Szolnok Megyei Néplap, 1958. június (9. évfolyam, 129-153. szám)
1958-06-14 / 140. szám
1958. június 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 * FEGYVERNEK „Ha egyszer kitörésre kerül a dolog, annak következményei kiszámíthatatlanok“ Uqye, szép ház? tyf inden kegyetlenkedésük / ’ minden hatalom és erőszak ellenére az uralkodók féltek az emberektől. Erről tanúskodik az a levél, melyben 1898 április 25-én á megye alispánja a szemé’y- és vagyonbiztonság megőrzése s „a netalán bekövetkezhető nagyobb bajok elhárítása érdekében” igyekezett kieszközölni, hogy Fegyvemekre egy század katonát küldessék ki a belügyminiszter. Indokolás: „;.. mert kétségtelen az, hogy ezidő szerint Fegyverneken vannak vármegyém területén a legrosszabb viszonyok. A lakosság zömét a birtoktalan munkásosztály képezi, mely a legfogékonyabb a munkásmozgalom iránt. Az eddigi izgatások eredménye az, hogy az 1000-ret meghaladó mezei munkás közül ezidáig aratásra harminckét egyén van leszerződve, s összesen csak hét munkásigazolványt vettek ki. Feltűnő körülmény, hogy a munkások olyan szerződési feltételeket állapítottak meg, melyek a gazdák által el nem fogadhatók.-7Tz van a munkások közt el- terjedve, hogy a határba idegen munkásokat behozni nem szabad, s ők azok bejövetelét megakadályozni igyekezni is fognak. Még a dolog kitörésre nem , került: de május elsején már kezdenek érkezni az idegen munkások, s alapos azon félelem, hogy bántalmazni, elűzni fogják őket. Ha egyszer ilyen kitörésre kerül a dolog, annak következményei kiszámíthatatlanok. Akkor teljesen „Csupagép“ malom alapos lesz a birtokosok és bérlők már most is nagymértékben jelentkező félelme, akkor a rend fenntartására nem lesz elégséges a csendőrség. megszaporított létszáma sem. Ezen oknál fogva nagyobb bajok megelőzése érdekében tiszteletteljesen kérem nagy- méltóságodat, hogy egy század 60—70 létszámú gyalogkatonaságot Fegyvernek községbe kirendeltetni mélióztassék, akként, hogy lehetőleg már május első napjára oda megérkezzék, s az aratás bekövetkeztéig ott állomásozzék. Bagossy Károly sk., alispán.1’ e lnyomták, sötétségre, tudatlanságra kárhoztatták a múlt bagossyjai a kis község népét. Mégis, csak a szikra hiányzott, hogy lángra gyűljön, perzse’jen az élniakarás. Féltek, rettegtek e szikrától, mely félévszázad múlva fel is perzselte alattuk a talajt s lassan másfél évtizede az elnyomottak és megalázottak otthonának melegét, fényét sugározza. Kovács Sándor községi párttitkár p’V Mások vagyunk már, mint néhány évvel ezelőtt Két termelőszövetkezete van a községnek. Egyik a Vörös Csillag, másik a Kossuth. Mindegyik hosszas múltra tekinthet vissza, az 1949-es, 50-es években kezdték. A Vörös Csillagnál, ha érdeklődik valaki a tsz „őskoráról”, így tájékoztatják: har- mincketten kezdtük. Az összes ingóságunk egy öreg szürke ló volt. Más semmi két karunkon kívül. Azt már nem mondják, tudhatja mindenki, hogy nagyon nehéz volt. Különösen meg mikor jöttek a megszorítások. Nem jó róla beszélni, inkább nézzük végig a területet. Hadd tanúskodjon a sok hízó disznó, a sok jóhúsú juh, a szépen megkapált dinnyeföld, a rendberakott szénakazlak, a 63 hold általuk telepített gyümölcsös, a 6 hold szőlő arról, hogy megbecsülik, tisztelik a közöst. Mindez alapja az idénre tervezett 48,37 forintos munkaegység-járandóságnak. — Mások vagyunk már, mint néhány évvel ezelőtt — mondj a tsz főagronómusa. — Régen elfordultak, most már utánuk néznek a községbeliek. Az egyéni parasztok is mondogatják maguk között: megfordult a helyzet. Most a mi gabonánk olyan, mint hajdanán a tsz-eké volt. A felszabadulás óta 800 hasonló épült Fegyverneken. Nem „nagy”, de szorgalmas embereké. P. Nagy István 34 éves, 4 gyermekes gépállomási dolgozó családi háza ez. Kilenc éve van a gépállomáson. 45 ezerbe került eddig az építkezés. — Megéhezték-e — tesszük fel az egyetlen kérdést a háziasz- szonynak. — Dehogyis. Volt motor, hízó, süldő, termény. Azokat adtuk el. Csak munka legyen, akkor az én uram nem fél semmitől . Munka pedig van a kuncsorbai Vörös Októberben is, ahol zetor- jával a férj most dolgozik. Görhemorzsák helyén HÄROM uttörö szakkör Az ellenforradalom után a járásban itt alakult meg először az úttörő csapat. Most már három szakköre működik, asztalos, műszaki és modelező. Az idén nyáron kirándulást szerveznek. KÉT TELEVÍZIÓ van már a községben. Egyik a nemrég szépen rendbehozott, kifestett pártházban, a másik a gépállomáson. A műsorvevő engedélyek alapján több mint félezer embernek van rádiója. Hatszázan pedig a vezetékes rádió előfizetői. 1935—36. TANÉVBEN a mai újtelepi iskola 8x11 m-es tantermében kilencvenhat I. osztályos gyermeket tanítottam egy csoportban. — Még a nevelői asztal körül is ültek fejőszéken, sámlin, igyekeztek szegények ír- ni-olvasni, számolni. — Az V.— VI. osztályban már nem volt ilyen gond, ott már csak lézengtek a gyerekek. Amelyik tehette, dolgozni, kenyeret keresni szegődött tanulás helyett. A MAI GYERMEKEINK, iskolásaink el sem hiszik, hogy szülőik milyen körülmények között tanultak és jártak iskolába, mert a mai tanulóink jól öltöznek, jól táplálkoznak, nem kell apjuk elkopott csizmájában, nagy kabátjában jármok. A tízórai morzsák között még nagyítóval sem lehetne görhemorzsát találni, mint akkor lehetett. Tanuló csoportjaink létszáma nem haladja meg a negyvenöt főt. Iskolánk pedig mindenütt jó járdán közelíthető meg, senkit nem kell zsákban hordani. A nevelők összlétszáma a fel- szabadulás évében tizenhat fő volt, — most ötvennyolcán vagyunk. Huszonegy általános iskolai tanár. A tanulók összlétszáma a két általános iskolai igazgatóság osztályaiban ezerháromszáznégy. A múltat legyőzte a jelen, — mert most boldogabb embert nevel az iskola. Deme Péter isk- igazgató Üres zsákokkal as uraság portáján Kívülről bárki kétségbe vonhatja. hogy kétmillió forint érték van a község malmában. Pedig így van, kétmilliót költött erre nemrég az állam, hogy a község és a környékbeliek ne járjanak messze a lisztért, s jó kenyeret egyenek. Erre gondolt G. Tóth János almolnár. amikor a fényképezőgép lencséjét ráirányítottuk. 1957 júliusában őröltek először ezzel a modern ..csupagép” felszereléssel. Naponta 80—90 mázsa búzából vonják ki a ke- nyérnekvalót. 1932-ben leszerződtem a Kepich- urádaloonba tizedes aratónak. Teltek- múltak a napok, eljött a herevágás ideje. Az intéző úr beüzent a bandagazdá- nak, Herman Ká- rolynak, hogy szedje össze az aratókat herét vágni. Herman éjjel jött hozzám. Az ablakon kopogtatott. — Hé! Alszotok? — Nem. Ki az? — Herman vagyok. Napfelkeltre a heretáblán legyetek, mert aki nem lesz ott, nem kap előlegbúzát. Egy fél kenyerem volt otthon a hét gyereknek. Mennem kellett. Még fel sem jött a nap, ott volt a sok szegényember az üres zsákokkal. Jött az intéző is. Nem ’cöszönt, csak megáll*. Herman levette kalapját, mélyen meghajolt: — Intéző uram, megjöttünk 30-an. — Igen! Hát a többi hol maradt? — Keveset fizet! — Nincs kenyér! — Nem adott előteret! — hangze t innen is, onnan is. — Csak keveset beszéljetek, induljatok! Néhányan kértünk kenyérre valót, mert teljesen éhen mégsem kaszálhattunk. Adott öt kilóra. Volt négy fej vöröshagymám. Ezen kaszáltam egész héten. Egy hét múlva levágtuk a herét. Az aratógazda jelentette az intézőnek: — Végeztünk. Tessék kimérni és hazaszállítani az előlegbúzát, mert nincs otthon kenyér a családnak. Éhesek. — Most nem érkezünk hazavinni — volt a válasz — trá- gyahordás van. Majd hazaviszik. Addig legalább nem fogy. Üres zsalukkal mehettünk haza. Ezért mondom énei ma is minden nap: Béke kell nekünk, igazi béke, mert nem akarunk többé iga alá kerülni. Pelyhe Kálmán idős kommunista Rövid statisztika Statisztika van előttem. Száraz számoszlopok. De mikor belemélyedek, megelevenednek, beszé’nek, tanúskodnak Fegyvernek történelméről. És bár a számolás gyenge oldalam, írom a számokat. Hat nagy úri birtok mesgyéje összesen 9200 kát. hold földet fogott össze. A mesgyén belül ötszáz cseléd család robotolt. 1400 ember pedig a mesgyén kívül zárva, munka nélkül tengődött. Még most évtizedek múltán is kiált az igazságtalanság. Ugyanakkor a földmunkából élők 84 százalékát teszik ki a község összlakosságának. Nekik földbő’ mindössze néhányszáz hold jutott. S ahogy a kocka fordult, úgy változnak a számok is: 1945-ben földet kapott 1164 dolgozó családja, összesen 7104 holdat. A lakosság szociális megoszlásából pedig száműzték a ki’encest, amely az úri és nagybirtokosok számát jelentette. Aztán így váltakoznak a számok: Baleset-biztosított volt 45 előtt 7 ember, ma 1493. A népkönyvtárban lévő könyvek száma akkor 73 volt, ma 1100 db. És ilyenek: kerékpárja 12 embernek volt, ma 840-nek van. Motorkerékpárt hárman tudtak venni, ma 150-en járnak vele, És még egy szám: katonatiszt akkor nem volt a községből, most 56-os szám á’l az oszlop túlsó oldalán. Ha valaki netán elfelejtette volna Fegyverneken, honnan indultak és mivel, vegye csak elő ezt a statisztikát. Könnyű helyen van, a községi tanács községgazdálkodási előadójánál. Olvassa csak el, nem tiltja senki. S ha átnézte, gondoljon azokra, akik fenhéjjázás, kérkedés nélkül, de annál nagyobb szorgalommal és tenniakarással így megváltoztatták a község életét. — bo m*
