Szolnok Megyei Néplap, 1958. június (9. évfolyam, 129-153. szám)

1958-06-28 / 152. szám

% SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1958. június 28. Melegedjenek a faluhozl — Beszélgetés „semlegesM emberekkel — Az egyéni gazda sokszor csak legyint, amikor a szövetkezésről van szó, mert azt tartja: a tsz is a maga lovát dicséri és a kí­vülálló is. Ebben van igazság, hiszen önmagával szemben többé kevésbé egy kicsit mindenki el­fogult Vagy legalább is feltéte­lezhető az elfogultság. Olyan embereket kerestem tehát, akik munkájuknál, beosztásuknál fogva a falu nagy problémájá­nak vizsgálódásánál tárgyilago­sak. Két emberrel beszélgettünk. Egyik elvtárs párttag, a másik pártonkívüli. Földjük nincs, ke­resetből élnek, őszinték voltak és ez érthető is, hiszen nem tar­toznak se a tsz-hez, se az egyé­ni gazdaságokhoz. Kern érdekük egyik „lovat” se dicsérni, vagy bántani. Amit ez a két ember elmondott, az nagyon figyelem­reméltó, okulhatnak az egyem gazdák, a tsz-tagok, de mások is. Fegyvemeken sok az eljáró ember, olyanok, akik a falu ha­tárán túl valamelyik városban keresik a megélhetésüket, ho­lott ugyanezt otthon sokkal job­ban megtalálhatnák. Egyik be­szélgetőtársam elmondta, hogy sógora. Ceglédi András a gép­állomáson dolgozott. Az ellenfor­radalom után létszámfölötti lett; Elkerült tehát a gépállo­másról és néhány hónapig ta­nácstalanul ődöngött jobbra- balra.' Végül elment pályamun­kásnak valahová Budapest kör­nyékére. Ez az ember családfenntartó. S mint pályamunkás havonta 900—1000 forintot keres. Nem sokat- De még ez a kevés is Miért figyelemreméltó Ceglédi András helyzete? És hogy van megoszlik a két háztartás miatt, ez összefüggésben a falu problé­máival? Először is azért, mert Ceglédi Andrásnak érdekes mó dón eszébe sem jutott, hogy a termelőszövetkezetet válassza. S hogy miért nem jutott eszébe, azt is érdemes megvizsgálni, an­nál is inkább, mert ha józanul gondolkodik az ember, akkor érthetetlennek tartja Ceglédi András vándorlását, hiszen ott­hon a tsz-ben kétezer annyit könnyen megkereshetne, mint amennyit családjától távol ke­res. Ott a hiba, hogy őt és hozzá­tehetjük: a hozzá hasonló embe­reket okos szóval senki nem tartja vissza. Akiknek el kellene mondani — tsz-tagok, falusi ve­zetők — azok nem mondják el, hogy céltalan és felesleges otthagyni a falut, hiszen a boldogulásra, a család emberibb megélhetésének a biz­tosítására a tsz-ben jobban van lehetőség. Ez az egyik. A másik: Ceglédinek és a hozzá hasonlónak nincs kitartása. Ezért tehát in­kább választja a havonta jövő kevesebbet, mint az évvégi so­kat. Ezek az eljáró emberek ugyanis azt hiszik, hogy a tsz- tagok egy évben csak egyszer — zárszámadáskor részesülnek a közös jövedelemből. Ez persze tévedés, hiszen a tsz-ben havon­ta osztanak munkaegység-előle­get. Nézzük a falusi lakosság má­sik rétegét; a középparasztságot. Sok igazság van abban, amit ezzel kapcsolatban a két semleges ember elmondott. A középpa­rasztok túlnyomó többsége Fegy- verneken azt tartja, hogy majd csak akkor választja a nagy­üzemet, ha muszáj lesz, magya­rul; ha kényszerítik őket. Hát erre — a szó olyan értelmében, ahogy ők gondolják — nem ke­rülhet sor. Ennek a dolognak azonban van egy másik oldala. Ebből a ..muszájból” kellene kiindulni a felvilágosító munkának, s el­mondani a középparasztoknak, hogy nem azért muszáj felhagy­ni a régi kisüzemi gazdálkodás­sal, hogy Magyarországon ter­melőszövetkezetek legyenek, ha­nem azért muszáj, mert csakis a mezőgazdasági nagyüzemek képesek kielégíteni az egyre fo­kozódó igényeket, csakis a ter­melőszövetkezetek állíthatják elő olcsóin és nagy tömegben a különböző termény- és termék féleségeket. S azért muszáj, mert a XX, század embere ma már nem létezhet a társadalom nélkül és nem függetlenítheti magát azon a címen, hogy ne­kem van enni-, innivaló, de hogy másnak lesz-e, azzal nem törő­döm. Már most lehet jelentkezni a jász­berényi Mezőgazdasági Szakiskolára Az is figyelemreméltó, hogy egyesek — még tanácstagok is — azt mondják: majd, ha nem bírják tovább, akkor bemennek a tsz-be. Ezek a kijelentések is bizonyítják, hogy jónéhány egyénileg dolgozó paraszt önző módon csak magára gondol. Amikor azt mondja: „Majd, ha nem bírom, akkor bemegyek”, akkor nem a termelési verseny­re gondol, hanem másra. Akkor tartja magát legyőzöttnek, ha nem győzi az adót, vagy az egyéb kötelezettségek rendezé­sét. A kérdésnek ez is a visszá­jára való fordítása. S ha politi­zálunk az egyéniekkel, akkor nyugodtan mondjuk meg, hogy itt a termelésről van szó. Akad olyan egyéni gazda, aki egyszerűen csak azért húzódozik a szövetkezéstől, mert ári hiszi: ha a tsz-ben egyedül dolgozik, nem tudja eltartani a családot. Főleg azok az emberek gondol­kodnak így, akiknél a gyerekek még aprócskák. Nyilván itt is az a helyzet, hogy példák tömkele­gével nyugtathatnák meg őket és bizonyíthatnák be, hogy igenis: megtaláló ók számításába t a tsz-ben. A fegyverneki szövetkezetek jól gazdálkodnak, s az eredmé­nyeik biztatóak. Ezt Balázs Gyu­la és Bereczki Sándor, a két „semleges” ember mondta el. Azt is hozzátették, hogy mind­ezt látják és tudják a falu egyéni gazdái is. De ilyen prob­lémák foglalkoztatják az embe­reket és olyan kérdések, ame­lyekre nem mindig kapnak ki­elégítő választ. Az ok: hogy a szövetkezetek egy kicsit „távol’ vannak a falutól. Ez a távolság úgy értendő, hogy nem közeled­nek megfelelően az egyéni gaz­dákhoz. Jobban a faluhoz kelle­ne melegedniök. Jobban együtt élni az egyéni gazdákkal és job­ban ismerni azokat a dolgokat, amelyek még visszatartják az egyénieket a belépéstől. S ezért néha nem árt „semleges” embe­rekkel is beszélgetni a helyi párt- és tanácsvezetőknek a fa­lu szocialista átszervezésének a problémáiról. Sz. P. Még csak most kezdődik az igazi nyár, hol van még szep­tember elseje, mikor megkezdő­dik az oktatás a jászberényi Mezőgazdasági Szakiskolában.: •. Az érdeklődés máris nagy: pa­rasztinak egymás kezébe adják az iroda kilincsét. Kik jelent­keznek? — ezt kérdeztük Ko­va cs Mihály igazgatótól. — Elsősorban jászsági és kun­sági parasztifjak. A felvételhez a nyolc általános iskola sikeres elvégzését tanúsító bizonyít­vány, betöltött 17. életév, továb­bá — lehetőleg —kétéves mező- gazdasági gyakorlat szükséges. Két évig tanulnak nálunk a fia­talok, kik tudásukat majd ter­melőszövetkezetekben, állami gazdaságokban, vagy éppen csa­ládjuk kis földjén mint egyé­niek akarják hasznosítani. El­jönnek hozzánk azok is, akik a mezőgazdasági szakigazgatás­ban szeretnének dolgozni; mert a „szakiskolát végzett mezőgaz- da”-képesítés elegendő a köz­ségi gazdasági felügyelői, vagy törzskönyvezői állás betöltésé­hez, az Állatforgalmi Vállalat­nál való munkavállaláshoz. Kovács Mihály Igazgató el­mondja még, hogy az iskola el­méleti és gyakorlati oktatást nyújt. Tandíjat fizetni nem kell; tankönyveket, bakancsot, mun­karuhát ugyancsak az állam ad. Teljesen ingyenes a diákotthon­ban való elhelyezés is; sőt havi 30—50 forint zsebpénzt is kap­nak a tanulók — előmenetelük­től függően. Az iskola a hivata­los iskolai szünnapokon a haza- és visszautazás költségeit is megtéríti. — Ennyi kedvezmény mellett még érdemesebb tanulni, — je­gyezzük meg. — Meddig lehet jelentkezni az iskolára? — Augusztus 15-ig, — hang­zik a válasz. — A felvételek a jelentkezés sorrendjében történ­nek. Az érdeklődőknek szívesen adunk bővebb felvilágosítást, akér levélben is. Címünk: Me­zőgazdasági Szakiskola Jászbe­rény, Kossuth utca 120. Készülnek az aratásra Elérkezett a betakarítás ideje. Reggeltől estig benépesül a ha­tár. Minden kézre szükség van. Ilyenkor nem »ok idő van a vá­sárlásra és jól esik egy kis üdítő ital is. S az édesanyáknak pedig gondot jelentene gyermekeik gondozása. Az elmúlt évekhez hasonlóan segítségükre siet államunk. A bölcsődék és óvodák utasítást kaplak, hogy biztosítsanak he­lyet a dolgozó parasztok gyer­mekeinek. Erre az időre olyanok is elvihetik gyermekeiket, akik egyébként háztartásban foglal­koznak, s csak most, az aratásra nem tudják kire bízni őket. örömmel fogadják majd az aratók a mozgóból tok at is. A Kiskereskedelmi Vállalat és Földművesszövetkezet felké­szült, s élelemmel, dohányáru­val, itallal járják a határt: ez se legyen gond. Ez évben megyénk­ben csaknem 100 mozgó áruda keresi fel, nap mint nap a beta­karításon dolgozókat. — k — lél érzik magadat a tsz-bea Cseresznyeérés ideién Rekesz-tornyok, lyukacsos papírzsákok hal­maza. rakodás..; nagy a forgalom Nagykö­rűn, a gyümölcsátvevő helyen. Híres ez a környék cseresznyetermeléséről; sok kispa­raszti család számára hozzák meg a fénylő- héjú fák a léidre valót. B. Nádas József há- romihöldas paraszt éppen rágombolja zsebét duzzadó tárcájára; ő már megkapta az átvevő­hely irodájában a zamatos gyümölcs árát Csehszlovákiában, Kelet-Németországban bizo­nyára nagyot nyelnének a fogyasztóit, ha tud­nák, hogy újabb szállítmány indul Drezda. Lipcse, Pilsen, Prága piacaira. — Négyszáz négyszögölön termesztek gyü­mölcsöt — mondja kérdésünkre a gazda. — Cseresznyém egy része még érésben van; ösz- szesetn tíz mázsára számítok. Hatforintos át­lagáron értékesítettem. B. Nádas József szaktudásáról elismerés­sel szólnak a községbeliek. Meg is érdemli. Szívesen ad tanácsot a tapasztalatlanabb ter­melőknek. — Fáimat rendszeresen tisztítom - mondja. — Megkaparom oldalukat; négyéven­ként rügyfakadás előtt mészkéniével perme teaek. Minden esztendőben kétszer kerítek sort permetezésre virághullás után. Erre egyszáza­lékos bordódét használok, melynek minden kétszáz literében egy kilogramm Darsint oldok fel. Sohasem meszelem a cseresznyefák tör­zsét; attól összehúzódik a kéreg, alatta vígan tenyésznek a kártevők. Kinek mi lesz meg vajon a k- kor ra. Házi Júlia 330 egységei tervezett. Ha ezt eléri, ki lesz a stafírung. A brigádvezető meg fogja a fejét: ötven birka van lúszemelve. Minden lány, aki férjhez megy, minden fiú, aki megnősül, kap a lakzira egyet- egyet. De már attól fél, hogy kevés lesz az ötven. Az asszonyokat se kell félteni, ök se maradnak el a lányoktól, pedig őket otthon még a háztar­tási munka várja kapálás után. Azért a 200 munkaegységes mozgalomhoz közülük is sokan csatlakoztak. Sőt Oláh Sándor- né, Kollár Istvánná 300-at vál­laltak. Ki ilyen, ki olyan a 190 asz- szonynép közül. Ki erre, ki arra gyűjt, ki ezt, ki azt látja meg előbb. Sokmindenről beszélnek, néha csintalankodva nagyokat kacagnak, össze is vitatkoznak, ha úgy hozza a sor, mert üt aztán nem nagyon finomkodnak egymással. De ha a tsz-ről van szó, mindenkor egyek: Nem hagynák ott semennyiért. r—b o —---------------------------------­IB USZ társasutazás Balatonfüredre Az IBUSZ szolnoki irodája július 13-án hétvégi kiránduló­vonatot indít Balatonfüredre. X.,e- és felszállás az előző balatoni ál­lomásokon te lehetséges. A ki­rándulás programjában hajóát­kelés Siófokra, Tihanyba és sé­tahajózás szerepel. Részvételi díj oda-vissza: 42.50 Ft. A kü- lönvonat Abony és Cegléd aro­másokon megáll. Indulás Szol­nokról 3 órakor visszaérkezés pedig 24 órakor lesz. — A téli fagy-repedések ellen viszont jó a meszelés — jegyezzük meg. — Ez igaz, de minden évben meszelni: nagy bűn a fa ellen. Kinek ez a tapasztalata, kinek az... Magam — amennyire módom van rá — rendszeresen kísérletezem. B. Nádas József arról is tud, hogy a fa gyantásodása esetén meszel szoktak szétszórni, majd beásni. A talajerő-visszapótlásról így vé­lekedik: — Megkívánja azt a fa is, mint valameny- nyi más növény. A telepítéstől kezdődően rendszeresen kell trágyázni a talajt nemcsak szerves trágyával, hanem műtrágyával is. Ha megfelelő mennyiségbe:» biztosítjuk a táp­anyagot a fiatal gyümölcsfák részére, azok erős törzset, vastag, szilárd konomaszerkezdet és nagy tenmőfelületet alakítanak ki. Általá­nos érvényű szabályt nem lehet felállítani a gyümölcsfák trágyázására, főként nem a mű­trágyázásra. Az mindig a talaj vegyi összeté­telétől ós tápanyag-tartalmától függ. Jó gazda, szorgos gazda B. Nádas József. Talán nem csalódunk, ha azt hisszük: szíve­sein látnák őt a termelőszövetkezetben is. Munkaszerető, nagy szaktudással rendelkező paraszt — olyan, mint B. Nádas József — isme­reteit sokkal értékesebbé tudná tenni a nagy­üzemben, mint a kisgazdaságban ... — b. z. — Czázkilencven nőtagja vám. a f* kunszentmártoni Zalka Máté Tsz-nek. Idősebbek, fiata­lok, asszonyok, lányok, meny­asszonyok. Közülük sokan itt nőttek fel. Kiss Erzsi pl. 1949 óta van itt. Még egészen kicsi volt, ilyenkor nyáron nem lát­szott ki a búzából, ha közé ment. Dajkáné meg itt éli le élete ja­vakorát. ö is 49-ben jött. Azóta el nem mozdult a szövetkezet­ből. A családja is dologra ser­dült, itt vannak együtt. Az ipari növények rendbentar- tása leginkább az asszonyok gondja itt. Meg is lehet nézni. Vége-hossza nincs a cukorrépa- táblának, de ők minden sorát bejárták, kapálták, egyelték s végig énekelték. Panyik Mihály, az egyik brigádvezető mondta is nekik sokszor: Majd meglátják, milyen édes lesz ez a répa. Aztán ülne csak ott köztük a teherautón, aki kételkedik. — Megtudná, hogy milyen hozzá­értő gazdák ők. Mondták idejé­ben, hogy a Panyik borsóját vágni kell, mert kipereg. Pa­nyik se rest ember, de ha rá­juk hallgat, még annyi szem sem hullott volna el. Régebben felvették kisegítő munkásoknak g Vili. osztályt végzett fiatalo­kat. Most szélnek eresztik még a tsz tagok gyerekeit is, nem kellenek a tsz-ben. Ha nem akarnak munka nélkül lézenge­ni, elmennek másfelé, vagy jobb esetben másik tsz-be. Akadna pedig nekik itt is tennivaló. Es legalább megláthatnák, hogy szüleik kezéből nem sír ki a munka. Mert itt aztán senki nem lazsál, nem bújik el a munka elől. Ha kell, az asszo­nyok is elmennek borsót csépel­ni nem fog ki rajtuk az se. '"T/eíl az egység, kell a pénz. Mindenkinek van terve, célja. Különösen a menyasszo­nyok sarkalják nagyon egymást.

Next

/
Thumbnails
Contents