Szolnok Megyei Néplap, 1958. június (9. évfolyam, 129-153. szám)

1958-06-03 / 130. szám

SZOLNOK MEGVET NÉPLAP 1958. június 3. Emeljük a bizalmiak tekintélyét! LEGNAGYOBB LEGFON­TOSABB temegszerveztünk a szakszervezet, a „kommunis­ták iskolája”. A dolgozók leg­szélesebb rétegeit mozgósítja minden nap egységes cselek­vésre, a munkásosztály érde­keiért, céljaiért. Legkisebb katonái, a bizalmiak, közvet­lenül a munkapadok mellől irányítják egy-egy kis mun­káskollektíva szervezeti éle­tét, intézik dolgozótársaik ügyes bajos dolgát, fontos ré­szecskéi annak a nagy transz- missziónak, melyet a szak- szervezet betölt a párt, az ál­lamvezetés és a dolgozó tö­megek között. Munkájuk fontos része, pil­lére a szakszervezeti életnek. A XIX. kongresszus határo­zatában is foglalkozott velük: „Emeljék a bizalmiak tekin­télyét, meghallgatásuk nélkül ne döntsenek a csoportjuk­hoz tartozó dolgozók élet- és munkakörülményeit, termelő- munkájukat érintő kérdések­ben. Az SZB-k foglalkozza­nak rendszeresen a bizalmiak­kal, tájékoztassák a szakszer­vezet, a vállalati élet fonto­sabb kérdéseiről! Kétségtelen, hogy a legfel­sőbb szakszervezeti fórum út­mutatása nyomán javult a bi­zalmiak munkája, jobban ér­zik felelősségüket. Egyes na­gyobb üzemekben, hivatalok­nál, intézményeknél ismerik és gyakorolják jogaikat. Ám éppen azért jogosan el­várják, hogy a szakszervezeti és területi bizottságok az ed­digieknél jobban támogassák őket, segítséget adjanak a munkájukhoz és gyakrabban kapjanak tájékoztatást, a szervezeti és vállalati élet problémáiról. Hiszen jó mun­kát csakis így tudnak végez­ni, tekintélyük csakis akkor növekszik, ha eléggé tájéko­zottak. E téren is van némi javulás a kongresszus óta. Az élel­miszeriparban már régóta szokásos, hogy egy-egy ipari gócpontba, pl. Jászberénybe, Karcagra összehívják a kör­nyékbeli községek bizalmiait, tájékoztatják őket a soronkö- vetkező feladatokról, alkal­mat kapnak arra is, hogy el­mondják tapasztalataikat, problémáikról beszéljenek. Az összejövetelek sok esetben hasznos tapasztalatcserék is. Ehhez hasonlóan a napok­ban a mezőgazdasági dolgo­zók területi szakszervezeti bi­zottsága is összehívta a szak­mához tartozó bizalmiakat. Ezeket a jó példákat mi­előbb meg kell honosítani a többi szakmákban is. A bizal­miak jogosan kifogásolják, hogy legfelsőbb megyei szer­vük, — a területi bizottság munkatársai — kintjártukkor az üzemi bizottságnál sok­szor nem jutnak tovább — az is ritkaság, ha a bizalmikat megkeresik. EGYES ÜZEMEKBEN ÜGY KÍVÁNJAK megoldani a bizalmiak tájékoztatását és a velük való foglalkozást, hogy meghívják őket az üze­mi bizottság üléseire. Gon­dolják egyfüst’el lemegy ezis, azis. Esetenként tényleg jó megoldás lehet ez, azonban nem lehet rendszert csinálni ebből. Attól eltekintve, hogy néha az üzemi bizottsági ülé­sek is alkalomszerűek és munkatervet sem készítenek (pl. a két jászberényi vas­üzemben) a „felsőbb” példá­ból kiindulva a bizalmiak is úgy vannak, hogy ők sem tartják meg a bizalmicsoport értekezletet rendszeresen. Az eredmény persze az, hogy az országos, megyei szakszervezeti vezetőség ha­tározata, a legfontosabb párt és kormányhatározatokból adódó szakszervezeti felada­tok nem jutnak túl az üzemi bizottságon, mely írásban megkapja. A Malomipari Vál­lalatnál, a szolnoki tanács­nál több bizalmi is kifogásol­ta, hogy nem ismeri saját te­rületi bizottságuk határozatát sem. Többé kevésbé hasonló sors jutott a XIX. Kongresz- szus igen fontos határozatai­nak is, melyet a szakszerveze­ti bizottságok nagyon kevés helyen beszéltek meg a bizal­miakkal s természetesen a bi­zalmiak sem a dolgozókkal. A bizalmiak tekintélyét feltétlenül növelné, ha a kongresszus határozata sze­rint kikérnék í véleményüket az üzemrészben felmerült problémák megoldására. A gazdasági vezetők elvben egyet is értenek ezzel. De, ha a megvalósításra kerül a sor, — gyakran találnak kifogá­sokat; hogy pl. bizonyos kér­dések megtárgyalásába azért nem vonják be a szakszerve­zeti bizalmit, mert maga is érdekelt benne. Persze ez nem lehet ok, természetes hogy a bizalmi a műhelyben dolgozik és munkatársai ügye a saját ügye is. Ezért aztán egyre másra fordul elő, hogy magát a bizalmit is egyik helyről a másikra helyezik, az üzemi bizottság megkérdezé­se és helybenhagyása nélkül. TERMÉSZETESEN VAN­NAK jó példák is, helyes megszívlelendő kezdeménye­zések. Pl. a Tisza Cipőgyár­ban az elmúlt hetekben a bi­zalmiak és a műszaki vezetők közös megbeszélést tartottak. Ez jó alkalom arra, hogy kö­zösen tisztázzák a felmerült problémákat és a bizalmiak segítségére legyenek a gazda­sági és műszaki vezetőknek a termelési feladatok megoldá sában. Igen sok segítséget tudná­nak nyújtani a pártszerveze­tek is a bizalmiak politikai nevelésének, tekintélyének növelésében. Sajnos eeves pártvezetők még nem értik meg, hogy milyen fontos fel­adata van a szakszervezet­nek. A megyében több, mint 1.000 bizalmi van. Az sem le hét közömbös, milyen nagy előnyt jelent a dolgozók neve­lésében, velük való foglalko­zásban, ha ennyi embert akti­vizálni tudunk. — Egyik fontos feltéte­le lenne annak is, hogy a pártonkívüli tömegek között megnövekedjék a párt befo­lyása, sok ember megismerje a rárt politikáját és irányvo­nalát. P. I. Kitüntetések a VII. üílicdtnáv-ül Pályázati felhívás Az MSZMP Szolnok megyei VégrehajtóbizoHsága és a Megyei Tanács Végrehajtóbizottsága — a Kom­munisták Magyarországi Pártja megalakulásának 40. évfordulója alkalmával pályázatot hirdet a megyé­ben fellelhető KMP-vcl kapcsolatos személyes visz- szaemlékezésre, tárgyi emlékek és képek gyűjtésére. A pályázaton mindenki résztvehet — párttagok és pártonkivüliek —, akik a Kommunisták Magyar- országi Pártjának tevékenységéről, az agrár szocia­lista mozgalmakról érdemleges adatokat, anyagokat vagy fényképeket tudnak közölni. JAVASOLT TÉMAKÖRÖK; 1. Személyes visszaemlékezés a szovjet és magyar vöröshadseregben végzett tevékenységről, a KMP helyi szerveinek megalakulásáról és munkájáról To­vábbá az agrárszocialista mozgalmakkal, a Tanácsköz- köztársaság és a Horthy ellenforradalom ideje alatt végzett tevékenységgel kapcsolatos visszaemlékezés. A személyes élmények leírásában a Kommunis­ták Magyarországi Pártjának tevékenysége, a töme­gekkel való kapcsolata és hatása kell, hogy kidombo­rodjék. 'I. Tárgyi emlékek: hiteles dokumentációk, a párt fellelhető iratai, tagkönyvek, röplapok, plakátok, fény­képek, stb. Lehet pályázni a kivégzett kommunista mártírok sírjairól, a KMP szervezetek helyiségeiről készített fényképekkel, a bírói eljárás alá vont kom­munisták perlrataival. A beérkezett pályázatok közül a legjobbakat a bí­ráló bizottság jutalmazni fogja. Az anyagok, adatok terjedelme nem kötött. A PÁLYÁZAT HATÁRIDEJE 1958. SZEPTEM­BER 15. Az összegyűjtött anyagokat a fenti határidőig az MSZMP megyei Végrehajtóbizottsága agitációs pro­paganda osztályára kell beküldeni. A pályázattal kap­csolatos minden kérdésben — felvilágosításért — ugyancsak ide lehet fordulni. Szolnok, 1958. június 1. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁS PÁRT és A MEGYEI TANÁCS VÉGREHAJTÖBIZOTTSÁGA Mint már arról vasárnapi számunkban hírt adtunk, lános iskola; Vöröss László, szombaton a Megyei Tanács dísztermében a pedagógus nap Kenderes Füleki puszta; — tiszteletére rendezett ünnepségen kitüntetéseket nyújtottak Tipmon Ilona, Törökszent- át megyénk kiváló munkát végző pedagógusainak. Az alábbiakban közöljük a kitüntetett nevelők és oktatásügyi dolgozók névsorát: KIVÁLÓ TANÁR KITÜN­TETŐ CIMET KAPTA: Kislaki Gyuláné, Tisza- földvár általános iskola; R. Tóth Péter, Törökszentmik- lós általános iskola. kiváló tanító Rózsa Sándor, Jászberény általános iskola. KIVÁLÓ ÓVÓNŐ Tóth Erzsébet, Kisújszál­lás. AZ OKTATÁSÜGY KIVÁLÓ DOLGOZÓJA Kapocsj Antal, Tiszaföld- vár általános iskola; Járomi István, Tiszasüly általános iskola; Szalal István, Szapár- falu általános iskola; Kiss László, Szolnok Megyei Ta­nács; Ráczi Sándor, Török- szentmüdós általános iskola; Majoros Károly, Szolnok Me­gyei Tanács; Molnár János- né, Szolnok általános iskola; Buttyán Gergely, Tószeg Pákra-akolhát; Újházi Bélá- né, Karcag általános iskola; Simon András, Jászberény, gimnázium; Kiss Lajos, Jász- dózsa általános iskola; Szur- inay Ernőné, Szolnok óvoda, B. Major László, Karcag gim­názium; Szigeti Jenő, Alaity- tyán általános iskola; Csö- möz Mihály, Szolnok, általá­nos iskola; Gerencsér Béla, Nagyrév általános iskola; dr. Varga Lajos, Tiszaföldvár gimnázium; Kraft Jánosné, Szolnok általános iskola; Macsi Sándor, Jászágó álta­miklós általános iskola; Kar­sai Irén, Kisújszállás általá­nos iskola; Varga Lajos, Me­zőtúr, Diákotthon. SZOCIALISTA KULTÚRÁ­ÉRT JELVÉNYT KAPTAK Saághy Ferenc, Tiszabura; Vidra Pál, Jászárokszállás; Fényi Irén, Tiszaszöllős. KIVÁLÓ DOLGOZÓ Horváth János, hivatalse­géd Kisújszállás. MINISZTERI DICSÉRŐ OKLEVÉLBEN RÉSZESÜLTEK Busa István, Törökszent- miklós Kultúrotthon; Csizi Károly, Kenderes általános iskola. KIVÁLÓ ÜTTÖRÖVEZETÖ Kulcsár István, Tiszakürt; Lukácsi Béla, Jászdózsa; Mol­nár Dezső, Szolnok; Tyihák Zoltán, Tiszainoka. Megnyílt a Bolgár Kommunista Párt VII. kongresszusa Szófia (BTA). Hétfőn dél­előtt a Bolgár Kommunista Párt székházéban meg­nyílt a Bolgár Kommunista Párt VII, kongresszusa. A kongresszust Todor Zsivkov elvtárs, a Bolgár Kommunis­ta Párt első titkára nyitotta meg. A kongresszus nevében meleg szeretettel köszöntötte a külföldi küldöttségeket, ez­resszus vezető szerveit, az elnökséget, a titkárságot, a szerkesztőség mandátumvizs­gáló bizottságot. A kongresz- szus résztvevői nagy lelkese­déssel fogadták azt a javasla­tot, hogy az SZKP Központi Bizottságának küldöttségét válasszák be a VII. kongresz- szus díszelnökségébe. Ezután a kongresszus napirendjének után megválasztották a kong- megállapítására került sor. — I V Kettős ünnepség Jászladányban KÍNAI JEGYZETEK nártól a környék parasztjáig minden rendű és rangú em­ber dolgozott itt. A diákok szünetet tartottak a tanulás­ban inkább, de szervezetten, együtt vettek részt önkéntes munkával az építkezésben. A munka lendületének híre magával ragadta a Pekingben élő külföldiek különböző cso­portjait is, s ki több, ki ke­vesebb időre elment segíteni a nagy munkában. Lehetett ott látni lcövetségi dolgozó­kat, szakembereket, diáko­kat ,. A Pekingi Egyetem kül- földi ösztöndíjasai — köztük én is — így mentek el egy szabad vasárnapjukon bebizonyítani, hogy dolgozni mindenütt egyformán szok­tak, s hogy munkában egy dolog ösztönzi a szovjetet is, népi demokratikus ország­belit is: az előrehaladás. Bár egy nap nem a világ, de a végzett munka mégis egy tégladarabja lesz a ha­talmas építménynek. Mikor a munka befejező­dött, s a társaság már haza­felé tartott, sokan visszagon­doltak az ott dolgozó egysze­rű emberek szavaira, kik büszkén beszélnek a jövőről, mégpedig közeli jövőről, mert a gát az idén elkészül. —; Szinte elénkrajzolódott a völgykatlan vízzel telt képe, melynek partjain a régi kor gyásza, de kultúrájában ha-: talmas értékeket képviselő építményei, árnyas ligetei, modern nyaralói sorakoznak, pihenésre várva azt a sok­ezer embert, vagy unokákat, akik most építői a jövőnek. HAJDÚ LAJOS Kettős ünnepség színhelye volt vasárnap Jászladány község. A Hősök téri általá­nos iskola 100 éves jubileu­mát ünnepelte, és köszöntötte a jászapáti járás nevelőit a pedagógus nap alkalmával. 5 A vasútállomáson frissen {vasalt ruhájú úttörők virág- " csokorral fogadták a Jászság községeiből érkező pedagó­gusokat, mialatt az úttörőze­nekar muzsikával kedveske­dett a vendégeknek. Ünneplőbe öltözött diákok és felnőttek siettek a kultúr- ház felé, ahová egymásután gördültek be a Tisza menti nevelőket hozó autóbuszok és a vendégek autói is. Tíz órakor kezdődött meg a kultúrház színes szalagok­kal és virágokkal díszített nagytermében a járási peda­gógus nagygyűlés, amelyen mintegy hatszázan vettek részt pedagógusok, vezető sze­mélyiségek és meghívott ven­dégek. Kökény István elvtárs, a járási pártbizottság első tit­kára tartott ünnepi beszédet. — Köszöntjük és ünnepel­jük valamennyien azokat, akik az életben elszakíthatat- lanul összeforrtak az ifjúság- gal: a lélek mérnökeit, a pe­dagógusokat — kezdte beszé­dét, majd így folytatta: — Bensőséges hangulatot és me­legséget ad ennek a pedagó­gus napnak, hogy egybe esik a jászladányi Hősök téri isko­la meginyfásának 100. évfor­dulójával, és különös jelentő­sége az, hogy ezelőtt 10 esz­tendővel fogadta el a magyar országgyűlés az iskolák álla­mosításáról szóló törvényja­vaslatot, ami biztos befejezé­sét jelentette az iskolák álla­mosításáért 110 éven át foly­tatott harcnak. Ezután foglalkozott a tíz év óta elért nevelési eredmé­nyekkel, kormányzatunk kul­túrpolitikájával, amely nagy­arányú fejlődést hozott a ne­velésügy terén is. Majd arra mutatott rá, hogy korunk a régi és új összeütközésének kora, amely még felelősség­teljesebbé teszi a pedagógu­sok munkáját, annál is in­kább, mert ezt a harcot ki- nek-kinek önmagával is meg kell vívnia. „A nevelők döntő többsége erejének egészét ad­ja annak érdekében, hogy a tanulók széleskörű tárgyi tu­dással kerüljenek ki az élet­be, de a világnézeti nevelés még sok tekintetben hiányos, nem eléggé egyértelmű. Ezen javítani kell! E munkában a pedagógusok legyenek több bizalommal a párt és kor­mány politikája iránt, harcol­janak az idealista világnézet téves szemlélete ellen, nevel­jék a rájuk bízott gyermeke­ket a szocializmus szellemé­ben.” A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Molnár János, a Megyei Tanács művelődési osztályának vezetője szólt az egybegyűltekhez, kiemelve, hogy a művelődésügyi veze­tők és a pedagógusok célkitű­zése és munkája közös: ez a cél népünk kulturális színvo­nalának minél magasabbra való emelése. Sok sikert kí­vánt a nevelőknek munká­jukhoz. Majd a különböző társadalmi szervek képvise­lőinek üdvözlő szavai követ­keztek és sok-sok virág. Ezek után Abonyi András, a jászapáti Járási Tanács VB- elnöke kiosztotta a pedagó­gusoknak és tanügyi dolgo­zóknak a kitüntetéseket és jutalmakat. A meleg és igen bensőséges hangulatú nagy­gyűlést kultúrműsor fejezte be. A résztvevők ezután meg­tekintették a jubiláló iskola tantestületei által rendezett színes és értékes kiállításo­kat. Délután egy órakor a helyi szervek közös ebéden látták vendégül a járás peda­gógusait, A jólsikerült ün­nepi napot délután sportren­dezvényekkel fejezték be. Cs. S. / 'exiálatoean szép idő volt, amikor a Pekingi Egye­tem külföldi ösztöndíjasai­nak csoportja egy nap elin­dult a Pekingiéi körülbelül 50—60 km-nyire lévő Ming- császár ok sírjához, hogy ön­kéntes munkával is bebizo­nyítsa: támogatja a kínai népnek a szocializmus épí­tése terén kifejtett erőfeszité- seit. A Ming-császárok sírja Pe- kingtál észak-keletre van, egy körülbelül 40 négyzetkilomé­ter hegy-katlan belső pere­mén. A hely gyönyörű, csak egyetlen hiányossága van, hogy — mint Eszak-Kína ál­talában fában szegény vidék Most ültetgetik be a szabad területeiket, főleg a hegyeket. Régen valószínűleg buja nö­vényzet fedte a tájat, hiszen a történelem még emlegeti a Cshing-császároknak a termé­szet ellen elkövetett merény­letét, mely szerint az értékes faanyagot külföldi — főleg japán — kereskedőknek adta el apró csecse-becsékért, s a kitermelt területeken nem gondoskodott újrafásításról. így a Ming-dinasztia idején — mely megelőzte a Cshin- get, az utolsó kínai dinasz­tiát — még minden bizony- nyál teljes pompájában vi­rult itt a vidék. A természeti szépség, a körbe emelkedő hegyek zárt harmóniája, csendje hívta fel a Ming-császárok figyelmét arra, hogy ezen a helyen örök nyugalmat biztosíthat­nak maguknak. így temetke­zett először ide Ming Cshen- cu — a Ming dinasztia har­madik császára — 1425-ben. Hogy választását utódai is helyeselték, azt az a tény bi­zonyítja, hogy a tizenhét Ming-császár közül utána még tizenkettő temetkezett a völgybe, egymástól méltóság- teljes távolságra; így tehát tizenhárom hatalmas mauzó­leum övezi a hegykoszorú belső peremét. Itt erősen ki kell azonban hangsúlyoznom azt, hogy a peremét, mert pontosan meg van indokolva, hogy miért nem a patakoktól szabdalt kies völgyalját, fog­lalták, el erre a célra. T/’izgazdálkodásukkal a ki­“ naiak régtől fogva ejtik csodálatba a világot, itt is előrelátásuk, figyelmességük nyilvánult meg. A nyári nagy esőzések ugyanis a völgyben gyakran okoznak felesleges vízbőséget. A magas hegyek meredek faláról elemi erővel rohan le a felesleges víz- mennyiség, olykor hatalmas köveket görgetve magával, s mindent elsodor, ami útját állja. Ez veszélyeztethette volna annakidején a sírkam­rákat is. A völgy évszázadok óta kedvelt kiránduló és zarán­dok hely volt, ezt bizonyítja az a diszes emlékoszlop is, me­lyet még ugyancsak a Ming- dinasztia idején, 1540-ben emeltek és a sírokhoz vezető úgynevezett „Szellemek útja’’, melynek érdekessége az a 24 darab kőszobor, mely az utat szegélyezi. A kiránduló hely jellegét a felszabadulás után is megőrizte, ebből a célból a Népi Kormány 1955-ben renováltatta is az építménye­ket. Néhány éve a viz időnkénti természetellenes felduzzadá­sa, kőhídakat is elsodró ereje elgondolkoztatta az illetékes szerveket, s felmerült a kér­dés, hogyan lehetne ezt hasz­nosítani? önkéntelenül kínálta fel magát a természeti különle­gesség: a hegykoszorú kes­keny nyílását erős gáttal el­torlaszolni, visszatartani a vi­zet, s erejét erőműben hasz­nosítani, felesleges vizét pe­dig ésszerűen öntözésre for­dítani. Ez a terv nem sérti a kör­nyék régiségét, hiszen — mint már jeleztem — a sírok mind a hegyoldalon vannak, de óriási haszna lesz belőle a környék földművelőinek, vil­lamosáram formájában pedig a Peking-környéki üzemek­nek, gyáraknak. Az elgondolást igen hamar tett követte: a tett pedig itt mindéit képzeletet felülmúl. Jónéhány évvel ezelőtt Buda­pesten volt egy kínai kiállí­tás, melyen többek között képekben beszámoltak a Huáj-folyó szabályozásának körülményeiről, ahol a kínai emberek tízezrei vettek részt önkéntes munkával az épít­kezésekben. Volt, akinek nem voltak vállfái és kosarai (amit itt kubikos-talicska he­lyett használnak), azok zseb- kendővel, sapkájukkal hord­ták a földet a gáthoz. Akkor ezt nem tudtam elképzelni, de most, hogy láttam, nagyon megdöbbentem, Egyetemi ta-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents