Szolnok Megyei Néplap, 1958. július (9. évfolyam, 154-180. szám)

1958-07-02 / 155. szám

1953. július X

SZOLNOK MEGYEI NÉPI.AP

5

Látogatás a Művésztelepen

amolyan igazi üdülő- hangulat fogadja az embert ha a Művésztelep gyönyörű parkjában sétálgat. Itt egy gyermekjáróka szőke kisbabával, amott egy idős művész kisuno- kájával labdázik. Fiatal házaspár lenge nyári öltözetben uzsonnázik a verandán.

Persze, ez csak a külszín, a pihenésre ellopott 1—2 óra. Az igazság az, hogy művészeink igen komolyan, elmélyedten dolgoznak műtermeikben. Munkáik legjavával a szolnoki művészek őszi tárlatára készülnek. Ceruzával felszerelve végigjárjuk a műtermeket — már akiket itthon találunk —, hogy bekukkantsunk, megnézzük, mire készül, milyen alkotás lázában ég egy-egy festőnk, szobrászunk.

Első útunk hova is vezethetne máshova, mint a telep legrégibb lakójának Chiovini Feri bácsinak szép műtermébe, ö igen szép sikert könyvelhet el, mert a Tiszántúli Képzőművészek II. Vándorkiállításán szerepelt vásznai közül hármat vásároltak meg: az „Aszfaltozó- kat’“, a „Szolnoki utca” és a „Delelő gulya” címűeket: A műteremben ott sorakoznak már a többi elkészült és készülő festmények, hirdetve tulajdonosuknak töretlen, alkotó kedvét és fiatalos lendületét. Chiovini nagyon szereti az „életből ellesett” témákat, a dolgozó ember hétköznapjának egy-egy mozzanatát. Legújabb képei közül legfigyelemreméltóbb a „Bevásárlás után”. Két fiatalasszony jön á piacról, tele szatyorral. A két egészséges, teltkarcsú fiatal asz- szonytest, a mozdulatok, a meghitt hangulat, a világos, élénk színek nagyon tetszettek.

Simon Ferencnek, fiatal szobrászművészünknek is megvan az oka az elégedettségre. A „Pa- lántázók’‘-at szép rézdomborítását szintén most vásárolta meg a megye. Dehát egy művész sohasem lehet elégedett önmagával. Simon Ferenc sem az. Az elillanó mozdulatot, a test harmóniáját szeretné kőbe, bronzba, márványba rögzíteni. Budapest egyik legnagyobb munkáskerületétől, Újpesttől kapott megbízás alapján félig fekvő izmos férfialakot formál. A „Pihenő munkás”-t az újpesti László-téren fogják felállítani. Egyidejűleg mosakodó női akt szobrán is dolgozik; Hatalmas erőpróbája lesz a fiatal művésznek az Ady-szobor. Erre zártkörű pályázatot írtak ki, amelyre megbízást kapott Most Ady életrajzokat, fényképeket, költeményeket tanulmányoz és vázlatokat készít. Mi szolnokiak hiszünk tehetségében és szorgalmában. Bízunk, hogy sikerülni fog egy szép alkotással gazdagítani a magyar irodalom nagyjairól készült emlékművek sorát

Botos Péter festőművész „hontalan” saját műtermében. A takarítás ördöge űzte ki onnan. Azért bekukkantunk a műterembe. Botos elvtárs a Tanács- köztársaság 40. éves jubileumára készül. Két nagyszabású olajfestményen dolgozik. Az egyik a 19-es Vörös Hadsereg táborozási ünnepét fogja ábrázolni, a másik búcsúzkodó vöröskatonákat elevenít meg.

Ezenfelül paraszttár gyű képe* ken dolgozik;

A TERMÉKENY MŰVÉSZEK sorába tartozik Bokros László is. Sok szép kifejező kép született és születik meg ecsetje nyomán. Legérdekesebb most készülő munkája, a „Kártyázok”. Egy udvart ábrázol a kép, ahol egy asztalra könyökölve többen kártyáznak. Feszült figyelem és emellett valamilyen vidéki kedélyesség tükröződik az arcokon. Munkások ezek, akik a képen szerepelnek. Egy asz- szony, karján kisgyermekkel figyeli a kártyázókait. A gyermek a művész kislányát állítja elénk. Az egész képből valamilyen mély emberi derű sugárzik.

Háy Károly grafikusművész nem állandó lakója a telepnek. Féligmeddig pihen itt, de csak félig ..; Mert a másik felében olyan szorgalommal dolgozik,

hogy a pihenésről nem sok sző eshet nála. Háy élvtárs könyvillusztrációi számos kiváló kiadványunkat díszítik. Ady-versek- hez rajzolt illusztrációi a versek hangulatát nagyszerűen adják vissza. Jelenleg József Attila Marna című verséhez rajzol illusztrációt. A felhők magasságában teregető aszott nő alakja a lábába kapaszkodó kisfiúval szinte megzengeti a halhatatlan verssorokat:

; s. Most látom, milyen óriás 6.

Szürke haja lebben az égen s.

A LEGÉRDEKESEBB MŰTEREM talán Gácsi Mihály fiatal grafikusé. O tagja a Fiatal Művészek Stúdiójának és az Ernst múzeum kiállítására készül. Háborúellenes képsorozatát metszi linóleumba. Ez a nehéz művészet kevés képviselőt számlál, viszont megdöbbentő erejű művek alkotását teszi lehetővé;

Gácsi művészete a víziók művészete. Atombomba-sújtotta embereket, romos tájakat, sebesült gyerekeket ábrázol. Ezek azonban nem a mindennapi realitás talajába vannak ágyazva, hanem olyanok, mintha az ember lidércáima kelne életre. Az atomhalálról csak álmainkban,: tudatunk alsó régióiban élhet- ; nek ilyen torz, iszonyú, nem em- ; béri képek. És éppen ezért szív-:; bemarkólóak. Egy igazi, béke-!: harcos művész munkái, aki a:: torzító tükörrel harcol, döbbent : rá az eszeveszett borzalmakra : és serkent harcra ellene.

< •

Hasonló vízió-sorozat készül aj j művész műtermében az ellen- j forradalomról.

VÉGÉRE ÉRTÜNK a látoga-J tásnak. Láttuk, hogy művé-♦ szeink dolgoznak, sokkal több aj figurális kompozíció, az ember J ábrázolása, a mai téma, mintj bármikor ezelőtt. Reméljük, az* * őszi kiállítás sikeres lesz, ha-J talmas ösztönzést és új remek-2 művek ihlető forrását jelenti J majd a szolnoki Művésztelep* lakóinak. 1

— hernádi — *

Fecske küldetése

Bemutatja a mezőtúri Dózsa filmszínház.

A lénai események Oroszországéba vezet minket ennek az izgalmas fordulatos filmnek a cselekménye. Egy száműzetésből megszökött forradalmárnő és a felfegyverkező forradalmi matrózsereg izgalmas története ját szódik le előttünk. A film a forradalmárok áldozatosságát állítja elénk, akik családi boldogságukról is lemondanak a nagy eél érdekébe^

A kírályasszonY lovagja

Bemutatja a Szolnoki Vörös Csillag Filmszínház,

Victor Hugo, a nagy romantikus francia költő és forradalmár egyik legnagyobb drámája, a Ruy Bias, amelyik a film cselekmé- nyének anyagául szolgál. A hazaszeretet és a hűséges szere- lem viaskodik itt a középkori Spanyolország nemességének go- noszságával, a merev spanyol etikett bénító világával. — A fűm ismertetésére a bemutató után még visszatérünk.

A szűk konyháira ránehezült az indulatok keserű köde. A szitkok elfogytak, s helyettük a kegyetlenebb és bántóbb némaság csikarta az idegeket.

Az asszony a füstös lábasban kavart valamit a tűzhelyen. A férfi a rongyszőnyeggel letakart priccsen ült, az ajtóban pedig menekülésre készen állt egy megszeppent és egy haragos gyerek.

— Te! — ordított fel hirtelen a férfi —. mért nem beszélsz, megőrjítesz!

— Csináld, ahogy akarod, énnekem nincs mit szólni — mondta halkan az asszony és fújni kezdte a tüzet, mert csak sírt, vinnyogott a nyers, vizes akác. — Én már megmondtam akkor — folytatta a szemét törölgetve — megmondtam, amikor ebbe az átkozott közösködésbe rántottál bele minket. ... Most fut mind, viszi, ami még menthető, most senki nem törődik veled. Akkor jó voltál, amikor idejöttél, hogy egy kertészetet csinálj nekik. Aki olyan bolond voltál, hogy éjjel-nappal kint dolgoztál a kertészetben és hajszoltál bennünket is. A háztáji földön soha nem termett rendes dolog, mert arra nem volt idő, Most aztán itt van, ezért volt minden... de még nem elég. Nem elég, hogy el* nyomorítottál, megöltél, még mindig mnem látsz, még mindig vársz. Ezért gürcölünk egész évben?! Már semmi sem marad, széthurcolnak mindent a semmirekellők, a lógók, csak te, te, aki a lelkedet kitetted, te állsz, itt mint a megszédült...

— Hallgass! — üvöltötte az ember és felállt. Csontos alakja meggörbült és előrelépett, mint a támadó tigris. — Hallgass, mert megfojtalak! — ordította

— Apa! — kiáltotta a nagyobbik fiú és felkapta az ajtó mellől a vesszőseprűt — meg ne üsse!

A gyerek kiáltása megállította a férfit. Döbbenten, szótlanul indult kifelé és zúgva csapódott be utána az ajtó.

Vogy jutottak ők idáig? — dörzsölte a hom- lokát. — Hogy vesztheti el 6, Bartha Péter ennyire a fejét, hogy meg akarja ütni az asz- szonyt?!

Részlet: Fálfalvi Nándor „Mint fához az ág*1 című könyvheti könyvéből:

otnnnsmn

— Óoh — sóhajtott egy mélyet, keserveset. Ott állt a tanyaház előtt, amelynek végében a disznóólak kezdődtek, a betonólak, amelyekben örökké csepeg a lecsapódó pára, vele szemben pedig a fehér, régi téglaépületek, az istállók. Most mind üres, egy hét óta szabadon garázdálkodhat bennük a szél, az ajtókat csapkodja, tépi éjjel-nappal, ma reggel támasztotta be végre az öreg tehenész. Az istálló fehér falára piros betűkkel mázolták fel: ,.Aranykalász mezőgazdasági tsz”. Most már azt is összekente valaki trágyával, az istálló bejárata fölül lerántották a csillagot. A disznóólban sírtak, őrjöngtek az éhes malacok. Csak ez maradt a vagyonból. Hol vanak az elvtársak, mért nem jönnek már?! Vagy... vége, mindennek vége?

A magas, erős ember megroggyant. Födetlen szürke hajába beletúrt a szél A háztetőről az arcába csapódott a füst, és a gyomrába belemart az éhség.

Az istállóajtóban most megjelent valaki, aztán visszafordult Megismerte. Az öreg Kunodi volt, a tehenész. Az hívta őt ide annak idején. Jó ember az öreg, jó elvtárs. . Elhurcolták a teheneket, de ő mégis kijár mindennap, egy beteg borjút ápol. amely nem kellett senkinek.

— Üsző, ezt meg kell menteni — ezt mondta az öreg.

— Van hát jemény? Vannak még becsületes emberek? De hát Kunodit nem szidja az asszony? Jaj, mi lesz ebből!

Az agyát összeszorította valami irtózatos nyomás. Megindult a disznóólak felé

*— Hát ezen folyik most a harc? — gondolta, A sovány malacok visítva, hörögve ugráltak a deszkafalra. — Ez maradt meg a tsz-ből. Minden mást széjjelhurcolták, áron alul elkótyavetyélték az új vezetők; — a „forradalmi bizottság” — nevetett keserűen. = Mi lakozik egyes emberekben, az csak

ilyenkor, a bajban jön napvilágra. A harminchat tagból négyen, csak négyen nem írták alá a felosztási ívet. ök nem fogadtak el semmit, azt mondták. hogy majd zárszámadás után. De hol lesz most mar zárszámadás? Mit kell itt már számolni? Ezt a negyvennyolc koszos malacot? — A lesoványodott malacok láttán rázuhant a szomorúság. Kétségbe* esetten rohant el a disznóólaktól, mert már a húsát hasogatta a visítás. A kertészet melegágyaira nincs már üveg, összetörték egy éjszaka mindet. Ki tudja, hogy kik voltak és miért tették? A városból semmi biztatás nem jön, sem a párttól, sem a tanácstól, hogy lesz szövetkezet, tartsanak ki.

— Apu. tessék jönni enni! — kiáltott neki a kisebbik fiú.

— Enni! — Van is neki kedve enni. — Elnyomorítottál, megöltél — suttogta a felesége szavait.

Az istálló mögül emberek jöttek elő, nyolcan- tízen lehettek. Ide tartottak, a disznóólakhoz. — Már jönnek — rémült meg — a malacokat is elviszik. — Köztük látta a nagyhangú Molnárt, az lázított itt a szövetkezet ellen már a nyáron is.

— Ezek tékozolnak itt, mindent elhurcolnák. — Ö már készült kitérni előlük, de aztán azért se mozdult, bevárta őket. Az emberek nagy hanggal jöttek, siettek, s ott mentek el mellette. Molnár gúnyos röhögéssel szólt oda neki:

— Szabadság, élvtárs! Lesz-e jövőre paprika a szalonna mellé? Vagy majd a szalonna hiányzik?

— Néhányan nevettek körülötte, 6 meg égő arccal mormogta magában:

— Te nyomorult! —■ S indult volna vissza a házba, amikor látta, hogy az elhaladók közül egy kivált. Fekete Lajos, az egyik fogatos, aJci a kertészetből hordta az árut a nyáron.

'— Maga? — nézett Barthára a vékony kis ember. — Jöhet maga is. Most már úgyis mindegy.

e- Ügyit mindegy! — zakatolt az agyában valami őrjítő fájdalom. A vékony ember vállat vont, amikor Bartha tétovázását látta, és a többiek után indult. — Ügyis mindegy — dobolta a halántékán a vér.