Szolnok Megyei Néplap, 1958. július (9. évfolyam, 154-180. szám)
1958-07-26 / 176. szám
1958. Július 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 T-O-R-Ö-K-S-Z-E-N-T-M-I-K-L-Ó-S A VÁROS RÉGI ARCA —. nagy Törokszen/tmdk’ós területe —« amtar még Tíezate- c\ ujrő, Kengyel és örményes nem voltak önálló községed _ 53.106 kh. volt. Zömét, majdnem 30 ezer kh-t tizenhat nagybirtokos birtokolta. A gróf Almássy-ak pl. 8.500, a Lédarer-ek ö 480, Ttagí Gyula 3.400, a Szapáry grófok 2.200, báró Harkányi 2 ezer holdat bitorolt. Hatvan ku'ák 9.600 kh-oin zsirosodott. És mindössze a terület 20 százalékát munkálták meg — mint sajátjukat — a közép- és kisparasztolc Hatszázhatvan középpa- raiszt család 9.900 kh-t művelt meg viszont ezer kisparaszt családinak csak 3.600 kh jutott; A 3.200 földnélküli, agrárproletár család túlnyomórészben gazdasági cseléd és földmunkás volt. Nagyrészük valósággal éhbérért dolgozott — A cseléd évi bére: 15 mázsa búza, 4 mázsa árpa, 16 kg szalonna,, 1 kh illetménykukorica, 200 négyszögöl veteményes, 2 szekér gally-fa, esetleg tehéntartás illetve sertéstartás volt Az a cseléd, aki tehenet tartott, nem kapott szalonnát. A többség nem tudott annyit sem összekuporgatni, hogy a tehenet, vagy a hizlalni valót megvásárolja. Akiknek tehenük és sertésük volt legtöbbsaör csak nagy családjuk szükségleteit tudták kielégíteni. Piacra nem került a cselédek házatájáról sem tej, sem hízott sertés. M indebből könnyén érthető, hogy a cseléd fizetése Igen szűkösen, csak a mindennapi betevő falat megszerzését fedezte. Ruházkodásra, bútorvásárlásra, pláne kuitúr- ci kitek beszerzésére még a családtagok által keresett kevés nap- számbéroel együtt sem igen jutott. így azután sek cselédnél a gyermekek télen is kis pendelyben,. cipó nélkül szaladgáltak. A nélkülözés és nyomfcr aláásta a dolgozók egészségét és ezert sokuknak kezéből kiesett a szerszám. Családtagjaik között a tüdóbaj és más járványos betegségek nagymérvben pusztítottak. Gyermekeiket iskolába járatni alig tudták, a 8—10 éves gyermeket már kénytelenek voltak munkába állítani, hogy a mindennapi betevő falatot előteremtsék. Úgy élt a szegény nép itt is, mint bárhol az országban. Nagy András Valóra válthatom... 1906-ban születtem. Életem javarészét az elmúlt rendszerben éltem le. Gläser Vilmos uradalmába jártam dolgozni a 30-as években, és habár igazán nem éltem pazarló életet, a munkabér csak éppen a mindennapi kenyeret biztosította. A keresetből félretenni egyáltalán nem lehetett. Pedig legfőbb vágyam az volt, hogy egy kis házat vegyek. A napszám 50—3« fillér volt, de sajnos, ez sem volt meg minden napra. így harmados, negyedes kukoricát vállaltam az uraság földjén, sőt legtöbb esetben részes aratást is, A kukorica feihúzatásáért az uraságnak két napot kellett a borsóföldön minden fillér nélkül kaszálni a learatott tarlón a kaparék fel- gereblyézéséért pedig 2 napot kellett ingyen aratni. Hasonló ángáiiák igen sűrűn előfordultak. Az élelmezésről nem gondoskodott az uraság, mindenki úgy oldotta meg, ahogy tudta. Egész héten száraz koszton voltam és bizony annak hatását a gyomrom ma is érzi. 1991-ben az akkor alakult Vörös Csillag Tsz alapító tagja lettem. Az ellenforradalom a szövetkezeti esz- méktől nem tántorított el. Jövedelmemet mint tsz tag — összehasonlítva a múlttal — talán legikonkré- tabban azzal érzékeltethetem, hogy ez évi zárszámadás után már régi vágyamat valóraválthatom, házat vásárolhatok. A múlt évben 428 munkaegységet szereztem és Így több mint 20 ezer forint értékű részesedést kaptam. Jelenleg állattenyésztői munkakörben dolgozom és Itt is azon fáradozom, hogy emeljem a közös gazdaságunk jövedelmét. H. Papp Sándor "Rákóczi Tsz mondja Csaláné, a Dózsa Tsz tagjának felesége. „r YEN fi DÓZSA RÉPÁJA...“ Ha mindannyian akarjuk megless Törökszentniiklóa Városi Hazafias Népfront Bizottsága 1954. évben hirdette meg kulturális akcióprogramját Érdemes figyelmet szentelni ezeknek a cél- Ititűzéseknek, mert megvalósításuk bizonyítóka annak, hogy a népfront bizottság összefogó ereje képes valóraváltani azt, amit ígér. Régi adósságát rótta le a. város néhai Tóth Sándor tanító írói munkássága iránt amikor sok évtizedes munkájából megüt és városunk történetét feldolgozó kéziratkötetét sajtó alá rendezte, -azt kinyomatta és 2 ezer példányban a város múltja iránt érdeklődőknek kezébe juttatta. Létrejött a Helységtörténeti Szakkör, és a város kallódó tárgyi emlékeit egy Helytörténeti Múzeum tárlóiba gyűjtötte és gyűjti össze. Van más eredményünk is. ■— megvalósult Ó- és Űjballán a mozi. A Városi Könyvtár, amely 1953-ban 1200 könyvvel kezdte meg működését, ma 10 ezer kötetet tud kölcsönözni a múltbeli 200 helyett. Ezek valóravált tervek. De amilyen mulasztás volt a múltban ezek hiánya, éppen olyan bűn volna megelégedni az eredményekkel. Űjabb célokat tűztünk ki és ezúton kérjük városunk lakosságát, hogy megvalósításukban legyen segítségünkre. Fel akarjuk állítani a Városi Dalárdát. Megszervezzük a fúvószenekart. Erősebb lendületet adunk a helyi néprajzi és régészeti gyűjtőmunkának, hogy ezáltal is bővítsük helységtörténeti gyűjteménytárunikat. Tervezzük egy szabadtéri színpad felállítását, hogy azon a nagy országos együttesek művészetében is gyönyörködhessünk. R. Tóth Gyula-------- =,-------Vi tathatatlan eredmény Termelőszövetkezeteink megszilárdultak, határozottan bebizonyították a szocialista nagyüzem döntő fölényét. A termésátlagok a legóvatosabb becslés szerint is 20—25 százalékkal nagyobbak, mint a kisparaszti parcellákon. Az istálló-trágya mennyisége, amit tsz-eink évenként és holdanként felhasználnak, eléri a 23 —25 mázsát. Ezzel szemben az egyénileg gazdálkodók legfeljebb 12—13 mázsát. A műtrágya felhasznált mennyisége az idén legtöbb termelőszövetkezetnél eléri, vagy meghaladja kát. holdanként a 100 kg-ot, amíg az egyénieknél alig éri el a 16 kg-ot. Az állattenyésztésben az 1 tehénre jutó évi tejhozam tsz-einknél 2.300— 2.500 liter körül mozog, viszont az egyénileg dolgozóknál átlagban csak az 1.900 literes szintet érik el. A gyc.pjuhozam az egyénieknél juhonként 3-5 kg, tsz- einknél viszont 3.9 kg. Végül a baromfiak tojáshozama az egyénieknél tyúkonként évi 71 db, a tsz-eknél viszont 88 darab.-njVbWlL ry, ,i~i -jy^yuvvi,JAJ*UV*u*J~U'VV*U‘UV‘U'VV^J'WubTW-if*- ^ V1 ^ ** ^ MíVlftlVlfVWi í ÉRTÜK LEGTÖBBET AZ EMBERRŐL, - a legfőbb értékről - való gondoskodás lépten-nyomon jelentkezik városunkban, akár a korszerű szülőotthonunkra, fejlődő egészségházunkra, modern bölcsődénkre, akár az egészségügyi és szociális szolgáltatásokra és juttatásokra gondolunk. Ez a megállapítás nagyon általánosan hangzana, ha nem Ismernénk a bennük lévő tartalmi értéket, a mögöttük lévő és a fejlődést tükröző számokat. Dr. Bakondi István, a szülőotthon vezető orvosa már csak mint rossz emlékről beszél arról, amikor 8—10 évvel ezelőtt, többek között a Csisznyikóban olyan helyen kellett orvosi segítséget adnia, ahol ki sem tudott egyenesedni, ahol az itatóvályúkban kellett megmosakodnia, ahol egy pislákoló mécses fénye jelentett minden „világosságot”. — Ma ez már valóban csak rossz emlék, mert kormányzatunk gondoskodása folytán korszerűen felszerelt, 20 ágyas szülőotthon várja a rászorulókat — mondja Bakondi dr. úr. Közben látható büszkeséggel mutogatja a ragyogó tisztaságú kórtermeket, a csecsemőszobát, elénk tárul az intézmény fokozatos fejlődése is. Hiszen 1953-ban 12, 1954-ben 16, ma pedig 20 ágyas szülőotthon elégíti ki az igényeket és egyben érzékelteti azt is, hogy államunk mind több és több támogatással fejleszti anya- és csecsemő védelmét. Ez a magasfokú szociális gondoskodás teszi lehetővé, hogy ma városunk minden újszülötte itt lát napvilágot. De lehetővé teszi azt is, hogy anya és gyermeke éppen a legnehezebb napokban állandó, éjjel-nappali szakorvosi és szülésznői felügyelet mellett fejlődjék, erősödjék, részesüljön gyógyszer-, kötszer- és esésznapi táp- lálékellátásban. E gondoskodás nélkül ma aligha örvendhetne viruló egészségnek a kis Donkó Gyuszika, vagy Holló Rozika, akik bizony 1500 —1330 gramm súllyal láttak napvilágot. Joggal büszkék is erre az intézet dolgozói! A felsoroltakat a kapitalista államokban csak az adhatja meg magának, akinek magas jövedelme, pénze van, nálunk pedig, a dolgozók államában kivétel nélkül bárki! Hogy mit jelent ez, arról talán a 16 gyermekes BÍáaa Lászlónál vagy a 9 gyermekes Kökény. Káraimé tudna legtöbbet beszélni, kiknek fiatalabb gyermekei már itt születtek, de nemcsak ők, hanem mind a 432-en, akik 1957-ben az intézet „lakói” voltak. VAROSUNK EGÉSZSÉGÜGYÉNEK fejlődését nemcsak ez az egyetlen létesítmény bizonyítja, hanem a 35 férőhelyes bölcsőde is. Büszkén tekintünk erre még akkor is, ha tudjuk, hogy ma már nem képes kielégíteni a létszámbeli igényeket. Hol vagyunk már attól az időtől, amikor alig-alig volt, aki igénybevette volna társadalmunk e másik szociális intézményét? A bizalmatlanság hamar feloldódott és távlati terveinkben ma már új bölcsődék terveit kell szövögetnünk. . Államunk segítsége és egészségügyi dolgozóink lelkes munkavállalása folytán 15 760 esetben adtak védőoltást és tették városunk ifjú nemzedékét egészen az 1940-es évjárattól kezdve védetté a gyermekparalízis ellen. Egészség- ügyi adottságaink — a szülőotthon, bölcsőde, tüdő- és nemibeteggondozó, a jobb körzeti orvosi ellátottság mellett, nem kis mértékben egészségügyi dolgozóink helytállása révén városunkban ma 17 százalékkal kisebb a halálozási arány, 31 százalékkal kisebb a csecsemőhalandóság és 39 százalékkal kisebb a TBC halálozások száma, mint a múltban volt. AZ EMBERREL VALÓ törődés, az emberről való gondoskodás adataihoz Buczkó Béláné szociális előadóhoz jutunk. Miről is beszélnek ezek a számok? Arról, hogy amíg 1956-ban 13-an, addig 1957-ben 20-an kaptak anyasági segélyt. Ma már nem hét, hanem hat gyermek után is rendszeres segélyt folyósítanak, ami a 8 gyermekes Csőke Ferencnénél 1400, a 10 gyermekes Seres Istvánnénál 1800, Blága Lászlóné- nál 2000 Ft-ot jelentett. 1957-ben 42 ezer forint azonnali rendkín vüli segélyt folyósítottak, ebben az évben vi* szont 82 ezer forint szétosztása szerepel a tervben. öregek és elaggottak számára minden hónapban 7240 Ft-ot utalnak ki. így tűntek el a kapitalista világ reménytelen életű, reszketőkezű koldusai városunk utcáiról és ma már nyugodt, békés otthonukban érezhetik a társada-’ lom gondoskodását. SÁ3Án Ra wia ♦ > ß <1
