Szolnok Megyei Néplap, 1958. augusztus (9. évfolyam, 181-206. szám)
1958-08-07 / 186. szám
1958, augusztus 7; SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Hét boldog lány Budapesten Köténye sarkával törli le a széket, s mutat helyet a vendégnek. Aztán az ura mellé ül, kissé elfogódottan; rebbenő tekintete elárulja: aggódik az anyai szív . .. — Csak nincs valami baj? — kérdi bizonytalanul. — Semmi baj sincs! — így az újonnan érkezett, aki már bánja, hogy nem ezzel a szóval toppant a Tóth-portára. Ej, hiszen megtanulhatta volna már, hogy a gyerek akkor is gyerek az anyja számára, ha eladó-sorba került már, ha maga keresi is a kenyerét, ha tud is magára vigyázni azon a messzi Budapesten ... Emi és Sára ugyanis mindketten ott dolgoznak, vonaton 147 kilométerre Kisújszállástól, a szülői háztól. Emi, a nagyobbik már másfél éve, a kisebb esztendeje. A barnahajú idősebbet ennyi ideje nem látták szülei. Olykor ír, de haza még karácsonykor sem látogatott. Drága a vonat; állandó budapesti lakos pedig nem kap menetdíj kedvezményt. Jó be kell osztani azt a 900—1000 forintot, amit Emi a kekszgyárban keres... A kisebbik körübelül havonta hazalátogat. Tőle tudja, hogy együtt lakik a két testvér, s fejenként havi 130 forintot fizet — nem szobáért!, — ágyért. Nehéz ma Budapesten szálláshoz jutni. — Nem is értem, miként pihenheti ki magát Sárika, — jegyzi meg Tóth Kálmán, a Búzakalász Tsz tehenésze, aki a jószág ellátása után pár órára hazatért. — Három műszakban dolgozik, minden harmadik héten nappal kell aludnia... Én nem tenném, ezerkétszáz forintnál többet érne nékem, hogy nappal dolgozzam, este alhassam — otthon. Kicsibe múlik, hogy az asz- szonynak el nem csordul a köny- nye. Révedezve pillant körül a kicsiny, tiszta szobában, ahol közös keretben a főhelyen áll Emi és Sári fényképe. A kisebb mosolyog a fotográfián, a nagyobbik komolyan tekint a világba. Komoly hangon szól az anyjuk is: — Itt, Kisűjon nincs olyan ipari üzem, ahol a lányok elhelyezkedhetnének. Már megbeszéltük az urammal: eladjuk a házat ve szünk másikat Szolnokon, ahol A területi pártbizottság első titkára — középtermetű zömök ember — kezet fogott mindenkivel. Vele is. Ez a baráti fogadtatás kicsit feloldotta benne a feszültséget, amit kívülről nem lehetett rajta észrevenni, de ő belül érezte. Szélcsvállú, szélesarcú erős ember lőttére restette is, hogy eny- nyire elfogult. Az egyik távoli állami gazdaságból érkezett ide a székhelyre. Hívták. A pártbizottság egyik napirendi pontként gazdaságuk munkáját értékeli. Nem járt még ilyen helyen. Útközben latolgatta, vajon hogyan kerül majd a gazdaság „terítékre”? Mit mondanak az elvtársak? Kik lesznek ott, milyen emberek, mit kérdeznek? Arra gondolt, kérdezhetnek tőle bármit, tudja hányadán áll és erősen elhatározta, hogy nem jön majd zavarba. Ügy viselkedik, hogy ne lássák rajta az izgatottságot, mert izgult. Nem tudta magának megmagyarázni, miért. A lépcsőn felfelé haladva lopva vizsgálgatta a többieket, a fekete ünneplőbe öltözött szőtten tsz-elnököt, a pirospozsgás arcú párttitkárt, a két gépállomási vezetőt, akiknek a munkája szintén szerepelt a napirenden. Mások is kezet fogtak vele, barátságos jó egészséget kívántak. Aztán leült a többiekkel több a gyár, az üzem. Egyik lányom sem akar hallani róla, — még a mi kedvünkért sem mondanak le Budapestről; a félvilágért sem lennének újra parasztok. Azt mondják: nem vesznek maguknak verejtéken szegénységet ... Tóth Kálmán kedvetlenül legyint. Annyit mond csak, hogy ő évről-évre eléri a négyszázötven munkaegységet, melynek mindegyikét 40 forintjával számolja el a szövetkezet. Igaz, — lány nem való az istállóba, de ez sem hazugság: Lánynak való munka is akad a tsz-ben. Rendesen, tisztán járnak oda- fönt a kislányok. A gyár olcsóbban adja az ebédet, mint a vendéglő; reggeliért, vacsoráért azonban teljes árat kell fizetniük. Nem adják ingyen a villamost, autóbuszt sem; gyalog pedig messzi esik a gvár. S ekkora lakbér mellett takarékba nem jut semmi... ... mert ha jutott volna, a két kislány bizonyára küldött volna néhány százast édesanyjának, mikor operálták... Maguk tisztességgel megélnek a keresetükből —, de hazaküldeni, az öregeknek ajándékozni: erre már nem futja ... Odakünn felvísít a hízó, reklamálja a magáét. Tóth Kálmán feláll, s indul, hogy ellássa. — Asszonyának az a hatvan kiscsi- be jut eszébe, mely az udvaron szaladgál. Délre jár — ki kell szórnia részükre a darát. Vasárnap, ünnepnap belőlük készül majd az ebéd; egész éven át.... Ezeken a napokon különösen ízes falatokat forgat Tóth Kálmán és asszonyának nyelve. — Nem lehetetlen, hogy olykor megkeseredik ínyükön a paprikás; egy-egy pillanatra az állomás, Budapest felé tekintenek. Oda, ahol a két kislány megtalálta a maga számára a paradicsomot, a boldogságot. Ha valóban megtalálta.», * Első pillanatra úgy látszik: igen. Szebb a város, több a szórakozási lehetőség. De találnak- e egykönnyen a vidékről nagyvárosba szakadt kislányok olyan társaságot, melynek szívét éppúgy megdobogtatja a szabad mező, a paraszti élet említése, mint az övéket?... Aligha. És mi pótolhatja az apai szeretetek anyai gondoskodást? Azt bizony semmi. A városadta anyagi lehetőségeknél nem rosszabbak a tsz-beliek sem — ezt sok-sokezer megyei fiatal tanúsíthatja — S mindezt meggondolva, hadd tegyük fel a kérdést: Jól járt-e Emi, Sárika azzal, hogy Kisújszállást felcserélte Budapesttel?... — borváró — Lesz-e bátorsága tótágast állni a girincen? Cibakháziak a Helvéciái Állami Gazdaságban Néhány nappal ezelőtt vendégek jártak az országos hírű Kecskemét környéki Helvéciái Állami Gazdaságban. Cibakházi egyéni gazdák, szőlőtermelők néztek ott körül és azt vízsgál- gatták, milyen lehetőségei vannak a nagyüzemi szőlőtermelésnek. Petőfi Sándor, a gazdaság igazgatója fogadta a vendégeket, akik először a 160 holdas huzalos, támrendszerű szőlőterületet nézték meg, amelyet 15 km hosz- szú kisvasút vesz körül. Itt a cibakháziak a mai idők egyik legkorszerűbb szőlőművelési formáját láthatták. A huzalos rendszer egy-egy betonoszloppal kezdődik, 2 mm-es vashuzal köti össze a sorokat, így a terület gépi művelésre igen alkalmas. A gazdaság megfelelő permetezőgépekkel, talajművelő eszközökkel rendelkezik. A cibakházi vendégeknek működés közben mutatták be a francia gyártmányú Hidas traktort. Ezzel permeteznek, nyitnak, takarnak, kultivátoroznak. Naponta 7 hektár szőlőt szór be ez a gép per- metlével. Sok látnivaló akadt a gazdaság központjában is. A vendégek túlzás nélkül el voltak ragadtatva. G. K. >***************** A FOAGRONOM JELENTÉST TESZ Kovács Sándor egy a hitetlenkedők közül, de azért ő is serényen szegezi a pajta tetején a lécet. együtt. Néhány gyors pillantással felmérte a tanácskozó termet: a köralakban elhelyezett asztalokat, a falon függő képeket és önkéntelenül az jutott eszébe, milyen jó lenne, ha most itt lenne a mama, vagy a papa. Látnák a fiukat, a felnőtt embert, a szakembert, aki most komoly, felelős emberek között ül. A papa, az egyszerű szabolcsi parasztember, de boldog lenne. Lám, valahogy ez jelenti azt, hogy miénk az ország, miénk a hatalom — jutott eszébe, s kicsit elérzékenyült. De aztán figyelnie kellett, mert éppen hozzá intézték a kérdéseket. Hallgatta• a higgadt, meggondolt szavakat. Minden kérdésnek súlya volt. Jegyzetelt. S közben minden idegszálával figyelte a szavak rezdülését, a tanácskozás okos, gyakorlott rendjét, a bíráló szó finom, őszinte, elvlársias árnyalatait. — Az önköltségek növekednek, miért? — Hány százalékos a föld kihasználása? — Milyen a dolgozókról való gondoskodás, a balesetelhárítás? — Van-e még az elvtársaknak kérdése? — kérdezte a VB-ta- goktól a másodtitkár. — Nincs — állapította meg és a főagronómus felé fordult. — A főagronómus elvtársé a szó. S a főagronómus megilletődve, szorongó hangon beszélni kezdett. Jelentést tett. Maga előtt látta a gazdaságot, az izzadó konttrájnosokat, a kapáló lányokat, a tejszagú tehenészket és valami kellemes bizsergő érzéssel, azzal c. jóleső tudattal, hogy ő most azoknak az otthoni embereknek munkájáról ad számot, gondolkodva, a szakember magabiztosságával adta a választ. Figyelő szemek biztatták s ettől még bátrabb lett. Feloldódott benne minden feszültség. Elmondta, náluk a földek kihasználása HO százalékos. Az állat- tenyésztési önköltségek