Szolnok Megyei Néplap, 1958. május (9. évfolyam, 103-128. szám)

1958-05-17 / 116. szám

•i*. !*.'**>;

Vízbeszállás előtt

J. Kágejev búvár társaival együtt résztvett az elsüllyedt szovjet tengeralattjáró megmentésében. önfeláldozó munkájáért a Vörös Csiliig Rend kitüntetést kapta. A képen (jobbról) J. Kágejev. Fotó: K. Kulicsenkó.

iíWVWWVWWVWW^W'

Sgxf. dupla-tejjel

Békekaiával

i

Ukrajna földjén robog a csupa hálókocsiból álló gyors ■— a Kárpátok már csak egy Sötét félszalagnak látszik a láthatáron.

' — Bizony jó volna egy jó 'dupla — mondja hálókocsitársam álmos pillantásokat Vetve a hazai föld felé.

— Hát igen hagyom rá. — és összeszalad a nyál a számban. merthogy egy napja nélkülözöm e „magyar nemzeti ital” ízét, zamatát.

i Utána csak sóhajtozunk; nyelünk nagyokat. Ha a vonat megáll félórára. — körülszaladunk az állomásban — kávé után szimatolva .

Persze sehol semmi. Ä Szovjetunióban a kávét, mint élvezeti cikket nem ismerik:

Végül aztán az óhaj tetteket érlel. Vacsora után illendően megkérjük Irinát, a tolmácsot, szerezzen nekünk egy jó feketét az étkocsiban:

— Mi sem könnyebb ennél, ha csak ez a baj — mondja a szalonkocsi kalauz. Elmegy <— tárgyal a konyhán — mi pedig már szánkban érezzük

a valódi jó „magyar” dupla izét.

Tíz perc sem telik bele —- tényleg előttünk gőzölög két kétdecis pohár színültig telve szép barna kávéval, mellette egy-egy csupor tej.

— Hát idehallgasson kedves Irina, tudja mi az a „dupla”? — kérdem csalatkozva a tolmácslányt.

— Tudom, már hogyne tudnám — mondja kissé megsértődve. Azzal felkapja a poharakat és visszarobog a konyhába. Kisidő múlva diadalmas arccal tér vissza most már egy-egy félliteres gőzölgő findzsával, liternyi forralt tejjel:

Minden magyarázkodást mellőzve kénytelen, de férfiasán beittuk a hatalmas porciót: A jóétvágyú vendégek hírére kidugta fejét főzőfül- kéjéből Szása, a főszakács is.

— Hova fér ilyen vékony emberekbe ennyi kávé? — csodálkozott. Nem tudta, hogy mi magyarok a világ egyik legnagyobb kávéfogyasztói vagyunk.

(P-s)

Kikelt a kukorica

A. Sevcsenkó elvtárs mintegy két héttel ezelőtt ígéretéhez híven lekereste a karcagi Béke Tsz-t és kukoricavetési bemutatót tartott. Erről annakidején a rádió is beszámolt és a lapok tudósíMdr a hófehérre varázsolt „Ercsi" gőzös is sejtetni engedte, hogy itt most nem egy közönséges utazás kezdődik, hanem a béke és barátság kétszáz szovjet képviselőjét szállítja fedélzetén a hajó.

Hat órát kongatott a templomtorony órája, amikor megcsörrentek a horgonyláncok és a barátság vízi követe elindult lefelé a Tiszán.

Az útról talán felesleges is hírt adni, hiszen mindenki tudja: a májusi napsütésben fürdő ébredő Tiszapart még azokat is jó kedvre hangolja, akik egyébként a szomorko- dást mondhatják alapvető kedélyállapotuknak. Nem csoda hát, hogy már Tiszavár- kony alatt javában állt a tánc, zengett a nóta és a ba- rátkozás kedves hangjai szépítették a látványokban bővelkedő utat.

Féltízre fordult az idő, amikor kikötöttünk Tiszakürt alatt. A parton ünneplőbe öltözött felnőttek, vörösnyak- kendős úttörők és a kunszentmártoni munkásőr-zenekar fogadta a szárazra lépőket. Rövid ismerkedés után már kiki megtalálta a hozzáillő partnert. Az idős, tempós parasztemberek a korosabb szovjet katonákkal, a fiatalok a vígkedélyű komszomolis- tákkal kart-karba öltve vonultak o parkba, hogy együtt ünnepeljék egész napon át a népek közötti barátságot és a tiszazugi napokat.

Rohamléptekkel szaladt az idő. Mivel telt el? Azt bizony nehéz lenne elmondani. Volt, aki a kiállítást nézte meg, volt, aki a színjátszók játékában gyönyörködött, mások pedig beszélgettek. Szó, ami szó, mindenki rövidnek találta a napot és egy kicsit csalódottnak látszott az alkonyat miatt. Szívesen forgatták volna még legalább egy napra vissza az idő kerekét, hiszen olyan emberek társaságában töltötték el a napot és olyan barátokat szereztek. akiktől nehéz elválni, mert bajban, örömben egyaránt osztoznak velünk.

Hl VOLT

a legmaradandóbb élménye?

tásokat közöltek. Csütörtökön megnéztük, milyen a kukorica.

Kikelt. Nagyon szép, a sorok jól látszanak, a kultivá- tor dolgozhat a sorok között keresztben-hosszában.

Ezt kérdeztük Majnár József elvtársitól, a MÉSZÖV agranómusától, aki legutóbb tíz napot töltött a Szovjetunióban:

<— Hányat soroljak — válaszolt kérdéssel a kérdésre m.solyogva. És elmondta, hol járt. Az a legérdekesebb, hogy tulajdonképpen hazafelé jövet a többezer kilométeres repülőút jelentette számára a legmaradandóbb élményt De nem is annyira a repülés, hanem egészen más.

így mondta el:

— Zúgott a nagy utasszállító gép és nem nagyon tudtuk. merre járunk. Kíváncsian találgattuk, vajon ész-. revesszük-e, mikor repülünk át a magyar—szovjet határon. Észrevettük, anélkül, hogy a pilóta bejelentette volna. Egyszerre minden átmenet nélkül, az alattunk elterülő hatalmas földtáblákat, búzamezőket- felváltották a

, rvadráíiszíjparcellák. Na. egészen biztos, hogy most már hazai földön járunk.

És amiről legtöbbet beszél:

— A szovjet emberek. A magyarországi vendéget igazán meglepi az ottaniak

őszinte, szívből jövő barátsága. Erről ugyan sokat hallunk, de csak a szovjet földön érezzük igazán, mennyire kézzelfogható valóság a magyar és a szovjet nép barátsága.

I -jnár elvtárs addig nem maradt nyugton, amíg meg nem mutattak neki egy Moszkva-kömyéki k. lhozt. (Hiába, mezőgazdász, az csak mezőgazdász marad mindenütt.)

A „Legjobb út” kolhozt néztük meg. Nagyon szívesen fogadtak bennünket és mindent megmutattak. Ez a nagy közös gazdaság kilenc falut egyesít. S ami számomra különösen meglepő volt, hogy a tagok túlnyomó többsége, mintegy 90 százaléka nő. Az elnökkel nagyon gyorsan összebarátkoztunk. Arra kért, írjam meg, hogyan gazdálkodnak a mi termelőszövetkezeteink itt, Szolnok megyében. Felírta a címét és azt mondta, szeretne levelezni egy Szolnok megyei tsz-el- nökkel. Gondolom, a kengyeli Sallai Tsz elnöke és a szövetkezet tagjai szívesen kötnek még szorosabb barátságot a Moszkva-kömyéki „Legiobb út” kolhozzal — mondta Majnár elvtárs. És persze még nagyon sokat beszélt, mert a tíz nap ugyan kevés idő, de rengeteg élményt gyűjtött,

SzP<

BARATSAG HANGJA

A MAGYAR-SZOVJET BARÁTI TÁRSASÁG SZOLNOK MEGYEI ELNÖKSÉGE HÍRADÓJA *

Köszöntjük

az MSZBT Országos Aktira értekezletét!

