Szolnok Megyei Néplap, 1958. június (9. évfolyam, 129-153. szám)

1958-06-25 / 149. szám

1958. június 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A NÉPLAP CIKKEI nyomán Köszönetét mondunk azért az érdeklődésért és figyelemért, amit az olajbányászat iránt ta­núsít. „Egy fúrótorony árnyé­kában” című cikkében több olyan hibát vetett fel, ami két­ségtelenül helytálló. Helytálló az, hogy a berendezést meghaj­tó motorok már „öregek“’ és gyakran előfordult az utóbbi időben, hogy hol az egyik, hol a másik meghibásodott^ A 30 óra kiesés azonban nem felel meg a valóságnak, amit a hely­színen is, a napi jelentésből le­hetett volna elenőrdznd. Nem helytálló a fúrási méter- költség „méterenként és órán­kénti’1 megállapítása. Köszönettel vesszük a mun­kaverseny értékelésével kapcso­latos bírálatát, annál is inkább, mivel úgy gondoljuk, hogy a Szakács-brigád az egyetlen a vállalatnál, amelyik nem tudja a saját maga álltai vezetett na­pijelentésből kiértékelni azt, hogy hol tartanak a munkaver­senyben; A napi jelentésből úgy­szólván naprakészen meg kell tudni mondaniuk, hogyan állnak a méterterv teljesítésé­vel, a hasznos idő kihasználás^ sál és rotációs Idővel.; Egy té­nyező van csak, amit közvetle­nül értékelni nem tudnak, ez pedig a költségtényező alakulá­sa. De mindezektől függetlenül hasznos a cikkíró észrevétele abból a szempontból, hogy na­gyobb segítséget kell adni Né­meth Ferenc kirendeltségvezető mérnök elvtárs és Tóth Gyula főfúrómester eivtársak részéről — mint a brigád közvetlen mű­szaki vezetőinek *— a Szakács fúrómestemek és brigádjának. A berendezések ellenőrzését illetően nem helytálló a megál­lapítás az említett cikkben, mert a vállalat összes berendezéseit havonta legalább egy alkalom­mal egy „központi’* bizottság lá­togatja meg, amikor is a beren­dezéseket munkavédelmi, mű­szaki, bányarendészeti, gépé­szeti és karbantartási szem­pontból (teleprend, tisztaság) értékelik a helyszínen. Minden hónap 5—10 között tervismer­tető brigádértekezlet keretén belül a párt, a gazdasági és műszaki vezetés találkozik a helyszínen a berendezés dolgo­zóival E találkozón legalább két műszak szokott részt venni a pihenőben lévő dolgozók ki­vételével: A brigád fizetését illetően az „időbért” nem tart­juk bonyolult bérrendszernek, az igaz, hogy ehhez 25 százalék kutatási pótlék is jár; Ezúton hívjuk fel a főfúró­mester elvtárs figyelmét arra, hogy a brigádját értékelje leg­alább annyira, hogy tájékoztas­sa őket a jutalmazási lehetőség­ről. Ebben a kérdésben Böröcz György elvtársnak, a munka- és bérügyi osztály vezetőjének is segítséget kell nyújtania: Befejezőül kérjük Andrási Béla elvtársat, hogy többször látogasson meg bennünket, is­merje meg munkánkat, üze­münket, gondunkat, bajunkat és problémáinkat Reméljük, hogy ily módon a nehéz munkát végző fúróbrigádok jó eredmé­nyeiről is tájékoztatni tudja a Szolnok megyei Néplap olva­sóit Szerkesztőség • A válasszal teljes mértékben egyetértek. Kétségtelen s—■ az olajbányászat műszaki részét az újságíró nem ismerheti úgy, mint a vállalat szakemberei, dolgozói ismerik —■ s azt remél­tem, hogy a fúrómester tájékoz­tatása — ami alapján a szóban- forgó cikk született — helytálló lesz. Ettől függetlenül az írás elérte célját, mert = mint a vá­lasz is mondja =■», a vezetőség intézkedik majd a hibák kijaví­tásáról (Andrási Béla). Tanácstagi beszámolók Ma délután 5 órakor Halmi Jánosné tanácstag a Beloiannisz úti iskola napközi otthonában. özv. Hódos Istvánná ma dél­után 6 órakor a Thököli úti is­kolában tartja első félévi ta­nácstagi beszámolóját. Szükségessé vált, hogy me­gyénkben felszámoljuk a mono- kultúrális rizstermelést, s át­térjünk a vetésforgóban való termelésre; ezen belül az öntö­zéses takarmánytermesztésre. — Mindehhez elengedhetetlen rizs­telepeink átrendezése: Erről ír­tunk június 21-d lapunkban. Van-e elegendő gép? — tettük fel most a kérdést dr, Murvai Istvánnak, a Szolnok megyei Gépállomások Igazgatósága ön­tözéses mezőgazdászának, Ezt válaszolta: s=í Megyénkben évente mint­egy háromezer kát. holdat kel­lene átalakítani. Erre az évre a tsz-ek 2532 kát. holdra rendel­ték meg a Vízügyi Igazgatóság­nál az átalakítási terveket, me­lyek el is készültek. Az átalakí­tási szerződéseket azonban csak 1276 kát, holdra kötötték meg. — Nagyobb arányú végleges tereprendezést mai felkészült­ségünk mellett nem tudunk végrehajtani: gépállomásaink közül csupán a túrkevei rendel­kezik egy gréderrel és egy dó­:erre L További két gépállomás sunknak már meg kellett volna kapnia három dózert beruhá- zásból, A fentieken kívül legs alább még öt dózerre van szűk* ség az ideiglenes gátak szétbont fásához, *— A géphiány áthidalására a gépállomások három grédert bé­reltek a Debreceni Talajjavító Vállalattól. Ezekkel, valamint ekével, talajegyengető szánok­kal, talajsimítókkál és csatorna­nyitó ekékkel, ridgerekkel eddig 679 kát. hold terepátalakítást végeztek el, r— Végleges célunk: a teljes tereprendezés. Az ehhez szüksé­ges gépi problémákról fentebb szólottám. Az átmeneti, ideigle­nes rendezéshez is kevés ma még a gép. Véleményem sze­rint hazai gépparkunk megfe­lelő csoportosításával, valamint a hazai ipar segítségével bizto­sítani lehet a szükséges gép­mennyiséget. Mindehhez a föld­művelésügyi minisztérium, vala­mint iparunk segítségét vár­juk. — bz — Mindenki jól járt Rábóczífalván A Béke Tsz földje több tag­ban fekszik; ezek azonban olyan méretűek, hogy minden akadály nélkül kihasználható rajtuk a nagyüzemi gazdálkodás vala­mennyi lehetősége. Él is a tag­ság az adottságokkal; ahol lehet — például — a tiszaparton: ön­tözéses gazdálkodást folytat. — Éveken át jól fizetett a 40 kh- as rizstelep; ebből azonban már tavaly ősszel 25 kih-t ki kellett kapcsolni. Kimerült a föld ..: Ekkor dugta össze fejét az igazgatóság. Sok okos ember véleményéből okos javaslat szü­letett: A B. Kiss-tábla jó föld, de nem öntözhető. A tiszaparti egyéni gazdák földje kevésibbé jó, de ott a Tisza.:. Negyven- nyolc hold jött számításba. Kö­zel harminc egyéni gazda dol­gozgatott ezen a részen. Miért nem álltak át ők is a rizstermelésre? — kérdezhetné valaki. Az egy-másfélholdas kispa­raszti gazdaságnak nemcsak rizst, de kukoricát, egy kis búzát is kellett volna adnia; ehhez viszont kevés volt — külön-kü- lön. Ezért kelt „vándorútra” a vezetőség; egymás után megláto­gatta az érdekelt egyéni gazdá­kat, s felajánlotta a cserét. Sok magyarázatra nem volt szük­ség: tudták amazok is, melyik föld a jobb. A tsz-szel sem áll­tak hadilábon; miért akadá­lyozták volna a közös gazdaság fejlődését?.;. Érdemes végigjárni azt a negyvennyolc holdat, melyet a csere után rizstermesztésre ren­dezett be a Béke Tsz. Ma még korai volna a várható termésről szólni; annyit azonban minden hozzáértő elismer a községben; szépen, sokatígérőn fejlődik a rizs. Dús kalászosok, gazdag kuko­ricavetések sarjadnak azon a földön, melyet az egyéniek kap­tak cserébe a szövetkezeti gaz­dáktól. Hosszú évek jó talaj­munkája, talaj erővissizapótlása segíti az egyéniek szorgalmas munkáját. Jól esik ezt látni a községi pártszervezet és a tanács dolgo­zóinak, kik gyorsan, készségesen segítettek a földcsere lebonyolí­tásában. Támogatásuknak meg­lett az eredménye: Mindenki jól járt Rákóczifal- ván:.s '~Jfát nem jár egyedül a baj, nem. Ha egyszer megsu­hintja szele az embert, már ké­szülhet a viharára. Ügy is vám, olykor, hogy a zivatar jó előbb, s utána a hosszú-hosszú jeges fuvalat; csak győzze kiáll­ni valaki. Rőzse Bálintot villám­ként érte a csapás a tavaszon. Azidőtájt halt meg az asszony, mikor visszament a víz. Hideg borzongatós szelek járták a ré­tet. Igaz: jó volt, hogy járták, fel kellett száradnia a földnek. Mikor aztán elbírta a fogatot: Rózái kapaszkodott a gyeplőbe, Bálint meg az eke szarvát mar­kolta meg keményen. Erővel, daccal nyomta lefelé, hogy mi­nél mélyebben fogjon. Fertály hold volt még hátra, mikor megeredt az eső. Rózái in­dult volna haza, de az ura nem engedte. Négy holdból a negyed is sok, ha szántatlan-vetetlen marad. Az pedig könnyen meg­eshet; ki tudja, meddig tart az eső, ha egyszer megeredt... Most már bánja; fájón, veszettül bánja.,. Ott verte volna meg az Isten azt a fertály holdat! Ezt akkor mondta először, miitor Rózái ágynak esett. És elszűrte ismét a foga közöt, midőn a dok­tor — mintegy magának — azt mondta: — Pneumonia... — és han­gosan: — Itt a recept. Fogjon be, menjen a faluba, de igyekezzék! A penicillin, reméljük, még se­gít... Tajtékot hányt a sárga, mire visszaverte a patikától. Az in­jekció után nyugodtan aludt az asszony, csak hajnaltájt nyöször­gőit keveset. Reggelre megint rosszabbodott; félrebeszélt. ■—• Reggeli láz, esti hálál — szipogta a nénje. — Hallotta éj­jel a kutyát? .. j Vonított... Az megérzi... — Elhallgasson! A babonás mindenségit a f éjinek... — ri­valt rá Bálint. — Óbégatás he­lyett segíjjen inkább befogni... Két doktor ült mögötte, mikor visszaért a szekérrel. Hasznukat mégsem látta.,. Valameddig la­tinul pusmogott valamit a két orvos; mikor aztán Rózái az utolsót hörögte, egy szóban meg­egyezett: — Exitus. f7)őzse Bálint akkor tanulta ^ meg a szive fájdalmán, hagy a doktorok nyelvén a pneu­monia tüdőgyulladást, az exitus pedig halált jelent. A Rózái nén­iének igaza lett... Meg tán az ebnek is, mely álló éjjel vonyí- tott... Keserves az élet — élet egyál­talán? — azóta. A fejőst elvitte a patika, a két orvos, a temetés. A baromfit — Rózái kedvenceit — valami nyavalya. Volt is a gazdának gondja-ideje ólat me­szelni ... Dehogy volt... ötven felett egyedül maradni, még­hozzá tavaszon, dologidő kezde­tén ... Ki mos, ki főz, ki gereb­lyézi kaszája után a szénát? ,., Rózái sírján már elsárgulták a koszorúk; a teste meg, a dolgos, EGYEDÜL ügyes keze... hát arra jobb nem is gondolni. , Rózáit — nyugod­jék! — elvette az Isten... Vagy a föld? ..; Lehet az? ... Az a négy hold vette volna el, amit negyvenötben kapott, s amit öt­venhatban kivitt a csoportból?... Eh, ilyenkor — a bajban — minden egyszerre jut eszébe az embernek. Bajban, mert megint abban van. A sárga alig eszik, csak zihál és néz, néz szomorúan. A kocsi meg — szénával rakva — kint a földön. Csütörtök óta... Alig indulták akkor haza, úgy elkezdett hörögni az a ló, hogy nem volt szíve hat kilométeren át rakott kocsival hazakínozni. Inkább kifogta, úgy vezette. Másnap hívta az állatorvost. Az hümgetett; valamit írt, aztán el­ment ... Rőzse Bálint beadta ál­latának a patikaszert és várt. Napokig. Valamicskét javult az­óta a sárga — vagy csak a gazda féltő szeme látta így? — de be­fogni nem lehetett. Hiába ment a gépállomásra; egy traktoros még az arcába is nevetett: — Szekeret húzni —■ géppel? Mit gondol kend? Majd akkor, ha zabmotor hajtja a kombájnt... Most aztán ott a kocsi; rajta a széna; maholnap meg nincs mit a ló elé tennie ... Betyár élet... Mielőtt kifordult a kamrába, meggyújtotta a lámpát. Mikor visszatért, érezte, hogy már át­melegedett a cilinder; feljebb csavarta a belet. Maga elébe állította a korsót. Most másod­szor a temetés óta; először a gyászszertartás napjának esté­jén ... Nehéz sóhaja megtáncol­tatta a lángot. — S77 éked még lehet kedved a táncra! — vetette oda szavát a fénynek; és újra töltött. Feje lecsuklott, ráborult az asztalra. A bor tette-e, a fáradt­ság, vagy a gyötródés-e, hogy el­aludt; ki tudná ? __ Zajra éb­red t; verte valaki a zsalugátert. — Bálint! Bálint, hé! Gép dohogott a kapu előtt, de a kiáltás túlharsant pufogásán. Fél ablakszárnyat nyitott meg a gazda: — Ki a’? — Én, he! Dömötör Balázs! Nyissad már azt a kaput! — Ilyenkor? Mit akarsz? — Nyissad, nyissad!.. Bálint a kiskapun tekintett ki előbb, majd — megtántorodva, mint ki nem hiszi, amit lát — szélesre tárta a nagyot. Zetor gördült be azon; mögötte pedig az ő szekere a szénával. Dömö­tör vezérelte ide a Verőfény Tsz gépével. srzr-- ■ J3'gj —-J3C - s r í Rőzse Bálint állt, nézett. Tétlenül bámulta, amint ko­mája, egykori katonacimborája eloldja a szekér elől a drótköte­let, s indulna kifelé a Zetorral. Akkor ugrott csak mellé .. -. — Balázs, te! Állj meg már egy szóra! — Hallgatom. — 0imbora; mit szól majd *—" ehhez az elnök?__ Me gkérdezd ám, mivel tartozom a fuvarért, ha már megleptél véle... — Semmivel. Azt mondta Csergő Jóska, hogy nálunk, ahol négy gép jár, egy fuvar nem szá­mít ... — Nem-e?... Véled izenem, Balázs, Csergőnek: Még a héten felkeresem köszönetét mondani... Dömötör Balázs keze a kormá­nyon, lába pedig a kuplungon volt már, mikor megfelelt: — Ne a héten gyere, hallod, most sok a dolog..-. Gyere ősz­szel, úgy zárszámadás idején... De addig se feledd: Nem vagy egyedül... Megugrott a Zetor, vitte Dö­mötör Balázst, a jó cimborát: Rőzse Balázst meg húzta, húzta valami a komája után.-,. Szeme a tovadohogó gépet kutatta a sö­tétben, s hogy elhalt a nesz, fék halkam mondta maga elé: — Jól mondtad, Balázs! Nem a héten ... Inkább zárszámadás­kor ..; ősszel. -.. amikor a tag­felvétel vám... 5= bptvúió & A „Fúrós híradó" válasza Lapunk június 13-i számában „Egy fúrótorony árnyéká­ban” címmel cikk jelent meg, mely a Kőolajipari Tröszt Al­földi Kőolajfúrási Üzemének egyik karcagi fúrásával foglal­kozik. A cikk — többek között — szóváteszi a munkahely dol­gozóinak problémáit — az állásidőt, a munkaverseny hiá­nyosságait, megemlíti, hogy a bérügyek eléggé bonyolultak. A cikkre a Kőolajipari Tröszt üzemi lapjában a „Fúrós Híradóban” válaszolt: Válasz Andrási Béla újságíró elvtársnak Rendezzük át rizqtelepeinket! Mivel? Válaszol a Szolnok megyei Gépállomások 1 Igazgatóságának szakembere

Next

/
Thumbnails
Contents