Szolnok Megyei Néplap, 1958. augusztus (9. évfolyam, 181-206. szám)
1958-08-20 / 197. szám
Ära 60 fillér A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! (^SZOLNOK MEGYEI IX. évfolyam, 197. szám. 1958. augusztus 20. szerda. Kilenc éves a Magyar Népköztársaság Alkotmánya K ilenc évvel ezelőtt született az országgyűlés határozata alapján — az egész dolgozó magyar nép egyöntetű helyeslése és lelkesedése közepette _ a Magyar Népköztársaság Alkotmánya. Al kotmányunk egyhen az első magyar alaptörvény, mert ezelőtt Ilyen nem volt. Bizonyos úri jogszokások gyűjteményét nevezték ezelőtt alkotmánynak, ami arra volt jó, hogy annak jegyében leverjék Dózsa parasztháborújától kezdve, az 1919-es dicső Magyar Tanácsköztársaságig és azután is a dolgozó nép minden megmozdulását és harcát, amelyet életének megjavításáért), emberi mivoltának elismeréséért vívott, A Magyar Népköztársaság Alkotmányának második paragrafusa kimondja: „A Magyar ^ Népközt ár- sasagba/n minden hatalom a dolgozó népe’’. Az Alkotmány napjának ünneplésekor szükséges felidézni emlékezetünkben azt, milyen előzmények tetiék lehetővé Alkotmányunk megszületését, azt, hogy a hatalom a dolgozó nép kezébe kerüljön. Egyik és a . fő előfeltétel1: hogy a Szovjetunió dicső hadserege leverte a hitleri fasizmust, magyar csatlósait és ezzel lehetővé vált, hogy a magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép részese legyen a hatalomnak. A magyar dolgozó nép ezzel a lehetőséggel jól sáfárkodott A munkásosztály és pártja, a Magyar Kommunista Párt vezetésével 1945 után dicsőséges politikai csaták közepette kiszorította a hatalomból a volt uralkodó osztályokat A nagybirtokosok földjeit átadta jogos tulajdonosainak, a dolgozó parasztoknak, a bányákat gyárakat, bankokat pedig a ...dclgazók- államának, ezen keresztül az egész dolgozó népnek. A politikai és gazdasági hatalomért vívott harc közben megkezdődött az uralkodó osztályok műveltségi monopóliumának felszámolása is. Megnyíltak az egyetemek és főiskolák kapui a dolgozók gyermekei előtt, az iskola is a népé lett. E harcok eredményeit koronázza be, rögzíti, alkotmányunk. Másodszor elengedhetetlenül szükséges felidézni, hoigy 1956 őszén a dolgozó nép hatalma az ellenforradalom miatt komoly veszélyben forgott. A nyugati imperialistákkal szövetkezett belső ellenforradalmi erők, kihasználva a párt és államvezetés által elkövetett hibákat, szövetkezve Nagy Imre áruló csoportjával, meg akarták dönteni a Magyar Népköztársaságot. Lényegében azok kezébe akarták visszaadni a hatalmat, akiktől a magyar dolgozó nép súlyos és eredményes harcok árán azt elvette. Ma csaknem két év távlatából minden becsületes dolgozó ember világosan láthatja — és látja is —, hogy az ellenforradalom főkolomposai szervezői és vezetői a nép hatalmára törtek. Azt is mindenki tudja, hogy ezeknek — bármilyen népi, nemzeti, demokratikus sőt itt-ott szocialista jelszavakkal álcázták is magukat — annyi közük volt a néphez, hogy elárulták, ellenségei voltak (és ma is azok). Újra koldussá akarták tenni a parasztot, jogtalanná munkanélkülivé á munkást, parasztot lés értelmiséget. A dolgozók legjobbjait pedig kommunistákat és parténk ívülieket, mint azt az 1919-es Tanácsköztársaság leverése után tették, halomra akarták gyilkolni. S fájó, de a néphatalom sokszáz hívét, harcosát meg is gyilkolták; N agyon időszerű ez alkatommal emlékezni arra, hogyan tiporták lábbal a Magyar Nép- köztársaság, a magyar nép sok vérrel, verejtékkel, súlyos harcok árán kivívott alkotmányát. Az alkotmány leszögezi: „A város és a falu dolgozói választott és a népnek felelős küldöttek útján gyakorolják hatalmukat”. Az ellenforradalom alatt Nagy Imréék vezetésével a választók csaknem 100 százaléka által választott országgyűlés helyett az ENSZ ellenőrzése alatti „szabad” választásról álmodoztak. A Népköztársaság Elnöki Tanácsát, amely két ülésszak között az országgyűlés jogait gyakorolja, semmibe sem vették. A dolgozók által választott helyi tanácsokat különböző nevű szolgabírók, kulákok, csendőrök, árulók és egyéb hasonló elemek által vezetett ettlenforradalmi bizottságokkal helyettesítették. A törvényes szervek által kinevezett üzemi, hivatali, „intézményi vezetők helyett ún. ,munkástanácsokat” állítottak. Ezek a mindenki által ismert tények világosan bizonyítják, hogy a néphatalom ellen törtek. Emellett az is köztudomású, hogy Mindszenti kinyilatkoztatta Igényét az egyházi birtokokra, hogy egy sor földbirtokos, tőkés, fculák, volt háztulajdonos, nagykereskedő, stb. megjelent és vissza akarta szerezni köztulajdonba vett vagyonát. A politikai hatalom mellé gazdasági javaikat is igyekeztek gyorsan visszaszerezni. S mikor a néphatalom veszélyben volt, újra a Szovjetunió, a Szovjet Hadsereg segített; A forradalmi munkás-paraszt kormány kérésére segítettek az ellenforradalom fegyveres erőit leverni, a nép hatalmát megszilárdítani hazánkban. Örök hála és dicsőség ezért a tettükért. A szocialista rendszer, a néphatalom és a Magyar Népköztársaság rendkívüli életerejét bizonyítja, az, hogy az ellenforradalom után a Szovjetunió és a szocialista tábor támogatásával rövid néhány hónap alatt konszolidálódott a helyzet, helyre állt a rend, politikai, gazdasági, kulturális téren egyaránt. S a rend helyreállítása közben — az ellen- forradalom által okozott huszonkétmilliárd forint anyagi kár ellenére — ötmilliárd forintot tudott népi államunk fordítani bérrendezésre, a dolgozók életszínvonalának emelésére. Soha nem látott fellendülést tud felmutatni a Hazafias Népfront mozgalom. Pártunk rövid idő alatt lényegében fel tudta számolni azt a számokban ki nem fejezhető kárt is, amelyet az ellenforradalmi lélekmérgezés a fejekben okozott. Az alkotmány ünnepén időszerű szémbavenni azt is, hogyan élt dolgozó népünk saját hatalmával, mit alkotott rövid kilenc esztendő alatt, hogyan javultak dolgozó népünk életkörülményei — szocializmust építő országunkban. Szükséges ez á számbavétel, mert a kapitalizmus fizetett prókátorai azt állítják, hogy a kapitalizmus a legjobb társadalmi rend. Azt igyekeznek bizonyítani, hogy a kapitalizmus többet képes a népnek adni, mint a szocializmus. Ezek a prókátorok a kapitalizmus dicsőítése közben, enyhén szólva, tisztességtelen módszerekkel élnek, amikor hazánkat olyan fejlett országokkal hasonlítják össze, amelyek a kapitalista fejlődésben évtizedeikkel előbb jártak nálunk. Az összehasonlításnál két körülményt feltétlenül figyelembe kell venni: az egyik az, hogy Magyarország a felszabadulás előtt fejletlen iparral, elmaradott, feudális örökségekkel terhelt mezőgazdasággal rendelkezett. és népünk a feszabadulásikor a háború alatt kifosztott, szétrombolt országot örökölt. A másik: a szocializmus építésiének útja nehéz, rögös út, nemcsak sikersorozat, hanem hibák és kudarcok is előfordulhatnak és sajnos, mi is követtünk el elég komoly hibákat, amelyek nélkül még nagyobb eredményeket tudnánk felmutatni. Meg kell jegyezni: ezeket a hibákat magunk ismertük fel, javítottuk és javítjuk ki. A fenti két körülmény ellenére olyan eredményeket értünk él, amelyekre méltán lehet büszke a magyar dolgozó nép. A felszabadulás előtti Magyarországot a „hárommillió koldus országának” nevezték, Ez az állapot több, mint egy évtizede, visszavonhatatlanul megszűnt. A gyáripar teljesen szocialista tulajdonban van. A föld azé lett, aki megműveli és ezelőtt is megművelte, a dolgozó parasztságé, amelynek leghaladóbb elemei ma már jólétet nyújtó, az egyénileg dolgozó parasztokra is egyre vonzóbb termelőszövetkezetek gazdái. Ipari termelésünk 1936-hoz képest két és félszeresére növekedett'. Több mint kétszerannyi szenet, négyszeramnyi villamosenergiát, tizenötször annyi kőolajat, háromszorannyi cukrot, nyolcszcr- anmyi sört gyártunk, mint a háború előtt. 1949, Alkotmányunk születési éve óta a gépgyártás két és félszeresére, a villamos gépgyártás háromszorosára, a műszeripar két és félszeresére, a vegyi ipar több mint háromszorosára, a ruházati ipar négy és félszeresére növelte termelését. Közben sokezer kis üzemből álló iparunk fejlett nagyiparrá változott. Az ipari munkások több mint fele ezer munkásnál többet foglalkoztató üzemekben dolgozik. Mezőgazdasági termelésünk nem alakult olyan kedvezően, mint az ipari. Ám 1957-ben, amikorra a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok fölénye kialakult, nagyobb termést értünk el. Búzából a háború előtti 7,9 mázsával szemben 9, árpából 7,8 mázsáról 11,6, kukoricából 10,8 mázsáról 14 mázsára emelkedett a hóldankénti termésátlag Sokat tesz népi áramunk a mezőgazdaság gépesítéséért. 1935- ben mindössze 7000 traktor volt az országban: az aratógépet alig ismerték, kombájn nem volt. 1956ban már 25 500 traktor, 4440 kévekötő aratógép, 2269 kombájn segítette a dolgozó parasztok munkáját és a mezőgazdasági termelés emelését. A termelés emelésével párhuzamosan nőtt a lakosság életszínvonala. Az 1951—52-es években történt megtorpanás ellenére 1949-hez viszonyítva a munkások, alkalmazottak és a parasztság reáljövedelme egyharmadával növekedett. Ezt mutatja az élelmiszerfogyaszitás növekedése. Lisztből, 1938-ban 134,2 kg volt az egy lakosra eső fogyasztás. 1955-ben 155 kg; zsírból az 1938-as 18,3 kg-mal szemben 1956-ban 22,5 kg, húsból 34,7 kg helyett 42 kg, cukorból 10,5 kg helyett 25 kg, tojásból 81 db helyett 123 db. Az életkörülmények javulását bizonyítja a társad alom biztosítás nagyarányú kiterjesztése, világviszonylatban jónak mondható orvosi ellátottságunk, valamint az, 'hogy a tuberkulózisban elhaltak aránya 1938 óta egynegyedére, a csecsemőhalandóság felére csökkent K ulturális eredményeinkre is büszkén tekinthe- hetünk. Hazánkban a felszabadulás óta hatalmas kultúrforradalom zajlott le. Kötelezővé vált a nyolcosztályos általános iskola. A középiskolák száma több, mint háromoszerosa, az egyetemistáké közel négyszerese a felszabadulás előttinek és míg 1938- ban az egyetemisták 3 százaléka volt csak munkás és paraszt származású, addig az elmúlt tanévben 55 százalék. Könyvkiadásunk kétszeresére, a rádió- előfizetők száma négyszeresére, a mozilátogatók száma hatszorosára nőtt a háborúelőttihez képa&t. Az országban elért eredmények kihatottak megyénkre is. A csaknem kizárólag agrárjellegű Szolnok megye a felszabadulás óta jelentős mértékben; iparosodott. Olyan új üzemek épültek, mint a jászberényi Aprítógépgyár, Lemezárugyár, a szolnoki Tiszamenti Vegyiművek, Cedlulózegyár, Tejüzem, Tisza Bútorgyár, Mezőgazdasági Gépjavító, Karcagi Rizsihántoló, stb. Többszörösére növelték kapacitásukat és munkáslétszámukat: a Szolnoki Járműjavító, a Tisza Cipőgyár, a Törökszentmiklósi Gépgyár és sok más üzem. Ma mintegy 60 000 ipari és építőipari munkás van megyénkben. Megyénk mezőgazdasága is jelentős fejlődést mutat. A megye területének ma már kereken felén gazdagodó szocialista gazdaságok, állami gazdaságok és termelőszövetkezetek vannak. Több mint 20 ezer parasztcsalád vált az utóbbi 10 évben szövetkezeti gazdává. Termelőszövetkezeti gazdáink átlagos jövedelme az elmúlt évben már megháladta az egyénileg gazdáflkodó kispa- rasztokét. A 60—70 legjobb termelőszövetkezetben dolgozóké pedig elérte, sőt túlhaladta a középparasztok jövedelmét. Ezért van az, hogy megyénk dolgozó parasztsága ma már barátja a szövetkezeteknek és ez évben is csaknem ötezren léptek a nagyüzemi gazdálkodás útjára. Szolnok megye az ipari fejlődés ellenére ma is mezőgazdasági jellegű. — Ezért megyénk dolgozói azzal szolgálják legjobban a népi hatalom erősítését, ha a mezőgazdasági termelés növelésén munkálkodnak úgy, hogy erősítik, növelik a termelőszövetkezetéket, mert csak itt, a nagyüzemben lehetséges a termelés olyan mértékű növelése, amit népünk igénye, az életszínvonal emelése megkíván. A lkotmányunk ünnepén a Megyei Pártbizottság nevében forró üdvözlettel köszöntjük megyénk minden dolgozóját és azt kérjük mindnyájuktól, és kívánjuk mindnyájuknak, dolgozzanak az iparban, mezőgazdaságban, közlekedésben, kereskedelemben, értelmiségi munkakörben, vagy bármely -más munkaterületen, jó hazafihoz méltóan, tudásuk, képességük teljes latbavetésével. Jó egészségben végezzék munkájukat- és éberen őrködjenek népi hatalmunkon, leplezzék le annak ellenségeit, hogy népi hatalmunk, a proletariátus diktatúrája mindjobban elegét tudjon tenni feladatának, melyet Alkotmányunk 5. §-a a következőkben határos meg: „Az államhatalom a társadalmi tulajdonban lévő vállalatokra, az állami bankrendszerre* a mezői gazdasági gépállomásokra támaszkodva irányítja é* ellenőrzi a népgazdaságot a termeld erők fejlesztéSé*- a közvagyon növelése, a dolgozók anyagi és kultúrái* lis színvonalának állandó emelése és az ország véd*: erejének fokozása érdekébenSzarvas Irorflp
