Szolnok Megyei Néplap, 1958. július (9. évfolyam, 154-180. szám)

1958-07-25 / 175. szám

SZOLNOK MEG VEI NÉPLAP 1958. július 25. AZ UTOLSÓ FILLÉRIG... néhány dülöngélő, du­haj imbolyog az italbolt pultja időtt Az egyik gyűrött papír­pénzt dob az asztalra, és újabb kört rendeL A kocsmáros szó nélkül megtölti a féldecis poha­rakat és eléjüktolja az italt. Kor­tyolják. De már ott tartanak, hogy a féldecis pohárból végig- esurog a rum a nyakukon. Fo­lyik a pénz. Az italbolt falán rajzszeggel kifüggesztett írás: „Ittas embert nem szolgálunk 01” Megérkezett az autóbusz, s er­re a dülöngélő emberek ki támo­lyognak. Az autóbuszra várako­zók közül valaki derűsen meg­jegyzi: — Jól benyakaltak. Egy másik inkább magának, mint a mellette állónak mondja: — Ugyan mennyi bort sört és pálinkát fogyasztanak Itt Rákó- czifalván? Találgatások. Van, aki havi 20 ezret van aki 40 ezret mond. Az újságíró veszi a ceruzát és a jegyzetfüzetet hogy pontos szá­mot kapjon. A földművesszövetkezet szám­adatai minden kíváncsi kérdésre válaszolnak. Rákóczifalva és Rákócziújfalu italáruk eülátása szempontjából együvé tartozik. A földművesszövetkezet kezelé­sében vannak az italboltok. Hét helyen mérik a bort, a sört, a pálinkát és az egyéb égetett szeszféleségeket. S június hónapban a kb. 7 ezer lelket számláló két községben 304 ezer forintot költöttek ital­árura. Az elmúlt félévben pedig 1 millió 400 ezer forintot Sok. HA A KÉT KÖZSÉG lakosai­nak számát vesszük alapul, ak­kor az egy főre eső átlag nem mutat túl nagy összeget. Csak­hogy az 1 millió 400 ezer forint nagy részét viszonylag kevés ember fizeti be szinte kötelező díjként az italboltba, hogy szen­vedélyének hódoljon. S itt most nem arról van szó, hogy ki-ki ne igya meg azt a mennyiséget, amennyit a pénztárcája megen­ged, hanem arról, hogy mi min­den húzódik meg e mögött a nagyösszegű italfogyasztás mö­gött Elvileg részeg embert kiszol­gálni tilos. Gyakorlatilag azon­ban egészen más a helyzet Az italboltok vezetői ugyanis a for­galom után kapják a fizetésüket. Sokszor nagyon is tudják, hogy egy-egy részeg a család egész havi megélhetését ereszti le a torkán, de nem törődnek vele, mert mennél többet iszik a ven­dég, annál többet keresnek ők. S jónéhány vendég bizony so­ha nem tudja: hol a határ. Itt van H. P. családos ember, al­kalmi munkás, 1800—2000 fo­rintot keres havonta, ö az el­múlt félévi 1 millió 400 ezer fo­rinthoz szerény becslés szerint legalább 10 ezerrel hozzájárult. S otthon? Nincs semmi. Gyere­keit nem tudja eltartani, állami gondozásba adta. Még fiatalem­ber. A felesége most is gyereket vár. Ugyan mire szüli meg a jö­vevényt? Rongyosak, szegények. Hozzá hasonló D. S., szintén fiatalember és szintén minden fillérét elissza. Utána úgy kol­dulja össze az ennivalót. De so­rolhatnánk a többi nevet: K. J. Ha egy tízes a kezébe kerül, megy a kocsmába és leereszti a torkán. Ezeket az embereket semmi nem izgatja. A család ná­luk nem számít. Hogy jön a tél, s tűzrevalóról kell gondoskodni, télikabátot, vagy ruhát, ezt-azt venni, ezzel ők nem törődnek. ILYEN DOLGOKAT is takar a magas italfogyasztás. Szomo­rúságot, bánatot és sok-sok könnyet. Mit lehetne itt tenni? Talán adni a tanácsoknak olyan jogot, hogy az ilyen embereket ha kell — adminisztratív eszkö­zökkel elvonókúrára küldjék, vagy esetleg lenne más megol­dás? Találni kellene valamilyet. Ezt azok a szerencsétlenek sür­getik legjobban, akik a családfő könnyelmű, felelőtlen életmódja miatt nélkülöznek, szüksége* szenvednek. Sz. P. Vasárnap áramszünet Értesítjük Szolnok város la­kosságát, valamint a körzeti ki és a 3 kV-os hálózatunkról el látott üzleteket, üzemeket, bog;, az Országos Villamos Távveze­ték Vállalat villamos-távveze­ték építési munkái miatt 1951 július hó 27-én, vasárnap ar alant felsorolt városrészben — áramszünetet tartunk: 6.30 h-tól 7 h-ig Szolnok vá ros egész területén. 7 h-tól kb 18 h-ig a Tárház, Széchenyi út Rákóczi út, Petőfi út, Beloian­nisz úti iskola, Móricz Zsig mond út, Ady E. út és a Thö köly út vonalától keletre eső városrészben. Tekintettel arra, hogy a visz- szakapcsolás a munkálatok be­fejezésétől függően a fenti idő­pontnál korábban is megtörtén hét, vagy más üzemi körülmé­nyek miatt az áramszünetet el kell halasztanunk, ezért veze­tékeink és berendezéseink kikapcsolásra jelzett idő alatt is feszültség alatt állónak te­kintendők. Kunszentmárton történetéből A minap Kunszentmdrtonban jártam és ^ dolgom végeztével letanyáztam egy ház előtt, ahol régi ismerősöm, az öreg Márton bácsi üldögélt a kispadon. Beszélgettünk egy darabig az időjárásról, a termésről és általában minden­ről, ami a paraszt embert érdekli. Közben mel­lénk telepedett egy középkorú, komolyarcú férfi, akit Márton bácsi szívélyesen köszöntött: Jó estét, tanító bácsi. Megmosolyogtam az öreg pa­rasztembert, aki úgy tiszteli a nála vagy húsz évijei fiatalabb tanítót, hogy bácsinak szólítja. De hamarosan figyelni kezdtem beszélgetésükre, amely a régiekre, Kunszentmárton múltjára te­relődött. Nem szóltam bele, hanem lejegyeztem a beszélgetést és itt igyekszem visszaadni, re­mélem, mások is tudnak tanulni belőle. — Tudja-e Márton bácsi, hogy Kunszent­márton jász település én nem kun? — Erről bizony még nem hallottam. Hogy kerültek ide a jászok? — A török hódoltság után a néptelenné vált vidékre 1717—19. között nagyobb számú család jött Jászapátiból. A községi levéltár ira­taiban még megtalálható a vándorlásuk törté­nete, hogy Jászapátiból kiindulva, hány helyen próbálták meg a letelepedést, vagy a föld nem volt megfeleld, vagy más dolog kényszerítette őket a továbbutazásra, S amikor ide a Körös XMrtjára értek, az öregek és fiatalok egyaránt kimondták, hogy egy tapodtat se tovább! Itt maradunk! így indult meg itt az élet és szor­galmas munkával szép kis várost épített magá­nak ez a nép. r— Helyesen mondja, tanító bácsi, de ak­kor mért nevezik mégis Kunszentmártonnak? — Kunszentmárton nevét még régebbről kapta. Az 1200-as évek elején még csak Már- tanfalvának említik régi írásaink, mert akkor még nem is voltak benne kunok. Hiszen csak a tatárjárás után, 1260 körül telepítik ide a kuno­kat. Az itteni kunszállások a Nagykunság köz­pontjához, Kolbászszékhez tartoztak. Nevét te­hát a kunok betelepedése után kapta és a nép­hagyomány és történelem így őrizte meg. ■—■ Akkor hát igaz lehet ez a történet is, amelyet nagyapám gyakran mesélt nekünk gye­rekkorunkban. Még ma is emlékszem minden szavára: „Itt a határban a Köttönyhalomban van eltemetve a kunok utolsó fejedelme. Mert itt egy nagy csata volt. S a kunok igen vitézül harcoltak, de maga Köttön fejedelem is elesett az öldöklésben. Ide a halomba temették el vitézei pompával, ahogyan az egy kun fejede- - lemhez illik. — Történelmileg tényleg igaz, hogy Kun- ^■i weníqmrtm területén az egyik határrész évszá­zadok óta Köttönylialom. Köttöny-kert nevet visel. Hiszen Pesty Frigyes 100 évvel ezelőtti kézrata a Nemzeti Múzeumban már tartalmazza ezt a nevet, ami pedig jellegzetes kun család­név. Magyarra fordítva azt jelenti, hogy „ke­mény legény", „jól megüli a lovat’’. Lovas népnél ugyanis a lovaglás rendkívül fontos kö­vetelmény. Azt is tudjuk a történelemből, hogy IV. Béla telepítette be az Alföldre a kunokat, bízván abban, hogy ez a harcias nép segít az országot megvédeni a tatároktól. A nomád élet­hez szokott kunok azonban nehezen szokták meg az állandóan egy helyben tartózkodást és vándorlásukkal gyakran kárt tettek a vetések­ben. L zért az itt eló lakosság erélyesen köve- telte a királytól, hogy a kunokat rend­szabályozza meg. A király nehezen szánta rá magát, hogy erélyesen fellépjen, mert a főurak közti egyenetlenség és a még mindig meglévő tatár veszély ugyanis sok gondot okozott neki. De végül is sereget indított a kunok ellen, amelyben maga Kuthen fejedelem is elesett. De hogy hol temették el, azt bizonyosan senki sem tudja. Mindenesetre Kunszentmdrtonban tartja magát a hit, hogy valahol azon a vidéken. Ezért nevezték el az egyik régi utcát is Kuthen feje­delemről. — A tanító bácsi jól összeszedte és jól meg­tanulta ezeket a könyvekből. De a szívességét én is megszolgálom. Mondok egy olyan törté­netet, amelynek párját bizony könyvekben meg nem találja: „Van itt Kunszentmárton határá­ban egy halom, a Csörke-halom. Erről hallot­tam én nagyapámtól, hogy volt egyszer egy Csörke nevű igen gazdag földesúr, aki igen rosz- szul bánt a szegény néppel, fukar, gőgös ember volt. A nép gyűlölete akkor hágót a legmaga­sabbra, amikor a rossz termés miatt éhínség volt s Csörke, akinek rengeteg gabonája volt összegyűjtve, még kölcsön sem volt hajlandó adni a rászorulóknak. Ekkor a nép fellázadt a gyűlölt földesúr ellen és gabonájával, kincseivel együtt elevenen betemette egy nagy halomba, melyet róla azóta is Csörke-halomnak nevez­nek. Csörke a halomban igen-igen hosszú ideig élt és évenként egyszer lement vízért a Körösre. Ezalatt az idő alatt nyitva hagyta a halom egyébként féltve őrzött bejáratát. Hétfejü kutya őrizte azt — és aki Csörke távollétében arra járt és be mert menni a halomba, annyi kin­cset vihetett magával, amennyit elbírt, de ha a vízzel visszatérő Csörke ott érte, akkor örökre bezárult mögötte a halom hatalmas vasajtaja..." K—a A Nap kél: 4.13 h-kor, nyugszik: 19.28 h-kor. ~ A Hold kél: 14,37 li­kőr. Időjárásjelentés Várható időjárás: felhős idő, többjeié kisebb eső. Mérsékelt délkeleti-déli, később nyugati­északnyugati szél Hűvös éjsza­ka. A nappali felmelegedés egy­két fokkal erősödik. Várható legalacsonyabb hő­mérséklet ma éjjel: 11—14, leg- nagasabb nappali hőmérséklet oénteken: 22—25 fok között. — Távolabbi kilátások: az időjárás lassú javulása. (MTI.) — SZEPTEMBERBEN kezdik meg működésüket Szolnokon a TIT szervezésében létrehozott munkásakadémiák. Az előadá­sok fa, papír és a vegyiiparban dolgozók szakmai ismeretének jővítését segítik elő. Egyet a Papírgyárban, a Cukorgyárban, a többi hármat pedig a Tudo­mányos Ismeretterjesztő Társu­lat székházában hívják létre. —i TIZENHAT tanulóval több jelentkezett a megyei KISZ bi­zottság felhívására társadalmi munkára a szolnoki Verseghy Fiúgimnáziurnból. A fiatalok augusztus elején utaznak a Hanságba, hogy résztvegyenek a Hanság lecsapolásában. — MÜANYAGNYELÜ ház­tartási konyhakést készít a bu­dapesti Evőeszköz- és Acéláru­gyár, rozsdamentes acélpengé­vel. — MEGYÉNK TERÜLE­TÉN is a vasúti pénztárosok — a MÄV rendelkezése szerint — kötelesek az áru biztosításáról és a kifizetendő kártérítésekről az utazóközönséget kívánsága sze­rint szakszerűen tájékoztatni. — ORSZÁGOS ÁLLAT ÉS KIRAKODÓVÁSÁR lesz Tö- rökszentmiklóson július 26-án, szombaton. — TISZTÍTÁS UTÁN 19 má­zsa 20 kilós holdankénti őszi arpa átlagterméssel dicsekedhet a tiszaderzsi Szabadság Terme­lőszövetkezet tagsága. — KÖZEL EZER vagon ga­bonát vásároltak eddig a Szol­nok megyei terményforgalmi vállalat telepei. Legtöbbet — 209-et — a karcagi, 135-öt a túrkevei, a mezőtúri pedig 127 vagonnal. A raktárak tartalma többnyire kenyérgabona. íh 20 SZÁZALÉKKAL több gyapjú, 12 százalékkal több mű- selyem és 14 százalékkal több nylon fehérnemű kerül a III. negyedévben a megye boltjai­ba. — ÜJFAJTA SZINTETIKUS ANYAGBÓL készült női fehér­neműt hozott forgalomba Ballon néven a belkereskedelem. Az új anyag szellősebb és nedvszívó hatásúi Főleg az úgynevezett svájci anyagból készült fehér­neműket pótolja — 500 FORINTOS bírsággal súlytották Oszrovki Márton me- zőhéki gazdát, mert az aranka elleni védekezést elmulasztotta. — DÓRA LAJOS 250, Zölei Mihályt pedig 300 forintos pénz­bírsággal sújtotta a zagyvarekasi Községi Tanács feljelentése alapján a szolnoki járási sza­bálysértési előadó a burgonya bogár elleni védekezés be nem tartásáért. — ORSZÁGOSAN 55 száza­lékkal, megyénkben pedig 69,9 százalékkal nőtt az év első fe­lében a takarékbetét állomány. A tavalyihoz képest számottevő növekedést mutat az iskolások megtakarítása. Forintos és két­forintos takarékbélyegekből több mint 44 millió forintot gyűjtöt­tek össze az iskolások nyári szórakozásaikra, sportfelszerelé­sekre, stb. — 112 KÁT; HOLD földdel, tizemikét taggal termelőszövetke­zetté alakult át július 22-én a jászágói Rákóczi Tszcs. — MEGKEZDŐDÖTT a va­don termő gyógynövények be­gyűjtése. A növények begyűjté­séről, továbbításáról a helybeli földművesszövetkezetek adnak felvilágosítást. — 300 FORINTOS bírsággal sújtották Hubai András tisza- szentimrei gazdát, mert az aran­ka elleni védekezést elmulasz­totta. — ZALANSZKl ZOLTÁN és Bársony Ilona énekel a Szolno­kon megrendezésre kerülő zenés tarka-esten pénteken este 7 óra­kor a földmúvesszövetkezet Ha­lászcsárdájában. — TOVÁBB JAVUL a ma­gán-autó igények kielégítése. Az idén eddig 1500 gépkocsit vásároltunk külföldről. A továb­biakban újabb 1460 kocsit vá­sárolunk. Ezeket a gépkocsikat is elsősorban azok kapják, akik­nek munkájukhoz feltétlenül szükség van autóra. JULIUS 25 Péntek Jakab §Sß)» hapi postánkból A július 24-én beérkezett le­velekre üzenjük: Nemes János Kuncsorba, örömmel olvastuk leveléből, hogy ügye kedvezően nyert el­intézést. Máskor is bizalommal forduljon szerkesztőségünkhöz. Dénes Géza Tiszasüly. Bekül­dött írásaiért ezúton is köszöne­tét mondunk, munkánk során feldolgozzuk. Várjuk levelei^ Tamasi Mihályné Tiszatenyő. Panaszát megvizsgáljuk. A vá­laszadásig is kérjük türelmét. Csató János Szolnok. „Tíz éves a tsz mozgalom”-ra beküldött pályázatát továbbítjuk az illeté­kes bíráló bizottsághoz. A bírá­lat eredményéről annakidején értesítjük. Nagy Tibor Karcag. A nyári mezőgazdasági munkákról szóló tájékoztatását köszönettel vet­tük, lapunkban feldolgozzuk. Le­velével máskor is keresse fel szerkesztőségünket. Háfra László Jászjakóhalina. örülünk, hogy panaszát orvosol­ták az illetékes szervek. Segít­ségünkért köszönet nem jár. Máskor is bizalommal fordulhat szerkesztőségünkhöz. Nagy Elemér örményes, Bagi Mihályné Szolnok. Levelüket megkaptuk. Pataki István Kenderes. Be­küldött tájékoztatását feldolgoz­zuk. Köszönjük fáradozásait. Fórizs László Kuncsorba. Ver­seit lektoráljuk. Kísérje figye­lemmel a vasárnaponként meg­jelenő „Irodalom és Művészet” c. oldalunkat, a lektorálás ered­ményét az itt megjelenő „Szer­kesztői üzenetek”-ben közöljük. Márta Erzsébet Kisújszállás, Bádonyi Mária, Kóczián Ilona, Kelemen Katalin Szolnok. Lajtos Mária Karcag, Lisznyai Erzsébet Túrkeve. Kedves kis Pajtások! Rejtvénymegfejtéseiteket továb­bítottuk az „Úttörők Fórumá”- hoz. Várjuk leveleiteket ezután is. 4>

Next

/
Thumbnails
Contents