Szolnok Megyei Néplap, 1958. június (9. évfolyam, 129-153. szám)
1958-06-12 / 138. szám
1958. június 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Leveleink nyomán .. apcxnta érkeznek hozzánk olyan levelek, amelyeknek intézése nem ránk tartozik. Ezeket továbbítjuk az illetékes szervekhez és kérjük segítségüket a panasz orvoslásához. A levelek, a tanácsért, felvilágosításért hozzánk forduló dolgozók írásai a lap iránta bizalmat tükrözik. S mégis meg kell mondani — éppen a dolgozók érdekében —, hogy egy-egy panasz intézése sokkal kevesebb időt venne igénybe, ha azt közvetlenül az illetékes szervekhez küldenék. Félreértés ne essék! Szerkesztőségünk a jövőben is szívesen ad segítséget az olvasók, levélírók ügyes-bajos dolgainak intézéséhez, de azt tanácsoljuk: nagyobb bizalommal forduljanak a helyi szervekhez, ahol szintén segítőkészségre találnak. Farkas András tdszaszentnmrei levélírónk ügye sem húzódott volna február utoljától júniusig, ha akkor a tszcs vezetőségéhez fordul. A Termelőszövetkezeti Tanács Megyei Irodája ugyanis a vizsgá'at során megállapította; a Haladás Tszcs közgyűlése 1958 február 3-án olyan határozatot hozott, hogy az együttesen termelt cukorrépát a Cukorgyár egyösszegben számlázza és az átlagos elosztás elvét alkalmazzák; A közgyűlési határozat minden tagra egyaránt kötelező, s azzal eTentétes elszámolást a tszcs vezetősége nem alkalmazhat. Farkas András jogos követelése 134,32 forintot tesz ki, mely összeget, valamint a cukorrépa után járó melasz meny- nyiséget a tszcs vezetőségénél bármikor átveheti. CSALÁS, mint létforrás Külön bűnügyi krónika lenne szükséges ahhoz, hogy Orr Ottó 28 éves büntetett előéletű egyén ügyeit a nyilvánosság elé tárjuk. Az elkövetett *hat rendbeli csalás a társadalmi tulajdon sérelmére, egy rendbeli sikkasztás és lopás, 36 rendbeli magán személy sérelmére elkövetett csalás és hét rendbeli hasonló természetű sikkasztás részletes felsorolása oldalakat igényelne. A vádlott, mint már említettük fiatalember. Kisiparos családból származik és éveken keresztül katona volt. Az ellenforradalom után két hónappal szerelt le (?) a honvédség állományából. S azóta hol dolgozott, hol nem — de inkább nem. Tavaly május óta csalással, sikkasztással, lopással foglalkozott és az így szerzett pénzből tartotta fenn magát mindaddig, amíg a rendőrség őrizetbe nem vette. Majd egyéves bűnözői pályafutása alatt közel 60 embert károsított meg kisebb-nagyobb ösz- szegekkel összesen 25.512 forint értékben. És a társadalmi tulajdont 1783 forint értékben. így „dolgozott”. Kölcsönöket csikart ki különböző ürügyek alatt, jószívű, segíteni akaró emberektől s ezeket az összegeget sohasem adta vissza. Elbo- csájtották a Vízügyi Igazgatóságtól — magával vitte a munkaruhát. Kicsalta azzal Rech Ferenc budapesti lakos pénzét, hogy a dorogi bánya génkocsiját kell megjavítani. S ezeket az összegeket italra,’ dorbézolásra költötte. Arra még csak nem is gondolt, hogy megadja bárkinek is a pénzt, hiszen akkor éhen halt volna. De dolgozni azt nem. Hol az egyik, hol a másik vendéglőben szórta a pénzt, hitegette, vakította az embereket. Áldozatai között találjuk például Sz. Mihályné vezsenyi lakost is, akitől 2100 forintot csalt ki válási, majd más esetben orvosi kezelés költségeire. Mi ellen akarta magát vajon gyógyítani? Feltámadt benne a munka utáni vágy? Hihetetlen, mert ha egyáltalán csak foglalkozik is magában a munka gondolatával, nem távolítják el a Vízügyi Igazgatóságtól, ahol még segédmunkásként sem tudták alkalmazni, mert anyagi és erkölcsi megbízhatósága alacsonyabb volt a nullánál. Most ítéletre vár. A Szolnoki Járásbíróság a közeljövőben tárgyalja ügyét. — Társadalmi veszélyességénél