Szolnok Megyei Néplap, 1958. július (9. évfolyam, 154-180. szám)
1958-07-26 / 176. szám
1958. július 26. SZOLNOK MEGVGI NÉPLAP 3 HORTOBÁGYI HATÁRSZÉLEN Számvetés a szolnoki Fűrészüzemben Alkonyattájt szívszorító látvány errefelé a nagyiváni határ. Szikes föld repedéseit, száraz füvet tápod a láb, gyengécske búzán szomorkodik a szem. Mostoha vidék ez; egy darabja az Új Úton Tsz földjének. Kevéssé ismerős a név; május óta használja az a nyolcvanhat ember, aki nem adta fel a harcot a Vörös Csillag Tsz feloszlása után. Nincs azon takargatni való, mi folyt néhány hónappal ezelőtt a nagyiváni Vörös Csillag Tsz- ben; Mit kerteljünk ? ... Hanyagság, felületesség, munkakerülés, meg — lopás. Lopás; így hívják azt magyarán, ha valaki a másét, a közösét hordja el, anélkül, hogy megszolgálta volna. A bank könyveiben mind nagyobbra nőttek a számok azon a lapon, ahol a tsz tartozása szerepel. Nem volt hátra más, mint a legkeserűbb orvosság: a tsz-t tel kellett oszlatni. Így látták ezt a megye, a járás, a község felelős vezetői, de így a tagság jobbik része is. Ez utóbbi — szinte azon nyomban — új szövetkezetei alakított: az Űj Úton Tsz-t. Nyolcvanhat tagra mondották ki a régiek közül: Né- künk nem kell, maradjon magának! * — Ilyenkor? Az irodán?... -- csapja össze kezét egy vékonyka lány, akinél esthajnalkor a a székházban tudakozódunk az elnök, a párttitkár, vagy egy igazgatósági tag után. — Arra keressék őket, ahol a kombájnok zúgnak... (Most már valóban zúgnak; nem sok dicsőségére válik a Tiszafüredi Gépállomásnak, hogy olyan kombájnokat küldött a lsz-be, melyeket megindulás előtt napokig kelett javítgatni. Ha a Tiszafüred—Kocsi Állami Gazdaság nem siet egy kölcsön- kombájnnal a szövetkezetiek segítségére, jócskán elpergett volna a szem...) Hajnali négytől addig dolgoznak az aratók, míg csak bírja a derék. Barnabőrű cigányok markolják mokány magyarokkal egy sorban a villát, a zsák száját, s tetteikkel cáfolják, hogy a fáraók népe másra sem jó, mint muzsikálásra, meg vályogvetésre. Nincs különbség ember és ember között ezen az ezer- háromszáz holdas közös birtokon. Ezen a földön nem szép szólam immár, hogy a közös előbbre való, mint a saját. Kell bizonyíték?... Akinek kell, nézze meg: menynyivel szebb a közös kukorica, mint a háztáji; annak ellenére, hogy mindkettőt becsülettel megkapálták kétszer. Csakhát... a közöst tán több szívvel... A cukorrépában háromszor forgatták meg a kapát; a teheneknek meg úgy viselik gondját, hogy a feloszlás előtti 2—3 literes fe- jési átlag 14 literre szökött. A meglévő 780 birkához nem sokára még háromszáz érkezik; segít ebben az állam. Negyven mangalica kocából a húsz gyengébbet hízóba fogták; az lesz őszre 50 süldőből is. Bezzeg a tsz-ben született borjak mesz- szebb vannak a taglótól, mint a hízók a késtől... Azokat mindegy szálig felnevelik; s ha annak idején nem lesznek meddők: megtartják. Ki látott már nagyüzemi gazdaságot — szarvas- marha nélkül?... Mostanában folyik a harmadik kaszálás; pedig már most annyi szénája van a szövetkezetnek, amennyi egész esztendőre elég. (Persze, gyorsabban haladnának, ha a Tiszafüredi Gépállomásnak sikerülne két fűkaszát kiszorítania a részükre ...) A rizs? ... Az az 50 hold úgy ki van gyomlálva, hogy megyeszerte párját ritkítja!... Elhanyagolt tanyákat hozott rendbe a tagság még aratás előtt; néhány hét múlva a gazdasági épületekre keríti a sort. Van mit tatarozni a juhhodá- lyon... Saját erejükből végzik el. A megújhodott Új Úton Tsz tagsága nem ezekből a sorokból tudja meg, hogy az idén aligha oszthat többet munkaegységenként 24—26 forintnál. Nem sok pénz; igaz, a háztáji majd belesegít... Zúgolódás nem esett, hogy eddig munkaegységenként csak három forint volt az előleg. Ennek felemelése, meg egy kis búza-, árpaosztás is csak akkor került szóba, amikor egyikmásik tagnak már igen kiürült a kamrája. A tanácstól, a párttól kértek tanácsot: Miként osz- szanak, hogy őszre is maradjon? Számolás követte a tanácskérést; ennek eredménye az lett, hogy az aratás végéig teljesített minden munkaegységre hat forintos előleg osztható a közös érdek veszélyeztetése nélkül. Meglesz a búza-, árpaosztás is. Harmincegy. A nyolcvanhat szövetkezeti gazda közül ennyi tagja a Magyar Szocialista Munkáspártnak. Több-kevesebb kommunista képzettséggel vala- mennyiök rendelkezik párttaghoz illően. Ezek az emberek ismereteik folytán jövőbe látób- bak, mint társaik, kik bizalommal tekintenek rájuk. Ha olykor kétkedés fogna el valakit, elvtársi szóval biztatják: „Ne csüggedj! Elzavartuk, aki nem közénk való. Miénk az erőnk, mellettünk a párt, a kormány”. A szövetkezeti gazdák hisznek a kommunistáknak. Látják, hogy szavuknak . megingathatatlan alapja van: a lenini szövetkezeti eszme és a tagság erős bizalma, mellyel a közös birtokért, a közös jövőért munkálkodik. — borváró — Arankcdrtás — tehénnel Ötszáz forintra büntették Nagy Kolbert János szolnoki gazdát, mert a kötelező aranka- irtást a mezőőr figyelmeztetése ellenére sem hajtotta végre, úgy gondolta, eleget tesz kötelezettségének, ha tehenét hajtja az arankás területre. Drága takarmány volt az arankaszár; drágán bizonyosodott meg Nagy Kolbert gazda arról, hogy a jószág nem alkalmas „munkaerő” — arankairtásra ... A jó gazda nem várja meg, míg eltelik egy esztendő — időközben is számvetést csinál, hogy ne érjék meglepetések. A szolnoki Gőzfűrész üzem kilencven dolgozója is ilyen célból jött össze szerdán — az első műszak után. Itt termelési tanácskozásnak hívják a három hónaponként megtartott közös eszmecseréket, ahol a munkások, műszaki vezetők alaposan meg hányják vetik mit végeztek eddig, mit kell tenni. Talán nincs egyetlen olyan jelentős esemény az üzemben, amit itt újra elő ne vennének, ne tárgyalnának róla újból. És rendkívül okos dolog ez, mert a jóból, az eredményekből tanulni lehet, a sikertelenből pedig le lehet vonni a következtetéseket. S egy ilyen termelési tanácskozás alkalmával se ezt, se azt nem mulasztják el. Először is a legfontosabbröl — a termelési program teljesítéséről esett szó. A százalék itt jót mutat. Az első félévben mind a nyolcfajta áruból 3—6 százalékkal többet termeltek a tervezettnél. Fenyőfűrészárúból 5, lombosból 3, dongából 6. frizből 14 százalékkal több készült el, mint a programban előírták. Ezekből a számokból azt a tanulságot lehet levonni, hogy az üzem dolgozógárdája és berendezései alkalmasak a terv teljesítésére, sőt túlteljesítésére — feltéve, ha a munkaszervezés, anyagellátás is jó. S ebben nem volt hiány az elmúlt fél esztendő alatt. Az indulóanyagot a rönköket az „intézkedési terv előírásai szerint” mennyiségileg és minőségileg átvizsgálták átvételkor. Ez nagyban megjavította a munkát, emellett a gazdaságos termelést is elősegítette, mert pl. a második negyedévben a felfedezett minőségi kifogások miatt 150 000 forintos gazdasági előnyhöz jutott a szolnoki üzem. Ha elmulasztják a gondos minőségi vizsgát, az anyaghibából eredő kárt maga a Gőzfűrész viselhette volna. Persze volt olyan időszak is — s Váradi ÜB elnök azt sem hallgáttá el, — majd egy héten át, amikor naponta 35—40 vagon rönk érkezett — és nem vették át tételesen a szállított iákat. Megfelelő a készáru gondozása is. 48 óránál tovább általában nem tárolják a telepen — így romlás és értékvesztés nélkül adhatják át. Az elmúlt időszak egyik fontos eseménye volt a ,,minőségi" brigád megalakítása. Hol beszélnék meg. ha nem a termelési tanácskozáson, hogy volt-e eredménye a minőségre vigyázó szakemberek szervezett munkájának. — Volt — bizonyítják a beszámolóban idézett számok. — Lombos árunál pl. az első negyedévi 9 százalékról 25 százalékra emelkedett az I. osztályú termékek aránya, a III.-ad ren- dűjé viszont 70 százalékról 40 százalékra csökkent. Tennivalók is vannak még — a minőségi brigád tervszerűen tovább jjjkar dolgozni a harmadik negyedévben is. Legközelebbi programjuk, hogy az ősz folyamán különféle szakmai tanfolyamokat indítanak a munkások és a műszaki dolgozók részére. Konkrét javaslatot is tettek.- Pálinkás Ferenc osztályozó azt kérte, hogy a rönkvégeket vagdossák le rendszeresen, ez javítja a minőséget majd. A keretfű- részeseket arra hívta fel, hogy „ne utazzanak’’ kizárólag csak a nagyobb keresetre anélkül, hogy a minőségre is ne ügyelnének. Előfordul, hogy valaki ugyan 2 forinttal többet keres, de 100 forint kárt csinál. Annus Imre körfű részes is híve a minőség javításának. Az a véleménye, hc-gy a soroksári testvér üzem dolgozóival való minőségi verseny jó befolyással lesz a szolnokiakra is. A minőségi brigád tagjainak, de bárkinek, aíki tenni akar valámit, hogy győztesen ikerüljön ki az üzem ebből a versenyből, meg kell vizsgálni salját munkáját. ' A hozzászólások, megannyi okos, megfontolt beszéd — jóformán minden gondját, problémáját feltárta a terjedelmes üzemnek a rönkverőtől kezdve a kul- túrházlg. Megkapták az utolsó figyelmeztetést keményen — a fegyelmezetlenek, hanyagok is, szó esett a balesetekről, szórakozásról. S természetes, mint minden tanácskozáson — bérkérdés sem maradhatott el. Különösen a II.-es keresztfűrész dolgozói és a beadók panaszkodtak egymásnak az utóbbi időben, hogy kevés a kereset. S a baj az volt, hogy csak egymásnak mondták el sérelmeiket, de a vezetőséghez nem fordultak. A termelési tanácskozáson ez az ügy is felszínre került s az üzem vezetőségének gondja lesz rá, hogy megoldódjanak majd ezek a problémák is. S a tanácskozás után, az eddigi munka tapasztalatait leszűrve — egy negyedévig most már zavartalanul megy a munka — s a* eredmény a hibák kiküszöbölése, az eddigieknél is jobb minőségő és gazdaságosabb termelés lesz. P. I. ' Akikről keveset írnak és beszélnek! SZERETEM AZ EGYSZERŰ, becsületes embereket, akikkel sokkal jobban el tudok beszélgetni, mint bárkivel. Primitív életmódot folytatnak falun a fejlődéshez viszonyítva még akkor is, ha már nem rongyos, foltos ruhában járnak, mint régen, hanem hétköznap is ünneplőnek mondható ruhában, s a nyomorult puliszkakása helyett rántottcsirke várja ebédre, uborkasalátával Szeretem őket azért, mert az anyagi változásuk miatt népi vágnak fel, ugyanolyan szerények, csendesek. mint a múltban. Ilyen gondolatok jártak fejemben akkor, amikor Zöldi Istvánnal, a Tiszaroff—Tisza- süly közötti tiszai átkelőhely egyik révészével beszélgettem, aki a múltban elnyomott cselédember volt Tiszároffon. Most büszkébb, mert rá és Lőrincz Sámuelre van bízva a nagy feladat; a rév kezelése, s reggel 4 órától este 8—9 óráig szállítják az embereket, munkásokat Tisza rof írói Tiszasülyre a Tiszán át csónakkal, ahol azok a Ti- szasülyi Állami Gazdaságban dolgoznak. Pontosan ellátják szolgálatukat. Zöldi Pista bátyám nagyon megelégedett ember lett, mégis — mint beszélgetésünk során kiderült —, azzal nincs megelégedve, hogy vannak az országban sztahanovisták, Kos- suth-díjasok, különböző jutalomban részesült, jól dolgozó munkások, de őróluk még az újság sem ír, pedig megérdemelnék. Ügy gondoltam, meglepem őket egy kis cikkel, a Néplap hasábjain. ZÖLDI ISTVÁN társával, Lőrincz Sámuellel naponta 60—70 munkást szállít át Tiszaroffról Tiszasülyre a Tiszán csónakjukkal, amibe nyolc ember fér bele. Reggel korán kezdenek, mert a munkások a Tiszasülyi Állami Gazdaságba járnak dolgozni, s időben ott kell lenniök. Ugyanezeket a munkásokat este 8 óráig vissza is szállítják Ti- szaroffra. Körülbelül 80 főre tehető azoknak a munkásoknak a száma, akik hetenként egyszer járnak át, hétfőn mennek, szombaton jönnek. — Ilyenkor nagy a tumultus és a forgalom a Tisza mentén. - ősszel, télen és tavasszal, az esős idő bekövetkeztekor elázott talajt elegyengetik és járhatóvá teszik, mert valósággal csúszkálnak az emberek. Nagy gondossággal kiterjed figyelmük mindenre, amivel a munkások kedvére szolgál. De nemcsak a munkásokat szállítják reggel és este. Napközben is akad átkelő utas, akik a Duna-Tisza közéről utaznak a Tiszántúlra. — Hát még piaci napokon, kedden és pénteken? Ilyenkor napközben szintén hatvanra tehető az átkelők száma. Nem kis dolog ám ezzel a nagyszámú, különböző egyéniségű utazóval átevezni, de méginkább azokkal elbeszélgetni, tanácsot adni, elkalauzolni amit a kötelességen felül végeznek. MINDEN NAP MEGVAN a maguk dolga. Ha Tiszasülyön nincs véletlenül élesztő, 8—10 asszony átmegy Tiszaroffra érte és viszont, hiszen 3 kilométerre van egymástól a két falu, s a Tisza választja el egymástól őket. Egész nap csak eveznek. Reggeli, ebéd és vacsorájukat is a csónakban költik el. Még ilyenkor csak hagyján. De ősszel és télen? Amikor a Tisza befagy, ők hizlalják a jeget, s a munkások vastag páncéllal megduz- zasztott jégen járhatnak át. A legnagyobb probléma és veszély akkor áll fenn, amikor zajlik, s a nagy jégtáblák közt kell akrobatikus mutatványokat végezve ev*zni az emberekkel. Még soha nem történt baj, a Zöldi Istvánék ügyesége folytán. Végül, nem mintha ez volm levelem célja, de meg kell írnom, én is ezen a csónakon járok át a tiszasülyi Győzelen Csillaga Tsz-be, ahol könyveli vagyok. Miként lehetne, hogy ; Megyei Tanács e nagyforgalmi helyre egy motorcsónakot bocsátana rendelkezésre? Megérdemelnék a révészek is, de mi kb. 150-en munkások és méí az a heti 300 egyéb átkelő is Nem kényelemről van szó, mer mi szegények voltunk és azol is maradunk, de úgy gondolom hogy a motorcsónakkal a veszélyesség lehetőségét leredukálnánk. Zöldi István 50 éven fe lül van már, ereje is fogy, leleményessége is, amit a Tiszí megkövetel, s ... kimondom kereken: egyszer történik meg . s baj, s akkor aztán nagy ba. lesz, s akkor lenne motorcsónak, de már késő. NEM AKAROM az ördögöt í falra festeni, de ha bárki abba a csónakba most beülne, első átkeléskor a halál járna az eszében. Mi is így voltunk vele szél, vagy vihar idején, ami egy évben kb. 50 nap, soha nem a kopott, foldozott csónakban és felszerelésben bíztunk, hanem Zöldi Pista bácsiba kapaszkodtunk bele. Dénes Géza Tiszaroff
