Szolnok Megyei Néplap, 1958. július (9. évfolyam, 154-180. szám)

1958-07-03 / 156. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1958. július 3. 2 ELVTÁRSI FELELŐSSÉGGEL Franciaország körülbelül két hét múlva robbantja első atombombáját A MEGYEI PÁRTBIZOTT­SÁG legutóbbi határozatában ki­mondja: ki kell törni a káder­munka terén tapasztalt szűk körből, abból, hogy a már ismert, tapasztalt elvtársakat terhelik újabb és újabb megbízatások­kal. Bátran kell adni feladato­kat a párt és társadalmi megbí­zatásokat a tehetséges, becsüle­tes, de még gyakorlatlan, tapasz­talatlan dolgozóknak, párttagok­nak. Ez az egyetlen útja annak, hogy új káderek nőjenek fel a jelenlegiek mellett. Ez az út már kipróbált számunkra, mert 1945 után a párt nagy számban bí­zott meg kevés élet és politikai tapasztalattal rendelkező, de be­csületes és politikailag szilárd embereket különféle feladatok­kal. Ezt a módszert mostanában mellőztük. Az ellenforradalom leverése után nem annyira sokágú, mint inkább nehéz feladatok voltak. Ezeket valóban nagyon tapasz­talt, jártas elvtársakkal lehetett megoldani. De most már aprólé­kosabb, sokoldalú munkára van szükség és ez már azt kívánja, hogy több ember, több aktíva kapcsolódjon be ennek végrehaj­tásába. Nem indokolt tehát most már a munka néhány kézbe való ossz pontosítása. Nem indokolt és nem is előnyös. Előbb-utóbb fá­sultság, fáradtság és sablonos­ság jelentkezik ott, ahol csak né­hány ember dolgozik. Az egyik községi népfront titkár erről így vélekedik: ha párt, ha tanács, népfront vagy más egyéb gyűlés van, mindig az a 30—40 ember van együtt. Már úgy ismerjük egymást, tudjuk ki fog hozzá­szólni, 'mit fog mondani. Min­denben egyetértünk, alig vitatko­zunk. De ha meghívnánk máso­kat is, bevonnánk új embereket is mondjuk a mi mozgalmunk­ba, mindjárt élénkülne a vita. És nem jutna ránk annyi munka nem is lennénk olyan fáradtak egy-egy alkalommal. RIMÖCZKI PALNÉ, a kun­szentmártoni Zalka Máté Tsz tagja is hasonlóan vélekedik. — Neki tizennégy különböző meg­bízatása van. Emellett a tsz-ben fizikai munkás, otthon háziasz- szony, feleség, édesanya. A tsz- ben választmányi tag, ugyanott pártvezetőségi tag és a nőtanács elnöke. A községi tanácsnál vb tag és az MSZMP csoport veze­tőségének tagja, a járási párt- bizottság tagja és ott benne van a fegyelmi bizottságban. Ez csak egy része a megbízatásoknak, — ehhez még jön a földművesszö­vetkezeti és egyéb funkció. Nem is csoda hát és egyáltalán nem elkényelmesedés az elvtársnő ré­széről a panasz, hogy fáradt, hogy kevés ideje jut az ottho­nára, a családjára. A társadalmi munkát, a párt­megbízatást mindenek előtt azoknak az embereknek kell adni, akik megbízhatóak és leg­inkább képesek a végrehajtásra. De ha csak keveseket bízunk meg, ha valakinek annyi mun­kája van, hogy azt sem tudja, melyikhez kapkodjon, hová sza­ladjon, egyikben sem lesz köszö­net. egyiknek sem érik be a gyü­mölcse. Igaz, hogy ha több az aktíva, a pártmunkás, bonyolul­tabb a vezetés, több figyelmet igényel az irányítás. De csakis az ilyen munka visz bennünket előre. Nézzük, fontoljuk meg alapo­san, hogy akit megbízunk szak­mailag hozzáértője-e a munká­nak. Vegyük ugyanígy fontoló­ra a politikai szempontokat is, hisz ezt sem szabad szem elől téveszteni. De ne állítsunk fel olyan mércéket, amelyeket csak néhány ember tud megközelíte­ni. A követelményeket ne mé­retezzük alacsonyra, de túl ma­gasra se és a bizalommal és a segítségadással se legyünk szűk­markúak. Az az érzés, hogy „fon­tos munkát végzek” és hogy „bíznak bennem1’minden jóérzé­sű embert ösztönöz és lelkesít. A segítségadás pedig gyakorlati bátorítás, módszert ad ahhoz, hogyan kezdje, hogyan foly­tassa a megbízatás végrehajtá­sát. Kenderesen nemrég az egyik alapszervezeti vezetőségi tag így vélekedett a gyakorlatlan párt­tagok bevonásáról: arra fizet­tünk rá, hogy tapasztalatlan emberre bíztuk ezt a munkát. Elrontotta. Mit tehettünk egye­bet, kivettük a kezéből, odaad­tuk olyannak, aki már ért hoz­zá. NEM EZT kellett volna tenni. Hanem ha lelkesedést, tenniaka- rást láttak az úi pártmunkásnál, tanítgatni, biztatni kellett volna és nem kivenni a munkát a ke­London (Reuter). A Daily Mail szerdai száma első oldalot közli azt a hírt, amely szerint Franciaország körülbelül két hé‘ múlva robbantja első atombombáját a Szaharában. Sok nyugati szakértő attól fél, hogy a francia atomkísérle' a „piszkos” atomkísérletek sorozatát indítja el olyan országok­ban, mint például Izrael és Svédország — teszi hozzá a Daílj Mail. (MTI) zéből. Tagadhatatlan, könnyebb így, ha „nem akarunk ráfizet­ni”, mint türelmesen, újból és újból magyarázni, mutatni azt. hogyan juthat el a kezdő is a sikerig. Kényelmesebb, bizto­sabb így elejét venni annak, hogy valaki miatt is megégessük a kezünket. Pedig ezt nemcsak bi­zalmatlansággal, hanem állandó magyarázkodó munkával, szoros összedolgozással is meg lehet előzni, s a két módszer eredmé­nye szinte összemérhetetlen. Szolnokon az V. körzeti párt- szervezetben a tél folyamán a bizalmiak mellett nyolc, a párt­munkában járatlan elvtársat bíztak meg különböző feladatok­kal. Előbb kisebb, majd na­gyobb, komolyabb munkával. Az a négy elvtárs, akiknek tevé­kenységét állandóan szemmel kisérte, segítette a pártvezető­ség ma is szorgalmasan dolgo­zik. Tizenöt-húsz embernek itt az a megbízatása, hogy a tanács­tagi fogadó órákra toboroznak. S ezt a megbízatást is olyan fe­lelősségteljesen végzik, mint má­sok a pártcsoport bizalmi tenni­valóit, mert a pártvezetőség ha­sonló gondossággal kezeli az ő munkájukat is. Nem kell különösebb fenn- költ adottság tehát ahhoz, hogy valaki jó pártmunkás legyen. Hanem az, hogy jellemében, elvhőségében szilárd, módja és alkalma legyen megtanulni, gya­korolni a megbízatások végrehaj­tását, s legyen olyan is, aki nem sajnálja tőle segítségét, türel­mét, míg ezt eléri. A kairói rádió jelentése a libanoni helyzetről Kairó (AFP). A kairói rádió jelentette, hogy a libanoni fel­kelők ellenőrzik a fővárostól mintegy 12 kilométernyire lévő, Béirut és Damaszkusz közötti országutat. A felkelők ugyan­akkor befejezték Akkar térségé­nek átfésülését és egyesültek a Minia térségében tartózkodó Tripolit fenyegető zendülőkkel. Zahorta és a Suf hegység tér­ségében fokozódtak a harcok. Karnál Dzsumblatt druz vezér hívei pedig támadást indították Hamdun és Alei irányában. — (MTI) ^ » " - »I Nasszer megérkezett Jugoszláviába BELGRAD (MTI). Nasszer, az Egyesült Arab Köztársaság el­nöke Tito vendégeként jugoszlá­viai látogatásra Dubrovnik!» érkezett. Nasszer részt vesz a szutjeszkai ütközet 15. évfordu­lójának ünnepségein, majd a két államfő megbeszéléseket folytat közös érdekű kérdések­ről. Husszein rémtettei DJAKARTA (Űj Kína). A: Indonéz Kommunista Párt nyu gatszumátrai tartományi bizott sága közölte, hogy a Husszein féle lázadó klikk Pajakumbul közelében 165 embert gyilkol tatott meg, — legnagyobbrész kommunistákat és szakszerveze ti tagokat. A felkelők májú 23-án a védtelen hazafiakat ké zigránátokkal és gépfegyverhez zel mészárolták le, majd ben zint öntöttek a holttestükre é elégették őket, A kambodzsai néo azt akarja, hogy Sziltanuk herceg alakítson kormányt Pnompenh (Uj Kína). Szai Jun az utolsó pillanatban le mondott kormányalakítási tér véről, hírek szerint azért, mer a nép országszerte azt követelj hogy Szihanuk herceg alakit son kormányt A királyi palota előtt tízeze főnyi tömeg tüntetett: követel ték, hogy Szihanuk alakítson kormányt. Pen Nuth, aki a ki rályi család nevében szólt < tüntetőkhöz, utalt arra, hog: Szihanuk herceg nem fogja el utasítani a nép követelését. A: elmúlt két napon több tartó mányban volt hasonló tüntetés Munkaruhák — üvegből B. E. Swansea rendőrbírósága három magyar disszidens illegális partraszállása ügyében Ítélkezett LONDON (MTI). Swansea wa­lesi kikötőváros rendőrbírósága hétfőn tárgyalta másodízben há­rom magyar disszidens ügyét. A vádlottak — Piczera Béla 21 éves, Gál Béla János 18 éves és Mé­száros Artur 28 éves. Halifax ki­kötőjében (Ujskócia) a New York City hajóra lopóztak s mint rejtett utasok jöttek Ang­liába. Az angol hatóságok enge­dély nélküli partraszállás címén letartóztatták őket. A rendőrbíróság úgy döntött, hegy tekintettel a vádlottak le­írhatatlan nyomorára, nem szab ki rájuk büntetést. Ficzerét és Gált visszatoloncolják Kanadá­ba. Mészárosnak esetleg megen­gedik, hogy Németországba tá­vozzék. Az ítélet hallatára Ficze- re kétségbeesetten felkiáltott: „Haza akarok menni Magyaror­szágra! Nem akarok Kanadába menni, nem akarok éhen halni!” Gál szintén megkérdezte, miért nem küldik vissza Magyaror­szágra. A bíróság jegyzője azt felelte: „Ez a bevándorlási ható­ságok dolga.” (MTI). A Klement Gottwaldról eine vezett vitkovicei új acélgyárba sikerrel kísérletezték ki az üveg rostokból készült munkaruhákat Az új típusú munkaruhákat Jo séf Drábek mérnök javaslat alapján készítették el. Az ilye munkaruha két réteg üvegrost ból áll. A két réteg között szín tén üvegrostból készült hőszige tető-betét található. A külön1 e ges munkaruha hajlítható, súly mindössze 4 kilogramm, s 60 Celsius fok meleg ellen is védel met nyújt. Hz atomtudósok drámája A bomba a kulisszák mögül nézve Irta: SERGIU FRANCASAN (II. folytatás.) Miért kellett 350 ezer embernek meghalnia ? Robert I. C. Butow amerikai történész, a prinee- towni egyetem, tanára (aki nem lelkesedik a haladó törekvésekért, és aki afölött sajnálkozik, hogy a Szovjetunió belépett a Japán elleni háborúba), egyik munkájában megállapította: ha diplomáciai úton jár­tak volna el, „a háború atombomba nélkül július vé­gére vagy augusztus elejére véget ért volna". Alfred MacCormack, az akkori csendes-óceáni amerikai kémszolgálat főnöke hosszú helyzetjelentést készített, amiből kitűnik, hogy a kapitulálófélben lévő Japán bombázása — nem volt szükséges. „De Norstad tá­bornok — írja — kijelentette, hogy egy ilyen eljá­rás (vagyis egy olyan, hogy mondjanak le többszáz­ezer ember legyilkolásáról) „híjjávai lenne a hősies­ségnek és méltatlan az amerikai légierőhöz” (ez a Norstad, „a bombatábamok” nem más, mint a NATO haderőinek jelenlegi főparancsnoka).: Äz atomtudósok rájöttek, hogy a készülő mé- TOárlás szükségtelen katonai szempontból és főleg eszköze akar lenni a szovjet szövetséges és minden Bép, minden világrész megfélemlítésének. A bombá- oak mindenütt az volt a hivatása, Hogy az Egyesült Államok világuralmának nagykövete legyen. Mint ahogyan később egy angol atomtudós mondotta, nem az antifasiszta háború utolsó, hanem a hidegháború első bombájáról volt szó A japánok voltak a kísér­leti nyulak. 1945 nyarán az első sikeres kísérleti robbantás után az atombomba felfedezői petíciót intéztek Tru­man elnökhöz, amelyben kérték, hogy rendezzenek egy robbantást a Csend es-oceánon, amelyet a ja­pán vezetők is észlelhetnének, de a bombát ne dob­ják mindjárt a polgári lakosságra. A 67 aláíró a bomba feltalálói, nagyhímevű tu­dósok, többségükben európaiak voltak, akik tudták, mit jelent a szenvedés; voltak köztük amerikaiak is, élükön a chicagói James Frankkal, aki figyelmezte­tett arra, hogy ez a bűntény „barzadályt és undort kelt a világ más országaiban”. Az említett tudósok mellett azonban „újak” is feltűntek, fiatal ameri­kaiak, akik szenvedélyesen kívánták az „eleven” robbantást. Ök nem írták alá a felhívást, s a régiek közül nem írta alá Edward Teller sem. Szilárd Leó levelet írt Teilennek, mint barátja és honfitársa (mindketten magyarok), kérve őt, hogy írja alá a petíciót. Teller ezt brutálisan megtagadta, kimondva kerek-perec, hogy a bombának emberi cél­pontra való ledobása „a lehető legjobb dolog!’* S lám 13 esztendő múltán az a tudós, aki nem volt hajlandó ellenezni e szükségtelen mészárlást, fel­áll banketten és derűsen azt mondja, hogy a 350 ezer ember legyilkolása nem volt „a lehető legjobb dolog”, ahogyan írta — hanem „hiba”. Ha — mondjuk — 13 esztendő múlva bekövetkezne a nukleáris katasztrófa, amely felé bennünket az a politika taszít, amelyet ma Teller támogat —' feltehető a kérdés, hol ismer­hetné be ezekután, hogy „hiba” történt? Melyik bolygón? Persze bennünket nem annyira Teller személy érdekel, mint egy bizonyos politika. A Nagy Művész müve Truman — de mint látni fogjuk, az ő személy sem a legjobban érdekel bennünket — kiadja a pa­rancsot és augusztus 6-án és 9-én két B—29-e repülőerőd — a „Vidám Enola” és a „Nagy Művész1 — minden harc, minden ellenállás nélkül két csa­pásra egyharmad millió embert radíroz le a föld szí néről. Az egyik fiatal amerikai, aki a bombán dolgo zott — Parsons kapitány — ott van a „Vidán Enola” fedélzetén, jelen van a „kísérletnél“’ és lát ván a mintegy kétszázezer ember pusztulását, lelkes- hangú táviratot küld Trumamnak, amelyet a vol elnök búsan idéz emlékirataiban: „Nagyon világo: eredmények, siker az egész vonalon!” Siker az egész vonalon! Oh, Parsons, Parsons! Akkoriban nagyon vilá­gosan látta az eredményeket, de alig néhány éwe ezután látta csak igazán világosan: a derék kapitánj visszavonult a hadseregből, a tudománytól, az élet­től: most rózsafüzért morzsol az egyik kolostorban Szerzetes lett: A „vidám Enola" parancsnoka Paul Tibbets ez­redes volt. *— Nos, mit szólsz hozzá, kedves Tibbets, ugye jó kis robbanás volt, tisztán lehetett látni? Tibbets nem válaszol} néhány évvel Hirosima után öngyilkos lett: A „Nagy Művész” és a „Vidám Enola’1 művél — nyomban a bombák ledobása után — az „Egye­nes Nyű” nevű repülőgép tanulmányozta Claude R. Eatherly vezetésével: i— Gyerünk Claude fiam, meséld el nekünk, hogy is volt! (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents