Szolnok Megyei Néplap, 1958. július (9. évfolyam, 154-180. szám)
1958-07-30 / 179. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 1958. július 30, HOZZÁSZÓLÁS a jászfelsőszentgyörgyi vitához Nemrég a Szolnok Megyei Néplapban megjelent egy levél. Lényegét tekintve ebben a következőkről volt szó. Két jászfelsőszentgyörgyi egyénileg dolgozó paraszt — talán nem is rosszindulatból, inkább legénykedésből és persze tájékozatlanságból — a szövetkezeti gazdákról elítélő hangon beszélt. Megírtuk, hogy ehhez nincs joga senkinek. Szóvátettük, miért van szükség nagyüzemi gazdálkodásra és hogy az egyénieknek be kell látniuk, a tsz-ek túlnyomó többsége ma már minden téren elhagyta az egyéni gazdaságokat, holott a szövetkezésnek hazánkban csak néhány esztendős múltja van és még korántsem használják ki a nagyüzem valamennyi lehetőségét. A lapban megjelent levélnek visszhangja támadt. A megye különböző részeiből érkezett hozzászólás. Tsz-tagok írják meg véleményüket Kővágó Jánosnak és Simányi Jánosnak. Érkezett egy névtelen levél is. írója meggyőző érvek helyett úgy védi az egyéni gazdálkodást, hogy szidja a tsz-t. Erőlködése nevetséges... A vitához bizonyára hozzászólnak a jászságiak és a jászfelső- szentgyörgyiék is. Az alábbiakban Dénes Géza tsz-könyvelő hozzászólását közöljük. Nem könnyű munka az útépítés. Sok viszontagsággal kell megküzdenie az építőnek. Hol a nap elviselhetetlen melege csal gyöngyöt a munkások homlokára, hol meg az eső veri őket, télen a hidegtől gémberedik meg a taligát vagy a lapátot tartó kéz. Legtöbbször csak a tarisznyából kerül elő egy kis száraz étel napközben. Este is csak olyasmit főznek, ami gyorsan megvan. A családot hetenként egyszer látják s a kis szabadidőből sokat elvesz az utazás. Mégis becsülettel dolgoznak a munkások a Szolnoki Közlekedés Építő Vállalat csugari munkahelyén. Egyhangúan telik a nap. Követ hordanak, szélesítik az utat, darabos bazalttal telítik újonnan, zúzott kővel fedik, hengerük, átereszeket ásnak. így megy ez hétről-hétre. Ha egy helyen végeznek, utat javítgatnak, mert állandóan romlik a használattól Szállást sokszor csak szívességből kapnak. A csugari munkahely dolgozói Mezőtúrról hét kilométerre a gépállomás brigádszállásán tanyáznak. TÖBB MEGBECSÜLÉST ÉRDEMELNEK késéssel ugyan, de személyesen hozta ki a munkahelyre. A jutalom az lett, hogy a munkavezető levonta az egy napot. Az igaz, hogy nem a brigádvezető dolga volna az ilyesmit elintézni, talán jobban a munkavezető feladata lenne. A szociális helyzet megjavítása mellett igényelnék a dolgozók a kultúra legelemibb lehetőségét is a szálláson. A vállalat szociális keretéből például megoldható volna egy-két újság járatása, néhány könyv, folyóirat beszerzése. A munkaszervezésnél is vannak hiányosságok, A meggondolatlan munkairányítás néha kárt okoz s a terhét a dolgozó viseli. A Batta-brigád például útereszt rakott le a megszabott helyen. A munkavezető magasnak találta, s a többit mélyebbre rakatta, majd utólag rájött, hogy mégis a korábbi volt a jó és újból csináltatta az egészet. Közben a nagy munkában elfelejtkezett, hogy az utasítást ő adta. A dupla munkát így nem is fizette meg a dolgozóknak. Az ilyen esetek elkeseredést váltanak ki az emberekből. Ellentétet sízül. s ha nem orvosolják, a munka rovására megy. Ezek a hiányosságok nem nagyok, csupán azt követelik a vállalattól és elsősorban a munkavezetőtől, hogy törődjenek a dolgozókkal. Éljenek velük a napi munkájukban, gondjukban. Ne szakadjanak el egy percre sem a közösségtől, mert a feladatokat csakis közös erővel tudják megoldani. Ha a Közlekedés Építő Váüa- lat jobban törődne a dolgozókkal, akkor nem lennének ilyen panaszok. Több megbecsülést érdemelnek az országutak építői, akik életük nagy részét a mezők, szántóföldek között húzódó utakon töltik, távol a világtól. — ab — Új búzával töltik a karcagi molnárok a gabonatároló silót AHHOZ A CIKKHEZ szeretnék hozzászólni, amelyik július 18-án jelenít meg a Szolnok Megyei Néplapban „Levél Jászfel- söszentgyörgyre, Kővágó János és Simányi János egyénileg dolgozó parasztnak“ címmel. Elsősorban az késztetett e levél megírására, hogy nemcsak Jászfel- sőszentgyörgyön, de nálunk is van olyan egyéni gazda, akit mi tisztelünk, becsülünk, de nem helyeseljük, hogy meggondolatlanul olyat állít, amiről nincs meggyőződve. S nem a többtermeléssel, hanem a szájával versenyez. Mi ezeket az embereket ennek ellenére barátainknak tartjuk és azon vagyunk, hogy tényekkel győzzük meg őket a mi igazunkról, bebizonyítsuk, hogy azé az utolsó szó, aki azt mondja, hogy én ennyivel, meg any- nyival több búzát, több kukoricát termelek. A gyáva jelzőt valamennyi szövetkezeti gazdával együtt visszautasítjuk, annál is inkább, mert ma már nagyon ki kell érdemelni, hogy valaki szövetkezeti gazda lehessen. Mindenféle embert sehol sem vesz maga közé a tagság. Nálunk is az a követelmény, hogy aki hozzánk jön, becsületes, szorgalmas dolgozó paraszt legyen. Még az se olyan nagy hiba, ha nemrég talán szidott bennünket. Azt tartjuk ugyanis, hogy aki tegnap még szidta a közöst, az holnap már más véleményen lesz, ha egyszer megismeri a szövetkezés hasznát és ha meggyőzik őt a nagyüzemi gazdálkodás szükségességéről » Nemrég beszélgettem egy idevaló kisgazdával, megállított engem és azt mondta, hogy életre való egyéni gazda lever négy oszlopot, szalmából tetőt csinál, oda teszi diszmait és év végén Keveset tudtunk egymás nyelvén, mégis jól megértettük egymást. Az egyik szovjet katonai egység látogatott el hozzánk a tiszafüredi kultúrházba vendégszerepelni. Nem is tettük közhírré, mégis majdnem telt ház volt a kultúrotthonban. Legrokonszenvesebbnek a kul- túrcsoport fegyelmezettségét tartottam. Nemcsak hogy előadás előtt nem széleitek el, hanem az előadás alatt is mindenki tudta; hol a helye. Előadás közben még kínálásra sem fogadtak el akár egy pohárka italt is. Ez nem is csodálatos, hiszen a résztvevők többsége komszomolísta volt. Maga a műsor igen hangulatos volt, jólsikerült. Vegyeskórus, nagyszerű ritmusú bala- lajka-zenekar, szólóének és tánc kb. 100 forint értékű beruházásból ezreket vesz ki. Ugyanakkor a tsz 70 ezer forintot költ egy sertésfiaztató felépítésére és kihoz abból mondjuk 60 ezer forintot egy év alatt. így okoskodott az én beszélgető társam; és látszólag igaza is van. DE CSAK LÁTSZÓLAG, ő ugyanis a kisparaszti életszemlélettel vizsgálódik. Mi szövetkezeti gazdák viszont nemcsak a mának élünk, mi a holnapot, de a jövőt is nézzük. Lehet, hogy ma még abból a 70 ezer forintos sertésfiaztatóból egy év alatt csak 60 ezer forint haszon jön ki, de úgy van megépítve, hogy ott korszerű, sok-sok követelménynek megfelelő munkát végezhetünk és néhány év múlva a tudomány által meghatározott tenyésztési módszerekkel 600 ezer forintot is bevételezhetünk. De az én barátom a négy oszlopon álló ólból 10 év múlva sem hoz ki többet, mint most. S ez itt a lényeg. MI AZT IS TUDJUK, hogy vannak még olyan egyéni gazdák, akik megfeszített munkával, nagyon sok költséggel egy- egy terményféleségnél ugyanazt az eredményt elérik, amit a tsz elér. De csak idő kérdése az is, hogy mikor hagyjuk el a legkiválóbb egyéni gazdákat. Elhagyjuk őket, annyi bizonyos. És még valamit. Éppen Simo- nyi János és Kővágó János gazdálkodók véleménye figyelmeztet bennünket arra, hogy sokrétű, alaposabb felvilágosító munkát kell végezni, lankadatlan szorgalommal foglalkozni az egyéni gazdákkal, bebizonyítani, hogy miért van szükség szövetkezésre. DENES GÉZA Tiszasüly, Győzelem Csillaga Tsz követték egymást. A „béke ellenségei” című szatírát annak ellenére, hogy orosz nyelven adták elő — mindenki megértette. Megújráztatta a közönség a matróztáncokat is. Kedves szovjet barátaink elmondották, hogy máskor is ellátogatnak hozzánk. November 7-én nemes vetélkedésben mérjük össze erőnket a kultúrműsorok terén. Befejezésül a rendőrklubba hívtuk meg vendégeinket és a 300 méteres úton magyarok és oroszok, férfiak és nők összefo- gódzva, énekelve mentünk végig. Mindenütt kinyíltak az ablakok, hallgatták a felcsendülő dalokat. Ezután ha szovjet-magyar barátságról hallunk — ez az este is eszünkbe jut. Nagy János Tiszafüred, A legelemibb követelményeknek sem megfelelő szállás ez. Túlságosan szükség-megoldás. Persze, rendbe lehetne hozni. Jó lenne, ha az ablakokban üveg vagy háló lenne, mert így az éjszakai szúnyog-csípésektől megkímélhetnék a lakókat. A féreg- telenítés is ráférne a szállásra. Senki sem szereti, ha az ágya körül penészbogarak korzóznak éjjelenként. Az ágyneműt minden rendesebb helyen kéthetenként szokták cserélni. Itt mégis június másodikétól július tizenegyedikéig használtak egy lepedőt az emberek. A brigádvezető — Batta elvtárs — ugyan gondol embereire. A bakancsot legutóbb egy hónap EGÉSZ ÉVEN keresztül — Tiszántúl és Felsőmagyarország csaknem minden részéből szállítanak őrlésre búzát a Karcagi Malom több mint 300 vagonos silójába. így a malom dolgozóinak módjában áll csaknem a fél ország gabonájának minőségét figyelemmel kísérni. Különös figyelmet szenteltek molnáraink az állami gazdaságok és tsz-ek termelt búzáinak minőségére, illetve a minőségi termelés fejlődésére. Pár évvel ezelőtt nem volt különbség az egyéni gazdák és tsz-ek, valamint állami gazdaságok búzája között. Igen örvendetes volt már az elmúlt gazdasági évben, hogy a nagyüzemi gazdálkodást folytató tsz-ek és állami gazdaságok, minőségben, — de mint tudott dolog mennyiségben is — maguk mögött hagyták az egyéni gazdákat s jelentős előnyre tettek szert. A múlt évi elég jó eredményekhez képest, ugrásszerű volt a fejlődés minőségi vonatkozásban ebben a gazdasági évben. Több mint 20 állami gazdaság és tsz szállított eddig idei gabonát rak tárunkba. A gabona hektolitersúlya kivétel nélkül mind meghaladta a 80 kg-ot. Kis tételekben (2—3 q-ként) egyéni gazdáktól is vettünk át vámcsere őrlésre gabonát Ezeknek a hektoütersúlya 76—77 kg, azonkívül tele van szorult szemekkel, amelyből jó minőségű lisztet gyártani nem lehet Igen örvendetes részünkre, hogy a minőségi termelésben jó eredményt elért tsz-ek között is a karcagiak járnak élen. A Lenin Tsz 82—83 kg-06 hektolitersúlyú búzát szállított, — amelynek keverékessége nem több 1.5 százaléknál, szaruit szemeket pedig egyáltalán nem tartalmaz. A Béke Tsz 81.5 hektolitersúlyú búzával rendelkezik, amelynek nedvessége 13.2 százalék és keverékessége sem haladja meg az 1.5 százalékot. S ezekhez hasonló eredményeket értek el minőségi termelés területén tsz- eink. Igen jelentősek ezek az eredmények, ha arra gondolunk, hogy a múlt évben hektolitersúlyban, amely a gabona legjellemzőbb minőségi mutatója, 78— 79 kg-ot értek el. Még többre kell értékelni a nagyüzemi gazdálkodást folytató tsz-ek eredményét akkor, ha arra gondolunk, hogy alig pár évvel ezelőtt még az egyéni gardák minőségi termelés színvonalán mozogtak. MI, A KARCAGI malom molnárai bízunk abban, hogy a ma még egyéni gazdálkodást folytató karcagi parasztjaink, a tapasztalatokból okulva, mielőbb rálépnek a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útjára, mert belátják, hogy többet s jobbat termelni és nagyobb jövedelemre szert tenni a jelenlegi kezdetleges talajmegmunkálási módszereikkel nem tudnak. Tisztában kell lenni minden egyéni gazdálkodást folytató parasztembernek azzal-, hogy minél tovább húzza az időt, annál nagyobb lesz az űr az egyéni gazdák és a közös gazdálkodást folytatók között, mind a föld megmuiikálásában. mind a tér- melés mennyiségében és a jövedelmezőségben. Kovács Pál A zene és <2 szív nyelvét* Az Augusztus 20-í versenyben Vígh János, a Jászberényi Fémnyomó- és Lemezáru gyár polírozó csoportjának vezetője „Kiváló dolgozó’’ oklevelet és 1000 forint pénzjutalmat kapott az Április 4-i versenyben. Augusztus 20-ra célul tűzte, hogy 95 százalékban exportképes alumíniumedényt gyárt és a polírkorong — felhasználást egy negyedével csökkenti. V I él