fogva reméljük olyan ítéletben részesíti, — amelyik hosszú időre lehetetlenné teszi, hogy Orr Ottó újabb bűncselekményeket kövessen el. Molnár Balázs tiszaszöllősi lakos hozzánk küldött panaszát is megvizsgálta a Szolnok megyei Állami Erdőgazdaság. — Levélírónk azt séremezte, hogy az Erdőgazdaság abádszaíóki üzemegységétől kapott 200 négyszögöl területet ezévben beültették. Ez így igaz, de a panasz mégsem jogos. Az Erdőgazdaság ugyanis er- dőírtás után ingyenes használatra adja ki a területet, hogy azt az átvevők felássák, a gyökerektől megtisztítsák, s a be- erdősítés után két évig még köztes használat mellett műveljék. A Molnár Balázs által használt terület egy részét 1955-ben erdősítették, s minthogy két éven át ingyenesen használta, a ráfordított munkáért bőségesen kárpótolva lett. Az 1957. év folyamán életbe lépett rendelkezés értelmében az állandó munkásoknak is kell adni illetményföldet, ezért volt szükség a Molnár Balázs által haszná11 területre, amelyet joghátrányok következménye nélkül visszavehettek. Kálmán László szolnoki lakos családi házat szeretne építeni, s telek-megosztási, va’amint lakásépítési kölcsönügyben kért tőlünk felvilágosítást; Az illetékes szerv tájékoztatása alapján kérése nem teljesíthető, mivel Szolnok város építési szabályrendelete szerint építési engedély csak oly telekre adható, melynek utca-frontja legalább 12 méter és területe 84 négyszögöl. Telekmegosztást is csak ezen az alapon lehet engedélyezni. Az Országos Takarékpénztár hitelkeretet csak olyan ingatatookra biztosít, amely ingatlanra jelzálogos hitelezőként az OTP feljegyezhető. Ez azért szükséges, mert nemfizetés esetén az Országos Takarékpénztár az ingatlant elárvereztetheti. Kálmán László olyan telek megosztását kérte, amely csak 75 négyszögöl lenne, így erre építési engedély nem adható ki. Az itt példaként megemlített panaszügyek megvizsgálása, 3 szervek válasza nemcsak azt tükrözi, hogy a legtöbb helyen lelkiismeretesen fogla’koznak a dolgozók problémáival, hanem azt is, hogy csak jogos panaszokat, kéréseket orvosolhatnak. Szerkesztőségünk sem támogathat törvényellenes, vagy jogtalan követeléseket; N. K. Megvalósul a lakosság több évtizedes álma, fürdő épül Törökszentmiklóson Nem sokkal több, mint egy hónapja, hogy a tanácsülésen magasba lendültek a kezek, s egyhangúlag elfogadták a községfejlesztési hozzájárulás felemeléséről előterjesztett javaslatot. Még alig száradt meg a tinta a város munkásainak, értelmiségi dolgozóinak és alkalmazottainak önkéntes felajánlásain, máris a terep fölé emelkedik egy hatalmas fúrótorony, hirdetve, hogy a lakosság évtizedes álma, a fürdő építése, megvalósulás előtt áll. * A Komlói Mélyfúró Vállalat huszonegy dolgozója, Kindner főmérnök és Farkas furómester vezetésével megkezdte a munkát. Rekord idő alatt felállították a VÁRNI KELLETT a csatlakozásra vagy két órát. Éjszaka volt, mit csinál itt ilyenkor az ember? Majszol valamit az aktatáska fenekéről és néha az Utasellátó pultjához lép.;; A várakozás végte1 ennek tetsző negyedóráiban, a váróterem padján kezdődik, — törvényszerűen a beszélgetés a fiatalemberrel, aki ugyanonnan és ugyanarra igyekszik, amerre én. Miről beszélget az ember az útitársával? Rendszerint saját életéről, saját problémáiról. A fiatalember lelkesen beszé’t. — Most visszamegyek Pestre. Holnap kikérem a könyvemet. Haza megyek. Apám 65 éves. öt hold földünk van. Negyvenötben kaptuk. Tudja kérem, én nem is leszek soha igazi építő. Nem mondom, jól kerestem .;: Én kérdeztem: — Mennyi ideig dolgozott az építőiparban? — 5 évig. Nagyon szerettem és talán bánom is, hogy nem tanultam ki a kőműves szakmát, dehát én parasztnak születtem HAZAMEGYEK“ 9? — És most .már megúnta az építőipart? — Sokat tanultam ott. De tudja kérem, kéthetenként tudok csak hazamenni, mert nekem már nem jár utazási kedvezmény, elmúltam 20 éves és nem vagyok családfenntartó. így hát e’ég drágán utazom haza. Az öregem azonban betegeskedik. Izületi gyulladás kínozza. Mikor az építőiparba mentem, akkor nehéz volt falun az egyéni parasztok helyzete. Azóta nagyon sokat változott. Apám be is ment volna a csoportba, de az volt a baj, hogy anyám is betegeskedik és az öreg félt egyedül, hogy nem lesz elég munkaegysége. Most hazamegyek és ha learattunk, utána belépünk. Majd én ott is megmutatom, hogy mit tudok. Mit tetszik gondolni, kiadják a könyvemet hozzájárulással? — Miért ne. — Én mégis csak paraszt maradok. Szerettem dolgozni a kőművesek mellett, valahogy a földet jobban szeretem. És jobban is értek hozzá. Mikor ezt mondta már hajna- lodni kezdett és a kis vasútállomás mellett parasztszekerek kocogtak el, befordulva a köves útról a tanyák felé vezető útra. A fiatalember felállott, odalépett a váróterem ablakához és kimutatott: — Látja kérem, alig múlt három óra és a parasztok mennek a határba. Bizony mi ilyenkor Pesten, a munkásszálláson a másik oldalunkra fordultunk ... — Ez igaz. Más itt és más ott a munkabeosztás. Ismét visszatért a „könyvre”. — Ugy-e, ki kell adják? — Ilyen esetben kiadják. — Megmondom az építésvezetőnek, hogy földünk van. Megmondom, hogy apám beteges és ősszel be akarunk menni a csoportba. Mit tetszik gondolni, ha iratot vinnék a tanácstól, akkor nem akadékoskodnának? Ismerik magát az építővállalatnál? — Hajajj! — Irásnélkül is hisznek majd magának. — TUDJA KÉREM, én ha akármikor hazamentem, mindig beálltam az apám mellé. Szántottam, mikor mi volt a munka. Van két holdunk, ami kemény fekete föld. Azt az öreg mindig rámhagyta megszántani. A fizetett szabadságomat mindig őszszel vettem ki és ilyenkor aztán benyomtam ám az ekét, tudja, úgy benyomtam, hogy csak úgy izzadt a „Virág”. Ez a mi öreg kancánk. Hát van annál szebb, mikor az a fekete föld kifordul az ekevas alól és csak úgy zsiro- sodik a reggeli napfényben? — Maga biztosan városi ember, nem érti ezt. Nem mondom szép az a Pest. Az a sok mozi, szórakozás, de hol van az attól, mikor egy holdat végig szántok és utána édesanyám estére olyan paprikás csirkével vár, hogy még a király is megnyalná utána a tiz ujját — n — a = fúrótornyot, megindultak a gépek és a fúró belevájt a földbe; hogy nyomában majd feljöjjön a viz. Naponta akadnak látogatók; akik közelről, vagy távolabbról nézik a gépeket, a mellettük szorgoskodó embereket. De nemcsak ilyen vendégei vannak, hanem olyanok is, akik szinte a fúrás megkezdésével egyidőben ott termettek, hogy munkájukkal segítsenek. így például a gimnázium és a mezőgazdasági technikum KISZ szervezetének kezdeményezésére a tanulók társadalmi munkát végeztek. Most szinte az egész város együtt szurkol a munkásokkal azért, hogy sikerüljön megfelelő 'hőfokú vizet találni. Mi pedig időközönként hírt adunk arról; hogyan halad a munka. Reméljük kedvezőek lesznek ezek a hírek. Szabó Imre tudósító Törökszentmiklós A hónap legjobb képe Június 8-án — immár harmadízben tartották meg a Közalkalmazottak József Attila kul- túrotthonában a hónap legjobb képe című fénykép bírálatot. A fekete-fehér kategóriában Kaposvári Gyula Csónakház előtt c. képe, a színes papírképeknél szintén Kaposvári Gyula Az Aldunán, a színes diapozitívek csoportjában pedig Tihanyi Lajos — a Gyógyszertár Vállalat dolgozója — Pirkadás című képe nyerte a hónap legjobb képe címet. A bírálatra 54 munka érkezett be és több fotóst dicséretben részesítettek. A vetélkedést július első vasárnapján ismét megrendezik; _______ »
