Szolnok Megyei Néplap, 1958. július (9. évfolyam, 154-180. szám)
1958-07-06 / 159. szám
SZOLNOK MEG TEJ NÉPLAP 1956. július 6. Későn lett vége a szövetkezet Közgyűlésének, összekuszált árnyékok terpeszkedtek a fehér házfalakon, s a kerítés lécei mögött már harmattól ittasan bóbiskoltak a virágok. Zsuzsi második este ment most maga haza ezen az úton. Pedig ott volt a gyűlésen vőlegénye, Jóska is. Már több napja nem borotválkozhatott, mert erősen borostás volt az arca. Nem is mert Zsuzsira nézni. Két éve már annak, hogy megvált katonáéktól és leszerelt. Nem is ismerték addig egymást, először a szövetkezeti mulatságon találkoztak. Akkor Jóska már a legjobb tagok között volt. Aztán minden ment szépen: az el$ő döcögős vallomás, az első csók a kapuban, az eljegyzés. Azóta hányszor hazakisérte. — Előbb az Ábriék kutyája, mindig rettenetesen megugatta őket, végül már nem is vakkantott. Ezen az estén pedig újra megugatta Zsuzsit, mintha hiányolta volna Jóskát. Három nappal ezelőtt szétfosz- lott a kapcsolatuk, Zsuzsi lelkéPÉLI ÁRPÁD: BSUBSt ben azonban még mindig harcolt egymással a fulladó szerelem, a hit és a kegyetlen bizonyosság. A gyűlésen is csak Jóska miatt maradt ilyen sokáig, mégis maga ment haza. Apja kint járhatott az istállóban, mert csak az anyja ült a konyhában. Ahogy lánya belépett. ránézett és furcsa hangon köszöntötte. Majd ismét megszólalt: — Egyedül jöttél? Zsuzsi bólintott és a szobája felé indult. Érezte, már tudják itthon az esetet. Elpirult és hirtelen keserűség öntötte el. Anyja még tovább beszélt. — Jóféle legény ez a Valkó Józsi. Téged eljegyzett, de hallgatott arról, hogy egy városi szoknyástól gyereke van. Zsuzsi feltört fájdalmával és DONKÓ LÁSZLÓ: DC&ztiq, a QíLyáfi. . . Közéig a Nyár. Lombosodik kedvem, Öröm forrása fakad füttyömön, Gondom téli szennyét levetettem, S hajnalban hars rigódal üdvözöl. Érzem, futni kell, rohanni szélben, Sistergő légnek tartani mellem, Hogy a fellegeket utolérjem S arany záporukban megfürödjem. Majd tág tüdővel pipacsos mezőn Ledűlni kéne s falni kék eget, Míg karomban őzszemű szeretőm Csókolgatna csókkal éngemet. Közéig a Nyár, nyálat gyűjt ínyemen, Legyen prológja e kis költemény. A holnapot úgy hozza el nekem, Ahogy vidámult szívvel érzem én. tehetetlen dühével fordult visz- sza: — Hát tehetek én róla? Honnan tudtam volna, nem mondta. Szinte eszelős hörgéssel rohant be szobájába, és magára hagyta székébe roskadt anyját. Bent ráborult vetetlen ágyára és nagyon sokáig sírt Nem gondolkozott, csak sírt. Hajnal lehetett már — talán aludt is egy keveset, — amikor fájdalma enyhült. A hajnal mindig új napot jelent s az új naphoz pedig lehet reménykedni. Zsuzsi is tudta már a helyzetet mérlegelni. Igaz, el kellett dobni egy időre terveit, vége lett a mátkaságnak, anyja lakodalmas készülődésének, az ő lányos, édes esküvő előtti izgalmának. Még tegnap gyűlölte Jóskával együtt azt a másik idegen nőt is, Jóska gyerekének anyját, mert féltékeny volt, ma pedig már inkább sajnálta. Reggel fáradtan hozta elő a kapáját és elment a szövetkezetbe. Nem jött ki hozzá sem anyja, sem apja, pedig tudta, hogy ébren vannak. Útközben álmosan Ugatta meg az Ábriék kutyája. Mosolygott magában és továbbment, de a szövetkezeti székház előtt megint keserűség fogta el. Bent az udvaron- már vonta tó várt a kapásokra. Előbb azonban Csuka Pál, az elnök magához hívta Zsuzsit. — Jóska az este a gyűlés után beszélt velem. Azt mondta, hogy megy a városba dolgozni, úgyis sok fiatal jár már oda. Nem mer többé a szemed elé kerülni. Zsuzsi nem szólt semmit és lassan visszafordult a vontatóhoz. Piros kendőjén elolvadt a friss napsugár. Csuka Pál pedig magában ezt kérdezte: kitől lehet az a Jóska most távolabb. Zsuzsitól-e vagy az eltitkolt várositól? De nem tudott megfelelni. A vontató meg hangos püfö- géssél fordult ki a határba. — Zökkenős hátán kapás angyalok riadoztak. Szendrei József: Lesz még gyümölcs a fán Az idei könyvhétre is számos fiatal író műve jelenik meg. Ezek között kiemelkedő helyet foglal el Szendrei József: „Lesz még gyümölcs a fán“ című regénye. Riportkönyvek, versek és novellák után ez az első nagyobb lélekzetű írása a fiatál szerzőnek. Az októberi ellenforradalom élményei, kérdései egyre jobban foglalkoztatják az írókat, egyre több ezzel foglalkozó mű lát napvilágot. Szendrei regénye nemcsak egyszerűen ellenforradalmi történet, hanem az aktualitásán túl parasztregény is, egy nagyon nehéz időszakban ábrázolja egy nyírségi falu, s ezen belül egy jó termelőszövetkezet életét. 1956 októbere úgy tört Nyír- hetédre, erre a kis nyírségi falucskára, mint a fákat tördelő, gyümölcsöt tépő vihar. A falu volt földesura, a 800 holdas Hetédy-Hermayer vezetésével csendőrök, kulákok törnek a Vörös Október Termelőszövetkezetre és meg akarják semmisíteni 8 év szorgalmas munkájának minden gyümölcsét. Hogyan született ez a termelő- szövetkezet? Vida Sándor, ez a féllábú, de kétszeres akaraterejű hős, áléit a fehér terror idején nyomorékká vertek, mert 19-ben egy vörös ezred parancsnoka volt, valóságos paradicsomot varázsol apjától örökölt 4 hold földecskéjéből. A nyírségi homoktenger közepén dús almáskertet hoz létre élete párja segítségével. Munkájukkal elérnek annyit, hogy még 2 hold földet tudnak venni, a földosztás során pedig még 4 holdat kap, melyet mind almával ültet be. 1948-ban, a fordulat évében az egész falu az öreg kommunistát lesi: mit fog tenni? S Vida Sándor nem sajnálja a maga tíz hold almáját, tizedmagával szövetkezetei alapít és hatalmas gyümölcsöst telepít. A termelő- szövetkezet egyre gyarapszik, tagsága szaporodik, és újabb és újabb területen fásítják a homokot. A nyírségi homok valóságos kincsesbánya, már több mint 100 holdon telepítettek gyümölcsöst, amely ontani fogja a pénzt. 1956 októberében azonban nem szorgos kezek szüretelik le a bő termést, hanem a szél szaggatja, eső veri le. Nemcsak az égihá- ború, a természet vihara dúl a gyümölcsös felett, hanem a falut, a szövetkezetei is meggyöt- ri az ellenforradalom orkánja. A földesúr bíztatására a gyümölcsössel terhes almafák törzsébe belevág a kulákok fejszéje, s letarolják a gyümölcsöst. Ez a fejsze majdnem haNe várd a májust Jugoszláv filmvígjáték Ugy-e, emlékszik, kedves mozilátogató a nálunk elsőnek bemutatott jugoszláv filmre, a „Tavasz”-ra. Most ismét viszontláthat ja a film bájos szereplőit, a „Ne várd a májust’ című filmben. A Tavasz-ban az érettségi mzsga napján vádiunk el Vesnától és Samótól, a szerelmespártól, s barátaiktól, Samditól, Kristóftól, s a matematikus Hyperbolától. Azóta valamennyien főiskolások lettek, s a film történetének kezdetén egy sökatígérő síkirándulásra készülnek. Elkísérjük őket a festőién szép szlovén hegyekbe, ahol egy kellemetlen félreértés következtében már-már veszély fenyegeti Vesna és Samo boldogságát. A film legmulatságosabb része, amikor a kirándulásról hazajövet Vesna cselhez folyamodva — várandósnak mondja magát — kényszeríti ki a zord papa beleegyezését a házasságához. Kosinus tanár úr — akinek elavult erkölcsi felfogásai ismeretesek « természetesen fel van háborodva, s a nagynénit okolja a történtekért, miért nem vigyázott jobban Vesnára a hegyek között. Ámde minden csoda három napig tart, s amikor a szülők megtudják az igazságot,nagyon fájlalják, hogy a gyermekhistória kitalált volt, s boldogan adják beleegyezésüket a házassághoz. Ez a kedves, bonyodalmakkal teli történet biztosan megnyeri majd közönségünk tetszését, őzökét is, akik nem látták a Tavasz című filmet. Iáira sebzi a pusztítókkal szem-l beszégülő Vida Sándort is. A- falubán folyik a bor, pálinka! tobzódik az ellenforradalom. Ai kommunistákat összeszedik, de• nemcsak a kommunistákra sújtj le a bosszú fegyvere, hanemj mindenkire, akinek nem tetszik" a régi földesúr- és csendőrvilág vissza jövetele. Vidát is, és az összefogdosott] kommunistákat a magyar népj segítségére siető szovjet csapatok mentik meg. Azután elmúlik a lidércest álom, a szövetkezet újra megalakul. S a másik lábát is elvesztett Vida Sándor ismét otti van a letarolt, megcsonkított • almafák között és a termelőszövetkezet tagsága, amely újrak majdnem teljes, Vidával együtt' fogadja meg: lesz még gyümölcs\ a fán. Szendrei József regénye az ellenforradalmat megörökítő szép-: irodalmi művek között jelentősj helyet foglal el, szinte nem tudja letenni az olvasó, minden oldala lebilincselően izgalmas ésj szép olvasmány. A regény megírása politikait tett, és megjelentetésével a< Kossuth Könyvkiadó hasznos- szolgálatot vállalt, mert az ol-j vasók tízezreiben segíti tisz- j tázni október szívet és önluda-] tot megzavaró kérdéseit. Kacagjon ma rám a szemed Szép zöld szemed beárnyékolják Fekete pilláid, mint a fellegek Árnyékolják a hegyi tavat A hegytető felett. Én bejártam már a messzi világot, Fehér hegytetőt, mély zöld völgyeket; Kacagjon ma rám a szemed, Én nem akarok látni könnyeket... Sset? Vésztői (testietek Többeknek: Kéziratot nem őr- zünk meg és nem küldünk vissza. Patay Lajos: Verseit köszönjük, de — csakúgy mint az eddigieket — sajnos nem tudjuk közölni. Ifj. Bódi Kálmán, Szolnok: Verse közlésre nem alkalmas. Balázs János, Kisújszállás: Beküldött verseinek tárgya időszerű, jól megválasztott. Petőfi-ko- rabeli, népdalszerű feldolgozása azonban ma már kissé elavultnak hat. Képei, hasonlatai nem újszerűek, elkoptatottak. Ezért mi ezeket sajnos nem tudjuk felhasználni. Ha véleményünkkel nem ért egyet, javasoljuk, küldje el verseit valamelyik országos lapnak vagy folyóiratnál-: elbírálás végett, Lukácsi László: Ajánlás helyett c. írását megkaptuk, jónak tartjuk. Ezúton hívjuk fel azonban figyelmét arra, hogy a kisalakú lap és az irodalmi oldalak számának csökkenése miatt csak rövid (2—3 ritkán gépelt oldal) anyagokat kérünk. Serfőző Simon: Stílusa sokat javult, de még nem üti meg a kívánt mértéket. Szilágyi Miklós, Tiszafüred: örülünk, hogy újból jelentkezett. Műfordításai jók, csak a Lány a vízben címűnek sántítanak helyenként a rímei. A másik kettőt közölni fogjuk. írásait várjuk. Simon László, Cegléd: Vidám elbeszélésére augusztus elején fosunk valószínűleg sori kerf- teei* 4
