a második világháború befejezése után

óriási változások mentek végbe, amelyek alapjában rázták meg az egész gyarmati rendszert,

melyeket megállítani, vagy ellensúlyozni az imperializmus többé már nem képes.

Beszélt Csáki elvtárs a Szovjetunió és népidemokráciák béke törekvéséről a világ népeinek

békeharcáról, arról —, hogy az egyszerű embereknek nem nehéz különbséget tenni, megítélni, ki akar háborút; a Szovjet- unió-e?, ahol feltétel nélkül beszüntették a nukleáris fegyverekkel való mindenféle kísérletet, ahol törik a szűzföldeket, — ahol gigászi építkezések folynak, ahol újabb csökkentést hajtottak végre a hadsereg létszámában, s ahonnan

a békekezdeményezés árad állandóan az emberiség felé

— vagy azok akarják-e a háborút, akiknek tengeri hadereje rátört Libanonra, akik nem hajlandók beszüntetni az atom- és hidrogén-fegyver kísérleti robbantását; akik f elf egy vérzik a nyugatnémet revansra vágyó hadséreget; akiknek repülőgépei atom- és hidrogénbombával megrakva cirkálnak Nyugat-Eu- rópa légterében, sőt az Északi sark környékén is és akik Ománban, Kenyában, Algériában százával, ezrével gyilkolják le a szabadságharcosokat, akik mindenáron meg akarják akadályozni, hogy magasszintű vita folyjon a mai nemzetközi helyzetről?!

A továbbiakban beszélt Csáki elvtárs

AZ ORSZÁG FEJLŐDÉSÉRŐL,

a kommunisták harcáról, melyet a dolgozók fejlődése érdekében fejtenek ki. Beszélt arról az őszinte, becsületes munkáról, melyet pártunk folytat az ellen- forradalom után. Arról az őszinte kapcsolatról, mely a helyes munka következtében jött létre párt és a pártonkfvüliek között. Vannak még nehézségek — folytatta.

— Mi. kedves elvtársak, szembenézünk mindazzal a nehézség- gel, amellyel most küzdünk. Meggyőződtünk már róla, hogy ha a munkások, parasztok, értelmiségiek százaival és ezreivel őszinte és baráti légkörben ezeket a nehézségeket megbeszéljük, sokkal gyorsabb a megoldás útja. Es e megoldás a mi népi demokratikus rendünkben nem lehet más, mint a termelés további fellendítésének, a termelékenység növekedésének az útja.

— Vasutas dolgozóinknak nyugodt lelkiismeret-tel jelenthetem;

e téren egész , társadalmunk

dolgozói szintén magasfokú

politika,! érettségre! tettek tanúbizonyságot. Az 1958-as első félévi termelési tervét az ipar túlteljesítette országosan és megyeileg is,

A megye szocialista ipara második negyedéves tervét 104,5 százalékra teljesítette és 12,4 százalékkal adott több terméket a népgazdaságnak, mint 1957 második negyedében.

— Elismeréssel kell szólni a szolnoki vasúti üzemek dolgozóinak erőfeszítéséről, elért eredményeikről.

— A Járműjavító Vállalat dolgozói például féléves tervüket

103.4 százalékra teljesítették. A rakodási főnökség félévi munkája alapján „Élüzem’’ címet és vezérigazgatói dicséretet érdemelt.

— Nehéz lenne névszer int felsorolni mindazokat, akik különböző szolgálati ágak területén derekasan kivették részüket a munkából és az elért sikerek legfőbb harcosai voltak:

— Tóth János Ernő rugókovács és brigádja, Kurucz József alvázlakatos, Markóth János rakodóbrigádja éppen úgy meg- küzdött az eredményért, mint

— Német Béla, Lakatos István mozdonyvezetők;

— E. Katona Sándor tolatást brigádja, vagy Sárkány János, Czétényi József főpályamesterek és a sokszáz derék vasutas dolgozó.

A továbbiakban Csáki elvtárs beszélt

A VASUTAS DOLGOZÓK

ELŐTT ÁLLÓ FELADATOKRÓL,

az őszi és téli forgalom fontosságáról. Felhívta a dolgozók figyelmét arra, hogy szádjának 6zembe a kishitűek'kel, akik a feszült nemzetközi helyzet láttán háborús pánikot szeretnének kelteni és szánjanak szembe azokkal, akik a nyugati imperialisták szekértolóiként az 1956-hoz hasonló helyzetet szeretnének teremteni.

—1 A megyei párt-végrehajtó bizottság nevében kérem az elvtársakat, hogy a jövőben is fegyelmezetten, odaad óan lássák el nehéz szolgálatukat és kívánom, hogy munkájukat újabb sikerek kísérjék — fejezte be ünnepi beszédét Csáki elvtárs.

Az ünnepi nagygyűlés után a kitüntetett dolgozók jutalmának átadása következett, ahol a munka elismeréseként a vasutas dől. gozók kormánykitüntetést, kiváló munkáért jelvényt, oklevelet, pénzjutalmakat és rendkívüli előléptetést kaptak, mintegy négy-őtszázan a szolgálati ágaktól.

Délután a vidámkerti szabadtéri színpadnál szórakoztak a vasutas családok. A sport- és kultúrrendezvények jő szórakozást nyújtottak. A KISZ-üa- talok tábortüze és színes tüzijÁí ték zárta a VIII. vasutasnap népét.

r