Szolnok Megyei Néplap, 1958. június (9. évfolyam, 129-153. szám)
1958-06-18 / 143. szám
1958. június 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Magyar Távirati Iroda jelenti: Az igazságügyi hatóságok befejezték az eljárást ama személyek vezető csoportja ügyében, akik 1956. október 23-án az imperialisták aktív közreműködésével ellenforradalmi fegyveres lázadást robbantottak ki a Magyar Népköztársaság törvényes rendje megdöntésere. A Magyar Népköztársaság Legfőbb Ügyésze vádiratában Nagy Imrét és bűntársait: F)o- náth Ferencet, Gimes Miklóst, Tildy Zoltánt, Maiéter Pált, Kopácsi Sándort, Szilágyi Józsejet, Jánosi Ferencet, Vásárhelyi Miklóst a magyar népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés bűntettével, ezenkívül Nagy Imrét hazaárulás, Kopácsi Sándort és Maiéter Pált katonai zendülés bűntettével vádolta meg. Losonczy Géza terhelt ellen az ügyészség a büntető eljárást megszüntette, mert nevezett időközben betegség következtében meghalt. A Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa Nagy Imre és társai bűnügyében a vádlottak vallomása, 29 tanú kihallgatása, a vád és védelem meghallgatása, s a széles bizonyítási anyag megvizsgálása alapján megállapította: Nagy Imre és legközvetlenebb bűntársai, Losonczy Géza, Do- náth Ferenc, Gimesi Miklós, Szilágyi József 1955 decemberében titkos, államellenes szervezkedést hoztak létre abból a célból, hogy ' erőszakos úton megragadják a hatalmat és megdöntsék a Magyar Népköztársaságot. A bűnügy tárgyalása során megállapítást nyert, hogy Nagy Imrének és bűntársainak vezető szerepük volt az 1956 októberi ellenforradalmi felkelés előkészítésében és kirobbantásában. Tildy Zoltán és Maiéter Pál .1956 októberében megismerték Nagy Imre és társai ellenséges célkitűzéseit, azokkal egyetértettek, és cselekvőén bekapcsolódtak az ellenforradalmi felkelésbe. Az összeesküvő csoport tagjai a hazai reakciós erők élén és a külföldi imperialistákkal szövetségben, a Magyar Népköztársaság megdöntésére irányuló puccskísérletet hajtottak végre. A bíróság megállapította, hogy Nagy Imre a hatalom erőszakos megszerzése érdekében legbensőbb híveiből már 1955 végén szűk illegális csoportot ho-zo-tt létre. Az illegális csoport törvénytelen eszközökkel és a törvényes lehetőségek kihasználásával végezte ellenséges tevékenységét. A népi hatalom megdöntésére irányuló célkitűzéseik végrehajtása érdekében mozgósították és tevékenységükbe bevonták^ népi demokratikus államrend minden rendű és rangú ellenségét Ugyanakkor valódi céljaikat elleplezve demagóa és hazug módon, „szocialista” jelszavakat hangoztatva, átmenetileg megtévesztettek és államé llenes céljaikra felhasználtak jóhiszemű embereket is. Az összeesküvő csoport, elsősorban a csoport vezetője maga Nagy Imre, részletesen kidolgozta a népi demokrácia ellenes mozgalom politikai platformját, közvetlen feladatait, módszereit és távolabbi célkitűzéseit. A vád képviselője a bíróság elé tárta ezeket a — nagyrészt Nagy Imre által sajátkezűleg írt titkos okmányokat. Nagy Imre az 1955 decemberében kidolgozott („Erkölcs és Etika” című) dokumentumban a népi demokratikus államrendet ..elfajult bonapartista hatalom”- nak nevezte és aninak erőszakos megdöntésére • hívott fel. Egy másik, 1956 januárjában írt („Néhány időszerű kérdés” című) dokumentumban a népi demokráciával szembenálló erőkkel való szövetséget tűzte ki felítélet Nagy Imre és társai bűnperében Az Igazságügy-minisztérium közleménye a Nagy Imre és társai ellen lefolytatott büntető eljárásról adatul; a munkásosztály hatalmát feladva a többpártrendszer visszaállítását tűzte ki célul. Az ugyancsak 1956 januárjában kelt („A nemzetközi kapcsolatok öt alapelve” című) írásában a kalandor csoport egyik céljaként, a „tömibpolitika felszámolása” ürügyén az ország védelmi szövetségének, a varsói szerződésnek megsemmisítését, az országnak az imperialisták kezére játszását jelölte meg. A bíróság a bizonyítékok és vallomások alapján megállapította^ hogy Nagy Imre ezeket az írásokat sokszoros!ttatta ~ és közvetlen bűntársai, Valamint a számukra megbízható elemek körében titkosan terjesztette. A tárgyalás folyamán bizonyítást nyert, hogy Nagy Imre és társai által létrehozott illegális szervezet tervszerű aknamunkát fejtett ki a munkás-paraszt hatalom aláásása, a népi demokrácia törvényes rendjének fel- bomlasztása, majd pedig a hatalom erőszakos megragadása érdekében. Illegális tevékenységükbe bevonták Tánczos Gábort és a később Nyugatra szökött Nagy Balázst, s rajtuk keresztül a Petőfi-kört az ellenséges elemek gyülekező helyévé, a part és állam elleni támadások fórumává tették. Viták rendezése ürügyén ők maguk szervezték a Petőfi-kcr népi demokrácia ellenes megmozdulásait. Számos ellenséges felszólalást előre elkészítettek. Többek között Déry Tibornak az úgynevezett sajtóvitában elhangzott felszólalását, amely az ifjúságot ellenforradalmi fellépésekre buzdította, Losonczy Géza, Haraszti Sándor és Déry együtt készítették elő. Módszereikhez tartozott az is, hogy a népköztársasággal szemben álló Déry Tiboron, Háy Gyulán, Aczél Tamáson és hozzájuk hasonló elemeken keresztül uszító írásokat jelentettek meg a sajtóban. Ezekben a cikkekben a szocializmus építése során előfordult egyes hibákat mértéktelenül felnagyították, és a rendszert gátlás nélkül rágalmazták. Mindezzel az volt a céljuk, hogy aláássák a hatalmat, lejárassák az állam tekintélyét, mozgásba hozzák a népi demokráciával szembenálló ellenséges elemeket és ennek talaján erőszakos úton megszerezzék a hatalmat. Losonczy Géza 1956 szeptemberében nyilvánosan is kijelentette Amo-s Elon Budapesten tartózkodó izraeli újságírónak: „Ha rákerül a sor, mi erőszakkal szembeszálluhk a kormánnyal. 1956 október 20-án Szilágyi József egy általa szervezett illegális összejövetelen bejelentette: „Nagy Imre és társai felkészültek a hatalom megragadására.” Az ismert október 23—i tüntetést Nagy Imre és csoportja kezdeményezte, felhaczn<»,va a Petőfi-körben és az egyetemeken kiépített kapcsolatait. Szilágyi József például október 22- én éjszaka a Műegyetemen tartott gyűlésen Nagy Imre megbízásából személyesen hívott fel a tüntetésre. Az október 23—i tüntetést Tánczos Gáboron és társain keresztül a Nagy Imre csoport irányította. Ebben az időszakban az összeesküvő csoport csaknem naponta, némelyik napon pedig többször is titkos megbeszélést tartott. 1956. október 19-én, 20-án 22-én Nagy Imre kezdeményezésére Losonczy Géza, Donáth Ferenc, Gimes Miklós a szervezkedés más tagjainak bevonásával megkezdte létesítendő kormányuk programjának kidolgozágát Az 1956. okt. 23-án délelőtt, Losonczy Géza lakásán tartott titkos megbeszélésen, amelyen Nagy Imre vezetésével resetvett Gimes Miklós, Vásárhelyi Miklós, Jánosi Ferenc és Haraszti Sándor, kormánylistát állítottak össze, amelyet a törvényes magyar kormány erőszakos megdöntésével akartak uralomra juttatni. A titkos kormánylistán Nagy Imre saját magát jelöltette miniszterelnöknek, a miniszteri posztokat pedig az összeesküvő csoport tagjai egymás kozott osztották el. A tüntetéssel egyidőben, annak legális fedezéke mögül kirobbantott fegyveres felkelés közvetlen irányítására a szervezkedes tag jai több külön illegális központot hoztak létre. Az egyik központjukat, melynek tag;ai voltak Kopácsi Sándor, Szilagyi József, Gimes Miklós, Fazekas György és Aczél Tamás, a Budapesti Fő- kapitányságon szerveztek. Kopácsi Sándor esküjét megszegve, főkapitányi beosztásával visszaélve s alárendeltjeit megtévesztve, az illegális központ áltál kidolgozott feladatokat hajtotta végre A felkelő népi demokia- ciaéllenes erők felfegyverzésé, s ugyanakkor a szocializmushoz hű fegyveres erők felbomlasztása érdekében a kerületi kapitányságoknak parancsot adott arra, hogy a lázadókkal szemben ne fejtsenek ki ellenállást, ellenkezően: adják át nekik fegyvereiket s a rendőrségi épületeket, uy módon Kopácsi a rendőrség Készleteiből a zendülők részere több mint 20 000 darab lőfegyvert osztatott ki. Ezzel a csoporttal szorosan együttműködött az a másik, 1956. október 24-en létrejött alközpont, amelynek Losonczy Géza, Donáth Ferenc és Jánosi Ferenc voltak a tagjai. Ez a csoport többek között a hadsereg soraiban folytatott bomlasztó tevékenységet irányította, s ugyanakkor folyamatosan kiszolgáltatta a népköztársaságot védő fegyveres erők katonai terveit a lázadóknak. Nagy Imre és bűntársai már tóval az októberi felkelés előtt, titkos kapcsolatokat építettek ki, és tárgyalásokat folytattakabur- zsoá restauráció képviselőivel, akikkel a hatalom erőszakos megragadása érdekében szövetséget kötöttek. E tárgyalások során például Losonczy Géza es Haraszti Sándor már 1956 júliusában személyesen, később Erdei István közvetítésével megállapodtak Kéthly Annával is a létesítendő Nagy Imre-kormany- ban való részvételben. Nagy Imre 1955. decemberében elhatározta, hogy visszaállítja a regi. úgynevezett „koalíciós” partokat, s ezekkel együtt alakít kormányt. Amikor azonban az ellenforradalmi erőkre támaszkodva, erőszakkal és csalással megszerezte a miniszterelnöki posztot, ennél sokkal messzebbre ment. Gátlástalanul engedélyezte és lehetővé tette, hogy az ellen- forradalom rövid néhány napja alatt alkotmányellenesen 70 különböző párt és szervezet alakuljon, köztük olyan hírhedt — a békeszerződésben is tiltott burzsoá-fasiszta pártok, min t például Magyar Élet Partja, Keresztény Demokrata Part. K.e- resztény Magyar Párt. Magyar Néppárt. Nemzeti Tábor. Keresztény Front, Katolikus Néppart. Keresztény Néppárt és Győrben a Nyilaskeresztes Párt. A Nagy Imre-féle összeesküvő csoport hatalmának biztosítására szövetséget kötött a legszélsődé gesebb reakció más csoportjaival is. Ez a csoport a törvénye- [ sen és jogosan elítélt Mindszenty József volt hercegprímást is „rehabilitálta”, s felléptette a nép- köztársaság ellen. Miután Tildy Zoltán útján egyetértésre jutottak vele, november 3-án Mindszenty a rádióban meghirdette a kapitalista restauráció programját. Ugyancsak egyetértésre jutottak Nagy Imréék az imperialista zsoldban álló burzsoá- fasiszta magyar emigrációval is. Ezt bizonyítja Varga Bélának, az úgynevezett „Nemzeti Bizottmány” elnökének, 1956. október 28-i nyilatkozata, amelyben kijelentette: „A bizottmány tagjai állandó érintkezésben vannak a magyar lázadás vezetőivel”. Ezt követően Tildy Zoltán telefonon megegyezett az ellenforradalom támogatására Bécsbe érkezett Nagy Ferenccel abban, hogy az emigráció Nagy Imre kormányát támogatja. Nagy Imre miniszterelnöki működése során esküjét megszegve, az ország alkotmányos irányító szerveit: az országgyűlést, az Elnöki Tanácsot és a kormányt, mint testületet a vezetésből kikapcsolta s törvénytelen úton, ?aját kormányzati szerveként úgynevezett „kabinet”-et hozott létre. Ezt a kabinetet már ekkor úgy állította össze, hogy bár megtévesztés céljából még helyet adott benne a szocializmushoz hű személyeknek is — abban a reakciónak többsége legyen. November 2-án azonban még ezt a kabinetet is átszervezte, bevonva abba a burzsoá restauráció további elszánt, szélsőséges képviselőit, s az ellenforradalmi felkelés vezetőit. A kabinetnek ekkor már Nagy Imrén, Losonczy Gézán, Tildy Zoltánon kívül tagja lett többek között Kéthly Anna, B. Szabó István, ' Bibó István, valamint honvédel- | mi miniszteri minőségben Malé- I tér Pál, a fegyveres ellenforradalmi felkelők parancsnoka is. Nagy Imre és összeesküvő csoportja a népköztársaság központi hatalmi szerveinek felbomlasztása, illetve ' félreállítása után nekilátott a helyi hatalmi szervek megsemmisítéséhez. Felszámolták a törvényes közigazgatási szerveket, a tanácsokat, a gazdasági igazgatási szerveket és helyükbe a többségükben burzsoá, fasiszta elemekből szervezett, úgynevezett „forradalmi bizott- ság”-okat és a munkásság megtévesztésére szánt úgynevezett „munkástanács”-okat állítottak. Nagy Imre és bűntársai áruló és bomlasztó tevékenységükkel, végül az általuk kikényszerített tűzszüneti paranccsal megbénították a népköztársaságot védelmező fegyveres erőket. Ugyanekkor szervezték, fegyverrei ellátták. végül törvényesítették a lázadó ellenforradalmi erőket. Az úgynevezett „nemzetőrség”-be tömörítették a háborús és népellenes bűnösöket, a börtönökből kiszabadult fegyenceket és a népi demokrácia minden rendű és rangú ellenségeit. Ezek után Budapesten és szerte az országban megindult a fehérterror. A terrorista különítmények az eddig felderített adatok szerint Nagy Imre és társai rövid néhány- napos uralma alatt 234 védtelen állampolgárt gyilkoltak meg. Ugyanezekben a napokban 3000 haladó, a népi demokratikus rendszerhez hű embert börtö- nöztek be. akiknek kivégzését a közeli napokra tervezték. Ezenkívül november 4-ig több mint 10 000 személyről állítottak össze halállistát, előkészítve lemészárlásukat. Nagy Imre és bűntársai azzal párhuzamosan, hogy maguk köré tömörítették az ország reakciós, ellenforradalmi erőit, széleskörű kapcsolatot és együttműködést létesítettek az imperialisták különböző köreivel, szerveivel és, képviselőivel. Az összeesküvő csoport egyik tagja, Kardos László kapcsolatban állott Cape- val, a budapesti angol követség volt beosztottjával, akinek közvetítésével csempészték Nyugatra Nagy Imre államellenes politikai írásait. Maiéter Pál útján kapcsolatban állottak Cowley angol katonai attaséval, aki közvetlenül is részt vett a felkelés katonai irányításában. Losonczy Géza útján felvették a kapcsolatot, és együttműködést létesítettek Löwenstein herceggel., a nyugatnémet imperialisták hazánkba küldött képviselőjével. A megbeszélések alapján Löwenstein herceg a Kossyth- rádióban elmondott beszédében biztosította az ellenforradalmi felkelőket a nyugatnémet nagytőke támogatásáról. Ugyanakkor bizonyos imperialista körök, élükön az amerikai imperialistákkal, egész propaganda-apparátusukat és hírszerző szolgálatukat már évek óta az általuk „nemzeti kcmmunizmus’'-nak nevezett ellenforradalmi irányzat magyar- országi képviselőinek, a Nagy Imre-eso-port támogatására állították be. A „Strassburgi Egyetem’“ elnevezésű amerikai hírszerző szerv már 1956. szeptemberében kidolgozta az ellenforradalmi felkelés programját, amelyet az országon belül illegálisan terjesztettek. Az ellenforradalom idején vöröskeresztes adományok kö?é csempészve jelentős mennyiségű kézifegyvert küldtek az országba. Ezzel párhuzamosan az imperialista sajtó és rádió népszerűsítő kampányba kezdett Nagy Imre személye mellett- Hangoztatták, hogy a nyugati hatalmak számára kedvezőbb, ha Magyarországnak a szocialista tó.bo-Vő! v.i’ó k:«za'--'‘ásá' egy „kommunista névvel ellátott csoport“’ hajtja végre. A hírhedt „Szabad Európa’ rádió- állomás magyarnyelvű adásaiban, az ismert, általa szervezett léggömbakció útján propagálta az ellenforradalmi felkelést, majd annak kirobbantása után, katonai utasításokkal segítette és irányította. Az összeesküvő- csoport ezeket az utasításokat végre is hajtotta. Nagy Imre és áruló csoportja céljainak megvalósítása érdekében, továbbá azért, hogy teljesen szabaddá tegye az utat az imperialista beavatkozás számára, megkísérelte az ország védelmi szövetségét, a varsói szerződést törvénytelen módon és egyoldalúan felbontani, E kísérlet betetőzését jelentette Nagy Imre 1956. november 4-1 rá'-’ó- felhívása, amelyben a forradalmi munkás-paraszt kormánynyal és az általa segítségül hívott szovjet csapatokkal szemben a nyugati imperialistákat nyílt, fegyveres beavatkozásra hívta fel. Az ellenforradalmi fegyveres felkelés bukása után a Nagy Imre-féle összeesküvők egyes csoportjai ott kerestek menedéket, ahonnan korábban is a támogatást élvezték. Az államcsíny résztvevői közül Király Béla, Kéthly Anna, Kővágó József és mások a felelősségre- vonás elől Nyugatra szöktek; Mindszenty József a magyar hatóságok tudomása szerint az amerikai követségen rejtőzködött el. B. Szabó István a budapesti angol nagykövetségre próbált menekülni- A Nagy Imre- csoport, amely korábban a „nemzeti kommunizmus“’ kalózlobogójával lépett fel. a felelősség- revonás elől a budapesti jugoszláv követségre szökött. Az összeesküvők elvetemültségére jellemző, hogy ellenforradalmi tevékenységüket még akkor is változatlanul továbbfolytatták. amikor a magyar nép a forradalmi immkás-pa- (Folytatása a 4- oldalon.)
