Szolnok Megyei Néplap, 1958. augusztus (9. évfolyam, 181-206. szám)

1958-08-06 / 185. szám

195*. augusztus 8.

SZOLNOK MEGYEI NfPt.AI»

• »

érettségi bizonyítvány, egész ségügyi alkalmatosságot igazoló orvosi bizonyítvány, javaslat munkahelyről, vagy tömegszervezettől. A kérelmeket augusztus 20-íg a Szolnok Megyei Kórház igazgatója, vagy a Jászberényi Városi Kórház igazgatósága címére kell beküldeni, aszerint, hogy a pályázók melyik kórházban jelentkeznek.

— NAGYMENNYISÉGŰ VÉ- DOSZERT használtak fel megyénkben eddig a burgonyabogár és az aranka elleni védekezésre. A termelőszövetkezetek és egyéni gazdák április elseje óta 720 mázsa védőszeri vásároltak a szolnoki MINÖSZER-től

EGYMÁSRA VIGYÁZNÁK

Barátom mesélte, aki pénzügyi dolgozó és sok helyen megfordul.

„Tudod, rengeteget járok vidéken Egyik nap kimentem T. községbe, hogy beszéljek a hátralékosokkal, azokkal, akik az adótartozások kiegyenlítését elmulasztották. Benyitok az egyik házba, benyitok a másikba — mert mindenkivel otthon akartam beszélni — hát a gazdát nem lélem sehol. Hol az asszonyt, hol a gyereket találom. No, ezt a napot ig jól kifogtam és türelmem már alaposan megfogyatkozott, hiszen késő délutániba nyúlt az idő, de még egyetlen férfiemberrel nem találkoztam.

Az egész dologban nem lett volna semmi meglepő, ha;:. Ha az asszonyok és a gyerekek azt mondják, hogy édesapám, vagy a férjem azért nincs itthon, mert hord, vagy csépel. Ebben a nagy dologidőben Igen természetes lett volna az ilyen válasz, annál is inkább, mert július a iegsesorttósabb paraszti munka ideje. Igen ám. csakhogy akármelyik házba kopogtam be és kérdeztem, hol a gazda, mindenütt ezt mondták:

— őrzi a dinnyét.

— A dinnyét? — csodálkoztam. Dekát ki hord, ki csépel? Felvilágosítottak. Egyik helyen a legényfiú takarította be a tennést, a másik házból meg az asszony állt ki a cséplőgéphez.

S így ment ez egész nap. Én kérdeztem.

— Hol a gazda? — Az asszony, meg a gyerek pedig egyből mondta;

— őrzi a dinnyét

Hát ezek bcáondját járatják velem — jutott eszembe, mert másra nem is gondolhattam. Hiszerijaz rnegieosak furcsa, hogy a fél

H a Iá szál vízalatti kivilágítással

ként kikapcsolják a parthoz legközelebb fekvő lámpákat, aminek következtében az ott összegyűlt halak a következő lámpához úsznak, ahol már egy másik csoport is rajzik. Két pere múlva ezt a lámpát is eloltják, ekkor az egész társaság a harmadik lámpához, Illetve csoporthoz vándorol. Végül a halak lavinaszerűen növekvő raja az utolsó, a nagy háló közepén található fényhez ér Most már csak part« ra kell húzni a gazdag zsák* mányt.

„ ÍA «Basler I\Ia£iniehtenc«jab!|

é

falu csosakedik. Nem bírtam a kivámcdtieággal, s elhatároltam, no, majd utánanézek én ennek a csószködésciek. Kimentem hát a dűlőútra és elballagtam a dinnyeíöldek irányába. Nem láttam sehol egy lelket. Még csodálkoztam, ha ilyen kihalt erre a táj, akkor minek ez a megerősített csősz ködös, minek üldögél a kunyhóban napról napra harmincegynéhány meglett férfiember. A közelben forgalmas út nincs. A kövesüt két és fél kilométerre a diimiyeföldektől. Tehát még az utasoktól sem kell félni. Mindegy. Oda állítok, ahol vagy 15 csőszkunyhó sorakozott egymásután, a gazdák hasonfekve pipáztak az árnyékos oldalon.

— Jó napot, jó pihenést! — köszönök,

— Megadatik minden a szegény embernek — így az egyik, mire a másik hozzáteszi:

— Jó is volna, csak otthon a sok dolog az asszonyokra marad. Ez is a világváltozáshoz tartozik — húzza szemére a kalapot az egyik deli csősz, a többiek meg hallgatnak.

— Déhát ki elől őrzik ennyien ezt a diny-; nyét — faggatom őket kíváncsian. Hanem csak hümmögtek és nem kaptam tőlük semmi választ. Nem mondták meg, csak amikor elköszöntem, az utolsó kunyhónál egy erős kéz: vállonragadott:

— Tetszik tudni, mi is tudjuk, hogy nem; jár erre senki, de látja, a szomszéd, az a; hunyort kapzsi tavaly Is meglopott — mondta. ‘

Én meg elnevettem magamat, világosság gyűlt agyamba, most már megértettem az égé-; szét. Azért van itt a fél falu, mért nem a: tolvajoktól félnek; hanem egymásra vigyáz-;

Dénes Géza levelezőnk ! írása nyomán

BELÜL ÜRES

S

zól a rádió. A bemondó kellemes baritonja a neveket sorolja. „A következő dalt Tóth Lajos küldi Debrecenbe Pató Irénkének, a legdrágább menyasszonynak.” Csak ennyi a szöveg, a többit, az őszinte érzelmedet a dal mondja el. Aki kapja, bizonyára boldog és nagyon jól tudja, ki küldi a nótát Ám újból a bemondóé a szó. Sorolja a szív üzeneteit, s egyszeriben megüti az ember fülét valami nem ide való, afféle vegyes érzést kiváltó dolog. Bizonyos Varjú Dénesné küld egy dalt a tíz éves házassági évforduló alkalmával férjének Varjú Dénes főosztályvezetőnek. Főosztályvezetőnek. S ezen van a hangsúly. De vajon lehet-e őszinte és szívből jövő az ilyen dalosüzenet? Lehet De a figyelmes rádióhallgatóból az ilyenfajta funkció megjelölés mégis valami parányi ellenszenvet vált ki. Van valami rossz utóize az egésznek, olyan kérkedésféle. Az, hogy itt tulajdonképpen az évforduló Varjú Dénessel együtt tizedrangú dolog. Inkább az a fontos, hogy ország-világ megtudja — miszerint Varjú Dénesné nem ám akárki, hanem fő- ösrtályvezetőné.

Talán van, aki úgy véli, ilyet állítani morózus túlzás. Lehet De az is bizonyos, hogy a szeretet ilyenfajta címhez és beosztáshoz kötött megnyilvánulása mégis csak mesterkélten hat. S akarva, akaratlanul azt az érzést váltja ki, hogy itt nem az ember, nem a férj a fontos. Itt az ember csupán csak egy olyan cím hordozója, amivel így, meg úgy kérkedni lehet Az ilyen kérkedés gyanús. Ebből formálódik ki rendszerint egy igen hitvány emberfajta, az erkölcsi prostituált amely hordozza és terjeszti a régi társadalom erkölcseit helyesebben erkölcstelenségeit Ismerek egy fiatalembert — Rendes fiú, ahogy mondani szokás, ideális férjtipus: nem iszik, nem dohányzik és valóságos ezer mester. Ez a fiatalember néhány hónappal ezelőtt megnősült. Óvónőt vett feleségül.

Ez idáig rendjén is van. Senki nem gondolta, hogy az említett nő mennyire számító és

r

Ápolónőképző tanfolyam érettségizettek számára

; Az érettségizett leányok ré- , száré ez év szeptemberében 2 éves általános ápolónőképző tan- - folyamot indít a Megyei Tanács t Egészségügyi Osztálya.

' A hallgatók a tanfolyam kez- " detétől ápolónői munkakörben ’ nyernek elhelyezést 850 forintos fizetéssel, a szolnoki, illetve a jászberényi kórházban. Munkaruhát, tankönyvet, valamint kedvezményes élelmezést kap- ’ nak.

A tanfolyamra jelentkezne t- . nek: az ez évben érettségizettek, esetleg 1957-ben képesítést szer- . zett tanulók. A kérelemhez a . következő iratok szükségesek: 5 saját kézzel írott önéletrajz, —

■ üres, s hogy nem a fiatalember : kell neki, hanem a beosztás, i amit az visel. Kérkedni vele, ) hiúságát kielégíteni és esetleg —- < éppen a férj révén •— valami

• jobb beosztásba jutni, „jobbem• berek” közé kerülni.

I/-esőbb a fiatalember beosz- 1 ÁY tásából elkerült cs Budapestre ment az egyik gyárba

■ dolgozni. S erre mi történt? A

■ feleségről lehullott a máz, s a t férjének kiadta az útját Ez idá■ ig látszólag magánügy. Egy em■ bér szerencsétlenül választott ' Képletesen szólva azt hitte igaz■ gyöngyöt talált s ehelyett csil- i lógó, de értéktelen üveggolyói

■ kapott. Mondom ez látszólag ma- i gánügy még akkor is. ha a ! szomszédok és az ismerősök fel- i háborodva mesélték ennek az

■ asszonynak alávalóságait. Szám• talanszor előfordult, hogy a fia• talembert, amikor hét végén t Pestről haza ment, üres otthon- e várta. Az asszony így akarta , tudtára adni, hogy nincs rá szük■ ség és csak addig kellett, amig : páváskodni lehetett a férj beosz- i fásával, „rangjával”.

De nem magánügy. Azért | nem, mert a szóban lévő höl- gyecske — óvónő. S életszem- t lelete nyilvánvalóan nyomot , hágy azokon a csöpségeken is. . akiknek nevelését, gondozásál

reá bízták. Ilyennek nincs joga becsületről, jellemről és más tisztességes emberi tulajdonságokról beszélni. És az a legvalószínűbb, hogy ő erről nem is beszél.

A nyárs-polgárok különös látószögéből a mindenek előtt való önös érdekből szemléli az életet, ha egyáltalán van életszemlélete. Annyi bizonyos csak nagyon nehezen nevezhetjük embernek. Erre a jelzőre nem igen szolgált rá.

A mi társadalmunk elítéli az ilyeneket. S vannak jó néhá- nyan. Nemrég beszéltem egy bíróval. Tőle hallottam. Néhány évvel ezelőtt egy jóképű egyenruhás tiszt megnősült Boldogan éltek egészen addig, míg az ifjú embert le nem szerelték. — Utánna a fiatalasszony ezzel a meghökkentő indokolással adta be a válókeresetet: férje már nem tiszt, s így ő; már mint az asszony nem élhet megfelelő társadalmi életet Magyarul a leányzó annak idején az egyenruhához ment férjhez, őszintén, szólva, aki ilyet hall —■ ha jóérzésű ember — csak undorodik.

Az ilyen számítók minden túlzás nélkül olyanok, mint az a bizonyos piros alma..,

Szekulity Péter

KEDDEN REGGEL összeüli megyénk kulturális életének egyik igen fontos, de aránylag kevéssé ismert szerve, a Népművelési Állandó Bizottság mellett működő Művészeti Tanács. Ez a szerv tanácsadó és javaslattevő munkájával a Megyei Tanács Népművelési csoportjának munkáját segíti, megkönnyíti és irányt szab, hogy csak pártos, a szocializmus építését szolgáló mű- sorpolítíka érvényesülhessen a színház műsorában és megyénk egyéb kulturális szerveinél.

A megbeszélésen a többi között resztvettek a színház igazgatója és rendezője, a pártbizottság, a KISZ munkatársai, Fodor Mihály, a megyei vb. elnökhelyettese.

Kurucz István, a Népművelési Csoport vezetője üdvözölte a résztvevőket és elmondotta, hogy a színház munkájában nagyobb tervszerűséget kívánunk elérni, mint az elmúlt, évben. Ehhez feltétlenül szükséges a Művészeti Tanács segítsége. Ez az egy évvel ezelőtt létrehozott szerv nem töltötte be teljesen hivatását eddig, mert nem kellőképpen aktivizálták. Ezt a hibát szeretnék most kiküszöbölni és erre jó alkalom ez a most tartandó tanácskozás.

Nem könnyű a színház helyzete. Müsorpoütíkájában össze kell egyeztetnie a közönség nevelésének szempontjait gazdaságossági meggondolásokkal. Hiszen a színház bizonyos kisebb összegű állami támogatástól eltekintve, maga lábán kell, hogy álljon. A közönség jórésze pedig még nem eléggé érett és öntudatos, hogy csak a nemesen szórakoztató, irodalmikig magas értékű színdarabok, zenés művek iránt mutasson lelkesedést. — Persze, ebből a szempontból a helyzet évről-évre javul. Ebben a színháznak jelentős része van. Magas, művészi szinten előadott művek kasszasikere, mint például a Cyranoé és Szélviharé, bebizonyították: igényes darabnak is lehet közönsége, csak jól ki kell választani.

KURUCZ ISTVÁN ismertette a tanáccsal az elmúlt év eredményeit. 1957 első felében a színház az akkor fennállott Kamara Színházzal együtt 252 elődadást tartott 968 ezer forint bein étellel. 1958 első félévében 230 •előadást tartottak tájon és a inagyszínházban egymillió 7 40 tezer forint bevétellel. Hiba volt tazonban, hogy az elmúlt évben ttúlsúlQba jutott az operett. Ez Révben helyre kall állítani a hegyes arányokat. Ha megfelelő ♦színdarabokat hozunk, színre, be- t bizonyosodik, hogy a színházi |siker nem kizárólag a CsárddsI

királynőből áll.

Kurucz elvtárs megnyitotta a

vitát. Majdnem minden résztvevő hozzászólt és hasznos elgondolásaik nyomán körvonalazódott a színház progmmja. Az elvi kérdések közül meg kf il «említenünk a nagy vitát kiváltott közönségszervezést. A közönségszervezés —» különösen lent az üzemekben, egy-két kí- vételtől eltekintve — gépies volt és kizárólag a jegyeladásra korlátozódott. Főleg az irodákban szerveztek, az üzemi munkásság között már kevésbé. Éppen a nagysikerű, úgynevezett kassza- daraboknál mutatkozott ez meg. Ebben az évben a közönségszervezők megfelelő kiválasztásával, az üzemi munkásság körében történő fokozott propagandával igyekeznek új közönséget nevelni a színház számára a törzsgárda mellé. Fontos eszköz lesz . ebben a bérletezés, amely a körülbelül 14—15 bemutató közül , 10 darabra szabadon választható lesz. Az ifjúsájg részére olcsó előadásokat tartanak a jövő

■ évadban.

Az év bemutatói között ará- t nyosan szerepelnek klasszikus nagyoperettek és mai zenés víg- ] játékok. A prózái darabok kő- ’ zül jelmezes darabok és új ma- ' gyár drámák kerülnek bemuia- ; tásta. A Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága a Művészi Ta- ' nács javaslatát még csak ezután fogja tárgyalni, így nem volna , helyes, ha teljes terjedelmében ismertetnénk a műsortervet. — Azonban tájékoztatásul egy-két címet mégis Ide írunk. Minden

■ valószínűség szerint bemuta■ tásra kerül Ábrahám Pál fttlbe■ mászó nagyoperettje: a „Bál a

■ Savoybari’, az immár klasz■ szikussá nemesedett „Cigány- 1 báró“, a mai tárgyú darabok kö■ zül érdekes megemlíteni az új 1 német operettet, amit valószínű- 1 leg az országban Szolnokon fognak először bemutatni. A prózai darabok közül kiemelkedik Gergely Sándornak, a Horthy kor’■ szakban lejátszódó és a kom■ munisták hősi helytállásának '• emlékművet állító nagyszerű 1 drámája: a „Vitézek és hősök“.

Érdekessége a tervnek Lermon- tovnak, Puskin nagyszerű kor■ társának nálunk még be nem , mutatott lírai hangvételű színműve: az „ÁlarcosbálEgy új

■ magyar dráma és a későbbiekben egy szovjet szerző színműve is szerepel a műsortervben.

A MŰVÉSZETI TANACS igen '■ helyesen, alapos vita, többoldali megfontolás alapján fogadta el a

■ javaslatot. P rókái István

| igazgató megindokolta terveit, , de a Művészeti Tanács vitájá- I ban azért némi módosulás tör- í tént. ,

; így helyes ez. Színházunk kivívta a közönség szeretetét i szerte a megyében és a kőbá- ' nyal előadások sikere mutatja; a. pestiek is szivükbe fogadták. Reméljük, a következő évadban változatlan törzsgárdávál, néhány tehetséges fiatal színesz- szel megerősödve igen sok élvezetes órát fog szerezni a megyes kultúrára szomjas közönségének.

HERNÁDI

I Mit játszanak jövőre?

j Japánban egyre gyakrabban li “alkalmazzák a halászatnak egy í ?igen radikális módszerét, amely r

I

gyorsabb és sokkal nagyobb g eredményekkel jár, mint a szó- 1 kásos hálóhalászat. A tenger c felszíne alatt hosszú sorokban v ♦lánc formájában izzólámpákat k ^helyeznek el, amelyek éjjel ma- c tgukhoz csalják a halakat. Egy v

légy ilyen lánc a parttól a sza- 8 X a

|bad tengerben elhelyezett húzójhálóig ér, a 300—400 watt erejű r

♦lámpák kb. 60 méter átmérőjű n

♦kört vil^äiUüiäk be. Két órán-