Szolnok Megyei Néplap, 1958. június (9. évfolyam, 129-153. szám)
1958-06-06 / 133. szám
1958. június 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Védjük, gyarapítsuk a társadalmi tulajdont Háromezer látogató és véleménye Két hete áll az érdeklődők rendelkezésére a takarékossággal és társadalmi tulajdon védelmével foglalkozó kiállítás. A szakszervezeti székház folyosóján szinte állandóan látni kette?. hármas csoportokat, amint a képeket, "at böngészve, csendes megjegyzéseket ■:k. — Ilyen hanyagságot, hétszázötvenezer kár... vagy: de ötletes emberek ezek a Tisza cipőgyáriak, A látogatók egy része aztán aláírja nevét a vastag vendégkönyvbe. Több oldal telve van már nehéz munkáskéztől származó bütykös betűkkel vagy „kiírt” aláírásokkal, szálkás monográfiával. A dolgozók úgyszólván minden rétegéből volt már szemlélője a kiállításnak, kb. 3000 ember tekintette meg. És a véleménnyel sem. takarékoskodnak. 4 Tisza Cipőgyár 30 újítója nevében pl. ilyen megjegyzést tettek: „A kiállítás hozzásegített bennünket áhhoz, hogy még jobban megértsük az anyagtakarékosság és a népvagyon megőrzésének fontosságát. Űjítórwunkánkhoz további nagy segítséget kaptunk itt. Egy másik megjegyzés így mondja: „A kiállítás anyagi ég erkölcsi értékei felbecsülhetetlenekf, Egy újabb: yrA kiállítás színvonalát növeli, hogy bátran föltárja a hibákat”. És az igazság kedvéért azt is meg kell írni — van epés megjegyzés is — kétségtelenül olyan ember írhatta, aki valamelyik itt bemutatott hanyagságnak vagy mulasztásnak maga is főszereplője s tálán éppen saját jólsikerült fotográfiájában mosolygott le rá valamelyik tablóról. & A Karcag és Vidéké vendéglátó üzemegységénél ilyenformán tárolják „ömlesztve” a drága berendezéseket. S aztán csodálkoznak, ha a félig nyitott folyosón tönkremegy. Ezeket a holmikat az üzleti „szarkák” hordták el a földművesszövetkezeti boltokból. Zseblámpától a tangóharmonikáig, dísz- szalagtól a paplanig minden megtalálható a bűnjelek között. Rainer Károly vegyészmérnök, Lukács Béla gumigyár! üzemvezető, Oláh György művezető és Szabadkai Endre vegyész- mérnök a Tisza Cipőgyár legeredményesebben dolgozó újítói — az önköltség és anyagtakarékossági brigád tagjai. Már eddig is többmillió forintos fe:es'eges kiadástól mentették meg a vállalatot. REFLEKTORFáNYBEN A kiállítás és illusztrációs anyaga tulajdonképpen a vállalatok, üzemek életének egy-egy árnyékos, részét állítja reflektorfénybe. Ezért kár volna általánosítani s a bemutatott anyag alapján pl. olyan következtetést levonni a Jászberényi Aprítógépgyárról, vagy a kereskedelem vállalatairól, hogy ott minden rossz, munkájukra a pazarlás, rossz gazdálkodás jellemző. Az eredményekről eddig sok szó esett — ám kevesebb a hiányosságokról, azokról, amivel nem lehet, eldicsekedni. És — a többiek között — most ezt kapták lencsevégre az élesszemű társadalmi munkásokból vedbuválódott „fotóriporterek”i derítették ki a párt- és tömegszervezetek aktíváiból alakult brigádok. S meg kell hagyni, jó munkát végeztek. Nyilvánosság elé hozták a jó takarékossági módszereket a Tisza Cipőgyárban, építőiparban és több más helyéh a szemléltető anyagok sokasága mutatja be, hogyan kell gyarapítani a társadalmi vagyont. Figyelmüket azonban nem kerülték el a hibák sem. Bekukkantottak és megörökítették a Bánhalmi Állami Gazdaság műtrágyaraktárát, ahol a helytelen tárolás' következtében rengeteg, mintegy 200.000 forint értékű műtrágya ment tönkre. — Sikeres portrék készültek egy-két sikkasztóról, rövid, de annál hatékonyabb riportok az üzemek igazgatójával arról, miért nem volt nyereség- részesedés, hova tették a pénzt. Például a Jászberényi Aprítógépgyárban Gróf igazgató elvtárs válaszait közük. Eszerint volt 327.000 forint leltártöbblet, ámít a bank leemelt, beruházási fegyelmezetlenség 80.000 forint értékben, megrendelés nélkül gyártott traktoralkatrész 200.000 forint értékben s a legnagyobb summa a tervezettnél 700.000 forinttal magasabb önköltség. Ezenkívül volt 45.000 forint kifizetett kocsiállás, havi 7—10.000 forintot kitevő selejt- kár és 50.000 árú anyag- se.’ejt kár. Ha ezek a tételek nem billentették volna a veszteség felé a vállalati mérleg serpenyőjét, közvetlenül a gyár dolgozói látták volna anyagi hasznát. .»er . ■ De nem soroljuk tovább a példákat, akit érdekei, megnézheti még, HOST MAR A TETTEKEN A SOR Régen volt már Szolnokon ilyen tartalmas, újsizerű, bátorhangú kiállítás, mint a társadalmi tulajdon védelmével és a takarékossággal foglalkozó. Bajtai Károly elvtársat, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnökét kértük meg — mondjon véleményt róla — A kiállítás a párt, szakszervezet, tanács és a Hazafias Népfront közös rendezvénye. Szorosan összetartozik a társadalmi tulajdon védelmével foglalkozó megyei aktívaülés anyagával, annak szellemében akarja a dolgozók széles rétegeinek ügyévé tenni a takarékosságot, a népgazdaság javainak védelmét. Azt akarnák megértetni, hogy pi. a szállítómunkás lássa a „véletlenül” eltört kútgyűrűben az okozott kárt, az így feleslegesen elpocsékolt cementet, a cement gyártásához szükséges fűtőanyagot, energiát, feleslegesen ráfordított munkaidőt, stb. S ezen a téren még van tennivaló. Tapasztaltuk, hogy az emberek ugyan hangoztatják, hogy takarékoskodni kell az anyaggal, pénzzel, idővel, stb., de inkább másoknak mondják ezt és a saját munkájukban nem mindig alkalmazzák ezeket az elveket. A kiállítás célja az is: gyakorlatilag mutassa meg a takarékosság elvét. Azt szeretnénk elérni, hogy a bemutatott anyag tanulmányozása után most már mindenki saját munkahelyén tegye meg, amit lehet, s legyen közüggyé a takarékosság és bűnné a pazarlás, herdálás. — Vannak pozitív tapasztalataink is. Az. hogy a kiállítás mondanivalójához hasonlóan, most már bátrabban felvetik a hibákat, határozottabb a fellépés a pazarlás ellen, nincs megalkuvás a társadalmi tulajdon herdálói- val, fosztogatóival. — További tervünk az — fejezi be Bajtai elvtáns —, hogy augusztus 20-ra újból felderítjük, hol javították ki a bemutatott hibákat, hol nem. S az eredmény valószínűleg képes kiadvány formájában akkor is nyilvánosságot kap. Négy évvel ezelőtt egy farostlemez gyárat terveztek a Fűrészüzem szomszédságában. A szükséges berendezések nagyrészét le is szállították a helyszínre az értékes gyárberendezések négy év óta szabadban tartva. rozsdásodnak, ráiuk nő a fű. Ezzel a két lóval kocsival járt naponta kétszer Czinége bácsi a nagyiváni Vörös Csillagból a hat kilométerré lévő tejátvevőhelyre. Két 25 literes kannát vitt a saroglyábán, néha csak félig- formán. A Vörös Csillag helyén újjáalakult tsz-ben reméljük, nem így csinálják.
