Szolnok Megyei Néplap, 1958. július (9. évfolyam, 154-180. szám)

1958-07-02 / 155. szám

1958. július 2; §£OLMuH Mtol ti NÉPLAP I PANASZOK nyomában Hogyan lehetne javítani a közétkeztetésen Amikor a legelső panaszt meghallottam, kételkedtem an­nak jogosságában. Mikor azután sorra tudomásomra jutott e pa­naszokból több, olyan állás­pontra helyzakedtem. hogy az Alföldi Üzemi Vendéglátó Vál­lalat szolnoki 2 sz. telepén folyó munka nem felel meg a köve­telményeknek. Az ott dolgozó elvtársak nem törekednek a változatos étrend biztosítására és nem ügyelnek kellőképpen az ételek minőségére. Mielőtt azonban ennek han­got adtam volna, felkerestem Körmendi Ferenc elvtársat, a telep vezetőjét, hogy az ő véle­ményét is halljam. Nagy gond­ban találtam. — Helyettesével, Komlóéi Ferenccel éppen azon töprengtek, miként lehetne a 3 96-ös burgonyából és a 27 fo­rintos sertéshúsból mennyiségi­leg és minőségileg elfogadható ebédet készíteni úgy, hogy ne lépjék túl 4.50—5 forintos nor­mát. — Igazságot tenni nem köny- nyű dolog — jegyezte meg a vezető, miközben kérdéseimmel előhozakodtam. Nehéz úgy főz­ni, hogy azzal mindenki elége­dett legyen és a nálunk étkező ezerháromszáz ember közül sen­ki se panaszkodjon. — Mi elismerjük, hogy a pa­naszok egy része jogos — kap­csolódott a beszélgetésbe Rom­lási Ferenc — de próbáljon meg valaki mondjuk most a zöld- szezon idején változatos kosztot készíteni, mikor a szállító vál­lalat, a MÉK export kötelezett­ségeire hivatkozva megrpndelé- séinkbol egy sereg cikket ki­húz. Valóban így bizony nehéz. Viszont a beszerzésnek lenne egy másik útja is. Mégpedig közvetlen szerződés a terme­lőkkel. — Igen ám, de mi ezt nem tehetjük meg. Rendelkezések kötnek bennünket, és csak a MÉK útján szerezhetjük be a szükségletet. így a több kézen keresztül menő árú mire hoz­zánk ér gyakran fonnyadt, mi­nőségileg gyengébb, mint amit a piacon vásárolhatnánk. Dehát a rendelet, rendelet:.. Node ez még mindég nem magyarázat arra, miért van például sok tészta és miért van az, hogy néha jó, néha pedig rossz a koszt? Ennek egyik oka a már emlí­tett beszerzési probléma. Má­sik — és ebben magunk is lu­dasok vagyunk — szakácssze­mélyzetünk képzetlensége — mondja Komlósi Ferenc. Per­sze ez azért mégsem mentség és nem magyarázat. Es ettől még nem lesz jobb a koszt. Ez mind igaz. Most már csak az a kérdés, hogyan akarnak javítani a jelenlegi helyzeten? — Véleményünk szerint — kezdik majdnem egyszerre — úgy lehetne segíteni a bajokon, ha központi raktárkészletünket magunk állíthatnánk ki. — A termelőszövetkezetektől és ál­lami gazdaságoktól közvetlenül szerezhetnénk be a nyersanya- got.Ez lényeges könnyítést je­lentene, mert nagyobb lenne a választék és így változatosabb az étrend. Nem fordulna elő olyan eset. mint a közelmúlt­ban, amikor zöldborsó helyett tököt voltunk kénytelenek főz­ni, mert borsót nem tudott szállítani a MEK. Már indultunk kifelé az étte­rembe, amikor Komlósi elvtárs még egy javaslattal állt elő. Ez inkább a gazdálkodás szempont­jából érdekes, de mégis meg­szívlelendő. A menüárak télen-nyáron egyformák. Pedig különösen tél végért, amikor a raktárak már kimériilőben vannak, jóval töb­be kerül az ebéd előállítása, — mint mondjuk a zöldfélék dan­dárjában. Kétféle norma kidol­gozása útján meg lehetne ol­dani, hogy amikor magasabb a piaci ár a szezonnak megfele­lően lehetne alakítani a menü­árakat. Viszont a zöldszezon közepén — amikor jóval olcsób­ban lehet nyersanyagot vásá­rolni — olcsóbban adnák az ebédet; Tízéves tapasztalatom azt bi- zinyítja, hogy ezen az úton lé­nyegesen jobb lenne nálunk az ebéd, mondja Körmendi Fe­renc, kevesebb a panasz, és ja­vulna vállalatunk gazdálkodá­sa. Bevezetése nem jelentene többletmunkát. Sőt még csök­kenne a tennivaló, mert kevesebb időt kellene fordítanunk a pa­naszok kivizsgálására, orvoslá­sára. Ügy gondoljuk a javaslatok hasznosak. Annál is inkább, mert a fehér abroszokkal lete­rített, szellő», tiszta étteremben étkező dolgozók nem vennék rossznéven, ha a jelenleginél jobb, változatosabb ebédet kap­nának az Üzemi Vendéglátó Vállalat 2 sz. telepén. — nagy — Pénteken Budapesten sorsolják a lottót A lottó legközelebbi jutalom­sorsolását Budapesten pénte­ken, július 4-én a 27. heti sor­solást követően tartja a Sport- fogadási és Lottóígazgatóság. A sorsolásban a 23. heti szelvények vesznek részt. A főnyeremény ezúttal is két öröklakás és a Wartburg gépkocsi lesz. (MTI). Kétszáz éves az erdészeti felsőoktatás Szeptember 3-től 6-ig nagy­szabású jubileumi ünnepsége­ket rendeznek a soproni Erdő- mérnöki Főiskolán abból az al­kalomból, hogy 200 éves az er­dészeti felsőoktatás és 150 éve alakult még az önálló erdészeti tanintézet, a mai Erdészeti Fő­iskola őse. (MTI). ; lidlctnc&en családiunk," // Pár héttel ezelőtt, amikor meg­jelentek a plakátok Szolnokon, hirdetve a Traviatát a Szegedi Nemzeti Színház vendégjátékát, mindenki igyekezett jegyét biztosítani, örültünk, hogy hall­hatjuk Szabó Miklóst, élvez­hetjük a Debreceni Szimfonikus Zenekar játékát és a karmesteri pulpituson Vaszy Viktort üd­vözölhetjük, Bevallom, utolsó pillanatig aggódtam, hogy ezek a nevek csak a plakátokon szerepelnek, de mire elérkezik az előadás, szerepcserék lesznek. Ugyanis éveken keresztül megszoktuk, hogy ha a Filharmónia rendezé­sében valamint megnéztük, a plakátokon feltüntetett szereplők rendszerint kicserélődtek, az énekkar, a statisztéria a legmi­nimálisabb létszámú volt s gyű-» rött, piszkos ruhákat láthattunk. Azonban kellemesen csalód­tunk. Horváth Anna Violet- tájával, Szabó Miklós Alfréd- jával — mint a hosszantartó tap- sok is mutatták —, a szolnoki közönség nagyon meg volt elé- gedve. A szép egyéni produkció- kon túlmenően jól esett látni a táncosokat, a szép ruhákat s hallani a 25 tagú énekkart. Jól esett, hogy nem azzal az érzés­sel mentünk haza, hogy „me­gírni lebecsülték a szolnoki kö­zönségety Azt hiszem, mindenki nevében megköszönhetem a szegedi mű­vészeknek ezt a szép, sikeres előadást, remélve, hogy még többször is láthatjuk Okét. Nagy Ferencné Július elsején egymilliókétszázezer dolgozó megy nyugdíjba Lengyelországban Július elseje Lengyelországban évek óta a nyugdíjasok ünnepe. E napon történik ugyanis a dol­gozók nyugdíjaztatása. Érthető, ha e dátumot az egész országban bizonyos izgalom előzi meg, ki megy nyugdíjba és mennyi nyug­díjat kap. A vállalatok e célra életrehívott bizottságai hetek óta dolgoznak az eléjük kerülő ja­vaslatok megvizsgálásán. Minden problematikus esetben vagy a nyugdíjaztatásra kerü­lök kérésére személyesen hall­gatják meg az illető esetleges ké­relmét, panaszát. Ez a munka az idén nagy fel­adatok elé állította a bizottságo­kat. Lengyelországban július 1- iől előreláthatólag 1,200.000 dol­gozó megy nyugdíjba. A nyugdíj folyósítását július 5-től kezdik a pénzintézetek. A nyugdíjak át­lagos összege 400 zlotytól 1200 zlotyig terjed. A dolgozók nagy többségé szolgálati évei PALFORDULAS ÉHES GÁSPÁR? Jobb arról nem beszélni. Raffinált, ravasz portéka, aki csak azt tártja: neki legyen. Mással ugyan nem törődik. Amikor beszél,, szemé­vel óvatosan pislog, mondja- mondja, de közben azon jár az esze, kit hogyan lehetne becsap­ni. Más ember sókat ád a sógor- ságra-kom&ságra, de 6 előtte az ilyen dolog semmi. Egyik komá­ja valamelyik esztendőben lebe­tegedett. Elüzent Gáspár ékhoz: küldjenek már neki egy köcsög tejet. Vitte is Ehesm; de nem restellette a pénzt is kérni azon nyomban. Hát Éhes Gáspár tavaly óta megváltozott. Nem lehet ráis­merni; mintha kicserélték volna. Most is azt a kajlaszélé, zsíros kalapot hordja a fején, mely még apjától maradt rá és a rossznyelvek szerint egy kiló­mosószappant bizonyosan ki le­hetne főzni belőle; most is pa­naszkodik, hogy nagyon szegény, bár nem rég vitt haza egy mosó­gépet; szóval olyan, mint régen volt, de valahogy mégis más ... Erről hitelt érdemlően akkor győződött meg a falu, amikor Pősze Jónás harangozó a korcs­ma előtt fölforduU és meggyul­ladt benne a pálinka. Pösze Jó- nást nyomban körülállták; Éhes Gáspár pedig hazafutott, hozott egy köcsög tejet és Pösze Jó­nás gyomrában eloltotta a tüzet. 'Ügy, hogy a harangozó hamaro­san lábrákapott és néhány hit­vestársi pofonnal megúszta az egész dolgot. Ez viszont nem volt feltűnő, mert minden héten hat­szor rúgott be és az efféle vere­kedéseket is megszokta a falu és minden alkalommal helyben­hagy ókig tudomásul vette Pösze Jónásné nevelési eljárását. Öt ugyanis nemcsak az isten, hanem az asszony is rendszere­sen verte, hozzá még minden do- logtalán csirkefogónak lehordta, — aki csak a pálinkát za­bálja, — de tisztességes do­logra nem képes. Pöczéné egy­szer már azt is elkiabálta, hogy Jónás, a megátalkodövt bűnöző még a Szent Antal perselyéből is elitta a pénzt. — Hát, hogy igaz-e, vagy sem, arról hallgat a krónika. Azt viszont mindenki tanúsítja, hogy akkortájt Jónás Bádogos szomszédot is berúgatta, aki viszont a feleségét verte meg és azóta Pösze Jónásnak Bádogos Bertalanná halálos el­lensége. Hál ez csak aféle kitérő. Nem is ezen van a lényeg, hanem Éhes Gáspár pálfordulásán, amelynek kézzelfogható jeleivel éppen Pösze Jónás gyfjgyítga- tása közben találkozott a falu. Az öregasszonyok először is vá­rakozó álláspontra helyezked­tek; majd találgatásokba bocsát­koztak. Mert olyan dolog tör­téntl ami még soha. Néhány vénasszony a szövetkezeti kocs­ma mögött a kiskörben leselke­dett, de hiába. Éhes Gáspár nem küldte az asszonyt a harangozó- hoz a tej áráért. Nem küldte se aznap, se másnap, Végérvénye­sen bebizonyosodott, hogy aján­dékba adta a köcsög tejet. MÁSNAP MÁR MINDENKt ezt a hihetetlen eseményt tár­gyalta. Ilyen még nem fordult elő, mióta Éhes Gáspár Éhes Gáspár, hogy valakinek ingyen adjon valamit. Dehát az egyik csodát követte a másik. Gáspár gazda egyik reggel szekérre ra­kott néhány zsák kukoricát és be­fordult a szövetkezet udvarára, ött adta el helyben, pedig más­kor a piacra hordta és ött lite- fezte, csakhogy 2Ó—30 fillérrel többet kapjon. Ez már valóban több a soknál. Némelyik öregasszony azzal ma­gyarázta a változás okát, hogy Éhes Gáspár Almot látott és egy szárnyas angyal megfenyegette, hogy bűnös lelkét nem viszi fel az égbe, ha továbbra is ilyen élhetetlen marad. Ezt hitték is, meg, — nem is. Némelyek azt tartották legvalószínűbbnek, hogy Gáspár gazdának meglazult az egyik esze-kereke. Majd, ha helyre jön, akkor éppolyan fu­kar, meg törtető lesz, mint ami­lyen volt. Szóval találgatták így is, meg úgy is. De megváltozá­sának hiteles történetét tulaj­donképpen senki más, csak ő és Pösze Jónás, a harangozó tudja. Ügy történt ez a dolog, hogy Éhes Gáspár ősszel elvetette a búzát, majd utána a kukorica- tarlót kellett volna szántania, de ehhez már nem volt kedve. Más retries ember rgit csinál ilyen­kor?? Fogja magát, beballag a gépállomásra és .megköti a szer­ződést. No, csakhogy Éhes Gáspár fifVkával élt. Ö egyik este meg­töltötte a tízliteres kishordót, az ülés alá tette és kikocogott a szomszéd dűlőbe, ahol Mátykő gyerek, a traktoros szántott. Pusmogott vele egy iáéig; lát­hatóan meg is egyeztek, mert a kishordó a benzines hordó mel­lett maradt és egy darab piros­hasú Éhes Gáspár zsebéből Matykó gyerek zsebébe vándo­rolt. Mikor Gáspár gazda elkö­szönt, még egyszer megmutatta a földet. — Jói nézd meg, Matyi fiam; ott van a túlsó dűlőben, Jól ide látszik, meg amúgy is észreve­szek mert mellette most bújik a vetés. Csak állj bele, oszt reg­gelre meglesz. MATYI BÓLOGATOTT és rendben lévőnek tartotta a dol­got. Utána minden fordulónál megszívta a kishordót. Annyira, hogy estefelé időnként már kur­jongatott. Mikor besötétedett, átvezette a gépet a szomszéd dűlőbe; igaz, hogy a szeme már keresztbe ál­lott, de azért nekieresztette az ekét. Másnap reggel Éhes Gáspár megelégedett kacarászással in­dult útnak. Hanem, amikor a föld végére ért, hát egyszeriben elpárolgott minden kedve és ki­csi hijján, hogy le nem ült. Csak nyögött egy nagyot és elkárom- kodta magát: — Hű, a cudaristenit, oda t búzám! Ez a disznó Matykó ki­szántotta, — bámulta rémülten a frissen forgatott földet és az eget fenyegetve egyre csak ká­romkodott. Aznap éjjel Pösze Jánosnál újból vetették a búzát. Hát innét számítódik Éhes Gáspár változása és változásá­nak ez a hiteles története. Szekulity Péter után, legutóbbi fizetésének mint­egy 60—70 százalékát kapja kéz­hez. A lengyel lapok beszámolnak a nyugdíjaztatással kapcsolat­ban az üzemekben lezajló ünnep­ségekről. A sziléziai bányavidé­ken a bányászok és kohászok között már régóta dívó szép szo­kást az elmúlt években az egész országban átvették. A nyugdíj­ba kerülőket meleg ünnepsége­ken búcsúztatják. Ilyen ünnep- gek zajlottak le a héten és zaj­lanak le a napokban. A sok évet munkában eltöltött dolgozók kö­zött díszoklevelet, pénzjutalmat és magas állami kitüntetést osz­tottak és osztanak ki. Az üzemek ezenkívül tovább­ra is nyilvántartják nyugdíjas dolgozóikat. Az üzem bizonyos megmozdulásai, ünnepnapok, —i vállalati évfordulók, nagy ter­melési értekeztetek stb. alkalmá­val meghívják őket. Ezenkívül bizonyos esetekben szakvélemé­nyüket, tanácsaikat is kikérik. (MTI). Krencsei Mariann Szolnokon A Szigligeti Színház gárdája csinos, fiatal színésznővel gazda­godott: Krencsey Mariannái, akit a „Két vallomás” című filmben ismertünk meg. Színházunk igaz­gatósága bízik ab ban, hogy Krencsey Mariann a színpadon éppúgy megállja helyét, mint a filmfelvevőgép előtt. Reméljük ezt mi is; s egy ben megállapít­juk: a fejlődés irányából ítélve a Szigligeti Színház maholnap a szép szőke színésznők páratla­nul álló gyülekezőhelyévé válik... Négyemeletes ház és erőmű* telep a tenger közepén Néhány évvel ezelőtt a Káspi- tengeren hét hajó egy tutaj­szerű mesterséges platformot al­kotott. A szakemberek ezt hasz­nálták „támaszpontul” a tenger fenekén létesítendő olajkutak fúrómunkálatainak végrehajtá­sához. A szovjet technikusok azóta mesterséges, sziklákkal és termőtalajjal beborított szigetet építettek ezen a helyen. A szige­ten ma már elektromos centrálé áll, amelyből széles út vezet a partra. Az áramtermelő centrá- lén kívül üzemek és raktárak népesítik be a szigetet Rövide­sen négyemeletes lakóház is épül a tenger közepén: A lakó­házat előregyártott elemekből építik és 2500 négyzetméter la­kóterülettel fog rendelkezni.

Next

/
Thumbnails
Contents