Szolnok Megyei Néplap, 1958. július (9. évfolyam, 154-180. szám)

1958-07-10 / 162. szám

1958. július 10. SZOLNOK MFOVFI NfPI.AP 5 SSSäSS* ÉvdzkesséQek — furcsaságok TUTAJJAL a VILÁG körül Jorgen Glundal 53 éves dán ál­lampolgár hivatalosan bejelen­tette, hogy rövidesen feleségével együtt világkörüli útra indul — tutajjal. A tengeráramlatok sok- esztendős tanulmányozása meg­győzte őt arról, hogy négy esz­tendő elegendő a tervbevett út­ra. A tutajt fenyőtprzsekből épí­ti és kis motorral szereli fel. A REKORDER NAGYMA­MA A Georgette Joly-Brémont asz- szony, egy calaisi dokkmunkás felesége 49 éves korára a ma­ga nemében ritka teljesítményt mutat tel. A fiatal nagymamá­nak jelenleg 39 unokája van és 49. születésnapján 13 gyermeke Ünnepélyesen Ígéretet tett, hogy mindent elkövetnek, hagy tovább javítsák a nagymama rekordját. A BARÄNY megölte a FARKAST... Saíerno közelében egy pa­rasztlegény madarászni ment a falu határába. Kutyája a sűrű bozóttal benőtt területen keres­gélt, majd hirtelen szűkölve visszafutott gazdájához. A pa­rasztlegény lövésre készen tar­tott fegyverrel indult a bozót felé, ahol legnagyobb meglepeté­sére hatalmas farkassal találta magát szemközt. Bár fegyvere csak apró madársörétre volt töltve, egyetlen, jólsikerült lö­véssel sikerült leterítenie a dú- vadat, amely több mint 70 Jcilóí nyomott. A ritka vadászszeren­cse megdöntötte Aesapus híres állatmeséjét, mert a jelen eset­ben a bárány ölte meg a far­kast, ugyanis a parasztlegényt Agncllonak (= Bárány) hívják. AKITŐL FELNEK A FÉR­FIAK Chicagóban egy nagyszabású versenyen „a világ legerősebh asszonya” címet Joan Rhodes, — egy csinos, fiatal leány nyerte el. A bajnok dicsősége és öröme azonban nem sokáig tartott, — mert udvarlói hirtelen elmarad­tak és a leány nem tud férjhez menni. EGY FURCSA REMÉTE Az USA-beli Perwick városka közelében egy Frank Gunnel ne­vű férfi már 28 éve egy fa te­tején él. Remete életét egy macs­ka és egy kutya osztja meg vele, szórakoztatásáról pedig egy rá-| diókészülék és két lemezjátszói gondoskodik. „Csodálatos itt él-1 ni, — jelentette ki az újságírók­nak, — egyáltalán nem érzem magam egyedül ” A FÄRADT KÉPVISELŐ A legutóbbi olasz választások alkalmával az egyik képviselőt pártja nem volt hajlandó újra jelölni, mégpedig azért, mert a parlamenti ülések alkalmával állandóan aludt, sőt hangos hor­kolásával a közelben ülő csoport­társait zavarta. Közvetlen „szom­szédjait” előzetesen megkérte hogy a szavazásoknál keltsék fel. „Nem az én hibám, — mondta védekezésül a fáradt képviselő, — hogy ilyen unalmas parlamen­ti beszédeket mondanak.” A Szovjetunióban megrendezik az ázsiai és afrikai országok filmfesztiválját Taskeutben augusztus 20 t— szeptember 3. között megrende­zik az ázsiai és afrikai orszá­gok filmfesztiválját. A feszti­válon előreláthatólag 25 ország vesz részt: a Kínai Népköztár­saság, az Egyesült Arab Köz­társaság, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság, India, Indonézia, Burma, Mongólia, a Vietnami Demokratikus Köztár­saság, Japán, Tunisz, Marokkó, a Délafrikai Unió, stb. A középázsiai és kaukázusi szovjet köztársaságok is bemutat­ják filmjeiket a fesztiválon. — Vendégként meghívnak olyan országokat is, amelyeknek nincs filmgyártásuk: Libanont, Jordá­niát, Etiópiát, Libéria^ Afga­nisztánt, Laoszt, Minden résztvevő ország két egész műsort betöltő játékfil­met mutathat he, olyanokat, — amelyek megfelelnek a kulturá­lis együttműködés szellemének, a béke és a népek közötti ba­rátság ügyének. A fesztiválon rövidfilmek is bemutatásra ke- r ülnek. A fesztiválon csak olyan fil­meket lehet majd bemutatni, amelyek 1957 január 1. után ke­rültek a filmszínházakba s ed­dig még nem szerepeltek nem­zetközi bemutatókon. Tizenöt országból érkezett jelentkezés a nemzetközi borversenyre Az 1958. szeptember 1-től 9- ig Budapesten megrendezésre kerülő nemzetközi borversenyre július közepén lejár a külföldi jelentkezések határideje. A ver­seny erős nemzetközi mezőnye már kialakult. Tizenöt ország­ból ütvén bortermelő és kereske­delmi cég jelenkezett többszáz mintával. i©ö*M»ooa9©ae«eeee®a9©«e©9«e©»eoeoa®o©oee©O8©©®®ouöö®aaö©ö9eaa««aöeő©ö©öö©®aaa©«»öe©a©©ödö®»®«e®a<aöeae8o3a»a09®e (2) AZ INDULÁS utáni harmadik nap reggelén értük el Moszkva halárát. Már mintegy 40—50 ki­lométernyi távolságról észrevet- tűk a környezet alakulásából, hogy nem messze van a világ dolgozóinak fővárosa. Minden­felé kis villák — a moszkvai dolgozók nyaralói — sorakoztak a fenyő- és nyírfaerdőben. Mind­egyiken az elmaradhatatlan te­levízió-antenna, némelyiken nem csak egy, hanem több is. Volt olyan emeletes villa, melyen ti­zennyolc antennát számoltunk meg. Körülbelül húsz kilométerre leheltünk Moszkvától, amikor meglálluk a Leniu-hegyen épült hatalmas épülettömböt, a Lomo­noszov állami egyetemet. S amint haladtunk közelebb a fő­városihoz, úgy bontakozott ki sze­münk előtt a gyönyörű város körvonala, majd épületei. Dél­előtt 10,20 órakor menet rend- szerinti pontossággal gördült be vonatunk a Kievszkaja pálya­udvarra. Teljesült mindannyiunk vágya. Megláttuk Moszkvát, szív­tuk levegőjét, beszéltünk a szov­jet embereikkel; ha utaztunk a Metrón, ha beálltunk a Mauzó­leum előtt várakozó több kilo­méter hosszú sorba — ilyen és ehhez hasomló gondolatok fog­lalkoztattak valamennyiünket. A moszkvaiak barátságosan integettek, amikor kiszálltunk hosszú utunk után a vasúti ko­csiból. Itt is vártak bennünket az INTURISZT megbízottai — akiknek kíséretében vitt el autó­buszunk szállásunkra az Európa szállóba. Ebédig mosakodásra, átöltözésre használtuk fel az időt, ebéd után csoportos város­nézésre indultunk. 'UüieQtybet *TTTT» TTT TT rTTTTVTTTTTT^ T19TTTWW Felejthetetlen két hét MOSZKVÁBAN dezték á fényes fogadásokat. Most múzeum, A napóleoni há­borúk idején Moszkva teljesen leégett, s most a második világ­háború alatt is kimondhatatlan kárt tettek a hitleri fenevadak, azonban ez már egyáltalán nem látszik meg a városon, A moszk­vai és a szovjet munkások ha­talmas energiával, fáradságot nem ismerve állították helyre a háborús latrokat, s tettek még szebbé fővárosukat. A Kreml- palotában láttuk azt a márvány­táblát, melybe aranybetűkkel vésték be azoknak a hős harco­soknak és ezredeknek nevét, akik a leghősiesebben harcoltak. Moszkvát bátran nevezhetjük a műemlékek és emlékművek városának. Majdnem minden utcában van egy ház, ahol vi­lághírű festő, zeneművész, bio­lógus, vagy író élt, avagy alko­tott. Gagolynak, Puskinnak, Gor­kijnak és még igen sok „nagy­nak” állítattak szobrot, vagy rendeztek be múzeumot a moszkvaiak. Városnézésünk al­kalmával megcsodáltuk a szép alkotásokat. MEGLÁTOGATTUK a Kreml szobáit is. Hogy ott mit látni, azt nem lehet cikk formájában érzékeltetni, visszaadni. Azt lát­ni kell. Néhány mondatban azonban mégis ide kívánkozik. Az első teremben a csodálko­zás moraja futott végig csopor­tunkon. A,lig mertünk a földre lépni, bár cipőnkre posztóból készült védőt húztunk. Ragyo­gott minden. Szinarany és ele­fántcsont értéktárgyak, ezüst evőeszközök, étkészletek, gyé­mánttal díszített papi palásto­kat helyeztek el a vitrinekben. Láttuk a XVI. Lajos korabeli elefántcsont trónszéket, melyet Rettenetes Iván cár is használt, egy másik vitrinben az örmény kereskedők által adományozott tránszélaet, melyet ezer brilinás- sal ékesítettek. Volt olyan gyönggyel díszített pohár, melyet teknősbéka csont­jából készítettek, $ ulá elefánt­csontból faragott csipkét helyez­tek el. Nyikan pátriárka mise- ruhája 24 kilót nyom, e súlyból 18 kiló igazgyöngy, Szoba nagy­Magyarok a moszkvai Nagyszínház előtt állam szerető gondoskodását él* vezik. Jártunk a Lomonoszovról el* nevezett egyetem falai között, s mint bárhol másutt, itt is csak csodálkozni tudtunk. Nem tud­tuk s ma sem tudom megérteni azt hogyan lehet négy év alatt olyan hatalmas épülettömböt fel* építeni, — melynek termeit, ha­csak egy helyiségben két percet töltünk is, csak két év alatt tud- nánk bejárni állandó menetelés­sel. A Lomonoszov egyetemet, — mely 317 hektár területen fekszik s 240 méter magas és 33 emeletes —, 1949—1953 között építették a szovjet munkások, Tizenötször nagyobb, mint a co­lumbiai egyetem, A levelezőkkel együtt évenként huszonhárom­ezer hallgatója van. Az épület két szárnyán helyezte'z el a világ legnagyobb óráját és barométe­rét, átmérőjük 9 méter. A legnagyobb előadótermébe ezerötszáz hallgató figyelheti az előadásokat. A termet belül tisz­ta fehér és gyönyörű sárga már* vánnyál díszítették. Nyolc por­celán csillár többszáz égője ontja a fényt és az ablakokon elhelyezett függönyöket arannyal szőtték át. AZ ÉPÜLETBEN negyvenöt* ezer helyiség van. Ebből tizen­kilenc olyan terem, melybe két­száz, és negyven terem, melybe négyszázötven fő hallgathatja az előadást. Háromezer szoba van a bent lakó egyetemisták számára, Beszéltem Szamuelly Tibor budapesti egyetemi hallgatóval, Ö mondotta el, hogy az egyete­men negyven magyar diák ta­nulja a fizikát, matematikát, kémiát és geometriát, hogy ha­zajövet megbecsült és elismert mérnökei legyenek hazánknak, Fülemen Lajos (Folytatjuk.) Szolnokiak a Kreml udvarán i ságú vitrinben mutatják meg az érdeklődőknek Katalin cárnő ajándékát — egy háromezer da­rabból állá és 2080 kilát nyomó étkészletet — melyet Orlov her­cegnek, egyik kedves barátjá- nalc juttatott. Érdekességként elmondom még azt, hogy az egyik vitrin­ben különféle nagyságú, fára festett szenteket — ikonokat lát­tunk. Vezetőnk elmondotta, hogy ilyen ajándékot vittek a cárnak, amikor felesége fiú­gyermeket szült, s azért változik a hossza, mert a megszületett gyermek nagyságához mérték. Nagyon sok ajándékot vittek a külföldi követek is a cároknak az évszázadok hosszú során. A követeket olyan szívélyességgel fogadták a palotában, amilyen nagy volt az ajándék. így min­den fejedelem igyekezett minél nagyobb értéktárggyal kedves­kedni. A SOK AJÁNDÉK mellett Qtt láttuk azonban a szovjet embe­reket is. Azokat, akik velünk együtt felszabadultan, hátran és magabiztosan járkáltak azokon a helyeken, ahová a dicső Októ­beri Forradalom előtt csak a ki­váltságosak léphettek be. Igen, ők is nagy változáson mentek át. A fiatalabb nemzedék már nem érzi, hogy mit jelentett a cári önkény, a cári elnyomás, ök már egyetemeken, főiskolákon tanulhatnak, ők már a szovjet Vezetőnk elmondotta többel között azt, hagy Moszkva töbi mint nyolcszázéves múltra te kint vissza. Jurij Dólgurakij her cég alapította, akinek a mostan Moszkva folyó mellett volt < birtoka. MOSZKVÁBAN a magyar em bér szemével nézve mindé; óriásnak tűnik. Hatalmas épü lettötmbök, égbe nyúló csúcsok kai, 50—60 méter széles utcák melyeken 6—8 sorban közieked nek az autók minden ákadál nélkül 80—100 kilométeres se bességgel. Érdekes volt szó. munkra, hogy a gyalogosok ré szere nincsen tilos jelzés, átme hétnek az utakon piros és sárg, jelzéseknél egyaránt. Sok gép kocsivezető tanulhatna maszkve szaktársától nálunk. Nem vol egyetlen hangos veszekedés, h netalán gyorsan kellett fékeznie Szokatlan volt nekünk * moszkvai emberek szerénység is. Nem egyszer láttunk nemcsái Moszkvában, hanem Leningrad ban és Kíevben is türelmese várakozz sorokat a Metróuá troli megállónál, vagy egy pohá üdítő italért, s ez nem volt sen kinek feltűnő rajtunk kívül. A város középpontja a Krem III. Iván cár idejében építetté a dombon emelkedő várfalat é a ma is meglevő Granavitaja pa lotát. Ebben az épületben ren

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents