Szolnok Megyei Néplap, 1958. május (9. évfolyam, 103-128. szám)

1958-05-20 / 118. szám

SZOLNOK MEGYEI NFPtAP 1953. májriö 20. A híres fazekasoktól a termelőszövetkezetek hírnevein iiiiiiiiiiiiiiimiiiMiiimmiimiiiiiiiiiiiiiHitiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiimm Kiállítások, kulturális seregszemle, nagygyűlés, tsz-láto- gatások. mesedélelőtt a Jászsági napokon Jászkíséren NEHÉZ FELADATRA vál­lalkoznék, ha meg akarnám örökíteni Jászikisér vasárnap­jának minden mozzanatát. A Jász hetek befejező ünnepsé­gei,; tartották ugyanis a falu­ban. És hát e napra felkere­kedett az alsó Jászság népe. Jászladány, Jászapáti, Jász- alsószen tgyörgy küldték min­tagazdáikat, szövetkezeti pa­rasztjaikat, kul'túrmunkásai- kat Czinege Lajos elvtársat meghallgatni, — tevőlegesen résztvemi a Jász napok em­lékezetessé tételében. Sike­rült is. Reggel a vonatérkezések után csoportosan keresték fel a jászok néprajzi és helytörténeti kiállítását. — Kétségtelen, az MSZMP he­lyiségében megtekinthető jászsági népművészeti tárlat a sikeresebb. Különösen bő­séges anyag szemlélteti a jászsági fazekasság kialaku­lását a XVII. és XIX. század­ból. Csete Balázs, a Jászság elhunyt híres néprajzgyűjtő munkáiból — (gyűjteményei, megjelent könyvei és szén­rajzai) több asztal és képáll­vány telik meg. Borbás Pi­roska jászapáti festőművész tárlata, a jászapáti Vásáros dűlői tanyai iskola háncsfel­dolgozó közössége, Balogh Sándor fafaragásai, a jászki- séri Gulyás Albertné köté­nyei és asztalterítői meggyő­zően bizonyítják a jászok népművészeti érzékét, tehet­ségét. A Jászság sorsának, életé­nek állandó felfelé íveléséről a Hazafias Népfront helyisé­gében székelő helytörténeti kiállítás ad számot. Kirajzo­lódik a Jászság jövője is a kiállítás azon részében, ame­lyet a jászalsószentgyörgyi Petőfi, a jászladányi Úttörő, a jászkiséri Kossuth, a jász­apáti Velem! Termelőszövet­kezetek gazdálkodása, élete tölt meg. A' fazekasipar he­lyébe új kézmű-ipar lépett. A jászkiséri Vegyesipari Ktsz cipő- és kannaikészítményei tanúskodnak erről. TÍZ OKAKOR ÜNNEPI nagygyűlésre vonulnak a piactérre a Kossuth, a Tán­csics Termelőszövetkezetek, a Szabad Föld, a Zöld Mező termelőszövetkezeti csopor- ............... ^ to k, a gépállomás, a csemete­kert, a földmüvesszövetkezet dolgozói, a környező jász községekből érkezett vendé­gek. Úttörők, iskolások színe­sítik a két díszkaputól a tri­bünig húzódó teret, amelyen 1400—1500 ember húzódik a hűvösbe. Transzparenseken a Jászság békeakarta, a jász parasztok haladni akarása fe­jeződik ki; — „Le a háborús uszítókkal!“’, „Előre a szocia­lista mezőgazdaságért!’“ — ol­vassuk a feliratokon. Fehér­ruhás vöröskeresztesek hideg vízzel oltják az ünneplők szomját. Borbély Lajos iskolaigazga­tó, a Hazafias Népfront elnö­ke nyitja meg a nagygyűlést. Czinege Lajos elvtárs, a Ma­gyar Szocialista Munkás Párt Szolnok Megyei Bizottságá­nak titkára lép a mikrofon­hoz. Ugyanez időben a kultúr- otthonban 150 gyerek hall­gatja csillogó szemmel Tiszai Józsefné pedagógus helyi gyűjtésű, fantáziadús, a Jász­ság népi hagyományait ma­gába foglaló meséit. — A Kossuth Termelő- szövetkezetbe 3 teherautó szállítja a meghívottakat; — jászalsószentgyörgyi, jászkisá- ri. jászladányi egyénileg gaz­dálkodókat, tszcs-tagokat. — Mintegy hatvanan a Táncsics Termelőszövetkezet gazdasá­gát tekintik meg. A Kossuth vendégei scrbajárnak min­dent. A legelőm lévő gulyától a tsz központjáig, a gyümöl­csösig. — Ezek itt az új állatte­nyésztő tálcások. Amott távo­labb a modern sertésól vil­lannyal ellátva, az istálló, a birkahodály, itt épül egy öt­ven férőhelyes tehénistálló, ez meg itt a dohánypajta alapja, — magyarázzák Káli» elvtárs, a tsz elnöke és a fia-» tál agronómus. Dohánypajta épül, az ám,? de még milyen. Tizennyolc méter magas, nyolc-szakaszos, 52 ablakkal, s két akkora ajtóval, hogy teherautó jár majd be rajta. A kertészet következik. Melegágyak hosszú sorai-1 ban dohány-, paprika-, para-J dicsompalámták zöldéinek; üdén. Elismerés jobbról, bal-j írói. » *— Igen, de nézzél csak oda a sarokba. Ott alszik a ker­tész — szólítja meg Boris Ferenc, a tsz kertésze Pász­tor Vince mintagazdát. S va­lóban, a melegágyak sarká­ban nádvityilló. A kertész fekhelye. — Mitől ilyen szépek még­is a palánták? — kérdezik a látogatók csodálkozva. Boris bácsi a lajtorjára, a hordókra mutat. Sok hekto­liter állóvizet tárolnak benne. Azzal öntöznek. A 15 holdas friss telepítésű szőlőt, a 15 hold maghagyma veteményt, a gyümölcsöst is szakértelemmel vizsgálják. — Sokra vitték. Milliomo­sak lesznek — dicsérik a ter­melőszövetkezetet. HÁROM ÓRA, A kultúr- Otthonban a jászsági kulturá­lis seregszemlére gyülekezik a közönség. Sokszor csattant fel taps. A jászapáti gimná­zium kisújszállási verbunk párostánca, — Halász Irénike jászapti KISZ-tag József At­tila: Kései sirató szavalata, a jászapáti 24 tagú úttörő- zenekar kiemelkedik a kul- túrversenyben. S este? Donkó Ottó kultúrotthon- igazgató jelenti be műsor után: — Kedves közönségünk! — most pedig népbál követke­zik. S táncol az ifjúság, a ter­melőszövetkezetekben látot­takról vitatkoznak apáink, emlékezetes marad a Jászsá­gi hetek jászkiséri zárónapja. Corzák Lajos (Czinege hajós elvtárs Jászkíséren elhangzott beszé­dére visszatérünk.) A Magyar-Szovjet Baráti Társaság aktivistáinak országos értekezlete Vasárnap országos aktíva - értekezletet tartott a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társa­ság az újvárosháza tanácster­mében. Az elnökségben fog­lalt helyet Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára, Szirmai Ist­ván, a Központi Bizottság tagja, Vadász Elemér akadé­mikus, az MSZBT elnöke, valamint a társadalmi élet több más kiválósága. Vadász Elemér akadémikus elnöki megnyitója után De­meter Sándor, az MSZBT or­szágos vezetőségének titkára számolt be a társaság egyéves munkájáról és a feladatokról. A beszámoló után Szirmai István, az MSZMP Központi Bizottságának tagja szólt az értekezlethez. — A magyar emberek lel­kében mélyen él az elismerés és a tisztelet a szovjet nép Iránt, amely véres harcok és áldozatok árán szabadságot hozott nekünk és 1956 no­vemberében újabb segítséget nyújtott a népi hatalom vé­delmében, A sok önzetlen segítségről, áldozattól függetlenül is mély tisztelettel és elisme­réssel adózik népünk a szovjet népnek, amely saját országában először építette fel a szocializmus világát, legyőzte a fasizmust és a zászlóvivője a békeharcnak. A Magyar—Szovjet Barátság mozgalma aktivistáinak mesz- szemenően segíteniük kell hogy ezeket a mély és őszinte baráti érzelmeket minél szé­lesebb tömegek között politi­kai szemléletté fejlesszük to­vább, mert valóban a Magyar —Szovjet Barátság nemcsak a kormányok és pártok ügye, kM*l 1 hanem a magyar nép nem­zeti ügye, függetlenségünk, szuverénitásunk, társadalmi haladásunk, szocialista építé­sünk, békénk és nyugalmunk legbiztosabb záloga — mon­dotta. Szirmai István nagy taps­sal fogadott szavai után P. N. Fedoszejev, a Szovjet—Ma­gyar Baráti Társaság elnöke szólalt fel. P. N. Fedoszejev beszédét az aktívaülés nagy lelkese­déssel fogadta. A beszéd után felolvasták a szovjet baráti társaságok és a Kulturális Kapcsolatok Intézeteinek Szövetsége által az országos aktívaértekezlethez küldött baráti üzenetet; A megjelentek hosszantar­tó, ütemes tapssal fogadták az üzenetet. Ezután szünet következett, majd megkezdődött a vita. Borsi József tatabányai vá­jár, Gyárfás Imre Borsod megyei MSZBT-elnök, Patai Ferenc (Alsópetény), Márki Gábor (Turkeve), Hangos La­jos, a pécsi uránércbánya vállalat baráti körének kül­dötte, Halmággi Balázs (Ka­zincbarcika), Zentai Béla, az MTESZ elnökségének tagja. Kocsis László, a kaposvári pedagógus szakosztály kül­dötte, Kardos László egyete­mi tanár, az MSZBT buda­pesti elnöke, Nánik Sándor gépészmérnök, Győr—Sopron megyei küldött, Szentesi László (a pétervásári járás). Szabó Pálné (a szentendrei járás) szólaltak fel, a vitá­ban; A felhangzott felszólalá­sokra Demeter Sándor vála­szolt, majd Trencsényi-wald- apfel Imre egyetemi tanár ja­vaslatára elhatározták, hogy tiltakozó táviratot küldenek az Országos Béketanácshoz az atom- éis hidrogjénfegyver- kísérletek ellen és ebben ki­fejezik azt a követelésüket, hogy a többi hatalom is kö­vesse a kísérletek megszünte­tésben a Szovjetunió példá­ját. Egyhangú lelkesedéssel fo­gadták el annak a táviratnak a szövegét is, amelyet a Szov­jet—Magyar Baráti Társaság elnökségének küldtek vála­szul a baráti üdvözletre. Az értekezlet Vadász Ele­mér zárószavaival ért véget, (MTI). Külföldi diákokkal levelezünk KISZ szervezetünk minden tekintetben jól végzi munká­ját. Eljárunk a KISZ bizott­sághoz takarítani, részt vet­tünk a faültetésben, i Szorgalmasan járunk a po­litikai akadémia előadásaira is. Legutóbb Róna Tamás elvtárs, a vallás keletkezésé­ről tartott előadást. Igen ta­nulságos volt mindannyiunk számára. Gimnáziumunkban nagy a levelezési szenvedély. Osztá­lyunkban majdnem minden­ki levélbem barátságot kö­tött már román, csehszlovák, német, angol, vagy francia diákokkal. Sajnos, hogy ke­vés szovjet címünk van, s így kevés levél érkezik a Szov­jetunióból. Irtunk Moszkvába az egyik egyetemre, s várjuk a szovjet diákok címeit. Egedy Edit Mezőtúr, Leány gimn. Baktat Ferenc: Esti beszélgetés Udvavfaíván* Az asszonyok néha csodák­ra képesek. — Vagy talán Jeanne D’Arc nem férfiakat megcsúfoló csodákat művelt? De Bányai Júlia miatt sem kell szégyenkezniök a nők­nek. S ha már a Júliáknál tartunk, hát nem megdöb­bentő az özvegyi fátyolét ko­rán eldobó Szendrey Júlia? De most sokkal közönsége­sebb, hétköznapibb esetről van szó. Asszony volt ő is. Kontyba csavarta se-színű haját és ti­tokban újságot olvasott. Nem tudom, melyik szövetkezetbe járhatott, csak néha meleg tekintettel néztem, amint reg­gelenként félénken kerékpár­ra ült és csendesen felkavar­ta az utcai port. Tudtam azt is, hogy jól dolgozik, láttam, amikor megrakottan álldogált kapuja előtt a szövetkezet kocsija. Ennyi volt minden róla tudott dolgom. Nem is sejtettem, hogy valaha cso­dálni fogom még, mert csoda volt, amit csinált. Máig sem tudom, hogyan történt, hogy kerültem ásó­val, lapáttal az utca végéhez. Korareggel volt. Álmos vol­tam a szombat esti bálozástól, a jóleső szavaktól, emlékek­től. Még szinte hallottam anyám csendes, de bosszantó álombontó hangját is: — Nem emlékszel? — Meg­ígérted. Nehéz volt ugyan, de fel kellett kelnem. Az utca mé­lyéből lassan emberek jöttek, mint a korán kiengedett fe­hér ludak. Jöttek kubikolni. Csak annyit szedtem tőlük össze, hogy új kút lesz, me­A Pobeda-taxi (Marosvásárhelyen is ebből van már a legtöbb) végigveri a port az egész városon, ét­vágtat egy kis hídon és az egyre lilább szürkületben nekiiramodik az országúinak. Fények gyúlnak már az ablakokban, mikor — vagy félóra múltán — megállít­juk a kocsit egy kis embercsoport közepén. Azok ugyan­csak beszélgetnek, de a „jóestét”-re gyorsan és jóked­vűen megnézik, kik tévedtek közéjük. S mikor jöttünk célját, a szövetkezetét kezdjük keresni, megtudjuk, hogy „foiza szerencsénk volt” — mert a beszélgető cso­port éppen az elnök, meg egy pár tag. S már kísérnek is befelé a nagy irodába. A házról, a nagy virág-gruppról lesír, hogy valami előkelősködő kisbirtokos építette Jyen kastély formára. Bent kide­lyen reakciós tudná letagadni. (Két kézzel a két térdére üt.) Nézze csak: mióta megalakultunk, ötvenen építet­tek a faluban új házat. Már alig látunk szalmatetőt. Még aki húsz évig lakhatott volna a régi födél alatt, az is lebontatta. No, idén 20 ház épül.., Hogy hányán lak­nak a faluban? Ezren. Ülnek körben a férfiak öten: az elnök az asztalnál, tőle balra Hajdú István, a mezei brigád vezetője, nem­zetgyűlési képviselő; Szász Albert meg Sándor, két uno­katestvér; s Baki István, az I. mezei brigádból; ő is be­mondja funkcióját: AVSAP-vezető, ami az önkóetes honvédelmi szövetség román neve. S ahogyan ezt elmondja, már megint előugrik a kér­dés (minden második beszélgetés első*öt percében kibú­vik) — a magyarországi októberről. Hogyan volt, mint volt?- Ein elmondom, amit én láttam, ők, amit ők éreztelt s akartak akkor. Hol az egyik beszél, hol a másik. — Látja ezt a házat? Hát ez akkor egyik este se volt üres! Ha ez a ház beszélni tudna, elmondaná, mit tervezgettünk mi össze. — Hogy mit? Hát megyünk segíteni maguknak. No, megmondhatja, ha kérdik, nem azért, mert ott magyarok laknak. Hanem, mert ott a munkások országát rombol­ták. Mi azt mondtuk: itt az urak akarnak visszaszerezni mindent, azért a nagy lárma. Az első szövetkezeti gyű­lésen így beszéltek erről a tagok. A pártonkívüliek is, igen. Menjünk segíteni, azt mondták. Fegyverrel.;. Az urak... Ahogyan azt mondja: „urak” — világosság gyullad bennem, mi teszi annyira hasonlatossá Nagy Incét meg Hajdú Istvánt a Dózsa-fametszet kaszás parasztjaihoz. Ami kimondhatatlanul is rajta volt az arcán és az arcu­kon eddig is. Az, hogy az „urak” — urak, ha magyarok, ha romá­nok; és sáskajárást, tüzet, ái-vizet és halált inkább ki­vannak, mint urakat még egyszer. Abból elég volt. — A mi falunk neve onnan származik, hogy itt rmnd egy nemesi udvar cselédei éltek. így lett Udvar­falva. Ezek nem voltak valami nagy birtokosok, Rozs- nyaynák volt 200 holdja, Schönsteinnek is vagy ennyi De a szegénységnek meg semmije, de semmije nem volt’ Hat mentünk harmadába dolgozni. Mentünk kapával fűrésszel reggel négykor, árultuk magunkat — kell-e najpszámos.? Ez volt a szégyenpiac. Mert így hívták. S ha nem kaptunk munkát, még onnan is szégyenkezve kellett a kertek alatt hazabujkálni. Teltek a hetek, pulisz­kán meg száraz kenyéren. S most az asztalra csap Ince s azt mondja: — Most pedig az ón fiam gyárba jár, 17 éves, 650 lejt keres és úriember. Nahát. Tudja, milyen volt annak a gyereknek a kisgyereksége? Karácsony miitor eljött. : aztán vártuk az angyalt karácsony szombatján... Vár­hattuk. Még szerencse, hogy valami nagyságának felvág­tam három csutka fát,.. Kis kenyér is akadt, meg egy deci piritus. Éjjel-nappal dolgoztunk, s szegényebbek vol­tunk a koldusnál. Ahhoz, ami volt, most nálunk mindig karácsony • van — teszi hozzá Szász Albert. A többiek bólintanak a I legvizü. A malomtól csöve ken eresztik ide a vizet, an-'- nak ássuk a gödröt — társa-'' dalmi munkával. Csodálatos volt ez az egészséges közös-' ségi szellem. Szinte verse-] nyeztünk. Egyre mélyebben] jártunk már, vem is a fekete] földnél. Ragadós sárga agyag] került a felszínre, de élőké-] rilltek egyútal a vaskos mó- ] kák is. S mint egy-egy lapát J anyag, repültek a szavak, j Néha megállt egyík-másik\ ásó, s gazdája szélesen mo-i solygott szomszédja viccein.I S ha csodálatos volt az em-j bereknek ez a közös meg-i nyilvánulása, még csodálato-1 sabb volt számomra az as;-S szony, aki ezt idáig megszer-; vezte. Mert asszony volt, az új szocialista társadalmunk asszonya. Mit tett, míg eddig eljutott? Nem tudom. Azon-; ban elképzelem, ahogy gyűlé­seken ül, néha egyszerű sza­vakkal beszél is, s megáll egy-egy erősebb hangú ellen­vetéskor. Talán még a város költségvetését is tanulmá­nyozta és így döbbent rá. hogyha máskép nem valósul meg terve, hát majd társa­dalmi munkával megvalósul. Nehéz lehetett az útja ... S mégis láttam, amikor csen­desen felénk mosolygott a sarokról, s hallottam, amikor früstökölni hívta a fiát. Es már biztosan tudtam, hogy lesz vizünk, mert egy asszony is akarja. Egy asz- szony, aki kontyba csavarta seszínű haját és titokban új- ; ságot olvasott, aki egyszerű ; volt, de melegszívű, s aka- ‘ rata csodálatos. ^rliár— ' { Romániai tájak I rül. hogy így is állunk a dologgal. Hanem előbb még J megkérdem a nevüket. Miért Vörös Partizán? ! — Csalí azért, mert kicsit segíteni kellett a szovje­teknek ... a német nagyon befészkelte magát — mondja * Hajdú István, s most már világos, hogy ezek a szegény- í parasztok itt körös-körül nem hiába adták szövetkeze­* füknek ezt a nevet. Sokat ugyan nem beszélnek róla 5 mert; „kicsi dolog volt”, de érezni a szavukon, hogy Z nem röstelték megzavarni Hitler és Horthy közös erdélyi * üdüljenek utolsó napjait. I ... A beszélgetést ettől kezdve úgy from le, ahogyan { történt. Az elnök, Nagy Incze szólal. (Tagbaszakadt, ko­* mor„arcu< néha felvillanó mosolyú férfi, valahonnan is- ! merejsnek tűnik az arca, s csali, későre jövők rá: a Dózsa i mefUapaaait ábrázoló egyik metszeten láttam. Vagy * csak képzelődés?) í . ~ Het, éye dolgozunk együtt. Ez nem jelenti azt, X «égy mindenki érti már, mi a kollektív gazdaság. Még : aki het eve van itt, az se mind. Elmegy másfelé, munka­I ÍU ez 3 mi>hkaegység neve) — aztán mégis I követelőzik. Hanem amit elértünk, azt nem tudom rrü­í * Megjelent a szerző Székelyek üzenik című cikkgvfljDmé­v nyében.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents