Szolnok Megyei Néplap, 1958. május (9. évfolyam, 103-128. szám)

1958-05-17 / 116. szám

1958. május 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP § Az út Ha valaki nem sajnálja a fáradságot, most tavaszide­jén nézzen körül akármelyik Szolnok megyei község hatá­rában. Roppant érdekes dol­got lát. A földeket átszelő «dűlőutak egy világot válaisz- tap&k el egymástól. A gür­cölő régit és a diadalmaskodó •újat. Dulai János 12 holdas ti­szai gari gazdával és Somlai elvtarssal, a tiszaigari Petőfi Tsz elnökével járjuk a határt. Annak sora van, hogy miért. Azt mondják a tiszaigari gazdák: — Majd Ha a tsz bebizo­nyítja, hogy jobb, mint az egyéni gazdaság, akkosr me­gyünk. Hogyan is állunk hát? Fe­lesleges a beszéd, majd vá­laszt ád a határ. De amíg a búzaföldre érünk, ismerked­jünk meg egy kicsit Dulai ■gazdával és hallgassuk meg véleményét a közös gazdálko­dásról. •' M '— Nem mondhatok én, ké­rem, semmi rosszat, csakhál az a helyzet, ugye, annak hisz az ember, amit a szemé­vel iát. — rgy van, így igaz — bó­logat Somlai elvtárs olyan meggyőződéssel, mint aki na­gyon biztos a maga dolgában (később derült ki; miért bi­zonygatott annyira.) Szóba került ez is, az is. A nyugdíj! Hát a nyugdíjról ugyan mit tud ez a tiszai gari gazda? Meglepő, de így van. Semmit. Még nem is hallott arról, hogy az idős tsz-tago- kat nyugdíjazzák. Somlai elvtáns nagy igyekezettel pó­tolja a mulasztást és sorolja ennek a nyugdíjdolognak a részleteit. Az egyéni gazda megelégedetten bólogat. — Nem rossz, csak én er­ről még nem hallottam, — Hiba. Okulni kellene belőle nemcsak a tiszai gari vezetők­nek, hanem másoknak is. — No, helyben is volnánk Dulai bácsi. Látja, itt a dűlő­üt, ezen az oldalon a mi bú­záink. Ballagunk a haragoszold- Gzínű, szemetgyönyörködtető búzatáblában. Előkerül a tsz agronómusa is, méri a búzát. Hatvan centi, akárhogy néz­zük. (Május első napjaiban készültek a felvételek.) Dulai bácsi izig-vérig gazdálkodó ember és akarva, akaratlanul gyönyörködik a szép vetés­ben. — Tíz-tizenkét mázsát vár­hattok, vagy talán még töb­bet — mondja az elnöknek. Az agronómus meg sorolja, hogy nem ám az isten nevé­ben ilyen ez a búza. 150 kiló alaptrágyót kapott és pétisót. k ét­oldalán Az egyéni gazdák egyiké-má- sika még vetegetett, a szövet­kezet meg már kapálásra ké­szült. — Ezt nem gondoltam vol­na — mondogatta egyre Du­lai bácsi. Nem csoda, mert óriási a különbség. Közben ő és az elnök sokmindenről beszélgettek; a vegyszeres gyomirtásról, a hibridkukori­cáról és más olyan érdekes dolgokról, ami a szövetkezet­ben ma már mindennapos do­log, az egyéniek előtt meg új­donság. A borsóföldön Somlai elv­társ elmondta, hogy az elmúlt évben közel 400 ezer forintot kaptak ebből a terményből és gz idén is számítanak úgy félmillióra. Meglesz, mert meg kell nézni a növényt, meg a talajt. Úgy el van munkálva, olyan szépen el Hatvan centi, akárhogy nézzük. Ballagási emlék —. Nézae, milyen szép, egyenletes. Gyom sehol — lelkesedik az agranómus. Du- lai gazda bólogat. És most nézzünk át az út másik oldalára. Véletlenül ott is búzát vetett ősszel a gaz­da. Az egyik oldalon is, a másik oldalon is, a föld egy és ugyanaz, egyforma minő­ségű. De milyen az a vetés?! Akár a beteg ember. Még nézni se jó. Hát itt a különb­ség. Az út egyik oldalán 12 mázsát, vagy talán még en­nél is többet aratnak egy- egv holdról, a másik oldalon talán hatot. Megnéztük a kukoricát is. van vetve, hogy sarkára áll­hat az az egyéni gazda, aki ezt ugyanígy megcsinálja. — Megérte a fáradságot — jelentette ki Dulai bácsi meg­győződéssel a látogatás után. S búcsúzóul még hozzátette: — Neon olyan szélesek azok a dűlőutak, ha átnéz az em­ber, kedvet kap arra is, hogy átlépjen. Csak kutya nehéz az a néhány lépés. A földeket átszelő dülő- utak egy világot választanak el egymástól. Igaz, nehéz át­lépni a régi mezsgyét. Ne­héz, de érdemes. Ezt Dulai bácsi saját szemével látta. Irta: Szekulity Péter Fényképezte: Csíkos Ferenc 30 falié. — Kérem a jegyeket. — A jegyeket kérem, ahol még nem váltották meg — énekli a kalauz megszokott monoton hangon, az Abád- szalók—Tiszaroff között köz­lekedő buszjáraton. — Aprópénzt kérek, mert nem tudok visszaadni. — Nálam van apró, fel­váltom. S így folyik a szokásos tár­salgás, áll a jegyvásár. Az egyik nénike nagy buzgalom­mal bogozza kendőjét, mégnagyobb lelkinyugalom­mal számolja a forintokat, meg a filléreket, kéri a je­gyet, mondja, hogy hová és adja a pénzt. A kalauz számol. — Kevés — jelenti ki. — Éppen annyi. Nem ké­vés az drága lelkem. Magam előtt, látom a virág- pompát, amely köszöntött, az ünneplőruhás sokaságot, amely ünnepelt minket, utol­sóéves diákokat, az utolsó napon az iskolában. Széthull az osztály. Egy­mástól is búcsút veszünk. So­kan a várostól is megválnak, s ki tudja, hová jutunk. Ki tudja, látjuk-e még valaha egymást, vagy mint a szél az anrö porszemeket, mrbrek aligha találkoznak többé, szerteszór az 'let. Szinte hallom még a har­madikosok számút: „Ne feled­jetek, el minket, ne feledjétek el egymást, ne feledjétek el az iskolát”. És én megígértem valamennyiünk nevében, hogy megőrizzük az emléke­ket. Elballagtunk. Végigjártuk az osztályokat búcsúdalokat énelcelve, sírdogálva. Csodálatosképpen tovatűn­tek most. a rossz emlékek. Ar­ra emlékszem csak és arra emlékesmek még sokan ve­lem együtt, ami szép volt, ami jó volt. Mert mégiscsak szén volt o diákélet, mégiscsak jó volt ez az iskola. A harmadikosoktól nagyon kedves ajánáékoi ka-pfu.nk Eov-egy kízzel hímzett fény­képnlbumot iskolai fényké­pekkel. Este pedig megven­dégeltek bennünket.. Ezen az estén volt utoljára együtt a két negyedik osztály. A balla­gás estéjén. A folyosón meg­térített asztaloknál kísebb- nagyobb csoportok ültek. Egyik helyen külön a lányok, másikon külön a fiúk: az „Agglegények klubja”, a har­madikon vegyesen. A zsibon­góban pedig szólt a zene, és a kicsi terem megtelt táncoló párokkal. Én is táncoltam. — Nem merek felkérni emi negyedikes lányt se — mond­ta P. Gy., a táncosom. — Tu­dom, hogy nagyon utáltok. Igazatok van. Itt hagy hatsz te is egész nyugodtan. — Mért beszélsz így — kér­deztem és nem is vártam, hogy meglepődik. — Szóval, te még nem is­mersz engem. No, gyere, ül­jünk le, majd mesélek, is­merj meg te is. Félek az érettségitől — kezdte. — Fél­évkor is kettes voltam, de még azon is csodálkozom. Képzelheted, mennyit tanul­tam, amikor hajnal felé jár­tam haza részegen, reggel nyolcra, rr.r” iskolába men­tem Nerh is kevéssze fordult ez elő. ■— És miért csináltad ? — kérdeztem. — Nem találtam másban vigasztalást. Tudod, a bor el­veszi az embernek az eszét. Nem engedi gondollcozni. Leg­kedvesebb tantárgyam a tor­na, mert neth kell gondolkod­ni. Magyarból pedig csak egy Ady verseskötet címét jegyez­tem még: „Szeretném, ha sze­retnének”. Nem tudtam, mit vála­szolni egy ideig. Hallgattunk mindketten. Maid újból be­szélni kezdett. Ur-> beszélt, mintha, a legtermészetesebb dologról lenne szó és ólnan őszintén, mintha a legjobb barátjával, beszélne. Én pe­dig mégha Ugattam, őt. szin­tén vem, mintha n barát la. len­nék. És nem gyűlöletet, vem megvetést, hanem szánalmat éreztem iránta. Ekkor még nem is gondoltam arra, hogy talán barátja sincs, aki meg­értené, akinek kiönthetné a lelkét, aki megvigasztalhatná, aki segítene, hogy visszajut­hasson a becsületes útra. Nem tudom,, hogy van-e? Nem. volt idő rá. hogy meg­kérdezzem és még ezenkívül sokmíndent vem. kérdezhet­t?.rp, iriarf ?»?.<? j*f oTy.tyin, QVorcnti rlypÍjtteJc (l JJrutjjj Jallri„ Vifdcri.b’Z £7.Aef * — Látod — Jelentette ki — lehet velem komolyan is be-', szélni. — Persze, hogy lehet. Gon-' dolkodni is tudnál komolyan; — mondtam néki — és hidd; el, igaza volt Jókainak, ami-; kor azt irta, hogy nincs el- vesztbe az az ember, aki meg-', találja a helyes utat. Ha! akarod, te is megtalálhatod,1 mert csak akarat kell hozzá, j Én tanácsolom neked, hogy j hagy) fel az alkohollal, mert; véleményem szerint is az a ; legutálatosabb dolog, ha va-; laki leissza magát. Másban is lehet vigaszt találni. Ne hidd, hogy a lányoknak nincs gond­juk. Osztálytársaim azzal fogad­tak otthon, hogy egy züllött alakkal képes voltam végig ülni az estét. Sokan a magya-; rézatom elől is elfutottak. ! — Jő magyarázat., amit tu-\ dunk róla — mondták. Pedig nincs igazuk. Én' sajnálom. P. Gy.-t. Szeretetre. \ megértésre vágyik és helyette ', megvetést, gyűlöletet kap.! Még 20 éves sincs, de már ki-i ábrándült az életből. Kiváncsi vagyok, vajon! megtalálja-e a helyes utat,! vajon a józan észre hallgat-e,' vagy a bor vevózm elcsábítja ■ őt is és oda.' ttzi. ahová, olyan1 áóS férfi jut, ahol niár való- < ban - * rí* ryűiöleier megvc-': test lehet érdemelni. i TM 1 A Nap kél: 4.05 h-kor, nyugszik: 19.17 h-kor. — A Hold kél; 3.27 h-kor, nyugszik: 18 h-kor. Idő járásjelentés Várható időjárás: felhőát­vonulások, ma kevesebb, hol­nap több helyen eső, zivatar, mérsékelt, később élénk dél­nyugati-nyugati szél, a hő­mérséklet csökken. Legmagasabb hőmérséklet nyugaton: 20—23, keleten 25—28 fok között. A lotto e heti nyerőszámai A lottó huszadik játékhe­tének sorsolását május 16-án, pénteken délelőtt 10 órakor Mátészalkán rendezte meg a Sportfogadási és Lottó igaz­gatóság. Erre a hétre 3 086 468 szelvényt küldtek be a foga­dók, s így cgy-egy nyerőosz­tályra több mint 1 100 000 forint jut. A szokásos technikai fel­készülés után a következő nyerőszámokat sorsolták ki: 12, 18, 38, 56, 58 — HÁROMEZER csirkét nevel a kétpói Aranykalász Tsz. A tavalyról maradt 290 egyedes vérvételezett állo­mányt még az idén 500-ra egészítik ki. A TTIT és a KÖJÁLÉ Is­meretterjesztő Mozi május 22-i műsorában Az agykéreg működése; Az úszás iskolája; Erdei sport és a Mindenki iskolája című filmek kerül­nek bemutatásra. KI MIT SZERET címmel a Magyar Rádió szolnoki Damjanich stúdiója és a ;Járműjavító kultúrotthon ko­bzosén kívánságműsort rendez ;o vállalat kultúrotthonában ; május 19-én, este 6 és fél 9 ;órai kezdettel. A műsorban \a Szigligeti Színház múvé- ,szei is közreműködnek. — MÁJUS 22-én országos állat- és kirakodóvásár lesz Szolnokon. • A KUNCSORBAI Vörös Október Tsz-ben 950 csirke hullott el füstmérgez,sben. A közös gazdaság emiatt több mint 2000 forintos kárt szen­vedett. A tagság elhatározta, hogy az elhullott jószágok pótlására előnevelt csirkéket vásá rol. A kalauz mérges, mit tart­ja fel ez a vénasszony. — Kevés, ha mondom. Mit. gondol, ha mindenki 30 fil­lérrel kevesebbet adna, akkor én hova jutnék? — Nem kevés az fiacskám — csökönyösködik az asz- szony. — Hogyhogy nem? Hát tá­lán tudom, mibe kerül a jegy? — borul a kalauz képe vörösbe, mert ami sok, az mégiscsak sok. Az anyóka nyugodtan el­helyezte a cókmókot és sze­líd hangon így zárja le a vi­tát. — Rossz az emlékezőtehet­séged, fiam. Egy éve, hogy az ángyomnál voltam, 30 fil­lérrel többet adtam. Akkor azt mondtad, hogy majd el­számoljuk. Nahát. Szp. ALFONS WONNEBERG 11 tagú jazz-zenekara vendég­szerepei Szolnokon, május 26-án este 6 és 9 órakor a Szigligeti Színházban. — A TISZABURAI do­hányfermentálóhoz 14 község tartozik. Eddig 400 kát. hold­ra kötöttek szerződést az idén az egyénileg dolgozó parasz­tok és tsz-ek. A jó termés elő­készítését már megkezdték a szerződöttek. Jelenleg a ki­ültetés folyik. MÁJUS 20-ÁN a József Attila kultúrotthonban a vá­rosi KISZ bizottság aktívái fogadják a megyénkbe érke­ző bolgár ifjúsági küldöttsé­get. A Jászkun KISZ Együt­tes egyórás műsorral kedves­kedik a bolgár vendégeknek. A TISZATENYÖI Lenin Tsz november 1-től 50 man­galicakocára — kétszeri fiaz- tatás mellett — tizenhárom darabos fiaztatási átlagot ért el. Az eredmény kitűnő; az országos átlag 7—8 manga­lica malacnál többre nem becsülhető. 1118 MÁZSA PAPÍRT és 489 mázsa rongyot gyűjtöttek be megyénkben a rongy- és papírgyűjtési kampány ide­jén. — Az eredmény jónak mondható. A TISZABÖ1 legeltetési bizottság 70 Icát. holdon kez­di meg az idén az öntözést. A terület berendezése 30 ezer forintba kerül. Ennek felét az állam biztosítja. Nemsokára felépítik a 150 növendékmar­ha elhelyezésére alkalmas ho- dályt. Saját erőből 32.000 fo­rintot használnak fel erre a célra. . — „A kendőzés művészete” címmel előadást rendez a Közalkalmazottak József At­tila kultúrotthona és a Szol­noki Városi Nőtanács má­jus 19-én, hétfőn délután 6 órakor a Közalkalmazottak kultúrotthonában. Az előadás után kozmetikai bemutató lesz. Helyreigazítás Május 15-i lapszámunkban cikk jelent meg „Több fi­gyelmet a vagyonvédelemre” címmel. A cikkben elírás folytán érintve lett a jászla- dónyi földművesszövetkezet. A nevezett földművesszövét- kezetről közöltek helyesen a jászkiséri szövetkezetre vo­natkoznak. SS* JVapi postánkból ' Május 10-án a következő levelek érkeztek szerkesz­tőségünkbe: Muka Sándor Kunhegyes, írását megkaptuk. Lapunk­ban feldolgozzuk Bene László Jászszentand- rás. Ügyében érdeklődni fo­gunk. Választ levélben adunk. Addig is kérjük szí­ves türelmét. Téglási Istvánná Szolnok. Levelét megkaptuk. B. Vlncze Mihály Csépa, Szabó István Alatt* án. Pana­szukra választ kaptunk az il- fi^ td Ay inénvrő! levélben tájékoztat- juk levélíróinkat. Kerekes Sándor Tiszaszól­lös. írását köszönettel vet­tük. Munkánk során haszno­sítani fogjuk. Kádár Mihály Szolnok. Pa­naszát megvizsgáljuk. A vá­laszadásig is kérjük szíves türelmét Nyolczas Mihály Jászbe­rény, özv. Pető Béláné Nagy­körű, Szánku Tamás Jászki- sér. Leveleiket megkaptuk, írásaikat hasznosítani fogjuk. Gyulai Ilona Törökszent- miklós. Szilágyi Anna. Cser- fceszcllő. Balázs Éva Szolnok Kedves kis Pajtások! Levele- telfeet továbbítottuk az ,;Ut- törők Fóruma'’- hoz. Még nézni se jó.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents