Szolnok Megyei Néplap, 1958. július (9. évfolyam, 154-180. szám)

1958-07-13 / 165. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKI

IX. évfolyam, 165. szám.

1958. július 13. vasárnap.

SZOLNOK MEGYEI

1 ..........*........;....................i

» t

ítíűEffvH |

2 '• ■■ ■ 1 —------ ■■ - -............ 1 ■ •1 *

J 4

K

evesebb fáradsággal

többet, jobbat! : ni !

i

i

Qáiz-DCiui DCakai |

1

Szovjet tudósok az atomsugárzás veszélyeivel foglalkozó ENSZ-bizottság munkájáról

MOSZKVA

(TASZSZ). Andrej Lebegyinsz- kij professzor a Szovjet Tudományos Akadémia rádióbiológiai bizottságának ülésén beszámolt az atomsugárzással foglalkozó ENSZ-bizottság tevékenységéről Lebegyinszkij professzor vezeti a bizottságban működő szovjet küldöttséget. A szovjet tudós beszámolójában kijelentette: hogyha nem, szüntetik be a kísérleti alomrobbantásokat, kétezerre az emberek életkörnyezetében any- nyira halmozódik a Stroncium- 90 és a Cézium-37, hogy nemződé kenkint többmillióval növekszik az örökletes és a daganatos megbetegedések száma.

Lebegyinszkij professzor elmondotta, hogy az ENSZ-bizottság jelentést készített, amely kimutatja, hogy a nem természetes rádióaktív izotópok belekapcsolódtak abba a biológiai láncolatba, amelynek utolsó tagja az ember. Ezek az izotópok világszerte fellelhetők a talajban, a növényi és tejes ételekben, a húsban. Japánban egyes rizsfajták már most óriási Stroncium-90 adagokat tartalmaznak. Ha ez az izotóp az emberi szervezetbe kerül, a csontokban halmozódik fel, rosszindulatú csontdaganatok létrejöttét és a fehérvérűség korképének kialakulását segítheti elő. Az ENSZ atomsugárzással foglalkozó bizottsága egyöntetűen kijelentette, hogy világszerte fennáll a magsugárzás fokozódásának potenciális veszélye.

Nyikolaj Dubigyin professzor, a szovjet küldöttség másik tagja, aki szerint a sugárzás erősNagy sikerrel szerepelt a debreceni Kodály-kórus Angliában

LONDON (MTI). A Liverpool Post beszámol arról a győzelemről, amelyet a debreceni Kodály-kóms aratott Llangollenben tartott walesi nemzetközi dalosversenyen. A lap azt írja, hogy a kórus tagjai úgy énekeltek, mint az egekbe szálló pacsirták és 18 ország versenyzői előtt elnyerték az ifjúsági verseny első diját.

A Manchester Guardian a magyar győzelem kapcsán azt írja, kiderült, hogy a magyar énekesek sókkal jobban megértik az angol Elgar zenéjét, mint maguk az angolok, a versenyszámok közül az egyik Elgar műve volt.

ségének egy röntgennyi fokozódása nemzedékenként tízmillió ember életét veszélyezteti.

Andrej Lebegyinszkij profesz- szor a felszólalásokat összegezve kijelentette: az emberiség érdekei a magfegyverkísérletek azonnali beszüntetését követelik, minthogy ez az egyetlen garancia azoknak a betegségeknek elkerülésére, amelyekre a modem tudomány figyelmeztet. (MTI).

A világ legnagyobb kokszoló kemencéjét helyezték üzembe a Szovjetunióban

A mekejevkai kombinát építkezései során komszomolista építők a napokban helyezték üzembe a világ legnagyobb kokszoló kemencéjét. A V. számú kokszoló kemence-blokk 77, — egyenkint 30 köbméteres kemencéből áll. Ezek a kemencék méretüket tekinve másfélszeresen múlják felül a Szovjetunióban és külföldön használt legnagyobb kokszoló kemencéket. A kemence vezérlését a legteljesebb mértékben automatizálják és a kiszolgálók számára meg- ——■

könnyítették a munkát- A kokszoló kemence körülbelül 42 százalékkal növeli a munka termelékenységét.

A komszomolista építők nagy munkát végeztek a kemence felépítésénél. Több mint 100.000 köbméter földet mozgattak meg és mintegy 20.000 köbméter betont és vasbetont építettek be. Körülbelül 20.000 tonna tűzálló téglát szereltek a kemencébe és megközelítőleg 3000 tonna fémalkatrészt építettek be a kemence falába.

Ivanovo nincs messze Szolnokhoz

Szovjet turisták látogatása a Tisza Bútorgyárban

AKI A TÉRKÉPEN keresi Ivanovo szovjet várost, Moszkvától északkeletre húzza az ujját. Alig néhány centiméterre megtalálja, de ez a kis távolság is legalább 300 kilométer a valóságban. Szolnokhoz viszonyítva meg ezrekben kell számolni a kilométereket. A középiskolás földrajzkönyv szűkszavúan csak ennyit mond Ivanovoról: nagyarányú textiliparához textilipari gépek és textilfestékek gyártása társul.

S erről a két városról — mármint Ivanovoról és SzolnokASSZONYMUNKA

rói — most kiderült, hogy nincsenek is egymástól nagyon távol ..; Nem, semmiféle soha nem látott természeti erő nem sodorta egymáshoz közelebb a két várost. A házak ma is ott állanak, ahová 150 évvel ezelőtt — vagy éppen tegnap rakták le az alapot. A földrajzi távolság sem csökkent egy millimétemyit sem. Csupán annyi történt, hogy harminchat ivanovoi asszony és férfi turista látogatott el Szolnokra, a Tisza Bútorgyárba, s a rövid 2 óra alatt kialakult forró, baráti kapcsolat törpévé zsugorította a hatalmas távolságot.

AMIKOR BEFORDULT a gyárkapun az autóbusz, a vendégek

garnitúra készül havonta, olcsók, vagy drágák a bútorok: van-e bölcsődéje a vállalatnak, munkáslakása; kapnak-e védőruhát, munkaruhát a dolgozók? A tolmács alig győzte fordítani a kérdéseket és a válaszokat;

Az üzemlátogatás után megindult a baráti beszélgetés a gyár kultúrtermében. — Apró jelvények, fényképek, címeik cserélődtek.

— írjatok, látogassatok el hozzánk — mondták a vendégek.

S azután felcsendült az ének. Oroszul, magyarul szállt a dal a Volgáról, Moszkváról, Dunjus- káról, meg Katjusáról; a barátságról, a békéről.

— Azt kérdezed: hány női tag van minálunk? Ügy tudom, hetvenegy. Nyolc női munkacsapat, 40 asszony és 31 leány; Megnézhetnéd őket. Fürgék, dolgosak, valósággal ég a munka a kezükben. Akármelyik két férfival vetekszik a gyamlálásban, a palántázásban, a borsó, a paprika és a paradicsom szedésében.

Nem asszony, nem valami elfogult leány, aki nekem ezt mondta az asszonyokról és lányokról. A kertészeti brigádvezető, ' Seres Mihály emlegette előttem így őket. A fiatal Seres, aki pedig erről nevezetes, hogy nem tűrd ed a lazsálást, napközben a vízparton heverést. Egyszóval: akkurátus, rendszerető ember Mihály. S potyára a dicséretet nem osztogatja.

— No, — mondom az elnöknek —, induljunk el a dicséret nyomán, nézzünk körül a tsz- ben, mit művelnek a szoknyások.

A Vízközön, a 16 hold öntözéses kertészetben, kilenc nő dolgozik. Egy munkacsapat, Tóth Béláné vezetésével.

Tovább megyünk, a dohány- kertészetbe. Itt három munkacsapatban 25 nő szorgoskodik. Csapatvezetők: Beregszászi Margit, Kurilla Jánosáé és egy asz- szonyokat különösen kedvelő férfi, Hodos József. Térdig ér a dohány, két tenyérnyi a levele. Közte gyomot, élősdit véletlenül se látni;

— Asszonymunka — jegyzi meg az elnök, s hangjában büszkeség csendül. Jogos büszkeség. Az asszonymunka a múlt évben sem hozott szégyent a dohányra,

Annyi termett, alig győzték behordani, válogatni, csomókba és bálákba kötözni.

Innen is tovább indulunk. Az út mentén aranyló gabonatábla, jókedvűen durúzsoló arató-cséplő, búzával megrakott traktort vontató Zetor, az ülésen barna, olajos-képű legénnyel. A kombájnszérűn vidám asszonyok. özvegy Szilágyi Antálné munkacsapata. ök is kilencen vannak. Nyolc asszony és egy leány, Szilágyi Tériké.

— Egyike a legjobb munkacsapatvezetőknek — mondja István, Szilágyinéra mutatva. — De nincs panasz a kislányára sem.

Azután megtudom, hogy Szilágyinénak már 140, a lányának meg 125 munkaegysége van. Ha így haladnák, elérik a négyszázat az év végére. Kettőjüknek tavaly is ennyi volt. Ezernyolcszázforintért sezlont, kétezerötszázért konyhaszekrényt vásároltak. A szorgalmas Terinek téli- és tavaszi kabátot, egy tucatnyi ruhát és cipőt is vagy három párat. Futotta a munkaegység értékéből. Évi jövedelmük — a saját bevallásuk szerint is — 35.000 forint volt, a háztáji föld termésével együtt. És az idén? Az időjárást megsínylették a gabonák. Emiatt a munkaegység értéke „csak” ötven forint körül lesz. Azért persze nem panaszkodnak. A kukoricájuk szép, holdanként 30 mázsát ígér. Négy süldőjük röfög az udvaron, egyre-másra 70 kilósak. — Meghízlalják őket, s kettőt majd levágnak, kettőt pedig piacra visznek.

Ügy hallom, ágyneműt és bútort vesznek majd a hízók árán. Mert Terikét, a huncut szemű, szép barna leányzót, gyakran látni egy derék legénnyel, aki váltig bizonygatja, hogy jövő ősszel asszonyt visz a házhoz.

Egyelőre ennyit róluk, a serénykedő asszonyokról és lányokról, a mezőtúri Üj Reménység tagjairól.

Busi Vince

érdeklődve tekintettek körül. A bemutatkozáskor még érezhető volt az ismeretlenség tétovasá- ga, de az első percek után már mosolygó arccal ölelték át, csókolták egymást a vendégek és a vendéglátók. Az ivanovoi szövőnők, technikusok, tanárok és háziasszonyok kérdésekkel halmozták ed a gyár vezetőit: hány

CSAK AZ IDŐVEL volt baj: rohant feltartóztathatatlanul. A szovjet vendégek könnyes szemmel ölelték át búcsúzáskor a

vendéglátókat.

Ők elmentek, de baráti szere- tetük, emlékük itt maradt, emberi közelségbe hozva egy távoli várost, Ivanovo! Szolnokkal.

— pp —

Megvallom, mikor megláttam a kényesbőrű sereget, attól tartottam, minket se kívánnák közelükbe többször a besenyszögi Erdei Tsz tagjai. Mert nekem azt mondta a járási párttitkár, hogy mindenki beöltözik aratóruhába, ezek a férfiak meg hát vasalt nadrágban, a nők lenge szoknyában, pici strandkendővel a fejükön így indulnak kévét hordani. Az út nem tartott sokáig, a szolnoki gépállomás fiatal sofőrje kocsiján egy-kettőre kirepítette a népséget a tsz tanyájára.

Ott kezdődött aztán az igazi kirándulás. A divatkosarakból előkerültek a kopottas munkaköpenyek, hosszú-ujjas ingek, s pár perces készülődés, öltözködés után a népes csapat nekilendült a munkának.

Amerre elvonultak, az aratógép széthagyta kévék helyén dús keresztek maradtak. A tsz-tagok messziről figyelték a „járásiak“ működését. Gondolom, bennünk is az a gondolat ágaskodott, hogy na, most meglátjuk, milyen dolgos káderek ülnek a járási pártbizottságon, meg a járási tanácsnál, Aztán még össze

DCiláiidiűók

se ért a két munkacsapat, kiabáltak a tsz-beliek:

— Itt maradhatnának bizony végleg nálunk.

— Dehát akkor osztásnál is sokan lennénk — mentegetőztek a járásiak.

— Jutna még úgy is — érveltek a hazaiak.

Nem is csoda, ha fogják a népet, hisz kevesen vannak, negyvenhármán az 1200 holdra. Aztán meg ha most menne valaki közéjük, az se maradna kenyér nélkül. Szépen terem, 8 mázsa körül várnak holdanként. Meg kellett ezért uralni a földet, hogy 4 mázsával felülmúlják az egyéniekét.

Dehát úgy is tudják, hogy a hivatalt nem lehet otthagyni, csakhát szíveskednek, kedélyes- kednek. Ritkán van egyszerre ennyi vendégük, meg kellemesen csalódtak ők is, nincs kifogás a jövevények munkáját illetően.

A vendégektől is sokminden kitelik:

Legalább mégennyit vághattak

volna — kapják közre az elnököt —■, mire belejöttünk, el is fogyott a munka.

— Mindegy is lett volna már

— mondják a lányok — szombaton úgy se mehetünk táncolni, kicsikargatja a lábunkat a tarló.

— Rendbe jön még az addig

— hangzik valahonnan a közbevetés.

És mentek, szorgalmasan

hordták, vitték a kévéket azok is, akik most jártak először tarlón.

— Ilyen vendégeket szeretünk mi, jöjjenek ki máskor is —> mondták búcsúzóul a tsz-tagok.

Szóljanak, ha lesz megint legalább ennyi — kijövünk —, szól a vendégek nevében Baráth elvtárs, — a „brigádvezető'', a járási titkár. Maguk hamarabb végeznek. Aztán nekünk se árt, ha egy kicsit meghúzatjuk az izmainkat. Kell egy kis kirándu■> lás.

Megegyeznek, szerdára lesz megint ennyi munka, s azzal iru dúl haza a kiránduló csoport! Akkor szerdán újra találkozunk.

I

É

A