Szolnok Megyei Néplap, 1958. augusztus (9. évfolyam, 181-206. szám)

1958-08-02 / 182. szám

1958. augusztus 2. SZOLNOK MFOTEI NÉPLAP 7 Elismerés illeti őket jó munkájukért A mai napon ismét fétbúgtak a Kenderesi Növényvédő Állo­más motorjai Besanyszögön. A község lakói figyelemmel kísér­ték munkájukat, s örömmel nyugtázták, hogy idejében perme­teznek. Az amerikai szövőlepke hernyói már évek óta rend­szerint úgy lekopasztották az útseélli fákat, iránt valami nagy jég­verés. Több esetben késve érkeztek a permetező munkások, s a végzett munka is erősen kifogásolható volt. Tavaly már nem volt panasz. Most pedig csak elismeréssel szólhatunk Juhász Ferenc bnigádvezető, Balogh István zetoros és Baktai Endre permetezőmester munkájáról, akik már az augusztusi hemyónemaedék pusztításait megelőző permetezést végzik. Magatartásuk, munkájuk azt tükrözi, hogy öntudatos dol­gozók. Magukénak tekintik a közterületeken, iskolaudvarokon ültetett fákat és bokrokat, s azok megőrzése érdekében pontos, jóminőségű munkát végeznek. Wesniczky Antal, Be&enyszög Nem lehetne ezen változtatni? Strand — víz nélkül A jászberényi strandot nemcsak a város lakosai, hanem a környék­beliek is szívesen felkeresték, amíg mindenki kedve szerint ftlrödhe- tett. De újabban, — Jászberénynek nincs vize. így az egykor mozgal­mas, népes strandon — csak a gyermekek érzik jól magukat a fél láb­szárig érő vízben. [apröhirdetesek] Jórégen nem jelentkeztem írásaimmal, de most úgy vélem érdemes papírra vetni eredmé­nyeinket. Egy év alatt is sokat fejlődött községünk. Van már szép kultúrházunk, ahol a kü­lönböző szervek kultúrcsoport- jal szórakozást nyújtanak. A fő utcán most készült el a beton­járda, a kultúrház előtti sza­kaszt két méter szélességben be­tonozták ki. A községfejlesztési hozzájárulásból több mindent magvalósít a tanács. Űj kút lé­tesítése, a harmadik negyedév­ben még több járda építése, va­lamint a villanyhálózat fejlesz­tése is szerepel a tervben. A cséplés nem soká befejező­dik. Két gép dolgozik, s napi teljesítményük általában 200 mázsa. Folyamatosan halad a gabona felvásárlása is. A dol­gozó parasztok többsége és a termelőszövetkezet is elvégezte a tarlóhántást. A földművesszövetkezet az élelmiszerek és más árufélesé­gek biztosításával járul hozzá a nagy nyári munkák sikeréhez. Naponta lehet húst kapni, s más cikkekből sincs hiány. Nagy Mihályné Tiszasaa Ee,y év alatt is sokat fejlődött községünk Meglepően „pontos“ kapcso­lódás van a Tiszabő—Török- szentmiklós közöt közlekedő autóbusz és a fegyvemeki gaz­dasági, de személyeket is szál­lító kisvasút között. Ugynis reggel az autóbusz 6.15 h-kor érkezik Fegyvemekre, a kisvasút pedig — amivel Tisza- bőről is lehetne közlekedni a gépállomásra, örményesre, Kun­csorbára — pontosan 6 órakor indul, tehát 15 perccel előbb. Ez este is megismétlődik, éspe­dig Fegyvernemről — Tiszabőre az autóbusz inSul 17.50 h-kor, a kisvasút pedig Fegyvernek piac­terére érkezik 18 órakor. A 10—15 perc miatt az, aki reggel akar utazni Tiszabőrőla fent említett helyekre 7 óra he­lyett 10-re ér oda (ha gyalog el­megy Fegyvemekre) este szin­tén 18 óra helyett 22 h-kor ér Tiszabőre. Nem lehetne ezen változtatni? Talán olyan formában, hogy a kisvasút alkalmazkodna az autó­buszhoz, később indulna és ko­rábban érkezne. HÁZI ANDRÁS Fegyvernek. KEPZOMOVESZETI Alap Képcsar­nokai szolnoki kirendeltsége szer­vezőket keres. — Ajánlkozásokat „Képcsarnok" jeligére a Szolnoki Hirdetőbe. 125-ös Danuvia motorkerékpár el­adó, Szolnok, Arany János út sarok, Irodagépjavitó Vállalat. TÖBBEVES gyakorlattal rendelkező szakácsnő elhelyezkedne, magános­nál, háztartás vezetésire. Cím a Szolnoki Hirdetőben. BIZTOSHATASÜ „DROHOKA" tyúk­szemtapasz 3.60-ért kapható Horváth drogériában, — Szombathely, Kos­suth u. JÁSZBERÉNY KÖZPONTJÁBAN ELADÓ beköltözhető 3 szobás, össz­komfortos, fürdőszobás, vizvezeté- kes modem családi ház. Erdős Sán­dor Jászberény. Kállai híd utca 1. JOGOSÍTVÁNNYAL rendelkező gépkocsiszerelőt felvesz a Tőszegi Gépállomás. ELCSERÉLNEM Szolnok központjá­ban I. emeleti kétszobás, összkom­fortos lakásomat, háromszoba hal­losért, vagy nagyméretű kétszoba- hallos, személyzeti szobás lakásért — megegyezéssel Jelefon: 13—10. KOMBINÁLT szobabútor 6 darabos eladó, betegség miatt. Szolnok, Be­loiannisz u. 3. (Szakácsi.) KETFAR-evezős kormányos csónak eladó, Kunszentmárton, Alkotmány ELADÓ építkezéshez szarufa és fö­démgerenda tökéletes pótlására al­kalmas — szögvas. Törökszentmik- lós, Szt. László u. ál. TOEOKSZENTM1KLOSON a Kuczo- ri-oldal dűlőben 5 hold szántóföld eladó. Érdeklődni: Szolnok, Arany János utca 23. ELADÓ 2 db príma hízottsertés, — Cím a kiadóban. A TISZASÜLYI Állami Gazdaság szakképzet kovácsokat és szakkép­zett vizvezetékszerelőt azonnali be­lépéssel felvesz. Jelentkezés aTlsza- sillyi Állami Gazdaság Központjá­ban. _________________________________ NE MET kombináltszekrény, mély gyermekkocsi eladó. Szolnok, Arany János utca 11, szobában már félhomály volt. Az utcában még nem égtek a lámpák, világosság alig szűrődött át a függönyön. A csinos helyiségben Qten ültek: Ernő és két kisfia, Tibi és Gabi, meg a vidék­ről felrohant testvér: Béla és Manyi, a felesége. Dél óta együtt vannak; kifogyhatatlanul beszélgettek a két gyerekről — az iskoláról, a tanulásról... Ernő munkájáról, meg persze Béláikról is, az egészsé­gükről, hisz Béla sokszor betegeskedik... a rokonok­ról ... annyi mindenről. De mindenki érezte — a gyerekek is —, hogy mindez csak kerülgetés: nem ezért jött fel váratlanul Béla feleségestől... egész másért... éppen azért, amit agyonhallgatták eddig; hiszen nincs közöttük Nusi, a feleség — az anya. Hirtelen Gabi észrevette, hogy sötét lett a szo­bában. Felállt, a kapcsoló félé tartott. Az apja utária- szólt: — Hová mész? — Felcsavarom a villanyt. Mindenki hunyorgott a váratlan fénytől. Kényel­metlen csend lett. Valahogy a sötétben eddig el tud­tak bújni egymás tekintete elöl, most azonban bele­láttak egymás gondolatába. Senki sem szólt. Gabi is visszaült a helyére és az öt ember úgy ült, mint akik kifogytak a témából, pedig az igazi­ról még egy szót sem ejtettek. Elkerülhetetlenül kö­zeledett a nagy beszélgetés. A feszült csendet Béla törte meg: — Ernő, tulajdonképpen mi azért jöttünk... azért... hiszen tudod... — Tudom — adta meg magát Ernő, aztán hal­kan hozzátette: — Úgysem tudom elkerülni. Meg nem is akarom. Béla kérlek! — Tessék — Menjünk el egy vendéglőbe. — Mért épp oda? — Ott kezdődött. ;. Manyi, kedves... te ad­dig maradj a két gyerekkel. Megteszed? — Maradhatok. Pedig engem is érdekel. — Bélától majd megtudsz mindent. — Menjetek. Ez az asszonyok sorsa: amikor a legérdekesebb, hirtelen lehúzzák előttük a függönyt. — Vannak asszonyok, akik a függönyt maguk húzzák le — mondta meggondoltan Ernő. Benne már élni kezdett a nagy vallomás. — Mi megleszünk hárman, igaz, gyerekek? — Igen. Játszunk! Jó, Manyi néni! Régen ját­szottunk. — Persze. Játszunk. Sokat játszunk és azt, amit akartok. A kért férfi elindult. Még hallották a két gyerek felszabadult kacagását, aztán becsukták az ajtót. El­csendesült minden, csak lépteik kopogása hallatszott a lépcsőn. Fóti Pál: ^lüt/en abüxonu A vendéglőben a baloldali második asztalhoz ül­tek. Az asztalt fehér terítő borította, ezen hamutartó, négy lefordított pohár, egy literes üvegben víz volt és váza, frissen szedett virágokkal. Egy darabig még hallgatagon ültek. Jött a pincér: — Parancsoljanak. — Két konyakot. — Igenis, két konyakot. A pincér elment, Ernő utána nézett: nem ismert ezt az embert. Biztos mostanában vették fel. A fő úr szemével messziről üdvözölte, mások is köszön­tötték, innen is — onnan is. — T átad — kezdte Ernő — sokan ismernek. Minden héten kétszer ide jártunk. Szer­dám. és szombaton. Mért éppen ezeken a napokon — nem tudom. Nusi akarta így, én meg beleegyeztem. Láttam, hogy mennyit dolgozott a két gyerekkel... Rajtuk kívül itt voltunk még mi ketten... főzött — mosott — takarított ránk. Rengeteg az ilyen otthoni munka. Te talán nem is tudod, hiszen nincs gyere­ketek, sem ilyen nagy lakástök. Szívesen végezte mégis ezt a munkát, csupán azt kívánta, hogy néha szórakozzon is. Legalább kétszer hetenként. Igaza volt. így kerültünk ebbe a vendéglőbe. Minden szerdán, minden szombaton. A zenekar készülődni kezdett. 8 ára felé járt az idő, a zene pontban 8-kor rázendít. Ernő arramézett, így folytatta: — Akkor még nem ez a zenekar játszott. Ezt most szerződtették egy hónapja. A réginek el kellett mennie innét. Hogy miért? Várj, menjünk sorba, Béla. Nusi imádta a magyar zenét. Ha láttad volna, milyen áhítattal hallgatta a jólismert nótákat! Be­szélni sem lehetett hozzá. Ha szóltam, szája elé emelte az ujját, mintegy figyelmeztetésként, hogy hallgassak. Amikor szünetet tartóit a zenekar, egy pillanatig még elmerengett, de utána úgy beszélge­tett, mintha misem történt volna. A szünet után újra elmerült a zenébe és nem lehetett rajta vásá­rolni semmit. így ment ez órákon át. És ami a leg­csodálatosabb, késő este mégis 6 indítványozta, hogy menjünk... várnak a gyerekek... Pedig a gyere­kek megszokták a kiruccanásainkat és minden al­kalommal mély álomban láttuk meg őket, amikor hazatértünk. Ilyenkor mindig megcsókolta mind a kettőt, úgy mentünk aludni. Sohsem felejtette el megcsókolni a gyerekeket. Mondom: mindig ő indult haza. Legalábbis eleinte. És ahogy sétálgattunk ha­zafelé. útközben csacsogott, kedveskedett és én boldog voltam, hogy olyan jól érezte magát. Valóban: egy­egy ilyen estén mintha erőt gyűjtött volna a hétköz* napi munkához, énekelve végezte az otthoni dolgát, jókedvűen telt el rajta az a 3—f nap, mely a követ- kező estig előtte volt. Aztán újból a szokásos est... majd újra otthon néhány napig... mint itt... újra és újra itt... — nézd, az az asztal volt fenntartva nekünk — és ragyogott, boldog volt Nusi, bevallom, én is, hisz számomra ők voltak a legfontosabbak, ő és a gyerekek. A gyerekek pedig velünk együtt örül­tek, hiszen kell-e nekik nagyobb boldogság, mint­hogy boldogok a szülők és velünk örülhetnek, játsz­hatnak. Mert mi együtt játszottunk, Béla. Még bú- jócskáztunk is. Fiait megtanította a nótákra és ve­lük dúdolta, énekelgette azokat a dalokat, amiket itt hallott. Szívesen hallgattam, hisz kedves hangja volt Nusinak, tudod. A gyerekek is ismertek majd min­den dalt. ők is énekelgették anyjuk kedves nótáit — sokszor külön is. Azóta a gyerekek is elnémul­tak. — Soká jön ez a pincér! Halló, két konyalzot kértem! — Igenis, hozom. A teremben valahol egy óra kongatni kezdett, a zenekar rázendített. A pincér tálcán hozta italt, letette az asztalra a konyakot é3 a szódát, újra el- viharzott, istmét maguk maradtak. Felemelték a po­harakat. — Egészségedre! — Egészségedre! Kihörpintették, aztán a szódával kimosták a szá­jukat. Ernő még egy darabig hallgatta a zenét, aztán tovább folytatta és a szomorkás magyarnóták mint­ha aláfestették volna az emlékezést: — Má/r a^kor vaöV féléve jártunk ebbe a ven­1 déglőbe. Egyik este — szerda volt, jól em­lékszem — kevesen voltunk ebben a helyiségben. Esős, borongás volt az idő, az emberek nem moz­dultok ki az ottnonukból, mi is csak a megszokott- ság miatt nem maradtunk otthon. Pedig legszíveseb­ben ezt tettem volna, de nem lehetett, mert Nusiban már ez éltette a reményt: ez a két nap. Persze, egyéb­ről még semmit sem tudtam, hiszen olyan volt, mint régen, semmit el nem árült érzelmeiből. Szóval ezen az estén a prímás külön szórakoztatni kezdte a gyé­ren ülő néhány vendéget. Azért-e, hogy jól érezzük magunkat, és feledtesse, hogy ilyen kevesen vagyunk, nem tudom. Azt sem tudom, hogy utasították-e erre, vagy maga szánta rá magát. Mindegy. Annyi bizo­nyos, hogy eddig sohase tette, sókkal büszkébb volt az a cigány — elvégezte, amiért fizették, semmi töb­bet ... Most azonban mosolyogva lelépett a dobogó­ról. Jó megjelenésű, barna ember volt, fiatalember, rikitóam. fehér, egészséges fogakkal, fekete fénylő, jól ápolt hajjal. Második asztalként jött hozzánk- Megállt, bemutatkozott: » — Horváth Ede. (Folyt, köv.) l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents