Szolnok Megyei Néplap, 1958. július (9. évfolyam, 154-180. szám)
1958-07-13 / 165. szám
14. csípés SZATIRIKUS OLDAL 1958, Gyengédség — Ödön, ide elmegyünk! Sfetnnlífísz INem szatíraJ Már a régi rómaiak is ismerték a stemplit; ezt azonban az etruszk tájjellegnek megfelelően sigillum-nak hívták. A korabeli írásos emlékek nem szólnak arról, hogy a stempli, melyet zamatétól megfosztva akár bélyegzőnek is nevezhetnénk, az ókorban elmekórtani jellegű elváltozásokat okozott volna. Az antik világszemlélet közelebb állt a rózsaágyhoz és falernumihoz, mint a dühödt stemplizéshez. A stemplizésről már Pysókratés — az ókor népszerűén bohém italbolt-filozófusa — is megállapította, hogy antagonisztikus ellentétben áll a józan ésszel. A bélyegző birtoklása (blrlalá- sa, bitorlása) az az eszmei körülmény, mely előbb-utóbb kiváltja a stemplitisz-t, amit magyarul tán bélyegző-bolondériá- nak nevezhetnénk. A kórban szenvedő kezdetben csupán kis- istennek és összes aprószenteknek egyszemélyben képzeli magát; a betegség elhatalmasodása, krónikussá válása idején már paragrafusnak; ilyenkor meg- görbülten jár és nyakatekerten gondolkozik. Végső stádiumban a beteg már stemplinek véli magát, megszállottan verdesi a bélyegzőpárnát, sőt beleül, hogy minél nagyobb, kerekebb stemplit nyomhasson az ügydarabokra. A kór jellemző tüneteként a beteg nem ismer embereket többé, csupán ügyfeleket. Egyes idealista tudósok a bürokrácia gyermekbetegségének tekintik a stemplitiszt. Ezzel szemben tapasztalati tények ezrei igazolják, hogy napjainkban a stemplitisz pusztító, öncélú kórrá erősbödött, minthacsak az anyatintában szívta volna a Mal- tiront. Azokon a helyeken, hol a fejlődés iránya megköveteli, az idegek nagyüzemi méretekben történő ronggyá-szaggatását; érthető módon hatalmas perspektívák állanak a stemplitisz előtt; sőt feltehető, hogy annak gépesítésére is megindulnak a kísérletsorozatok. Ezzel ellentétben mi a helyzet nálunk?... Megbízhatónak ismert megfigyelők észlelése szerint Sárvárosban is megmutatkoznak egyeseken a stemplitisz kezdeti tünetei. Ezek általában vállránga- tásban, ügyes-bajos dolgaik elintézését remélő emberek ide- odaküldözgetésében, nagyhercegi fölényt lepipáló hányaveti- ségben nyilvánulnak. Gyógy javaslat: alapos fejmosás; ha nem használ: kapa-kasza-, vagy kalapácsnyél. Néhány évi termelő munka biztos gyógyulást eredményez. Akin pedig ez sem fog — azért úgysem kár... — b. z. — »*»» H --------------Sz ószer int ÍGY IS LEHET... A Jánoshidi KISZ titkár kijelentette, hogy a községben nem lehet spartakiádot tartani, mert nincsenek fiatalok. Akkor így javasoljuk. • •s.A mérkőzés első tízpercében tapogatózó játék folyt,’ | Preinlngerné felesége Az Autóközlekedési Tanintézetben leleplezett bűncselekményekről számol be a Népszava július 4-i száma. A cikk egy mondatát szó szerint idézzük: „Az intézet alkalmazottai közül bűntársai voltak: Tamási Dániel, a középfokú ügyek intézője, Gellért László oktató, Preininger pálné ügyintéző és saját felesége'*. Azt megértettük, hogy Preininger Pálné tagja volt a bűnszövetkezetnek, csak azt nem, hogy milyen fur- fanggal tett szert — feleségre ,, i Jtfínienféle bölcsességek A vasjellem is berozsdásodik néha. Több ember fulladt bele a pálinkáspohárba, mint a ten- gerbe. A férj a ház ura, különösen, ha az asszony nincs otthon. Sokan nem tudnak mit csinálni a kezükkel, ezért tollat fogynak és írnak. A legélesebb balta sem üti magától agyon az arra jár ót. Ha az első szekér megáll, megáll a karaván. A tolvaj szeme élesebb, mint a rendes emberé. Könnyű a szellemeket felid ézni, nehéz elkergetni. 1958. június 6. Ma a kislányom azt mondta, hogy a jobb emberek általában naplót szoktak vezetni... hogy ebből az emberiség okulni szokott... ezt az iskolában hallotta. Na, rendben van, a mai naptól vezetek. Június 10. Ma kiszálltam Kunböködre, az ottani szövetkezeti bolt ellenőrzése céljából. A boltvezető törekvő fiatalembernek látszik. Minden a legnagyobb rendben volt. A raktárból hiányzott egy láda zsír, de a boltvezető megnyugtatott. Tudniillik a láda eltört és ő hdkavitte megjavítani. Pedig nem is lenne kötelessége, igazán rendes fiú. Sajnálom, hogy az ablakok piszkosak voltak s ezért meg kellett dorgálnom. Június 25. Újból Kunböködön jártam. Minden rendben volt. A vezető igen szívélyesen meghívott ebédre. — Egyszerű paraszti ebéd, igazán nem készültünk — mentegetődzött. Na, egye fene, ne mondják, hogy elszakadok a tömegektől. Amikor a tűzdelt fácán után behozták a pisztrángot, miami belémnyilalt: — Hátha nem is hétköznapi ez az ebéd. Lelkiismeretem hábo- rogni kezdett, de a vezető megnyugtatott, hogy ez tiszta véletlen. Különben mindig kukorica- máiét esznek kevés sómi. Július 2. A kunböködi bolt szépen fejlődik. Mindent rendben találtam, csupán az zavart, hogy a pénztárkönyvből hiányzott három nulla. Sebaj — mondta a vezető —, majd meglesz az valahol. Nem kukacoskodtom vele, úgyis nagyon ideges. Rengeteg baja mn a házépítéssel. Elmondta, hogy pl. a vaskaput Sopronból kell hozatni, mert a közelben nem talált ízléseset. Igazán kellemetlen. Július 16. Feltűnt, hogy Kunböködön egész üres a raktár. Igazán jobban megszervezhetnék az áruellátást. A pénztárkönyvet nem találtam, de a vezető megígérte, hogy legközelebb megkeresi. Nem forszíroztam, úgyis rengeteg idejét veszi el az autóvezetői vizsga. Szerencsés fickó lehet — forintos alapon ultizott — s a nyereményből vett egy Wartburgot. Július 23. Hihetetlen...! Ma letartóztatták a kunböködi üzletvezetőt. Ki gondolta volna erről a rendes fiatalemberről... Július 27. Ma kiszálltam Jászböködre, minden rendben volt... Ke—fe Egyenlítői Afrikából visszatérve egy utazó beszámolt barátainak ottani kalandjairól. Egyszer — mesélte az utazó —, megláttam, hogy a kíséretemhez tartozó egyik néger mérhetetlenül rossz szagot árasztó húst fogyaszt. Megjegyeztem, hogy a büdös hússal megmérgezheti magát. Mivel a bennszülött nyugodtan tovább ette a szörnyű húsdarabot, sőt még válaszra sem mélperzsa humor tatott, felháborodottan kiáltottam: — Nincs semmi szagéczéked? A néger mohón tovább falva a húst, így szólt: — A húst eszem, fehér ember, és nem a szagát. * Todor nagyon rosszul tanul az iskolában. Egyik nap hosszasan mesél édesapjának egyik pajtásáról, aki az iskola legjobb tanulója. — Látod, fiam — mondja az apa — ennek a fiúnak szívesen lennék az édesapja. — Óh, dehogy, ne mondj ilyet! — Miért? — Mert már meghalt az apja. °ooooooor^gvjofxxxxx> xxocx*. *JtXXXXXX>0oüoPXÁ:Q00CX KK*JO<X>OvXXX* Kacagány dragonnyal Négy derék vidéki találkozik a óOOQOOOGOOQO(XjOGOQOOOOOO‘é - . . ^ fővárosban és elhatározzák, hogy | egy kocsmában megünneplik A Szolnoki Ruházati Vállalat a következő szövegű levelet kapta megrendelőjétől, a Délmagyarországi Textil és Felsőruházati Nagykereskedelmi Vállalattól, Szegedről: „A folyó negyedévi szállítási szerződésiben szereplő 18270-es bakfis kulikabát fazonját megtekintettük, ami általános nézetben megfelel, azonban a táiigénynek megfelelően a következő módosítást kérjük: —• Az egyrészes Jragony helyett a két oldalvarrástól 7—7 cm-es fülrészt kérünk készíteni elgömbölyítve, ami egy gombbal rögzítve van, hogy ne lebegjen ; ..” — így a levél. Node kérem, kedves kartársak, hamar ragaszkodunk a tájjelleghez, olyan ősi magyar viseletnél, mint a bakfis kulikabát — az elgömbölyített fülrésznek okvetlenül lebegni kell. Mert kérem, lebeg a hortobágyi csikós gatyá- ja a szélben, lebeg a kun leány, illetve bakfis szoknyája is, ha rezgést jár s éppen azért, pont a tájjelleg miatt feltétlenül lebegni kell az említett fülnek. A mi szittya szívünk, kedves Nagy- ker nem bírja el a rögzítő gombot/ A dragonytól pedig semmiesetre sem állhatunk el. Már a névtelen történetíró feljegyezte őseinkről, hogy pl. Hadrontó Kacagányos Etel igen imponáló ledzser dragonyt viselt tigrisbörzekéjén s emiatt Szép Deli Hajna — HŐ3 Deli V id-del szem ben, aki csak elgömbölyített fülrészt viselt — megkülönböztetett kegyeiben részesítette. Szóval, ha már kuh, legyen valóban magyaros és tájjellegű, de feltétlenül dragonyos, a legömbölyített fület pedig igenis lobogtassa a puszták vad szele. _____ P. I. a | szerencsés véletlent. Egyikük ~ azonban húzódkozlk és nem akar velük tartani. — Mindnyájan gyerekkori barátok vagyunk és te nem akarsz velünk inni. Miért? — Mert nincs pénzem. — Hogyan, az a nyomorult pénz visszatart attól, hogy velünk szórakozzál?! Nem vagyunk talán elég régi barátok? Gyere csak nyugodtan, — legfeljebb nem iszol! * Egy idős hölgy minden héten vendégül látta két unokaöccséfc. Egyik alkalommal csak a kisebbik jelent meg. — Miért nem jött el a bátyád? — Anyánk csak egyikünket akarta magával vinni és ezért sorsot huztunk. — Furcsa ötlet. Ezek szerint te nyertél. — Dehogy néni. én vesztettem. > 4 i Egy ellenőr naplójából
