Szolnok Megyei Néplap, 1958. augusztus (9. évfolyam, 181-206. szám)

1958-08-05 / 184. szám

SZOLNOK MKOVBI Nf PI.AP 1958. augusztus 8; * ajándék.. A «Nyírfácska* előadásán Színes, A „Le Monde“ című francié ú jság azt írta Í957-ben a „Nyír. lácska" együttes párizsi, a Chaít- lot palotában tartott előadásá­ról: „A színes ruhákba öltözött, könnyed mozdulatokkal tova- sikló szereplők művészi táncuk­kal lelkes tapsra ragadtatták a közönséget. A nézők sokszor ki­hívták a szereplőket a függöny elé..." Ugyanez történt a nagyhírű művészegyüttessel Szolnokon vasárnap este a Szabadtéri Színpadon. Sokszor visszakér­tük, mindig lelkesen tapsoltuk mintegy kétezerötszázan a sző­ke, karcsú „nyírfácskákat". Va­lójában — ahogy visszaemléke­zünk — színes, szép ajándék volt ez az este, Az első műsorszám a névadó táncuk, a „Nyírfácska'-; Nálunk is kedvelik és jól ismerik azt a szép orosz népdalt: „Áll egy if­jú nyírfa a réten’’. N. Nagyezs- gyina koreográfiája e dal tánc­változata tulajdonképpen. Még­pedig a népművészetből serkenő rémek színpadi alkotás. A mű előadása úgyszintén magasröptű tolmácsolás. Észre sem vesszük, olyan nesztelenül, finoman né­pesül be a „lét" (a színpad). Ti­zenhét ifjú nyírfa siklik hang­talan mozdulatokkal, nesztelen, gyöngéd bájjal. Mintha zsinóron húznák őket, vagy görkorcsolya lehne a lábukon. Ez a suhanó, úszó különleges­ség legtöbb számuk jellegzetes­sége. (Hattyúcska, Láncocska, Nyírfácska.) Hogyan csinálják? szép Felső testüket teljesen megme-1 revítik, s egyenes háttartással táncolnak, ami a néző szeme | előtt a siklás illúzióját kelti. A kecses, sudár, nyírfák kendővel és nyirfaágakkal úgy kápráztat­nak a színpadon, mint egy tün­dérmese, A Nyirfácska tánc tér­formái, figurái hol kibomló ró­zsát jelenítenek meg a mezei életből, hol meg pajkos szellő hajlítgatja a fa törzseit, s ezek a jelenetek olyan szépek, hogy a következő számban is keresi az ember. S meg is találja. A „nyírfács­káknak" van ugyanis néhány kisérő motívumuk. A balettszerű mozgás minden táncukban ki­tűnik előnyükre. A kendő sem hiányzik, legfeljebb zene- szólóikból. Csakhogy náluk a kendő nem egyszerű kosztüm­kellék, hanem olyan tartozéka táncuknak, mint a kar-, a láb­mozgás. A lányok beszéltetik, táncoltatják kendőjüket, velük élnek, és csak velük együtt ki- féjezőek a színpadon. A „Troj­ka" humoros alapötlete például egyenesen a kendőié épül. Vashégyi 1958 augusztus 4-én S hogyan táncolnak? Nagyézs- gyina leikéből hatásos gyengéd Urai táncok fakadnák, amely átmenet a népművészet és a ba­lett között. Meglepett, hogy ezek mellett szinte hűsítő italul a katharzis fűtötte hőségben, bohókás komi­kus játékokat is adtak. E ked­ves színfoltokat ,a„Prohodka”, a „Tréfás polka”, \i „Női vetélke­dő” alkotják. I Legmaradandóbb táncaik: A I Nyirfácska, a Hattyúcska, a I Láncocska körtáncok, és a Nyir­fácska keringő. A Hattyúcská­ban büszke hattyúk jelennek meg, úsznak a színpadon. Még az eddigi táncokban volt moso­lyuk a közönség számára, most távolbanézően suhannak a ma­dárkirálynők. Felejthetetlen je­lenet: a lányok negyedik ujjén fekete gyűrű van. Kezüket úgy mozgatják, mint a hattyúk haj- lítgatnák nyakukat, csodálkozó fekete szemükkel, melyet a gyű­rű jelképez. A Nyirfácska keringő gyengéd tánclíra. Halk, suhanó, percekig tartó és évekig emlékezetes gyö­nyörűség az egész. Repertoárjukban és Szolno­kon előadott műsorukban tem­peramentumos táncók Is van­nak. Idetartoznak a „Kiskapu’’ pajkos, jókedvű játék, a virtu­sos női „Kozáktánc'', a „Kút­nál' című humoros tánckép. Külön kell szólnunk a „Dal a vidám vásárról“ varázsáról. Csodálatos költemény. A tánc és színek orgiája, dáriuszi gaz­dagsága. S ami ezen felül ne­künk, magyaroknak megkapó figyelmesség: a kísérőéneket magyarul Is megtanulták a mű­vésznők. Talán azzal lehetne legjobban jellemezni művéSfcetüket: Úgy táncolnak, mintha önmagukat gyönyörködtetnék, s mert na­gyon élvezik táncaikat, hát szé­pen táncolnak maguknak, s vé- gülis a közönség jár a legjob­ban. A. Nyirfácska együttesről nem lehet eredetit írni. Mindent meg­írt már róluk a kultúrkonti- neng, Európa sajtója. S mindent felső fokban. Mi sem tehetünk mást. Borzák Lajos „A hónap legjobb kepe“ Tizennégy fotóstól 31 kép érkezett be az augusztus 3-án a Közalkalma­zottak József Attila Művelődési, Házában megtartott — a „Hónap, legjobb képe" bírálatra, A színes diapozitivek csoportjá­ban dr. Száz János: ;,lnteriőr‘> cí­mű képe, míg a fekete-fehér kate­góriában Zellei Miklós: „Tűzijá­tékba nyerte a Hónap legjobb képe címet. Felnőttek iskolája Ezzel a címmel tanotts-t j-r- sikerült előadást Karcagon a bu­dapesti Színművészéti Főiskola most végzett növendékei' Holtai Jenő „A nagy nő” című egyfel-, vonásósá't s egy táncpantomimet hoztak a kun-fővárosba. Pásztor Erzsi, Dégi István, Hol! István és Király Levente színes játéká­val, Vetró Margit és Polgár Géza iskolázott énekével, Sági Éva pedig színvonalas zongorakísére­tével szerzett kellemes estét a karcagiaknak. ‘ Megfejteni az ellentmondást.,.. Kardos Pál: Nagy Lajos élete és miivel Nagy Lajossal furcsán- ismer­kedtem meg. Kamaszos Izgalom­mal olvastunk — gimnazista fiúk — egy címlapját vesztett füzetet. Csak hosszú idő múlva jöttem rá. hogy Nagy Lajos „Egy leány, több férfi” című elbeszé­lése volt. A nevére 1918-ban figyeltem föl először. Szeretni becsülni *— mind jobban és mind többre — a húszas években kezdtem. Hogy könyvet írjak róla, er­re 1951-ben gondoltam először. 1919 május című kötetét olvasva. A szétszórt, roppant anyag áttekintésén, elfeledett írások fölkutatásán kívül főként három nehéz feladat meredt elém. Megfejteni az ellentmondást Nagy Lajos rendíthetetlen szo­cialista eszmeisége s a Szovjet­unióban tett. I93tlátogaúr-á rőt szóló kedvetlen beszámolója közt. Megmagyarázni lelki se­bekké mélyült súrlódásait 1949 utáni irodalompolitikánkkal. Vé­gül: kielemezni prózája sokat dicsért egyszerűségének rejtett értékeit, alig meghatározható művészi eszközeit. A két első kérdésre a XX, kongresszus szabadító lehelete, majd az 1956-os ellenforradalom komor tanulságai gégítettek fe­lelni, a harmadikra nagyreszt a magam útján kerestem megol­dást. Találtam-e, könyvem olva­sói, bírálói ítélhetik meg. (Folytatás.) — Elképzelheted, mit éreztem abban a pilla­natban. Egy csapásra összedőlt bennem minden. Nem akartam hinni a valóságnak. Ez nem lehet igazi Az én Num, az én két fiam anyja?! Nem, nem lehet! Megfogtam a kilincset, de lenyomni nem mertem, csengetni még kevésbé. Féltem. Féltem a rettenetes igazságtól. Letántorogtam a lépcsőn, haza cipeltem magom. Leültem, vártam, órákig vártam igy: csüngő fejjel, lógó karókkál. Mért már erőm sem volt, hogy tartsam magam. Éveknek tűntek az órák. Végre megérkezett. Egymásra néztünk, mind a ketten éreztük a rettenetes perceket. Egy pillanat alatt visszatért az erőm. Felálltam, megfogtam a két karját, a szemébe néztem: —I Hol jártál? — Nyomozol utánam? — így 6. — Arra felelj, amit kérdeztem — mondtam már határozottabban. — Engedd el a karom. — Felelj! — Fáj, engedd el. Örült! Sikítok! — Sikíts! Beszélj! Beszél) a mindenségit! Látta, hogy nincs menekvés. De még mindig kísérletezett: — A barátnőmnél voltam. — Hangja azonban már reszketett, ő is tudta, hogy nem tud becsapni többé. — Hazudsz! — Élesen és fenyegetően mondtam, mégrázkódott. — Mit akarsz? — Az igazságot! — Miféle igazságot? — Az enyémet, meg a tiedet, meg a két gye­rekét! Nem folytatom, miről beszéltünk még. Lényeg az, hogy nem árult el semmit. Hirtelen belém csa­pott a mult... a két gyerek iránt érzett felülmúl­hatatlan szeretetem,,, ragaszkodásom hozzájuk.,, és az a szörnyű kétely, hogy mi lesz a jövőjükkel? Megkorbácsolt az önérzetem és... és ... elvesztettem a fejem. Kegyetlenül megvertem. Milyen egysze­rűen ki tudom mondani! Borzasztó volt! És az azóta is. Meg tudtam verni egy asszonyt?! Aki erre ké­pes volt, az nem én voltam, Béla, hanem egy meg­csalt és becsapott férj, az eldobott két gyerek imádó apja. szóval —• egy kísértet voltam,, egy... egy... leszámoló végzet. Megérted-e? Bocsáss meg, hogy ilyen állattá lettem. De.,, de... értsd meg: onnét jöttem... meg van a bizonyosság és fény derült minden titokra és érthetetlenségre, amivel hetek óta kínlódtam. Nem bírtam uralkodni magamon. Megérted?! 'Tessék a két dupla. — Igyad meg, Ernő. Hány kockával szóktád? — Hárommal. — Én csak kettővel. A cukor elveszi a kávé zamatját. — Jól esik ez a forró fekete: — Igyad. Nagyon jót tesz. FeUzürcsölték a feketét, Ernő szólalt meg ismét; Fóti Pál: 3€üf/en aőoxúnu — Hol is tartottam? Ja, igen. Nemcsak megver­tem, de ki i» dobtam a lakásból. Elképzelheted ■ a borzalmas napokat; a gyerekek mitsem tudtak az egészről, azt hazudtam. nekik, hogy anyjuk a kór­házba ment; én töprengten. mi lesz a két gyerekkel... És mi lesz vele is? Mert nem tudtam- lezárni az ügyet, hisz mégis a két gyerekem anyja! Mégis csak vele éltem hosszú éveket! És szerettem, nem is olyan régen, még nagyon szerettem. Nem olyan egyszerű ez, kedves Bélám! Meg a nevem, a becsü­letem .., esek is megfordultak bennem. Látod ezt a bolondüó forgatagot!? Meg a jövő! Hogy lesz ezen­túl!? Látod, így kapkodnak a gondolataim, de még- jobban kavarogtak aktcor. Nem tudtam enni, alig tudtam — csak akkor, amikor a kimerültség mégis elaltatott. Nyugtalan és ideges lettem, éri, ákit ed­dig semmi sem hozott ki a béketűrésből... Két hétig Editnél lakott, csak ideiglenesen kapott itt szállást. Ez alatt a két hét alatt rettentő erőfeszíté­seket tettein... Itt ez a két gyérek... ezek nem érezhetnek semmit a mi tragédiánkból... Előttem mindig a két gyerek sorsa volt és ez a gond nem hagyott nyugtot. Elhatároztam, hogy felkeresem és visszahívom. Megtettem. Visszajött. Megmondom neked őszintén, még az a gyenge kis reményem is volt, hogy változtat ezen a szennyes életen... hogy rádöbben mindenre... hogy mégiscsak felülkereke­dik benne az anya és újból kezdhetünk mindent. De nem így történt. Tévedtem. Újra tévedtem. Semmi sem változott és a kapcsolat megszakításának még csak a szándéka sem volt látható. Semmi jel, hogy újrakezdhetünk. Legfeljebb annyi történt, hogy meg­próbált még ügyesebben félrevezetni. Marllromko- dott, de már nem érdekelte a két gyerek sem, és csak éppenhogy rendben tartotta a lakást. Be kellett látnom, hogy minden hiába. Magamra erőltettem a nyugodtságot és beszélgetni kezdtünk. — Nem akarsz változtatni az életeden? — Nem. — Nem akarsz, vagy nem tudsz? — Mindegy. Nem fogok. — És a gyerekeid? — Már nagyok — felelte kegyetlenül és szem­telenül. — Nincs hát segítség? — Nincs. — Már cinikus Volt. Mit mondhattam? Már csak az érdekelt, hogy hogy’ lesz a gyerekekkel. K imondtam: — Akkor elválunk. — El. — Megkönnyebbülten mondta, mintha megelőztem volna és nem neki kellett kimondani az elhatározását. A legégetőbb kérdéshez érkeztem. Bélül resz­kettem., amikor megkérdeztem} — Melyik gyerekét választod? Egy pillanatig hallgatott, aztán egész közömbö­sen ezt mondta: — Nem tudom hová vinni. Érre nem készültem. Hallod, így mondta: nem tudom hová vinni! Egy anya, aki lemondott két gyönyörű fiáról> -egy semmi emberért! Atyaisten, • ilyennel éltem annyit évet! Ilyent szerettem és' ilyenért tettem meg annyi mindent! Nem kell a két fia, az én két szép okos fiám: hallod?! Elhalgatott. Béla kezével megérintette. — Nem vagy éhes? . - ■ — Nagy ég, erről teljesén megfeledkeztem. Mit eszel, Béla? — Én nem kérek. Te egyél. — Nem kell nekem sem. Otthon vajon..,? — Találnak maguknak, ne félj. Folytasd, Ernő. — Mit mondjak még? Csend lett. Béla törté meg a csendet, magához intve a pincért: — Még két konyakot! — Igenis kérem! Ernő Bélára nézett, sóhajtott, aztán kérdezte: — Mit mondjak? Vége. Mindent elmondtam, Béla. A legfontosabbakat, amiket tudnod kell. — Most mit akarsz tenni? — Hogy mit akarok? — Elgondolkozott, újból mélyet sóhajtott és mintha megkönnyebbülten vála­szolt volna: — Együtt maradni Góbival, Tibikével, Már nagyok. Nagyjából ismerik a helyzetet. — Újra szomorkásabb lett. — Látod, ezért neműit el «ajkukon a magyar nóta. És látod azt a zenekart? Üj zene<kar. Most már érted, mért kellett menni a réginek. Kis szünetet tartott, aztán úgy mondta, mint aki befejez valamit: — zt kérded, mit teszek, Tudom, hogy nem lesz könnyű a helyzetünk, de erőt ad, hogy szeretjük egymást a fiaimmal és megmenthe­tem őket a becsületes életnek. Embert fogok faragni mindkettőből. Azt Is tudom, hogy összetört ember vagyok. De töretlen apa. És ez ad újabb erőt. Meg* feszített akarattal, szívemben az én két vagy fiam­mal, elindulok a hátralévő élet morzsáit szedegetni. Béla elfordította a fejét a zsebében kotorászott és szeméhez emelte a zsebkendőjét. Ezen át be­szélt, mintha el akarná rejteni a hangját. — Otthon majd elmondjuk mi is a tervünket^ Nem vagy egyedül, Ernő. Ernő kissé hajlottun ült, hirtelen felegyenese*, de-tt, úgy mondta: " — Tudom — és megfogta testvére Jött a pincér. — Két konyak, parancsoljanak. — Fizessünk, menjünk. Nézd csak: éjfél, «lé — Számoljunk: fizetek. A pincér elfordult, kereste a főumt. Megfátte, hangosan hívta: ” —* Bál kettes, fizet! V). Es feléjük indult a fizető-pincén, S ■0 Véaa «at. "■»

Next

/
Thumbnails
Contents