Szolnok Megyei Néplap, 1958. július (9. évfolyam, 154-180. szám)

1958-07-25 / 175. szám

SZOLNOK MEGYEI NEP1.AP 1958. július : A békeharc jegyében [ w**M**k t* * v» Hrncronw ác RnnK A Szakszervezetek Szolnok megyed Tanácsának elnöksége és a szakszervezetek területi bizottsága szerdán délután 5 órakor a Közalkalmazottak Jó­zsef Attila művelődési házában aktívaiUésit hívott össze. A nagyszabású aktíván részt- vettek a területi bizottság elnö­kei, tagjai, az üzemi-szakszer­vezeti bizottsági tagok, bizal­miak, a párt- és gazdasági ve­zetők, akik megvitatták az Európai Munkáskanferéncia berlini ülésén elhangzottakat. Bajtai Károly, az SzMT el­nöke részletesen ismertette a június 20—23-án lezajlott ber­lini munkáskonferencia tárgya­lásait, határozatait A béketábor egysége — mond­ta többek között — hatalmas és megbonthatatlan, nap, mint nap növekszik. Sokféle tényező befolyásolja a békeszerető nép- milliók számának emelkedését. Ezek köziül legfontosabbak: a Szovjetunió békefelhívásai, tu­dományos és technikai fölénye és azok a gyakorlati tényezők, amelyekkel nap, mint nap ke­resztülhúzza az imperialista nagyhatalmak terveit. A Szov­jetunió békepolitikáját bizonyít. ja a konkrét leszerelési javas­lat Hogy csak néhány példát említsünk: nemrégen vonta ki csapatait Romániából és rész­ben Magyarország területéről, Lépten-nyomon, akár az 1956-os szuezi háborút nézzük, akár a most folyó libanoni be­avatkozást — Amerika „béke”- politikája lelepleződik. Nem kis része van a béketá­bor erősítésében a NATO orszá­gok közötti ellentmondásoknak. Svájc, Hollandia, Belgium, Ang­lia nem jó szemmel nézd a nyugat-német militarizmus fel­támadását Ezek az államok fél­nek attól, hogy háború esetén bonni kancellár megismétli Hitlert éa a kezdet kezdetén igája alá hajtja őket Ezen országok kommunista pártjai, szakszervezetei és tö­megmozgalmai erős nyomást fejtenek ki kormányaikra.’ En­nek tudható be — folytatta to­vább beszédét Bajtai elvtárs —, hogy Anglia kormánya elismeri a csúcsértekezlet fontosságát Bajtai elvtárs ismertetője vé­gén kitért a Jugoszláv Köztár­saság antimarxista politikájára- -— Mi továbbra is fenn akar­juk tartani — mondta — a Ju­gosztáv Szövetségi Köztársaság­gal a diplomáciai, gazdasági és kulturális kapcsolatainkat. Hí­vei vagyunk a békés egymás mellett élés politikájának. De nem értünk és nem is érthe­tünk egyet pártjának anti- marxista irányzatával. Az 06Z- tályharc fémnél. Példa rá a szo­cialista tábor egysége és a ka­pitalizmus kétségbeesett, min­den eszközt megragadó, kalan­dor politikája, Csak egységes összefogással — mondta végezetül Bajtai elv­társ — harcolhatunk a békéért és kerülhetjük el a 111, világ­háborút Az SzMT elnök beszéde után Kakas Károly elvtárs, az Egye­sült Izzó SzB. elnöke szólalt fel, aki résztvett a júniusban lezajlott berlini konferencián. Felszólalásában a konferencia hangulatáról számolt be és a kapitalista államok munkáskül­dötteinek beszédét ismertette. Az ülés végén több szakszer­vezeti bizalmi, meghívott szak- szervezeti tag szólalt fel, han­goztatva a békeharc fontossá­gát. Hruscsov és Raab beszéde a moszkvai osztrák nagy követség ebédjén MOSZKVA (TASZSZ). Nor­bert Bischoff, az Osztrák Köztár­saság moszkvai nagykövete Raab kancellár látogatása alkalmából ebédet adott az osztrák nagykö­vetségen. Szovjet részről megje­lentek az ebéden: Anasztasz Mikojan, Nyikita Hruscsov, Alekszej Koszigin, a Szovjetunió miniszterei és más hivatalos személyiségek. Az ebéden Raab osztrák kan­cellár és Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke Dohárköszöntőt mon­dott Raao Kancellár egyebek kö­zött kijelentette: „A három év­vel ezelőtt aláírt osztrák állam- szerződés következtében Auszt­ria vitathatatlanul új útra lé­pett. Az államszerződés megkö- 1 tésében a Szovjetuniónak nagy része volt.” i A kancellár hangsúlyozta: azokban a beszélgetésekben, I amelyeket a szovjet vezetőkkel 1 folytatott, teljes egyetértés nyíl- ! vámilt meg minden elvi kérdés- 1 ben. 1 A kancellár örömmel állapítot- ( ta meg, hogy a jelenlegi látoga­tás újabb eredményes lépés i EGY MENNYEI HÍR «mm ezeknek a törekvéseknek a valósításában, s hogy az á szerződés megkötése óta a jet—osztrák kapcsolatok a b ság és a kölcsönös meg alapján fejlődtek. A lefolyt beszélések elősegítették, „megtaláljuk az utakat é eszközöket e kapcsolatok erősebb fejlesztésére, vala arra, hogy különösképpel gazdasági élet és a kultúr: rületén még szilárdabb eg működést alakítsunk ki” — i dotta a kancellár. Hruscsov, a Szovjetunió nisztertanácsának elnöke v szában megállapította: a utóbbi évek tapasztalata ig£ zolja, hogy a Szovjetunió Ausztria vezetőinek találkoz mindig hasznosak voltak a ország népeinek szempontja — örömmel állapítom n hogy kormányaink nézetei a ke megóvásának és megszilá tásának, a pusztító atomháb elhárításának szükségessége kintetébea teljesen megegj nek, s ez jő alapot ad szc együttműködésünknek a h megóvásáért és megszilárdi sáért vívott harcban.” KORUNK EMBERE Sok-sok évvel ezelőtt egy lám­palázas diák,tartotta remegő ke­zében az érettségi tételt; Cicero „De natura deorum” (Az istenek természetéről) című írásából kel­lett fordítania. A latin szavakat elfújta a tűnt évek szele; esz­mei tartalmukat azonban soha, semmi,,. A fénykorát élő ókori Róma szikrázó logikájú szóno­ka felvetette a kérdést: Miért hogy az istenek jelképekben, ta­lányokban, álmokban hozzák akaratukat az emberek tudomá­sára? Miért nem szólnak a ha­landókhoz fényes nappal, érthe­tően, világosan? már tudja, hogy Hermes, Apollo, Dia­na s a görög­római rege­világ számtalan istene a képze­let szülötte csupán. „Válaszaik” sem tőlük származtak tehát, ha­nem a kettős értelmű feleletek megszerkesztésében oly jártas papságtól mely busásan hasz­nod az emberi tudatlanságból, hiszékenységből. Jósok, hiszéke­nyek napjainkban is akadnak. Az előbbiek nyugaton háborítat­lanul űzik mesterségüket; a ka­pitalista országok urainak nem érdeke, hogy a nép hályogtalan szemmel lássa a világ dolgait. Legkevésbé érdeke napjainkban, a világpolitika forrongása ide­jén. Kényelmes és veszélytelen számukra, ha birodalmaik igaz­ságtalanságaiért az „égieket” okolják. A munkanélküliségtől való félelem, az atomháborútól való rettegés még azok gondol­kodását is könnyen megzavarja, akik tudják, hogy a világon két fő-erő munkálkodik: a természe­ti törvények és az emberi elme, akarat. Miért szólunk minderről? Megyénkben is suttogva terjed egy hír: „Szakállas férfi szállt alá az égből, s így szólt: Száraz tavasz, esős nyár, véres ősz. Hat szót ejtett csupán, s újra a felle­gekbe emelkedett”. Elismerjük: a „jóslat’* két első tétele valóravált — már a „pró­féta” megjelenése előtt. Ugy-e, Bem nehéz belátni, milyen köny- nyű már megtörtént eseménye­ket megjósolni?... »Véres ősz...” — mondotta ál­lítólag a mennyei küldött. Más­ra nem utalhatnak e szavak, mint új, harmadik, minden ed­diginél borzalmasabb világégés­A BÉKE VAGY HÁBORÚ re. Nem véletlen, hogy a „jóslat” éppen a közelkeleti imperialista agresszió napjaiban érkezett a „mennyből”. Az eíébiggyesztett ügyes szójáték — „Száraz ta­vasz, esős nyár” — a jövendö­lés hitelét van hívatva fokozni. Sem az első, sem a második világháborút nem előzte meg az ideihez hasonló rendkívüli idő­járás. így — nyugodtan állíthat­juk a próféciának még téves logikával alkalmazott természet­tudományos alapja sincs. Nem kell külön bizonygatnunk: az időjárás, valamint a háború vagy béke sorskérdése semmi-semmi összefüggésben nincs egymással. Napjainkban a fejlődő meteoro­lógia alkalmazásával: sok he­lyen nagy magasságban végzett tudományos megfigyelések segít­ségével több-kevesebb valószí­nűséggel előre megmondhatjuk: milyen idő várható. Ez azonban nem jóslás, hanem természet- tudományos alapon nyugvó előre-jelzés. nem a lég­köri viszo­nyoktól ha­nem nemzet­közi gazda­sági, politikai és erőviszonyoktól függ. Mindenek felett pedig az embermilliók békeakaratától. A Szovjetunió egyenesvonaiú, tör­hetetlen békepoiitikája, a Béke Világtanács szívós munkája, a világ népeinek egyre kiáltőbb békeakarata, a béketábor szi­lárdsága megtörhetetlen támasza földünk békéjének. A béke nem égből érkezett szakállas emberek fecsegésén, hanem keménykezű, dolgozó milliók akaratán nyug­szik. Ahányan terjesztik, annyi köz­ségbe teszik a „csoda” helyét: Pesthidegkútra, Soroksárra, vagy tán éppen valamelyik jász faluba, önmagában ez a tény is elgondolkodtató. Egy valóban bekövetkezett esemény helye nem szokott kétes lenni... Kik terjesztik a hírt? Terjesztik azok, akik nem ren­delkeznek eléggé higgadt fővel, elég természettudományos isme­rettel, elég határozott világné­zettel. S tovább adják azok is, kik ellenségei a néphatalomnak: s mint ilyenek egy új világhábo­rútól remélik annak megsemmi­sítését. Hiába remélik. A Szov­jetunió a második világégés után erősebb lett, mint valaha volt. Hazánk népi demokratikus erői az ellenforradalom füzében ed­ződtek acélosabbá, mint voltak annak előtte. Angol—amerikai tervek ci kösépkeleti agresszió kiaxéleaítésért MI A TEENDŐ? Fáradtságot nem ismerő, lankadatlan ________________ felvilágosító mu nka,. A fent elmondottakból kitűnik, hogy az ostoba álhír milyen romboló veszélyeket rejt magá­ban. Hiszen, ha igazat mondott volna a nemlétező mennyei kül­dött — vajon érdemes volna-e dolgozni, begyűjteni a termést, építeni?,.. Nem: hiszen ki tud­ja, mely pillanatban válik sem­mivé a fáradozás gyümölcse. Szükséges volna-e tovább har­colni a békéért? ... Nem; hi­szen a próféta megmondta: há­ború lesz. Dolgozó népünk érde­keit, sőt közvetve a világ béke- mozgalmát veszélyezteti, aki ter­jesztőjévé válik e rém-mesének. Ne gúnyoljuk azokat sem, akik elhiszik az égből alászál- lott szakállas férfiról szóló daj­kamesét. Könnyen lehet, hogy jószándékú, egyszerű szívű, ke­vés ismerettel rendelkező embe­rek ők. Tanítsuk, világosítsuk fel őket a mendemonda alapta­lanságáról; adjuk vissza hitüket az életben, a munkában, a béké­ben. Tegyük ezt olyan emberszere­tettel és türelemmel aminő kommunistákhoz illik. NEW YORK (TASZSZ). A New York Herald Tribune kö­zölte szemleírójának, J. Alsop- ,mk cikkéti amely leleplezi a kö- izépkeleti agresszió kiszélesítésé­inek angol—amerikai terveit. Alsop közli, hogy Lloyd an­gol külügyminiszter kérte az amerikaiakat, hogy „szükség esetén” támogassák az angol csapatokat a kőolajban gazc Kuwait és Katar kerületek m< szállásában. Alsop azt írja: £> les „legalább 75, százalékig hi zájárult, hogy támogatja az a gólokat”, Alsop megjegyzi mi hogy az Egyesült Államok ten két sző a szaudarábiai El-Has tartomány megszállására. ÚJ BAGDAD ÉPÜL Bagdadot modem várossá építik ki, amely a maga ne­mében éppen olyan különleges lesz, mint az Ezeregyéj­szaka Bagdadja. A város átalakí­tása céljából össze­hívták a világ vala­mennyi nagy építé­szét. Le Corbusier megbízást kapott ar­ra, hogy készítse el egy hatalmas sta­dion terveit, a finn Alvar Aalto a jö­vendő könyvtár és képgaléria terveit veti papírra; már jóváhagyták a né­met Werner Maroh által tervezett 3 és félmillió dollárba ke­rülő múzeum rész­leteit és az olasz Gio Ponti megtervezte az állami olajfinomító, üzemek igazgatósági épületét. De a legnagyobb­szabású kétségtele­nül az a terv, amely a 88 esztendős Frank Lloyd Wright ame­rikai építész fejében született meg, aki gyermekkora óta nagy csodálója az Ezeregyéjszaka re­géinek. Az ő elgon­dolásai alapján épül majd fel a bagda nagyopera, ez a m rész elgondold: épület, melyet fé hold alakú fcupo tetőz be és csillaj vizsgáló is lesz bei ne. Tőle néhány m* térré emel kedi majd az a televizií torony, amely Mc hammed kardját áb vázolja. Hogy a opera modern épü leiének keleties jel leget kölcsönözzön Wright kovácsoltva ablakrácsokat, belsi kereteket és szökő- kútakat iktatott ter­veibe. MM „Nehéz jó lapot bírálni — Baráti beszélgetés az MSZBT-klubbati — íí Szerdán este Korzin elvtárs, a Szovjet Hír­adó című folyóirat szerkesztőbizottságának veze­tője látogatott el Szolnokra, az MSzBT klubba, Azért jött, hogy lapjának munkájáról beszél­gessen a megyeiekkel. Elmondotta, hogy a Szovjet Híradó célja: bemutatni a szovjet embe­rek életét; problémáit és az eszközöket, me­lyekkel legyűrik a nehézségeket. — Közös cél felé halad a magyar és szov­jet nép —• mondotta többek között —, ezért kell erősíteni barátságunkat. Arra kérte a megjelenteket; őszinte bírá­latukkal segítsék a szerkesztőbizottságot abban, hogy még jobb lapot adhasson olvasóinak, Berceli Gyula, ki Mezőtúrról jött városunk­ba, találóan megjegyezte, hogy „Nehéz jó lapot árálni — márpedig a Szovjet Híradó az!” Kérte, hogy a jövőben többet közöljenek a fiatal szov­jet költők verseiből. Bíró László, a karcagi kultúrotthon igaz­gatója a nálunk járt szovjet vendégek vélemé­nyére kíváncsi hazánkról. Nagy Antal Turkevé- rgl a szovjet kultúrotthonok munkamódszerei után érdeklődött. Azokról szeretne olvasni a Szovjet Híradóban. Győri Tibor a szovjet mun­kások hétköznapjaira kíváncsi. A TTIT részéről megjelent Lévai István a lap tudományos érde­meit méltatta, de keveselte az ifjúsági témákat feldőlogzó cikkeket. Ku-ucz István, a Megyei Tanács művelődési csoportjának vezetője java­solta. hogy a lap terjesztésébe a kultúrosokat vonják be. Ezt Kispál József, a Járműjavító dolgozója is helyeselte, egyben kérte, hogy több lapot küldjenek az üzembe. Korzin elvtárs megígérte, hogy a kívánsá­goknak megfelelően munkatársaival együtt ele­get tesz. Az ankétot jó hangulatban lefolyt bar ráti beszélgetés követte. i

Next

/
Thumbnails
Contents