Szolnok Megyei Néplap, 1958. május (9. évfolyam, 103-128. szám)

1958-05-18 / 117. szám

SZOLNOK MEGYEI NFPtAP 1958. május 18. vasárnap, Szívósan dolgoznak a megyei pártbizottság a nemzetközi gyermeknap műsora Szolnokon határozatának végrehajtásán r trA dolgozók megnyerése helyes politikai és gazdasági célkitűzéseink megvalósításá­hoz olyan feladat, amely nem időleges kampányokra tago­zódó, hanem állandó, szívós munkát igényel A megyei pártbizottság ebben a mun­kában legfontosabbnak tart­ja,'hogy a különböző dolgozó osztályok, rétegek sajátos helyzetének (munkások, a mezőgazdaság szocialista szek­torában dolgozók, egyéni pa­rasztok, értelmiségiek, városi és falusi kisemberek) megfe­lelő politikai munka bonta­kozzon ki”. Egyik legfontosabb pontja ez az MSZMP Szolnok me­gyei Bizottsága 1957. október 22-i határozatának. S ahol a határozatot naponta tanul­mányozták, végrehajtására törekedtek, ott nem maradt meddő a pártszervezet tevé­kenysége. Erről beszélgettünk az öcsödi vezetőkkel és párt- aktivistákkal Hogyan kezdtek a határozat végrehajtásához? Mindenok előtt azt mérték Cél, hogy mivel tudnák biz­tosítani az állandó politikai munkát. Nem szándékoztak többet tenni, mint ami ere­jükből telt, de az erőt viszont nem sajnálták. Akit csak le­hetett, aktivizáltak. Előadói csoportot hoztak létre azok­ból az emberekből, akik is­merik és követik a párt poli­tikáját, s akik szakmai segít­séget is adhatnak a község lakosságának. — A Hazafias Népfrontot pedig a hallgatók szervezésével bízták meg. így érték el aztán, hogy kb 30 előadást tartottak a tél fo­lyamén. Volt politikai, gyű- níölcskertészeti, méhészeti történelemi és természettu­dományi előadás is. Ezek leg­nagyobbrészt betudhatok napi gyakorlati élet segítői nek, mert az idén 57 hold gyümölcsöst telepítették a községben. Sok volt az ér­deklődő, Az öcsödi elvtársak tovább léptek egy lépéssel Az öcsödi elvtársak tovább léptek egy lépéssel. Elsőnek az ifjúság sajátos nevelésének útját találták meg. Sok segítséget adtak a pedagógusok. Vasa Lajos, az iskola igazgatója nem tekinti munkáját befejezettnek, ami­kor az iskolásak szétszéled­nek. Ő olyankor más feladat­hoz kezd, az iskolahagyott fiatalok nevelésének gondjait veszi nyakába. Máskor egy- egy ünnepség előkészítésé­hez, vagy egy-egy előadás megrendezéséhez lát. Roskó Károly elvtárs, a községi vb tagja felelős elsősorban a fa­lu fiataljai szervezetének, a KISZ-nek a segítéséért. S ők ketten szorosan együtt dolgoznak. Időnként elhívják a fiata­lok közé Szirom István elv- társat, a községi pártbizott­ság titkárát és más tapasz­talt kommunistákat is meg­kérnek, beszélgessenek a fia­talokkal. Lassan megszokják a szilajabbak Is, hogy necsak akkor keressék fel a pártot, ha ping-pong asztalra van szükségük, vagy hálózni sze­retnének, hanem akkor is, ha politikai munkáiról van szó. Az egyénileg dolgozó pa­rasztok tájékoztatáséban < népfront is jelentős szerepet játszott. Az állattenyésztés­ről, növényvédelemről szóló előadásokra főleg azokat, hív­ták meg. Törekedtek aura is. hogy a különböző kormány­rendeleteket megismertessék a parasztokkal. Az ismertetés nem volt egyoldalú, a véle ményeket meghallgatták, —■ megvitatták. Az egyéni pa­rasztok körén belül is külön foglalkoztak azokkal, akik valamikor már dolgoztak a közösben, vagyis kilépett tsz-tagok. «— Három ízben külön Is összehívták őket kötetlen be­szélgetésre. így jutottak ei odáig, hogy áprilisban hatva- nan léptek termelőszövetke­zetbe. Nem mind kilépett ta­gok, vannak olyanok is akik most ízlelik először a szö­vetkezeti gazdálkodást, Tevékenykednek is Nem ágy, mint régen, hogy az agitátorok nyakukba vet­ték a hatért, s akár értették a módját, akár nem, agitál­tak a tez-be lépésre. Most nem vernek olyan nagy port, de annál keményebben dol­goznak. összetartják és gya­korta Összehívják az agitá­torokat, akik maguk is tsz- tagok, vagy a mezőgazdasá­got jól ismerő emberek. Ne­kik aztán nem vághatják oda. hogy „te sem hívsz, hanem küldöl’’. így bátran, gátlások nélkül beszélgethetnek a leg­kényesebb kérdésekről is. A párttagság nagy része ed­dig a községi alapszervezet­hez tartozott így látták jó­nak az elvtársak azért, hogy megtanuljanak egy nyelven beszélni, s azért is, hogy megismerjék közelebbről egy­mást. A napokban jutották el ahhoz, hogy a megerősö dött községi szervezetet meg­osszák, s alapszervezeteket alakítsanak a tanácsnál, Vegyesipari KTSZ-néd, Zöldmező Tszcs-nél. Nemrég hozták létre az alapszerveze tét a földmű vessző vetkezet nél is. Az együtt tartást fon tosnak tartották tehát eddig azért, hogy kineveljék az alapszervezetek leendő veze tőit. A megosztást viszont mosttnár időszerűnek látják azért, hogy egyes területeken mostmár maguk tevékeny kedjenek, s ők is, ott is to vább folytassák szintén a pártbizottság határozatának végrehajtását, az agitáciős és politikai munka tartalmának elmélyítését, a dolgozó réte­gekhez való közelebb kerü­lést; BE. Május 25, a nemzetközi gyermek-nap dátuma. Ezen a napon a gyermekek a köz­szeretet középpontjába ke­rülnek. Mindenki: szülők, pe­dagógusok, nőtanácsok, ifjú­sági szervezetek, a hazafias népfrontbizottságok azon igyekeznek, hogy minél szeb­bé, élménydúsabbá tegyék ki­csinyeink számára ezt a na­pot. A nőtanács irányításával városunkban is nagy lelke­sedéssel készülnek a gyer­meknap megünneplésére. Szombaton délelőtt az úttörő­ház földszinti nagytermében megnyílt a városi és járási rajz- és kézimunka kiállítás­sal már meg is kezdődtek a gyermeknapi rendezvények. A kiállítás érdekes, kedves szín­foltot jelent. Színes papír­munkák, varottasok, baba­ruhák, díszpámák, vidám bábfigurák és figyelemremél­tó tehetséges kezekre valló gyermekrajzok sorakoznak a kiállításon. A gyermeknap további programja: 24-én minden óvó­déban és iskolanapköziben ■' ■ ­mesedélelőttök délelőtt 10 órakor. A városi tanács kul­túrtermében délután 4 óra­kor szovjet és magyar gyer­mekek találkozóját rendezik meg. 25-én, reggel 7 órakor ze­nés ébresztő köszönt! a gyer­mekeket. Délelőtt 9 órakor gyermekfelvonulás a szabad­téri színpadhoz, ahol kultúr­műsor szórakoztatja a meg­jelenteket Délután 4 órakor, kerékpár, roller és görkorcso- lyaversehy a gyermekek ré­szére. (A legügyesebbeket dí­jazzák.) Kering már a harmadik szputnyik Amint az várható volt, a szovjet tudomány és technika ismételten bebizonyította, hogy a mesterséges hold alak­ja, súlya és keringési pálya­magassága nem jelent már problémát a szocialista tudo­mány részére. Útnak indították pénteken a Szovjetunióban a harmadik mesterséges holdat, melynek adatairól még csak annyit tudunk, amennyit a TASZSZ iroda közölt. Érthető is ez az adatokban még szűkölködő közlemény. A keringési pálya magassága befolyásolja a Éöld körül leírt körsebessé­get, illetve a keringési pályá­nak a köralaktól való eltéré­sét. a 1.73 m. széles és 3.57 m. magas kúpos alakú, ágyúlöve' dékre emlékeztető szputnyik a maga 1327 kg súlyával 106 perc alatt kerüli meg a Föl­det. Keringése közben leg­magasabban — földtávolban (apogeum) — 1880 km. távol­ságot ér el. legalacsonyabban — földközelben (perigeum) — mintegy 230 km-ig közelíti meg a Föld felszínét. A kilövés iránya a közlés szerint 65°. Ezt úgy kell értel­mezni, hogy a szputnyik pá- lyasikja ezt a szöget zárja be a Föld egyenlítőjének síkjá­val. A 65°-os szög nem vélet­lenül jött létre, hanem tudo­mányos alapon célul kitűzve. Miért? A Föld napkörüli pályáján úgy mozog, hogy az északi­déli sarkokon átmenő képze­letbeli földtengely ezzel a pályasikkal mintegy 66.5°-os szöget zár be. Ezt tudomá­nyos nyelven az ekliptika fer- deségének nevezik. Miért lőt­ték fel 65°-os szög alatt a szputnyikot? Az ekliptika ferdesége kö­vetkeztében 66.5° szög alatt van a szaknyelven nevezett terminátor. Ez nem egyéb, mint a földgömbön az a kép­zeletbeli körvonal, mely azt két részre osztja, a Naptól megvilágított és meg nem vi­lágított féltekére. Ezzel azt a célt érték el, hogy a szput­nyik különböző műszereit ki­szolgáló elektromos áramfor­rásokon kívül a napfény ha­tására működő elemeket (ter- moelemek) is elhelyezhettek. Miután a szputnyik 65°-os pályája a Föld körül közel egybeesik a terminátorral. azaz a nappal-éjjel határvo­nalon kering, felületét állan­dóan érik a Nap sugarai és így. a termóelemek működése biztosítva van. Az első közölt adatok sze­rint pénteken, Moszkva idő­számítása szerint 12 óra 41 perckor volt látható a szput­nyik Moszkva térségében. A keringési időre nézve 106 perc a megadott adat. Ennek fi­gyelembevételével a szput­nyik földkörüli pályájának ugyanazon pontjához egy ke­ringés után ha visszatér, a Föld ez alatt a 106 perc alatt tengelykörüli forgása követ­keztében mintegy 26.5°-ot mozdul el nyugat-kelet irány­ban. így a Moszkvában ész- ' lelt időpont után egy teljes keringést végezve a szputnyik kb. Dánia térségében tűnik fel az ottoni időszámítás sze­rint úgy 13 óra 27 perc kö­rül. Sokaknak talán furcsának tűnik fel, hogy egy keringés­sel már későbben Dániában ugyanaznap hamarabb látják a szputnyikot, mint Moszkvá­ban. Ennek magyarázata, a zónaidőkülönbségben van. A szputnyik naponta 13.6 keringést végez a Föld körül és ez alatt az idő alatt mint­egy 700 ezer km. utat tesz meg. Közepes pályasebessége kb. 8 km/mp. Földközelben a pályasebesség a közepesnél nagyobb, földtávolban vala­mivel kisebb. A szputnyikkal kapcsolatos egyéb közleményeket részle­teiben a Népszabadság pén­teki és szombati számaiban olvashattunk. Tokody Lajos 4L TOLSZTOJ rGaun mémc/e Aifiebécfddfa ■wwiwiHfrwTlTrPiTHHn>riTywnHnn»yrirnwi>Tfrrr> ; ' _ 64. rt " s- Ha HÉsöSéÉ ítSáem, de nem aJtSrtiogywrv hanem úgy, hogy rendíthetetlenül követlek tűzön-vízen át, ak­kor vezéretek leszek.. • — Én hiszek neki­— Mi Is hiszünk — mandtiSc a többiek. S a többezer- méteres gránitfalon keresztül elhozta a telefon a mun­kások egyetértő kiáltását: „Hiszünk néki, hiszünk;” , ír— Nos, ha hisztek, akkor rendben van — szólt Selga, k Selga felolvasta a hevenyészve papírra vetett kiált­ványt: „A kapitalizmus megingott, az arany elértéktele­nedik, a valuták zuhannak, a tőkéseknek nincs miből fizetniük bérenceiket — a rendőrséget, a büntető külö­nítményeiket, a provokátorokat és a megvesztegetett nép- tribunokat. Felemelte fejéit a proletárfarradalom kísér­lete. Garinmak az a célja, hogy a nagytőkések bandájá­val kirabolja az egész emberiséget és rabszolgaságba döntse az embereket. Világ dolgozói! Elérkezett a döntő harc érája. Ezt közli veletek az Aranysziget Forradalmi Bizottsága. Be­jelenti, hogy az Aranysziget, aknájával és valamennyi hiperboloiddal együtt, a világ felkelt tömegeinek birtoka lett. A kimeríthetetlen aranykészletek mostantól fogva a dolgozók kezében vannak. Garin és bandája elkesere­detten védekezni fog Minél előbb megyünk át táma­dásba, annál biztosabb a győzelmünk.” A Forradalmi Bizottság tagjai közül nem mindenki helyeselte ezt a kiáltványt. Egyesek ingadoztak, vissza­riasztotta őket az akció merészsége. Mi lesz. ha nem si­kerül olyan gyorsan felkelésre bírni a munkásokat?- Június huszonharmadikán este robbantak ki az Aranyszigeten az események. Az aknában beszüntették a munkát. Este hétkor Selga öt, jól megtermett bányász kíséretében a laktanyák előtti őrházhoz sietett, s cifrán káromkodva, belekötött a gúlába rakott puskák előtt álló két becsípett őrszembe. A zamatos orosz fordulatok any- nyira magukkal ragadták az őröket, hogy megfeledkez­tek az éberségről; a következő pillanatban mindkettőjü­ket leütötték, lefegyverezték és megkötözték. Selga így egy csapásra több száz puskához jutott. A fegyvereket azonnal szétosztották a munkások közt, akik lámpaosz- - loptól lámpaoszlopig osonva, fák és bokrok mögé rej­tőzve, s a tisztásokon négykézláb kúszva szivárogtak oda. * J.-nsen végigrohant a palota sötét, elhagyott ter­hiéül. Öles ugrásokkal száguldott le a lépcsőn, Garin lak­osztálya felé. Lent lövé-_-k és kiáltások hallatszottak. Jahsen kinézett a belső kertbe. Sehol egy lélek. Talá­lomra kinyitott egy ajtót. Ekkor eszébe jutott Jansennek, hogy a dolgozószobából földalatti folyosó vezet a nagy hiperboláid felvonójához, s hogy ezek szerint egy titkos ajtó te van Itt valahol. Madame Lamolle természetesen mindjárt az ölső lövések eldördülése után a hiperboloid- loronyba rohant — hogy is nem gondolt erre már előbb! Miért késlekedik Madame Lamolle? Jansen odaugrott a íaragványokkal díszített szárnyas ajtóhoz és ráfordította a kulcsot. Előrántotta revolverét. Mintha az egész palotát léptek zaja, emberi hangok és kiáltások töltötték volna meg. , •— Jansen! Ott állt előtte Madame Lamolle. Elfehérült ajka moz­izott, de Jansen nem hallotta, irtK mond. Csak zihálva nézte Madame Lamolle-t. — Végünk van, Jansen, végünk van! —- ismételgette Madame Lamolle.— A nagy hiperboláid felvonója nem működik. Felhúzták a torony tetejére. Valaki ül a to­ronyban. Kívülről kapaszkodott fel, a keresztgerendákon. A következő percben megreccsent a faragott ajtó, cíy erővel döngették kívülről ökölcsapásokkal és rúgá­sokkal. Madame Lamolle és Jansen kisurrantak a rejtett nyíláson a földalatti folyosóra. — Nézze csak — kiáltott Madame LamoHe, futás közben hátrafordulva és a torony felé mutatva. — Nézze azt a fényt a toronyban! Ez a halál! Itt, a palota teraszához vezető lépcső lábánál, a kis kikötő-torlasz előtt him-bálódzott a motornaszád. Zoja beugrott a motorcsónakba, átsietett a csónak farához és remegő kézzel bekapcsolta az indítót. — Gyorsabban, Jansen, gyorsabban! Jansennek végre egy utolsó erőfeszítéssel Sikerült eltépnie a láncot, messze ellökte a parttól a pöfékelő mo­torcsónakot, s négykézláb kúszva a csónak párkánya mentén a kormányhoz ült. — A kötéllétrát, lusita népség! — ordította el magát Jansen a motorcsónakon, amely most már közvetlenül az .Arizona” mellett bukdácsolt a hullámokon. — Elvágni a köteleket! Bekapcsolni a motort! Teljes gázt! Élettani a lámpákat! Az „Arizona” teljes sebességgel szelte a habokat, s el-eltűnve a hullámok szakadék a iban, egyre jobban tá­volodott a szigettől. S most a hátsó toronyból Madame Lamolle lecsapott a hiperboloidsugárral a szigetre. Itt- ott már lángba borultak a sziget faépületei. Mintha óriási fújtatok működnének, szikrakévéü röpködtek szerte a magasban. A tüzek rőt visszfénye ott lobogott a háborgó óceán fekete tükrében. Ám egyszerre csak, ami­kor az „Arizona” egy hullámtarajra emelkedett, a szb getről meglátták a jacht sziluettjét, s a fehéren izzó tű ott táncolt az „Arizona” körül: cikcakk vonalakat írva le a levegő-ben, csapott le újra meg újra felülről, egyre jobban megközelítette célpontját, már ott cikázott a köz­vetlen közelében, s hol a hajó fara, hol meg a hajó orra előtt hullott alá. Zojának úgy rémlett. mintha az a vakító csillag egye­nesen az ő szemébe küldené izzó sugarát, s maga is azon volt, hogy készülékének csövét a távoli torony tetején fénylő csillagra irányítsa. Zoja behunyta szemét, Azok közül, akik a hajón tanúi voltak ennek a párviadalnak, aligha akadt valaki, akinek el ne állt volna a szívverése A jacht ismét felkapaszkodott egy hullám hátára — s Zoja csak ekkor értette meg, miért kerülte el a halál. Hatalmas füstfelhők takarták el a szigetet a toronnyal-együtt: alighanem'felrobbantak a kőolajtartályok. A füst­függöny védelme alatt az „Arizona” háborítatlanul el­vonulhatott. Zoja nem tudta: sikerütt-e harcképtelenné tennie a nagy hiperboloidot, vagy csak azért nem látja már a csillagot, mert eltakarja a füst. * Rózsaszínű pára lebegett az óceán felett. Garin, ki­hajolva a léghajó csónakjának ablakán, s távcsövébe me­redve végre megpillantotta a -mélységben a hullámokon dióhéjként ringó jacht karcsú testét. Ott szendergett a könnyű ködfátyolon átcsillámló víz sima tükrén. A lég­hajó lassan leereszkedett, Garin beugrott a csónakba, s mosolyogva, mintha mi sem történt volna, leült Zoja mellé. Megveregette a kezét: — Örülök, hogy látlak. Ne búsulj, kicsikém. Nem síik erűit — hát nem sikerült. Annyi baj legyen. Majd kisütünk valami mást... No, mit lógatod az orrod? Az „Arizona” az Aranysziget félé vette útját Garln elhatározta, hogy döntő csapást mér felkelőkre: újra megkaparintja a nagy hiperboloidot és az aknát. A jachton kidöntöttók az árbocokat, a két hiper­boloidot a hajó orrán és farán deszkákkal és vítorlavá- szonnal álcázták, hogy megváltoztassák a hajó külsejét és észrevétlenül közelíthessék meg az Arán váz ige let. Garin tele volt önbizalommal, erélyes volt és vidám — jókedélye ismét visszatért. Másnap reggel az elsőtiset, aki Jansen halála után átvette a hajón a parancsnokságot, aggódva mutatott az égen megjelenő fürtös felhőkre. Ezek a fürtös felhők rohamosan gyülekeztek az óceán keleti széle felől, s csak­hamar elborították az égboltot, roppant magasan: vág;.' tízkilométeres magasságban. Vihar küzeledett, sőt talán tájfun. Garin, aki saját gondolataival volt elfoglalva, a pokolba küldte a kapitányt. — Eh, mit, tájfun! Badarság. Növelje a sebességet. A szélrohamok egyre tom-bolóbbak lettek. A fekete felhők úgyszólván a fedélzetet súrolták. Úgy besötéte­dett, minta éjszaka volna. Recsegtek, ropogtak a jacht oldalai. Az „Arizona” egy hegymagasságú hullám tarajára röppent, majd oldalára dőlt és lezuhant a mélybe. S ekkor egyszerre vakító nap fénylett fel, hirtelen szélcsend támadt, s áttetszőén zöld, szikrázó hullámóriások — tíz­emeletes folyékony üvegtomyok — ütköztek egymásnak fülsiketítő csattanással. mintha maga Neptun, a tengerek királya csapta volna össze dühvei két tenyerét..; A hullámok mindent lesodortak az „Arizoná”-ről: a csónakokat éppúgy, mint a hiperboloidok rácsos tornyait, a kéményt éppúgy, mint a parancsnoki hidat a kapi­tánnyal együtt... Hatalmas csattanás, fülsiketítő ropo­gás. Alázuhanó víztömegek robaja. Emberek jajveszé- keltek. A kabin rombadőlt, darabjaira hullott szét. Iszo­nyatos erejű vízáradat ragadta magával a két embert, s a zölden tajtékzó, hideg örvénybe Vetette “őket... Amikor Garin kinyitotta szemét, vagy tíz centimé­ternyire az orrától egy kis remeterákot pillantott meg a parti fövényen. Feltépászkodott, s kissé támolyogva meg­indult a kis sziget belsejébe, Itt akadt rá Zojára; hanyatt feküdt, széttárt karokkal. Talán még mai napig is ott él Garin és Zoja ezen a kis szigeten, puhányokat és osztrigát gyűjtögetve. VÉGE — l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents