Szolnok Megyei Néplap, 1958. augusztus (9. évfolyam, 181-206. szám)

1958-08-26 / 201. szám

2

SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP

1958. augusztus 26.

MSZMP klubot avattunk

Négy hónapja annak, hogy az MSZMP szolnoki V-ös körzetének pártvezetőségi ülésén arról beszélgettünk: Jó lenne, ha a régi munkáskerületben a párthelyiség ajtaját kitárnák a kívülállók előtt is. A pártház alkalmas is arra, hogy klubhelyiséggé alakítsuk át.

Csakhogy ahhoz új székek, asztalok, televíziós készülék, rádió, függönyök/térítők, folyóiratok, képek kellenek. Némi tatarozás, festés szintén.

Egészséges gondolat született. Az elmúlt 13 esztendő alatt a kerület lakossága számtalanszor tanújelét adta segítőkészségének. Biztosra vehető, hogy a klubhelyiség berendezésében is segítenek a párttagok és a pártonkí- vüliek egyaránt.

A pártszervezet bizalmi-hálózata igen mozgékony. A kerületek különböző pontjain a bizalmi elvtársak részvételével és vezetésével, a vezetőségi tagok közreműködésével agitációs beszélgetéseket rendeznek. A télen legalább 30 esetben volt csoportos beszélgetés a körzetben. A vitavezető elvtársak a lakosság jogos észrevételeit, panaszait eljuttatták a pártszervezet vezetőségéhez és a tanácstagokhoz, akik intézkedtek.

A pártvezetőség érezte, hogy ezek a jó tömegkapcsolatot bizonyító tények. Lehetségesnek látta, hogy: tovább egy lépéssel, így érezték a párttagok is. Az aktívák munkához kezdtek. Bejárták a kerületeket. Szívesek voltak a pártonkívüliek is, amikor megtudták, mit tervezünk s szívesen segítettek anyagiakkal is. A kerületek lakói és az üzemek 5.196 forinttal járultak a kezdeményezés megvalósításához. Segített a megyei- és a városi pártbizottság is. Mégis a pártonkívüliek hozzájárulása volt a legdöntőbb. A Papírgyár, a Bútorgyár, a Gőzfűrész, a Vegyiművek és a kereskedelmi vállalatok a berendezést gyarapították. A pártvezetőség és az aktívák szívesen dolgoztak a szervezésben.

Augusztus 19-én aztán az egész kerület eljött ünnepelni. Ekkor avattuk a pártklubot. Televíziós készülék, gyönyörű függönyök, új bútorok, szőnyegek, folyóiratok várták a vendégeket.

Vágó Ervin elvtárs, az MSZMP Városi Végrehajtó Bizottságának tagja nyitotta meg a klubot. Vágó elvtárs és a megjelentek valamennyien egyetértettünk abban; az ellenforradalom után különösen nagy szükség van tömeg kapcsolatunk további ápolására.

A mi párthelyiségünk nyitva áll a pártonkívüli szimpatizánsok előtt is. A hét öt napján — kedden, szerdán, csütörtökön, pénteken, szombaton és vasárnap délutánonként szeretettel várjuk a körzet lakosságát Az MSZMP V. körzeti szervezetének vezetősége, Szolnok.

CSOU EN-LAJ

az ENSZ közgyűlés rendkívüli ülésszakának határozatáról

Peking (Uj Kína). Norodom Szihanuk herceg, kambodzsai miniszterelnök, a Kínában tartózkodó kambodzsai kormány- küldöttség vezetője vasárnap fogadást adott a Kínai Népköztársaság kormánya tiszteletére, amelyen Csou En-laj kínai miniszterelnök beszédében foglalkozott az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakán hozott határozattal:

„Az ENSZ-közgyűlés néhány nappal ezelőtt véget ért rendkívüli ülésszaka korunk jellegzetességeit tükrözte. Ezen az ülésszakon felülkerekedett a béke és a nemzeti függetlenség megóvására irányuló vágy, amely szorgalmazza a külföldi csapatok mielőbbi kivonását Libanonból és Jordániából.

Jóllehet — folytatta Csou En- laj — a közgyűlésen elfogadott határozat nem megfelelően tükrözi a világ békeszerető országainak és népeinek óhajtását és követelését, de mégis világosan megmutatja, hogy az arab országok, egységes akcióval, a baráti országok támogatásával képetek meghiúsítani az Egyesült Államoknak és Nagy-Britanniának azokat a próbálkozásait, hogy kitérjenek csapataik kivonása elől és beavatkozzanak az arab országok bélügyeibe.

A zzaUtaUi mimkámiúígi tzláütazácái

A munkás és az értelmiségi egymás mellétt dolgozik az üzemekben, egy országot építenek közös erőfeszítéssel — sokszor mégis mennyi a súrlódási felület, a félreértés, a gyanakvás. Ezek a problémák régóta tisztáTermelő munka után — egyetem

Befejeződtek az egyetemi és főiskolai felvételek. A jelentkezők vizsgabizottság elé járultak, mely lemérte: alkalmasak-e továbbtanulásra. Sok olyan fiatal jelentkezett, akinek érettségi bizonyítványán nem az 1958. év olvasható, hanem az 1956—57. Érettségi után egy-két évet — többnyire a termelőmunkában — dolgoztak.

Most még nem nagy ezeknek a száma, egyes főiskolákon alig érte el az 5—6 százalékot. Nálunk is alkalmazták a múlt évben érvénybe lépett miniszteri rendeletet. Eszerint a felvételi vizsgákon egyenlő eredményt elért tanulók közül az^-k nyernek elsősorban felvételt, akik néhány évet

a termelő munkában

öltöttek.

Hasznos-e az érettségi után a termelőmunka? Erre ne az újságíró, vagy a minisztérium adja meg a választ, hanem a leggát. Beiratkozott a tízhónapos tanfolyamra. Elméletben is megismerkedett azzal, amire a gyakorlatban megtanították munkatársai.

— Nemrégen tettem le a gyógyszerésztechnikusi vizsgát — sorolja tovább. — A gimnázium után nagyon értékes „ráadást” kaptam a középiskolában tanultakra. Sokkal nagyobb szorgalommal, hozzáértéssel tudom folytatni ezzel a ráadással egyetemi tanulmányaimat.

Gáli Mihály elsőéves egyetemi hallgató. A felvételi vizsgát kitűnő eredménnyel tette ie. Minden valószínűség mellett jobban megállja a sarat azzal a „kis ráadással” az orvostudományi egyetem gyógyszerészeti szakán.

JSem vette el a kedvét

annakidején Deák Jánosnak sem a visszautasítás. A Szolnoki Cukorgyárnál jelentkezett fizikai munkára.

kerültem a Szolnoki Cukorgyárba.

Nem riadt vissza a fizikai munkától. János jóidéig szenet lapátolt, talicskázott a kazánházhoz. Később raktári munkás lett.

— így kerültem mindig „feljebb” — mondja mosolyogva. — Most tettem le a .vizsgát a hathónapos tanfolyamon. . Megismerkedtem a hegesztő-szakma fogásaival. Igaz,. az oklevelet még nem kaptam meg. Van jónéhány hét a tanév kezdetéig, addig is dolgozom. Kissé fáj a szívem itthagyni a gyárat, ahol megismerkedtem a termelőmunkával. Kitartást, munkasaeretetet viszek magammal az egyetemre. S ezt mind-mind a gyárban tanultam. Érdemes volt. — aj —

zásra várnak, ha nehéz is megnyugtató megoldást találni. Ezérí kell üdvözölnünk a Szolnok megyei Pártbizottság, a TIT és az SZMT kezdeményezésére megrendezett első munkás-értelmiségi találkozót, amely nemcsak a baráti érintkezés tényével, hanem a kialakult vita bátorságával is közelebb hozta egymáshoz a résztvevőket.

A bevezető — Szurmay Ernő elvtárs, a Megyei Tanács művelődési osztályának főelőadójo tartotta — röviden vázolta az értelmiségi kérdés történetét — a vita azonban nagyon helyesen rögtön a jelen égető kérdéseibe vágott. Mindenekelőtt segített eloszlatni egy tévhitet, amely úgylátszik, egyes helyeken él még a fizikai dolgozók körében: az adminisztratív dolgozók, a bérelszámolók, titkárnők és gépírónők nem tartoznak az értelmiség soraiba.

Mint dr. Lengyel Bertalan orvos mondotta, az értelmiségi fogalma bizonyos magasabb műveltséget, tudást jelent és ha nem is ez az egyedüli kritérium, de megközelítőleg a magasabb iskolai végzettséghez szokták kötni. Dr. Molnár László, a

Cellgyár gyártásvezető mérnöke utalt arra, hogy ma már az irodán is igen sok munkás vagy paraszt származású tisztviselő dolgozik — mégis, ezek közül igen sokan inkább a kispolgárság életmódjához hasonulnak.

Igen sokan beszéltek arról, ki kezdje a munkások és értelmiségiek közötti közeledést — és ez valóban egyike a legfontosabb kérdéseknek. Dr. Schlammadin- ger József hozzászólásában rámutatott, hogy a művelődésbeli különbség miatt a munkás gyakran kisebbségi érzéssel közeledik az értelmiségihez és ez igen nehéz helyzethez vezethet. Ezt a távolságot növelheti egyes értelmiségiek elzárkózása, de megszüntetheti az érdekeltek kölcsönös összefogása — körülbelül ehhez a tanulsághoz vezetett az eszmecsere.

A munkás-értelmiségi találkozó természetesen nem oldhatta meg azokat a problémákat, amelyek az életben fennállnak: de megmutatta azokat az utakat, amelyeken elindulhatnak. Üdvözölnünk kell azt a gondolatot, hogy a legközelebbi hasonló vitát megyénk valamelyik nagyüzemében óhajtják megrendezni.

— bd —

A MI SZOMSZÉDAINK

érdekeltebbek: a tanulók.

— Feltétlenül hasznosnak tartom — válaszol kérdésünkre Gáli Mihály. — Annakidején, mikor végeztem, nem sikerült az orvostudományi egyetemre bejutnom. Elhelyezkedtem a Gyógyszertár Vállalat egyik üzletében. Most is ott dolgozom.

Gáli Mihály nem keseredett el „balsorsán”, továbbképezte ma— Pénz mindig kell — mondja mosolyogva —, nem nézhettem tétlenül, hogy szüleim még mindig áldozzanak rám. Éppen elég volt 12 évig. Először a Járműjavítóba jelentkeztem esztergályos tanulónak. Sajnos, későn jött — mondogatták szánakozva — betelt a létszám. Próbálja meg jövőre. Mondanom sem kell, nem vártam egy évig. így

Írásunk nyomán:

Tisztázódott a Törőcsik-ügy

Augusztus 15—i számunkban foglalkoztunk másodízben Törő- csik Albert jászalsószentgyörgyi fmsz cukorrépa-termelési felelős ügyével, Megemlítettük, hogy a termelési felelősről írott első cikkünkre addig — elég helytelenül —i senki sem válaszolt. Most már tisztán látunk a kérdésben, mert ■ felkeresett bennünket Harsányi László, a Hatvani Cukorgyár termelési felügyelője, s elénk tárta az ügy kivizsgálásáról és befejezéséről szóló jegyzőkönyveket.

Ezek szerint kétségtelenül megállapítást nyert, hogy Törő- esSs Albert nem hamisította meg a gazdák cukrát; a feltevés jóhiszemű tévedésen, résziben pedig mende-mondán alapult.

Idősb Vígh Cs. Ignác szerződése ügyében kiderült, hogy a kétszáz négyszögölről szóló cukorrépa szerződést nem a gazda, hanem nevelt fia írta alá. Vígh Cs. Ignác nevelt fia azt hitte, hogy a család idén is kíván cukorrépára szerződni — a névaláírással az ügyintézést kívánta meggyorsítani. Ha szabálytalanul is, de jószándékkal járt el.

A Hatvani Cukorgyár vezetősége méltányolta a tévedést, eltekintett a kötbér megfizetésétől és id. Vígh Cs. Ignác gazdával szemben semmi követelést nem támaszt.

b. z.

NEM IS OLYAN RÉGEN lakik még itt a Baross körúton, de mindenki ismeri. Ö a környékbeli gyerekek kedvence: ha valahol feltűnik háromkerekű kis kocsijával, zsibongó gyerekhad gyűlik köré:

— Dorkota bácsi, mikor tetszik megkocsikáztatni?

Mert kocsin jár bizony, sajnos, kocsin. Munkahelyi baleset következtében vesztette el az egyik lábát. De hány éptestű ember szaladgál a világban, aki tizedannyit se jár a mások dol- ga-baja után, mint amennyit ő járt már a mankópótolta egy- gyéL

Május elsején az egész község csodálta azt a gyönyörű díszítést, amit Magyar elvtárs segítségével felrakott a lakóház falára.

— Nem volt ez túlnehéz munka Dorkota bácsinak? — kérdeztem tőle.

— Sokkal könnyebb, mint aimkor 8 éves koromban el kellett menni napszámra — mert nem volt mit ennünk — s hordtam a téglát — felelte, s még a szeme is nevetett. Bizony azóta maga keresi a kenyerét. Apját elnyelte valamelyik amerikai bánya s az árva gyermekeket' szerteszét sodorta a kegyetlen tőkés világ.

Küzdött is tizenkilencben a proletárhatalomért! S reményét a bukás után sem vesztette el.

— Egyszer két hónapig sztrájkoltunk 1 fillérért — mondja búsongó mosollyal Dorkota néni. Nagyon-nagyon éheztünk, de azért hordtuk a röplapokat.

Eljött 1945. A vajúdó világ megszülte az új rendet. Az övékét, a mienket, s elhozta a féllábú öreg Dorkotának az új, talán minden eddiginél nagyobb harcokat.

ÁMULO SZEMMEL olvasom visszaemlékezéseit, amiket most írogat esténként.

1948-ban tizenegyen megalakították a Lenin Termelőszövetkezetet. Dorkota bácsi és felesége vállalta a baromfitelep létesítését. Egy rossz disznóólban kezdtek hozzá, ahol négykézláb kellett csúszkálni. Az állami gazdaságtól feles keltetésre kaptak 500 kacsatojást. 36 kelt ki belőle. így indult a baromfitelep, néhány sovány tyúkkal és 18 kacsával. De 1952-ben már díjat nyert Dorkota bácsi leghom tenyészete.

Milyen egyszerű ezt így leírni. S a többit is, amit a Lenin Tsz 10 éves jubileumi kiállításán láttam. Képek, számok mesélnek a hatalmas küzdelemről. Hogyan vált a 6 forintos munkaegység 1958-ra 41,91 forinttá.

Hogyan lett a tagok átlagos évi jövedelme 20—25 ezer forint. Hogyan tudott Kiss Mihály bácsi, a dohánytermelő munkacsapat vezetője, 15 ezc forintot kölcsönadni a fiainak házépítésre. Hogyan lett a rozzant disznóól helyén korszerű baromfi- telep, ahol ma már kb. 3500 baromfi szaladgál és 5 keltetőgép dolgozik.

MIÉRT ARATOTT féllábbal, kapált egy-térden csúszva Dor- kota bácsi a szövetkezetben? Máshol könnyebben megélhetett volna. Azért, mert tudta, hogy a közös gazdálkodás ügyét minden nehézség ellenére is győzelemre kell vinni, mert hitt abban, hogy ez valóban a szebb élet felé vezeti a parasztságot;

S neki lett igaza.

10 év múlva az új belépők hitetlenül hallgatják a termelő- szövetkezet születésének történetét.

Dorkota bácsi meg a feleségével esténként kiül a kis kertbe, hallgatják a szép világvevő rádióból zengő muzsikaszót. Tehetik, hiszen nyugdíjasok. Havi jövedelmük ott jár az 1000 forint körül.

Mesélgetnek a fiataloknak a múltról, jelenről, jövőről — s én csak azt sajnálom, hogv életük regényét nem tudom megírni.

Kis la ki Guuláné Tiszai öldvér