valóban növekedő szintet mutatnak, de elmagyarázta azt is, hogy mi ennek az oka. Egy kicsit tartott attól, hogy az elvtársak majd nem értik meg, de a pártbizottság első titkára közbe szólt. — Jól csinálják, elvtársak, így kell csinálni. Ez a megjegyzés mégjobban felvillanyozta és most már sorolta lelkesen terveiket, számom — Nagyon kell a pajta — mondta az elnök és leült. Várta, ugyan mát szól ehhez a jelenlévő tagság. A 21 holdas dohány szépnek ígérkezik. Gondot okoz, hogy a rengeteg termést hová tegyék. De jövőre tíz holddal többet termelnek, mi lesz akkor? Az elnök ült, a tagok meg hallgattak. Még a légy zümmögését is hallani lehetett. Végre felállt Csaj ági András és először is komótosan megköszörülte a torkát. Erre föllélegeztek a tagok, hiszen az öreg András bátor, szókimondó ember, aki most majd megmondja a magáét. Hát ő meg is mondta. — Hm, hm, ez a pajta-dolog nem olyan egyszerű — és körülnézett, a többiek meg nagy buzgalommal bólogattak, hogy tudjuk, hogyne tudnánk. Csaj ági meg tovább beszélt. kát, adutokat mondott. Amikor befejezte, megtörölte izzadó homlokát és valami nagyon jó érzéssel hátradőlt a széken. Itt én otthon vagyok. Itt engem értenek, törődnek velünk. A mi eredményeinknek örülnek, hibáinkon segíteni akarnak — jutott eszébe, ahogy végignézett az asztalok körül ülő elvtársakon, majd azt próbálta megfejteni, hogy miért éppen ezek a gondolatok ötlöttek agyába. Később figyelte a tanácskozás levezetését, s elhatározta, hogy ezután így csinálják majd ők is. Elpirult, amikor a mezőgazdasági titkár javasolta, hogy a végrehajtó bizottság őt, a főagro- nómust dicsérje meg, s ismerje el a gazdaság munkáját. Újból az jutott eszébe, de jó lenne, ha ezt most a papa hallaná. Boldog volt. S amikor leért a lépcsőn a város főterére fütyö- részni, énekelni szeretett volna, mint otthon sz°kta, amikor a kukoricások között teli &ívja tüdejét a körülötte pompázó határ illatával és a poros dülő- úton nekiereszli a motort... Ezen a napon Gergely elvtárs, a főagronómus sok-sok tudománya mellé azt is megtanulta, hogyan tanácskozzanak majd otthon ők. A vezetők. Okosan, emberségesen, célratörően, elvtársi hangon, kommunista módon. SZEKULITY PÉTER : f i — Tudjuk, es majd felépítjük. Augusztus 20-ra meglesz. — A tagiok felszisszentek. Mindent váriak, csak éppen azt nem. Ivott talán az öreg? Nem úgy néz ki. De mégis, hogy jutott eszébe ilyet mondani, hogy itt a jász- kisbéri Kossuth Tsz-ben most, amikor nyakukon a rengeteg dolog felépítik az 50 méteres dohánypajtát? Kovács András, az építő-brigád egyik tagja nem állhatta szó nélkül. Kicsit gunyorosan megjegyezte: — Megcsináljuk, hogyne csinálnánk meg. Majd úgy karácsony felé. — Augusztus 20-ra — ereszi tette meg nyomatékosan a hangját Csaj ági András és még egy kicsit tréfásan hozzátette: — És amikor az utolsó lécet is felrakjuk a tetőre, tótágast állok a girincen. Az emberek nevettek. Jóízű derültség hullámzott végig a közgyűlési termen. Valaki haho> tázva a térdét verte. Az építő> brigád egyik tagja meg odakiál- ►tott: [ — András bátyám, ha tótágast [ állsz augusztus 20. előtt a girin- ! cen, akkor 5 liter bort fizetünk. E S néhány nap múlva megkezd- í ték a nagy munkát. > Alkotmányunk ünnepe még t odébb van, de a jászkiséri Kossuth Tsz tagjai a pajtatető-n már [ a léceket szegelik. Az már nem í vitás, hogy a pajta felépül-e. t mert mindenki látja, hogy tető í alatt lesz. Inkább az képezi a E beszéd tárgyát, hogy ugyan > András bátyánknak lesz-e majd > bátorsága tótágast állni a gi; rincen. Csikós Ferenc. \A zágrábi vásár ! Szeptember 6-án nyílik meg ; Zágrábban az őszi nemzetközi vá- |sár, ahol a magyar külkereske- | eleimet képviselő magyar keres- ; kedelmi kamarának már állandó pavilonja van. ; A régi csarnok azonban az ;idén kicsinek bizonyult és szük- ; ségessé vált megnagyobbítása. A 1250 négyzetméteres új pavilon- I részben helyezik majd el köny- ; nyűiparunk termékeit, továbbra ' is nagy szabad területet foglak jnak majd el a magyar járműipar gyártmányai. Itt mutatjuk ; be először a 602-es Ikarusz autóbuszt. A zágrábi vásárra 12 ma- ; gyár külkereskedelmi vállalat ■küld üzletkötőket, (MTIj.