Szolnok Megyei Néplap, 1958. május (9. évfolyam, 103-128. szám)

1958-05-17 / 116. szám

•i*. !*.'**>; Vízbeszállás előtt J. Kágejev búvár társaival együtt résztvett az elsüllyedt szov­jet tengeralattjáró megmentésében. önfeláldozó munkájá­ért a Vörös Csiliig Rend kitüntetést kapta. A képen (jobb­ról) J. Kágejev. Fotó: K. Kulicsenkó. iíWVWWVWWVWW^W' Sgxf. dupla-tejjel Békekaiával i Ukrajna földjén robog a csupa hálókocsiból álló gyors ■— a Kárpátok már csak egy Sötét félszalagnak látszik a láthatáron. ' — Bizony jó volna egy jó 'dupla — mondja hálókocsi­társam álmos pillantásokat Vetve a hazai föld felé. — Hát igen hagyom rá. — és összeszalad a nyál a szám­ban. merthogy egy napja nél­külözöm e „magyar nemzeti ital” ízét, zamatát. i Utána csak sóhajtozunk; nyelünk nagyokat. Ha a vo­nat megáll félórára. — körül­szaladunk az állomásban — kávé után szimatolva . Persze sehol semmi. Ä Szovjetunióban a kávét, mint élvezeti cikket nem ismerik: Végül aztán az óhaj tette­ket érlel. Vacsora után illen­dően megkérjük Irinát, a tol­mácsot, szerezzen nekünk egy jó feketét az étkocsiban: — Mi sem könnyebb ennél, ha csak ez a baj — mondja a szalonkocsi kalauz. Elmegy <— tárgyal a konyhán — mi pedig már szánkban érezzük a valódi jó „magyar” dupla izét. Tíz perc sem telik bele —- tényleg előttünk gőzölög két kétdecis pohár színültig tel­ve szép barna kávéval, mel­lette egy-egy csupor tej. — Hát idehallgasson ked­ves Irina, tudja mi az a „dup­la”? — kérdem csalatkozva a tolmácslányt. — Tudom, már hogyne tudnám — mondja kissé megsértődve. Azzal felkapja a poharakat és visszarobog a konyhába. Kisidő múlva dia­dalmas arccal tér vissza most már egy-egy félliteres gőzöl­gő findzsával, liternyi for­ralt tejjel: Minden magyarázkodást mellőzve kénytelen, de férfia­sán beittuk a hatalmas por­ciót: A jóétvágyú vendégek hírére kidugta fejét főzőfül- kéjéből Szása, a főszakács is. — Hova fér ilyen vékony emberekbe ennyi kávé? — csodálkozott. Nem tudta, hogy mi magyarok a világ egyik legnagyobb kávéfo­gyasztói vagyunk. (P-s) Kikelt a kukorica A. Sevcsenkó elvtárs mint­egy két héttel ezelőtt ígére­téhez híven lekereste a kar­cagi Béke Tsz-t és kukorica­vetési bemutatót tartott. Er­ről annakidején a rádió is beszámolt és a lapok tudósí­Mdr a hófehérre varázsolt „Ercsi" gőzös is sejtetni en­gedte, hogy itt most nem egy közönséges utazás kezdődik, hanem a béke és barátság kétszáz szovjet képviselőjét szállítja fedélzetén a hajó. Hat órát kongatott a temp­lomtorony órája, amikor meg­csörrentek a horgonyláncok és a barátság vízi követe el­indult lefelé a Tiszán. Az útról talán felesleges is hírt adni, hiszen mindenki tudja: a májusi napsütésben fürdő ébredő Tiszapart még azokat is jó kedvre hangolja, akik egyébként a szomorko- dást mondhatják alapvető kedélyállapotuknak. Nem cso­da hát, hogy már Tiszavár- kony alatt javában állt a tánc, zengett a nóta és a ba- rátkozás kedves hangjai szé­pítették a látványokban bő­velkedő utat. Féltízre fordult az idő, ami­kor kikötöttünk Tiszakürt alatt. A parton ünneplőbe öl­tözött felnőttek, vörösnyak- kendős úttörők és a kun­szentmártoni munkásőr-zene­kar fogadta a szárazra lépő­ket. Rövid ismerkedés után már kiki megtalálta a hozzá­illő partnert. Az idős, tempós parasztemberek a korosabb szovjet katonákkal, a fiatalok a vígkedélyű komszomolis- tákkal kart-karba öltve vo­nultak o parkba, hogy együtt ünnepeljék egész napon át a népek közötti barátságot és a tiszazugi napokat. Rohamléptekkel szaladt az idő. Mivel telt el? Azt bi­zony nehéz lenne elmondani. Volt, aki a kiállítást nézte meg, volt, aki a színjátszók játékában gyönyörködött, má­sok pedig beszélgettek. Szó, ami szó, mindenki rövidnek találta a napot és egy kicsit csalódottnak látszott az al­konyat miatt. Szívesen for­gatták volna még legalább egy napra vissza az idő kere­két, hiszen olyan emberek társaságában töltötték el a napot és olyan barátokat sze­reztek. akiktől nehéz elválni, mert bajban, örömben egy­aránt osztoznak velünk. Hl VOLT a legmaradandóbb élménye? tásokat közöltek. Csütörtö­kön megnéztük, milyen a kukorica. Kikelt. Nagyon szép, a so­rok jól látszanak, a kultivá- tor dolgozhat a sorok között keresztben-hosszában. Ezt kérdeztük Majnár Jó­zsef elvtársitól, a MÉSZÖV agranómusától, aki legutóbb tíz napot töltött a Szovjet­unióban: <— Hányat soroljak — vá­laszolt kérdéssel a kérdésre m.solyogva. És elmondta, hol járt. Az a legérdekesebb, hogy tulajdonképpen hazafelé jö­vet a többezer kilométeres repülőút jelentette számára a legmaradandóbb élményt De nem is annyira a repülés, ha­nem egészen más. így mondta el: — Zúgott a nagy utasszál­lító gép és nem nagyon tud­tuk. merre járunk. Kíván­csian találgattuk, vajon ész-. revesszük-e, mikor repülünk át a magyar—szovjet hatá­ron. Észrevettük, anélkül, hogy a pilóta bejelentette volna. Egyszerre minden át­menet nélkül, az alattunk el­terülő hatalmas földtáblákat, búzamezőket- felváltották a , rvadráíiszíjparcellák. Na. egé­szen biztos, hogy most már hazai földön járunk. És amiről legtöbbet beszél: — A szovjet emberek. A magyarországi vendéget iga­zán meglepi az ottaniak őszinte, szívből jövő barát­sága. Erről ugyan sokat hal­lunk, de csak a szovjet föl­dön érezzük igazán, mennyire kézzelfogható valóság a ma­gyar és a szovjet nép barát­sága. I -jnár elvtárs addig nem maradt nyugton, amíg meg nem mutattak neki egy Moszkva-kömyéki k. lhozt. (Hiába, mezőgazdász, az csak mezőgazdász marad minde­nütt.) A „Legjobb út” kolhozt néztük meg. Nagyon szívesen fogadtak bennünket és min­dent megmutattak. Ez a nagy közös gazdaság kilenc falut egyesít. S ami számomra kü­lönösen meglepő volt, hogy a tagok túlnyomó többsége, mintegy 90 százaléka nő. Az elnökkel nagyon gyorsan összebarátkoztunk. Arra kért, írjam meg, hogyan gazdál­kodnak a mi termelőszövet­kezeteink itt, Szolnok megyé­ben. Felírta a címét és azt mondta, szeretne levelezni egy Szolnok megyei tsz-el- nökkel. Gondolom, a kengyeli Sallai Tsz elnöke és a szövet­kezet tagjai szívesen kötnek még szorosabb barátságot a Moszkva-kömyéki „Legiobb út” kolhozzal — mondta Maj­nár elvtárs. És persze még nagyon sokat beszélt, mert a tíz nap ugyan kevés idő, de rengeteg élményt gyűjtött, SzP< BARATSAG HANGJA A MAGYAR-SZOVJET BARÁTI TÁRSASÁG SZOLNOK MEGYEI ELNÖKSÉGE HÍRADÓJA * Köszöntjük az MSZBT Országos Aktira értekezletét! Az ellenforradalmi esemé­nyek után első alkalommal jönnek össze országos értekez­letre Budapesten, május 18-án a Magyar—Szovjet Barátság lelkes hívei, aktivistái. Az el­lenforradalom szétzúzta a Magyar—Szovjet Társaságot. Hivatalos helyiségeit, baráti klubjait és a kultúra számos más helyét kifosztották, szét­rombolták. Lenin, Tolsztoj, Solohov, Ovecskin és sok más haladó és forradalmár író könyveit széjjeltépték és fel­gyújtották. Azonban hiába ágált a Szabad Európa és az Amerika Hangja, dolgozó né­pünk túlnyomó többsége — a Szovjet Hadsereg segítségével fe- úrrá lett a helyzeten s megsemmisítette az ellenfor­radalom minden ténykedését. Megyénkben is kénytelen volt néhány hónapra beszün­tetni működését a Magyar— Szovjet Társaság. 1956. októ- ben 26-tól 1957. január 18-ig nem hallathatták hangjukat a Társaság lelkes aktivistái. Azonban január közepétől mind többször szóvá tették és a megyei lapon keresztül is kérték az MSZT újbóli életre- keltését. A megyei elnökség egyetértett a dolgozók kéré­sével, s elhatározta, hogy a munkát — melyet az ellen- forradalom miatt kénytelenek voltak megszakítani — tovább folytatják. Nemcsak a szolnoki üzemek és hivatalok, hanem a vidék is megmozdult. Tiszakürtön, Alattyánban, Kisújszálláson, Jászalsószentgyörgyön, Jász- szentandráson sorra alakul­tak újjá a baráti körök, s nem vártak semmiféle felső irányításra, megkezdték a munkát. Előadásokon keresztül fel­világosították a dolgozókat, hogy mit köszönhetünk a Szovjetuniónak, s képeskiál­lításokon is bemutatták, hogy mit akartak az ellenforradal­márok, s mitől szabadított meg bennünket immár máso­dik esetben a hős Szovjet Hadsereg. Nagy hatással volt a megjelentekre az az őszinte­ség, mellyel Mulató János elvtárs, a Külkereskedelmi Minisztérium osztályvezetője megvilágította a magyar— szovjet kereskedelmi kapcso­latok jelentőségét, vagy öve­ges József Kossuth-díjas tu­dósunk előadása, melyben az atomenergia békés célokra való felhasználásának óriási távlatait ismertette. Meleg és bensőséges kap­csolat alakult ki az üzemi munkások és falusi dolgozó parasztok, valamint a szovjet harcosok között. Az elmúlt évben — csak amiről a me­gyei elnökség tud — több mint négyszáz találkozó volt megyénkben. A Hcki Állami Gazdaság dolgozói az ellen- forradalmi események után közvetlenül vendégül látták a szovjet elvtársakat, s a kez­deti félszegség után már Ülésezik Moszkvában a Szovjet-Magyar Társaság A Szovjet—Magyar Társaság moszkvai alakuló gyűlésén resztvettek Moszkva, Lenin- prád, Minszk és más szovjet városok képviselői. A képen az ülés elnöksége. Jobbról }:halra: Boldoczki János, a Magyar Népköztársaság nagykövete, N. Vizzsüin, a VOKSZ %•> , ' elnökhelyettese, Vvnográdov vezérőrnagy és Miljwtyin zeneszerző. .< ..... • • ■ y Fotó: V. Maztyukov együtt ropták a magyar csár-t dást, s együtt énekelték az ismerős dalokat, ki-ki a magái nyelvén, de egymást meg-* értve. ÍJ A kisújszállási Nagykun Napok rendezvényeiből kis emelkedett a Magyar—Szövői jet Barátság híveinek de-* monstrációs felvonulása éli nagygyűlése. Szeretettel kö4 szón lőttük körünkben a szov-f jet elvtársakat, s a Nagykun Napokra érkező szovjet kül* döttséget, élén Borkov ely-f társsal. Igen sok segítséget adu a munka jó elvégzéséhez aj szakosztályokban dolgozó elv-( társak. A megyei elnökségi mellett öt szakosztály műkö4 dik. Az agrártudományi szak-4 osztály mezőgazdasági hetei rendezett. A megye minden községében előadásokat szer-i vezett a mezőgazdaság szocia-J lista átalakulásának kérdésé*) ről, annak jelentőségéről. |J A kulturális szakosztály seregszemlét kezdeményezett^ melyen mintegy hétezer kul-jl túrát szerető és a magyar—i szovjet barátságot ápoló ak-Á tivista vesz részt. A pedagő-i' giai szakosztály több baráti találkozót szervezett szovjet pedagógusokkal, az egészség-i ügyi pedig szovjet orvosok-jl kai. Az összefogás, az őszint segítés szép példája az, hogy a barátság hívei számára ^ megye székhelyén egy külső < ségeiben is reprezentatív'! klubhelyiséget hoztak létre$ ahol a szovjet elvtársakkar kicserélhetik gondoláikat éy szórakozhatnak. Hruscsov elvtárs szolnoki és karcagi látogatása nagy meg­tiszteltetés számunkra, s igen sok segítséget adott a munkai jó elvégzéséhez. Mi a sok tá-f mogatást és gondoskodást hasznosítani fogjuk. ,!= Tudjuk, hogy még sok A tennivaló. Az országos aktíva értekezlet tanulságait és ha­tározatait elemezve és mun4! kánkra alkalmazva, igyek-i' szünk elvégezni a feladatokat. Mindenkor arra törekszünk^ hogy a nehézségeket felszá-*; molva, előbbre vigyük a MaV gyár—Szovjet Barátság nagy, ügyét. E gondolatok jegyében; kívánunk sok sikert és hasz-«’ nos tanácskozást az Országos' Aktíva Értekezlet minden: küldöttjének és a kedves' vendégeknek. FÜLEMEN LAJOS, az MSZBT megyei elnökség tagja.

Next

/
Thumbnails
Contents