Szolnok Megyei Néplap, 1958. június (9. évfolyam, 129-153. szám)
1958-06-15 / 141. szám
1958. június 15? SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP SZATIRIKUS OLDAL 1958. • • • A vizet gázon melegítettük, a konyhából kellett áthordani .... Haliassz drágám... úgyhogy Lajos készítette el a vacsorát is. Mikor egész nap mosok ő is segíthet valamit. 12. csípés Leltározás Pitypangfalván Én és a holdvilág::, hukk! — csuklott bele a nótába Erényes Elemér, s imbolyogva tekintett a fentnevezett égitestre. — Valami nem stimmel::. — Hova az ördögbe lett a másik ho’d a nótából? ..; Hopp! Elsikkasztotta a szerző!... NEB!.:. Rendőőőr! — süvítette a társadalmi tulajdon súlyos megkárosítását sejtő elenőr, majd saját árnyékában megbotolva elterült egy pocsolyában . ■. • így végződött a leltározás a pitypangfalvi £msz-ben. És így kezdődött: Fentemlített Erényes Elemér e'lenőr záráskor beállított a boltba: — Vezető kartárs! Leltározunk. Kérem a raktárkönyvet Csóró Ottó a felszólításra mindenhol érezte magát, csak a mennyben nem. Jól tudta, amit nem szeretett volna, hogy Erényes kartás is megtudjon: a raktárkönyv és a raktár egyensúlya körül —, hogy nagyon finomak legyünk — mutatkoztak némi hiányosságok. Nagyon mordnak látszik ez az Erényes... Jobb kedvre kéne hangolni — gon- do'ta ..; De mivel? .:. Talán egy kupica pálinkával? .;. Megpróbálkozott. Zord elutasításban 'volt része: — Hivatalos ténykedésem közben nem iszom kupica pálinkát! — jelentette ki komoran az ellenőr. Majd később, kiegészítette: esetleg konyakot! Decis pohárral. O'ajozás után mindjárt köny- nyebben meant a leltározás; az árú számlázását baráti beszélgetéssel tarkították. — Negyvenkettes férficipő, — mondta Erényes. — Egy, kettő, há:.: — Hány óra lehet vajon? — vetette közbe Csóró boltvezető. — Tizenegy! — felelte derűsen az ellenőr, s továbbszámolt. — Tizenkettő, tizenhárom.:: — Hogy múlik az idő! — sóhajtott Csóró Ottó. — Szállnak a percek, az évek! Tavaly még 57 volt, idén már..; — ötvennyolc! — bólintott Erényes, majd folytatta a számbavételt: — ötvenkilec, hatvan... így esett ez cipőnél, szoknyánál, fazéknál egyaránt. Mire az e'lenőr elkészült és „elkészült”: még többlet is mutatkozott. Körülbelül egy üveg konyak értékének megfelelő. — Ahol ilyen rend van, kicsinységek miatt nem firkálunk jegyzőkönyvet! — jelentette ki nagylelkűen Erényes E'emér. — Megisszuk! * Csóró Ottó felfüléit a puffanásra, mely az ellenőr hasravá gódása folytán verte fel Pitypangfalva éji csendjét. Váratván!, s a lehúzott redőny zár jában megforgatta a kulcsot, — b.z. — MÁSODIK MŰSZAK — Anyu miért mindig később jön haza a munkából, mint te? — Azért kisfiam, mert nekem itthon egy második műszakom is van. Egyes helyeken nem irtják a kolorá dó bogarat —- A kolorádó család nevében köszönjük, hogy nem irtott ki bennünket. De jövőre több krumplit vessen, mert az ideit már megettük. AHOGY AZ ASSZO\Y AKARJA ... NAGYMOSMS Hát te, öcsém, miért ülsz itt munkaidő alatt? Azért, mert a kocsiba már befeküdt a Julis, BŰ JS ÉS BŰIM BODES (Fordítás a Krokodilból) Nehogy egy féríi is megtegye Először is el kellett menni a gépért ... Igen nehéz volt fölcipelnl az emeletre J — Drágám, nem kérnéd meg | anyádat, hogy tanítson meg zok- t nit stoppolni engem7 — Ödönkém — vegyük meg neked azt a galambszürke kassa öltönyt. Abból ragyogó kosztümöt tudok majd alakíttatni. ... A mosás végeredményben könnyű, de a facsarógép hajtásába nagyon ki lehet fáradni » Különös küldöttség neue, uítiiíkajt a szanatóriumból jöttem, e9Tjre csak azon töprengtem, hogyan kaphatnék egyágyas szobát. Ravaszsághoz folyamodtam. Megérkezésem után nyomban beállítottam az igazgatónőhöz és szelíd mosollyal így szóltam: — Mélyen tisztelt Olga Fjodoszejevna, Előre szeretném figyelmeztetni, nehogy valami félreértés legyen: rossz szobatárs vagyok az üdülő ember számára, különösen, ha az illető még ideges is egy kissé. — Kiabál álmában? — Nem, ezen a téren nincs hiba, ellenben horkolók. — Erősen? — Eddig még sen- ki sem tett túl rajtam. Született tehetség vagyok. Mellettem aztán lehetetlen aludni. Még az igen kitartó ' emberek, mondjuk a bölcsészek vagy a kritikusok sem bírják ki mellettem egy őrá- rt.nl IrwtÁ'h'h Olga Fjodoszejevna erre megnyugta- tott, mondván, úgy intézi a dolgot, hogy , elégedett legyek. ; A kilences szobába kaptam beosz- > tűst. Benyitok az aj- • tón, s látom, hogy elhibáztam a dolgot: 1 a szoba kétágyas. Szobatársam, mint ahogy a beszélgetésből kitűnt, egy kisipari termelőszövetkezet elnöke. Közlékeny ember, én sem vagyok melankolikus. Elénk beszélgetésbe merültünk, s hirtelen nekem see- 1 gezte a kérdést: — Horkol? — Dicsekvés nélkül mondhatom, hogy ezen a téren komoly eredményeket értem el. — Akkor hát majd együtt horkolunk. Elveszett velem a világ. Az esti séta után nyomban lefeküdtünk. Szomszédom még jóformán le sem hunyta a szemét, máris rázendített. Sosem hittem volna, hogy vannak a világon olyan orr- és garatüregek, amelyek ekkora *cl- jesítményre képesek. Így töltöttem öt rettenetes éjszakát. A hatodik nap reggelén felkerestem Olga Fjodoszejevát, hogy másik szobát kérjek. Azt mondtam, hogy ezt a szobát keveset éri a napsütés, én pedig gyermekkoromtól kezdve imádom a napot. Az igazgatónő nyomban segítségemre sietett. Meghagyta Masának: — Tegye át őt a hetesbe — majd pedig hozzámfordulva hozzátette: — Figyelmeztetem, hogy négyágyas szobába kerül. Örömmel egyeztem bele a cserébe. Mit bánom én, legyenek a szobában négyen, húszán, harmincán. csak minél messzebb jussak a horkolótól, S tudják, mi történt? Abban a szobában kaptam helyet, amelyet külön a horkolók számára tartottak fenn. AZ ELŐRELÁTÓ
