Szolnok Megyei Néplap, 1958. június (9. évfolyam, 129-153. szám)
1958-06-25 / 149. szám
1958. június 25. 8ZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 8 AZ ÜNNEPI KÖNYVHÉT KÖNYVEIRŐL Piljar: A halál foglyai Már maga a címlap is megrendítő. Fekete alapon egy drót- sövénydarabka, amely felé csont- vázsoványságú kéz kap görcsösen. Piljar regénye egyik igen jól sikerült láncszeme annak a sornak, amelybe az emberiség lelkiismeretét felébresztő könyvek tartoznak. Sokan írtak már a náci haláltáborokról, de talán ez az első olyan könyv, amely művészi szinten ábrázolja nemcsak a fasizmus vadállati kegyetlenségének dermesztő valóságát, hanem azt is, hogy az irtózatos nyomorban és szenvedésben élő foglyok leikéből nem hal ki a szabadulás reménye. Vannak foglyok, volt katonák, komszomolisták, német, cseh és lengyel kommunisták, akik a megalázás, a hálál közepette sem vesztették el józanságukat, segítenek a többieknek és még arra is van erejük, hogy felkelést szervezzenek. A könyv hőse egészen fiatal fiú .Még 18 éves sincs, amikor koncentrációs táborba kerül. — Két és félévet tölt itt a pokolban és közben hihetetlen szívóssággal menti a többieket, szervezi az ellenállást, ö és a többi hősök győzedelmeskednek a fasiszta vadállatok felett és az izgalmas könyv utolsó jelenetében a tábor minden nemzetiségű lakója felesküszik a fasizmus el- tiprására akárhol is, akármilyen formában is találkozik vele. Az egész könyv a minden borzalmakon győzedelmeskedő emberiség diadalának bizonyságát kelti. . Illyés Gyula: Kínai szelence Mindnyájunk gyermekkorának izgalmas emléke, a távoli népek kultúrájával való ismerkedés. Faltuk az útleírásokat, a tibeti íensíkról, Afrika őserdeiről, Dél-Ameri ka indiámtörzseiről. Ez volt a gyermekkor. De felnőttként sem szűnünk meg egy pillanatra sem ismerkedni ezekkel a népekkel. Megismerni távoli szokásokat, kultúrákat. — Felnőtt fejjel azonban nem elégszünk már meg a rejtélyes, izgalmas és hátborzongató külsőségekkel és szeretünk behatolni a távoli népek lelkivilágába is. Az ilyenfajta kíváncsiság hozzá tartozik a szocialista ember jelleméhez. Hiszen az internacionalizmus feltételezi a messzi népek alapos ismeretét és az ismereteken keresztül való megszerelését is. Ebből a szempontból nagyjelentőségű a kínai költészet gyöngyszemeit összegyűjtő Kínai szelence című versgyűjtemény. Legnagyobb költőnk Illyés Gyula fordította és rendezte sajtó alá a szép kis kötetet amely a verseken kívül igen értékes tanulmányt is tartalmaz a kínai vers megértetésére. — A kötet ősi, valószínűleg két és fél, háromezer éves népdalok és balladaszerű versek gyűjteménye. A kínai versek témájukban és egyébként is igen sajátosak. Rövidek és bár líraiak, a költő személye, az Én sohasem érződik rajtuk. Jelképeiben egyszerű tusrajzra emlékeztető táj felvillanásaikban azonban hűen idézik egy egész nép lelkületét, gondolkozásmódját, régi kultúráját és világképét. A kultúrtörténeti dokumentumnak is érdekes, szép kivitelű könyv nagy érdeklődésre tarthat számot. Gergely Márta: Szöszi Sok ember hajlamos arra, hogy egy kifestett köröm, feltűnően kivágott ruha láttán megvetően rándítsa meg a vállát: Ez is egy olyan jampi lány. És gondolja ehhez mindazt, ami már ilyenkor szokásos. Gergely Márta nagy szeretettél megrajzolt lányalakja azonban megtanít arra minket, hogy nem lehet általánosítani. Szöszt 14 éves. Fél az iskolától, kisebbségi érzése van, merthiszen ő „buta." Annál jobban érzi magát a fodrászüzletben, ahová tanulónak kerül. Az írónő művésziesen rajzolja meg a támasz- nélküli, csak nagymamájától nevelt, az egész világ felé keserű daccal forduló kamaszlány arcképét. Szöszi azonban nem elveszett ember. Ember tud maradni az ellenforradalom viharában is. Kis testvérét, — akit disszidáló szülei itthagytak — megható szeretettel neveli, érte még komoly áldozatokra is kész. Nem zülädk el és ezért becsüli őt első udvarlója Árpi, aki jó szemmel látja meg, hogy a jampec öltözék, a kihívó modor csupán külsőség. Szöszi egy fél- renevelt, rossz hatás alá került, de becsületes kislány, aki a mi társadalmunkban feütétflenül megállja a helyét. Ez a legújabb ifjúsági regény tanulsága, de bízvást ajánlhatjuk az idősebb nemzedéknek i& Stílusa, mesefűzése felnőttek számára is élvezetes olvasmánnyá avatja Gergely Márta könyvét. Csillogó színek, mozdulatlanság, pergő ritmusok, játékos fantázia és szépen zengő melódiák jellemezték a Magyar Állami Népi Együttes vasárnap este Szolnokon bemutatott műsorát. Az Együttes legutóbbi szolnoki szereplése óta fejlődött ízlésben, mozdulatgazdaságban, produkcióinak csiszoltságában. — A balett-mozdulatot eltűntek népi táncaikból, és népi zenekaruk dgányos cikomyák nélküli APÁK ÉS FIÚK Bemutatja a szolnoki Vörös Csillag filmszínház jún. 26-én Sok neves művészt vonultat fel, sok kedvességet, vidámságot nyújt az APÁK ÉS FIÚK című ötletes olasz film. Meséje sok szálból szövődik: a szálakat szorosan fogja össze az alapgondolat: nehéz apának lenni! Vincenzo Corallo őszülőhajú gavallér, akinek azonban nagyon fiatal a szíve. Nemcsak akkor, amikor szívesen forgolódik szép és ifjú hölgyek körül, hanem akkor is, amikor anya nélkül felnövő leánykája első szerelmének útját egyengeti. Szerepel a filmben még a zord orvosprofesszor, akinek diákfia J)al, muzsika, tánc... A Magyar Állami Népi Együttes vendégjátéka Szolnokon előadásmódja jobban me^tözeffc tí az igazi magyar népzenét, művészi fokra emelve azt. Szolnokon bemutatott műsora« kát a táncszámok damináltáfc, amelyek keretében több új, itt még nem ismert számot is láttunk. Ezek közül elsőnek Rózsavölgyi—Vadas: Palotás-ét mutatták be az együttes női és férfi táncosai; A színpompás díszruhák, kecses, finom mozdulatok a régi kúriák hangulatát idézték. (Ha a középső részt kissé rövidítenék, a tánc hatásfoka erősödnék). Változatos, ötletes térformák és eredeti népi figurációk igazolták Rábai Miklós koreográfiái művészetét a „Kalotaszegi leánytánc”-ban. Gyömyörködtetőek voltak a szereplők festői, szín és formagaz- dag, tájhű ruhát Kodály—Rábai: intermezzó-ja a Háry Já- nos-ból a régi magyar katonaélet nemes hagyományait újította fel. A nehéz, technikás táncot bravúros mozgásművészettel mutatta be a férfi tánckar. Is- mételniök kellett. Vujicsics—Lé* tai: Pósztorbotoló-ja érdekes, különleges (de nem egészen világos mondanivalójú) tánckompozíció. Dús kifejező erővel, kunsági szilajsággal táncolták a férfi táncosok. A már nálunk is ismert számok közül a „ Magyarországi cigánytáncok” temperamentumos, boszorkányos ügyességű, sok eredeti ötletekkel fűszerezett bemutatásával; az „Este a fonóban” c. műben levő naivitás, derű és pajzánság, csapongó fantázia hiteles életrekeltésével; és az „Ecseri lakodalmasf szívet, léiket gyönyörködtető, a nép érzésvilágának gazdagságát tükröző, pompásan gördülő előadásával arattak nagy sikert a szereplők; Az énekkar — különösen a műsor második részében —brillírozott A hangámyalatoknak és a tónusgazdagságnak ritkán hallott szépségeit élvezhettük a — Lantos Rezső vezette kórus számaiban. Különösen Kopo- szov: Fecske c. művének felejthetetlen tolmácsolásával arattak viharos tapsot. Baross Gábor karmester lendületesen, jó érzékkel vezényelte a táncszámokat kísérő zenekart. Marcello Corallo szerelmese, a Blasi házaspár, amelyhez kettős ajándékkal kopogtatott be a gólya, egy nagyfiú, akitől még az apja is tart, még egy nagyfiú, aki nem tart az apjától s becstelenségbe keveredik és sok-sok ötletes, vidám jelenet. Játékossága, vidámsága mellett a film elgondolkoztat; hiszen a gyermeknevelés millió problémája, a gyermeklélek rejtelmeibe enged betekintést. A mosoly mögött néha megcsillan a könny is annak tanúságául, hogy művészi, kedves és jó filmet alkotott az olasz filmgyártás. — s-r ■= — Már hívtak Vermesék mosogatni és — azt mondta a néni, hogy másoknak is ajánl... Kapunk kasztot — egy kis pénzt is, meg ami marad étel, elhozhatjuk haza... 'Teréz ágyba került és ettől kezdve Ilonka meg Paula sorba járták détíájt a jómódú házakat, elmosták az edényeket és a magukkal vitt lábasokba ösz- szekaparták az ételmaradékokat. Így nyomorgott 9 hétig a család. Otthon mind kevesebbet és kevesebbet beszéltek, valami szomorú csend ülepedett le közéjük és minden nappal jobban és jobban beléjük kapaszkodott egy kopogtató, közelgő végzett. Ilonka érezte, hogy valami titok veszi őket körül, mert Laci is, Bözsi is egyszer-egyszer újságolta, hogy aktatáskás úr járt náluk ekkor is, akkor is és írt — kérdezett — jegyzett — folyton jegyzett, — aztán elment, de máskor megint visszajött. Aminap is itt volt. A KILENCEDIK HÉT végén kiderült a titok. Reggel volt. Teréz maga mellé ültette Ilonkát és — mint aki túl akar lenni valamin, — hirtelen kimondotta: — Tüstént jönnek értetek!;. -. A — lelencbe mentek. Ilonka a váratlan hírtől felnyögött, kezével az arcához kapott, eltakarta a szemét, rázta a fejét és csak ennyit tudott mondani: Nem! Teréz odahajolt hozzá, simogatni akarta, de vís- szahanyatlott. Nagyon csendesen beszélt: —Jobb lesz... Esztek legalább, én is nyűgöd’ FÓTI PÁL: ÉDESANYÁM leszek ... Tán így még meg is gyógyulok... Valaki majd kiválaszt téged is, a többit is, . elvisznek magukkal ... még jó sors várhat mindhatotokra ..; Ilonka csókolni kezdte a hideg, erőtlen kezet; rálehelte anyja tenyerére: — Hát veled mi lesz, édesanyám? Teréz már napok óta készülhetett az útra, egyszerűen felette: — Én is elmegyek. Értem — holnap jönnek. A szegényházba visznek. Oda még olykor orvos is jár. Nekem is jobb lesz. Pszt csak! Tán már jönnek is! Léptek közeledtek, aztán egy aktatáskás, szemüveges ember megállt az ajtóban. Köszönt: —Jó reggelt. Teréz mégegyszer magához szorította Ilonkát, sokáig csókolgatta, azután küldeni kezdte: — Menj. Mondd a többieknek, hogy vendégségbe mentek. Úgyis annyiszor mondták: „mi nem megyünk soha vendégségbe? A Vermes Zsuzsa olyan sokszor jár.” Most mennek ... Mondd azt, hogy vendégségbe mentek, mint a Vermes Zsuzsa ... Vigyázz -újuk, míg együtt vagytok. Menj. ne fordulj vissza. Ilonka ráhárult az anyjára. — Édesanyám! Ne szólj. Menj Menjetek Becsukódott az ajtó. Teréz elfordította a fejét és bele temetkezett a párnákba. Ilonka az udvaron összeszedte az öt gyereket. A legkisebbet karjába emelte és elindult. Körülötte a többi négy. Kettő ujjongva követte: A KÉT GYEREK szinte táncolva ment az úton. Egymásnak mondogatták: — Csuda jó lesz! Biztos baba is van ott: hajasbaba! Meg játék, sok-sok játék! A kicsi velük nevetett. Az utcát felverte a kacagásuk. Csak Paula és Laci voltak szótlamok és szomorúak. Mintha sejtettek volna valamit. ILONKA MAGÁHOZ szorította az apróságot. Úgy fonta át karjával, mintha védeni akarná. Sovány fejét ráhajtotta a kicsire és ringatta, altatta menetközben. Lánykás haját lobogtatta a szél, kéktiszta szemében ott csillogott az ártatlanság. A nyiladozó nap lágyan simogatta gyengéd tekintetét. Halvány arcán szétterült a végtelen jóság. Vékonyka karján ott hintázott a Pici gyerek, de úgy vitte, mintha sohase akarná elengedni. Vézna testén lebegett a kopott ruha és rongyolt cipőjéből felnyúlt fehér, mezítelen lába Csak vitte, csak vitte a gyereket, mint szellő viszi a papírszeletet: puhán — könnyedén ■— hangtalan. Olyan volt ez a soványka, fiatal teremtés a karján ülő, ringó gyerekkel, mint egy álmodozó ■— féltő — lépegető angyal. — Ilonka, aki öt testvérével akikor a lelencbe tartott és aki álig tíz évével úgy anyáskodott, jókésőbb valóban anya lett. ...<“> lett az én Édesanyám! (Vége). *»»**«»»