Szolnok Megyei Néplap, 1958. augusztus (9. évfolyam, 181-206. szám)
1958-08-10 / 189. szám
1958. augusztus 10. SZOLNOK MFOTBI NfPT-AP Vendéglátó ipád fapastatunK Ahány ház — annyi szokás; ahány italbolt — hatszor any- nyi különböző felirat. Egyik arra buzdít, hogy vigyek haza süteményt, a másik a dalolástól tilt, a harmadik a káromkodástól óv. (Ennek olykor elég nehéz eleget tennem, különösen akkor, ha a legnagyobb kánikulában nincs ;sör, vagy ha van: hőfoka alapján inkább lábáztatásra, mint 15. csipés SZATIRIKUS OLDAL 1958, Anekdoták- a mútt&át Eb ura fakói A földesúr hazafelé lovagolva tanyájáról kocsisát részegen találja az árokparton. — Te gazember, hát Így heversz Itt? — kérdezi megrökönyödve. — Nekem nincs kocsisom, mint a nagyságos úrnak, aki hazavigyen — válaszolja a szolga. A hű alkalmazott Tárgyaláson a bíró megkérdezi a bérestől, akinek gazdáját szeme láttára megverték: — Miért nem lépett közbe, mikor látta, hogy kenyéradóját ütik? _ Láttam, hogy nincs szükség segítségre — mondja a tanú — a komám egyedül is elbánik a nagyságos úrral. Az igazi hála Két zsebtolvaj beszélget. — Látom, szép órád van — I; ;; mondja az egyik — hol szerez- feí ted? 0m A védőügyvédemtől csíp- - . "v tem el tegnap — mikor nála ■ voltam megköszönni, hogy felmentettek. A laktanyában A kaszárnyában a hadnagy megkérdezi: — Van valakinek kifogása az étel ellen? — Hogyne, tessék csak megkóstolni. — Mit akarnak — ez egészen jó leves. —> Igen, de a szakács azt állítja erről, hogy kávé. . ■■ • Min mulat Varsó? — Megőrültél?! A Isószoknyában akarsz színházba jönni? — Lám, ezt rögtön észreveszed. De azt öit év óta nem, hogy egy szoknyában járok. • —• Fiacskám, ilyen piszkos füzetbe adjak neked autógrammot? — Tessék csak nyugodtan, otthon úgyis átmásolom. — Nem tudod hová mentek Kowals- klék nászúira? te» Ahogy Lolát ismerem, biztos az Északi Sarkra, mert ott 178 napig tart az éjszaka. • —' Nem tetszik tudni véletlenül, — merre van a csőtésztagyár? — Sajnos nem. Néhány perc múlva a megkérdezett izgatottan rohan az érdeklődő után. — Talán a makarónigyárat tetszett gondolni az előbb7 «— Azt, azt?! *—* Sajnos azt sem tudom. * — Képzeld, drágám: mindent, de mindent elmondtam a férjemnek. — Hogy neked milyen jó emlékezőtehetséged van. cAmiben nem vált Lg. ázunk ... Tudomásomra Jutott; hogy a Jász- Kun Kakas legutóbbi számában megjelent „Levél öcsémhez pályaválasztása alkalmával*“ c. szatírám hangját és tartalmát többen sértőnek és igazságtalannak találták. Már bevezetőben meg kell mondanom, hogy mind lapunkat, mind Jómagámat a seglteniakarás és a Jószándék vezetett. A szatírában pellengérre állított jelenségek sajnos — s ez vitathatatlan és köztudomású — előfordulnak. Ha tiszta közéletet akarunk, akkor — bármily nehéz le - beszélnünk kell róla és harcolnunk kell ellene minden fegyverrel, ami rendelkezési-e áll: A szatíra műfaji sajátossága, hogy a hibákat kiemelve, nagyítva és hangsúlyozva ábrázolja. Nem hiszem, hogy bármelyik becsületes, népet szolgáló kereskedő találva érezhetőé magát, mivel óvakodtam a káros általánosítástól. Amennyiben ez mégis előfordult volna, ezektől szívből bocsánatot kérek. Meggyőződésem, hogy a közönség kereskedők Iránti bizalma és szeretete nem fog csökkeni, sőt növekedni fog. ha látja, hogy a silány és korrupt elemek kiszorulnak a pultok mögül. Király Ferenc JleaéL tt íBáti/ámk&z“ Kedves Lajos! Pályaválasztásom alkalmával a Jászkun Kakasban július 27- én hozzám intézett leveledre engedd meg, bár késedelmesen, de válaszolok. Ismersz nagyon jól, 10 éves gyerekkorom óta. hogy már születésemtől kezdve nagyon tapintatos ember vagyok. Most az érettségi után adtad a jó tanácsot, mivel ügyes embernek titulálsz, mint Bátyám a Te javaslatodat Is figyelembe vettem és ahogy mondottad a kereskedelem ágazatait kezdem tanulmányozni. r Uíaer-csemege boltba men vén, látván a sok finomabbnál-ílno- mabb felvágottakat, szinte vonzott az árusító pult és a 10 dkg. disznósajt 2.90 forintért. Rögtön számolni kezdtem 3 dkg. 87 fillér, amit javasoltál, de ugyanakkor szemem megpillantotta a balsarokban „vásárlók mérlegét”. Ja, hát ezt még sem lehet, hogy becsapjam a vevőt. Rögtön filozofáltam s rájöttem arra, hogy Bátyám Te Háry II. vagy, melyik században élsz, hiszen a fűszer szakma csinos és szép. Megkapván szemem egy bájos és szép csemegés kislányt, mosolyogva mér 10 dkg. disznósajtot, pontosan és kész. Mert a kislány úgy mondja, hogy ez a szakma már nem a régi, hanem 10 éves az államé. Az erkölcsösségről is beszélsz, de magam megállapítom, hogy amit javasoltál — a vásárló mérleg bizonysága szerint — nem csinálhatnám. Az a javaslatod, hogy a mérleg mellett a társadalom nevelője lennék és fordítva mondanám, hogy a vásárlók mérlege, az Feléd is nevelő. A fentnevezett kereskedelmi dolgozók, bátran és merészen mondják boltunkban a mérleg - tessék meggyőződni, — magam is vásároltam, odahaza is mértem és csodák-csodája az áru pontosan meg volt. Fogadván tanácsod a Keravill- ba mentem, megdöbbenve láttam a mosógép halmot, kedves Háry bátyám a piros itt sem smakkol, annyi a mosógép se szeri-se száma, bár mennyi az igény a Keravill kiszolgálja. — Nem kell itt kapkodni, indulok hát tovább, mint előzékeny ember megyek az illat nyomón. Bútorboltba menvén elcsodál- kozám. Kérdi tőlem az eladó mit parancsolok. Van itt konyha, háló szebbnél-szebb választék, — amit a szem meglát. Megint eszembe jut kedves Bátyám: miért mondasz olyat, ami nem igaz. Kedves Háry bátyám, ne ajánljál, érettségi után pályát nekem. — Szép a kereskedelem azt most látom. Próbára vásároltam egy széket és csodák-csodája az eladó mosolyogva kérdi: — Szabad lesz a nevét, utca és házszámot. Mosolyogva kérdem: — Miért kérdi barátom. — Eladó válaszol: kartonozzuk kérem, ez által meglehet állapítani. hogy kinek adtuk el. Rögtön gondolkodóm., ezt Báiszogatásra alkalmas.) Anélkül, hogy a táblaszövegezők nemes művészetébe bele kívánnék kon- tárkodni, hadd tegyek még egyre javaslatot Elfér az a többi sok mellett..: Szóljon pedig imigyen: „Csak annyi megbecsülést a vendégeknek, amennyit önmagadnak megkívánsz!“ HOL A KÜLÖNBSÉG? „Képzeld papa“, — meséli izgatottan a kis Misi —, a tanítóbácsi azt mesélte nekünk, hogy „Afrikában vannak néger törzsek, amelyeknél a férj csak esküvő 8utón ismeri meg a feleségét^ A papa lerakja az újságot és gondolatokba merülten néz xcsemetéjére. Végül megkérdezi: 8,Szeretném tudni, hogy mi köze ennek Afrikához!“4 SÜRGŐS SZÁMLÁZÁS Gusztáv beül egy étterembe, amelyről köztudomású, hogy jól 'főz és olcsón adja menüjét. — Alighogy belekanálaz a levesbe, máris jelentkezik a fizetőpincér. „Milyen furcsa szokás, — morogja Gusztáv. — Amint kihozzák az ételt, rögtön azt akarják, hogy az ember fizessen?“ —• „Bocsánat, — válaszol a főpincér —, ez csak gombás ételeknél szokásos", SZPUTNYIK-COCKTAIL ‘ Az egyik finn napilap „Szput- nyik-cocktail“ elnevezésű italkeveréket ajánlott olvasóinak. Receptje a következő: töltsünk meg egy üveget félig whisky vei és tegyünk hozzá szódavizet. Igyuk ki a keverék felét és öntsünk hozzá tiszta whiskyt, mindaddig, amíg világosan nem halljuk a „Bip-blp" jelzéseket. öh szent Ártatlanság Az angliai Stockportban egy embert bíróság elé áüítottak, mert engedély nélkül használta televíziós készülékét. A „naiv’' ember csodálkozva mondta a bírónak. „Nyugodtan használtam a készülékemet, mert arra a meglepő megállapításra jutottam, hogy engedély nélkül is kifogástalanul működik'', A MŰVÉSZET ORMAN Párisi lapok hírt adtak arról, hogy a világ tyrosemiophiljaí első kiállításukra készülnek. E különös nevű és szenvedélyű emberek a sajtos dobozok címkéit gyűjtik. A kiállítás címe: „Művészet és sajt“’ lesz. REMÉNYTELEN DOLOG A nyugatnémetorszögi Heils- bronnban a fiatalkorúak bírósága 48 órai fogházra ítélt egy 19 éves ifjút, aki Ismételten elmulasztotta, hogy személyi igazolványt kérjen. Amikor a börtönben büntetése letöltésére jelentkezett, nem akarták felven* ni, mert nem volt személyi igazolványa. ÖNÁLLÓ ALLASFOGLALAS Adenauer: Halló, halló, Wash» ing.ran? Kérem, sürgősen közöl* jék vélem, ml a véleményem a közeükefeU kérdésben“. o4 (C^akSitSIsmeretterjesztő tanulmány Amint tudjuk, az ismeretterjesztés lapunk szűk keresztmetszete. Most ismertetni fogjuk a ma előforduló élőlényeket, melyeknek ismeretére egy kultúr- embernek szüksége van. A füzfaköltő (poéta Simplex, vulgáris) a gerincesek (de még milyen gerincesek), s ezen belül a hüllők csoportjába tartozik. Tenyésztésük igen könnyű, Különféle lapok (lásd megyei Néplap) széltől és őszinteségtől óvják őket, így erősen szaporodnak. Mindenevők. Különös módon tányérból késsel, villával észnek, ugyanúgy, mint a földön sokkal ritkábban előforduló nem költők. A klasszikus szép verstől, a jó irodalomtól a fűzfa költő elpusztul. Ezekenkívül elpusztul a ciántól és a kénsav- bamártástól, de sokkal lassabban. A költő látszólag nem különbözik a többi embertől. Kétszá- nadrágot három napos borostát és merengd kék szemeket visel. Melső lábai ceruzába, vagy tollba végződnek. Ezzel időnként (a legtöbb sajnos igen gyakran) kusza ákombdkomokat ró egy ív magatehetetlen papírra. A papír ilyenkor ordítana, de nincs szája és ki hallott még papírt ordítani. Ezt a folyamatot költésnek nevezzük. A költő felesége ezt időpocséklásnak nevezi, a sógora pedig hülyeségnek. (Ugye minden relatív?) A költés végeredménye a költemény. A költemény egy 240 sorból álló iromány, amely jobb esetben így kezdődik: tyém Te nem tudtad, hogy a bútorvásárlást mindig nyilvántartják. Komoly az ellenőrzés, ezt már én is látom kedves jó Bátyám, én a Te szakmád választom, a Te szakmád a legjobb ezen a világon, ott nincsenek „A traktoros napra szívem felbuzdult De az imperialisták arca elborul.* Képzeljük el rosszabb esetben! A költeményhez a költő úgy viszonyul, mint kölykéhez az anyaoroszlán. Megvan győződve, hogy megírta az évszázad versét, őt már itt nehéz lesz behozni. Lebeszélni fölösleges és élet- veszélyes. Kimért léptekkel bemegy a szerkesztőségbe, fején a babérkoszorú, csak még nem látja mindenki. Csak a költő látja, tükörben. A szemfüles szerkesztő az ablakból meglátja és konstatálja, hogy hiába ajánlott jó irodalmat a költőnek, az még mindig él. Erre bezárkózik, amíg a költő kitombolja magát, részleteket olvas fel a költeményéből, csattogó fogakkal párhuzamot von Arany és csekélysége között. Amikor végre elfárad, körmönfont módon kicsalják a kapuhoz és ott kilökik, mert a költő — bár életveszélyes —, mégis megőrzi óvodás korának szellemi fejlettségét és gyermeki gyanutlanságát. A költő különben természetes körülmények között 60-70 évig él, a legtöbbjét azonban már jóval korábban egy-egy vers felolvasása után agyonveri a hallgatóság. Bőréből pénztárcát, zsírjából padlóviaszt lehetne készíteni, ha ezzel valaki foglalkozna, m De. nem foglalkozik. *■» bo-fe «M xoocoooooooooaoeooooo kartonok, sem vásárlómérleg, Ezért leszek én ugyanaz, ami Te vagy kérlek, mert ott lehet keresni, esetleg jó, jóképű Wart-i burgot. üdvözöl öcséd, Ödön (és a szolnoki Kisker, Vállalat 4