Az ellenforradalmi események után első alkalommal jönnek össze országos értekezletre Budapesten, május 18-án a Magyar—Szovjet Barátság lelkes hívei, aktivistái. Az ellenforradalom szétzúzta a Magyar—Szovjet Társaságot. Hivatalos helyiségeit, baráti klubjait és a kultúra számos más helyét kifosztották, szétrombolták. Lenin, Tolsztoj, Solohov, Ovecskin és sok más haladó és forradalmár író könyveit széjjeltépték és felgyújtották. Azonban hiába ágált a Szabad Európa és az Amerika Hangja, dolgozó népünk túlnyomó többsége — a Szovjet Hadsereg segítségével fe- úrrá lett a helyzeten s megsemmisítette az ellenforradalom minden ténykedését.

Megyénkben is kénytelen volt néhány hónapra beszüntetni működését a Magyar— Szovjet Társaság. 1956. októ- ben 26-tól 1957. január 18-ig nem hallathatták hangjukat a

Társaság lelkes aktivistái. Azonban január közepétől mind többször szóvá tették és a megyei lapon keresztül is kérték az MSZT újbóli életre- keltését. A megyei elnökség egyetértett a dolgozók kérésével, s elhatározta, hogy a munkát — melyet az ellen- forradalom miatt kénytelenek voltak megszakítani — tovább folytatják.

Nemcsak a szolnoki üzemek és hivatalok, hanem a vidék is megmozdult. Tiszakürtön, Alattyánban, Kisújszálláson, Jászalsószentgyörgyön, Jász- szentandráson sorra alakultak újjá a baráti körök, s nem vártak semmiféle felső irányításra, megkezdték a munkát.

Előadásokon keresztül felvilágosították a dolgozókat, hogy mit köszönhetünk a Szovjetuniónak, s képeskiállításokon is bemutatták, hogy mit akartak az ellenforradalmárok, s mitől szabadított

meg bennünket immár második esetben a hős Szovjet Hadsereg. Nagy hatással volt a megjelentekre az az őszinteség, mellyel Mulató János elvtárs, a Külkereskedelmi Minisztérium osztályvezetője megvilágította a magyar— szovjet kereskedelmi kapcsolatok jelentőségét, vagy öveges József Kossuth-díjas tudósunk előadása, melyben az atomenergia békés célokra való felhasználásának óriási távlatait ismertette.

Meleg és bensőséges kapcsolat alakult ki az üzemi munkások és falusi dolgozó parasztok, valamint a szovjet harcosok között. Az elmúlt évben — csak amiről a megyei elnökség tud — több mint négyszáz találkozó volt megyénkben. A Hcki Állami Gazdaság dolgozói az ellen- forradalmi események után közvetlenül vendégül látták a szovjet elvtársakat, s a kezdeti félszegség után már

Ülésezik

Moszkvában a Szovjet-Magyar Társaság

A Szovjet—Magyar Társaság moszkvai alakuló gyűlésén resztvettek Moszkva, Lenin- prád, Minszk és más szovjet városok képviselői. A képen az ülés elnöksége. Jobbról }:halra: Boldoczki János, a Magyar Népköztársaság nagykövete, N. Vizzsüin, a VOKSZ %•> , ' elnökhelyettese, Vvnográdov vezérőrnagy és Miljwtyin zeneszerző. .<

..... • • ■ y

Fotó: V. Maztyukov

együtt ropták a magyar csár-t dást, s együtt énekelték az ismerős dalokat, ki-ki a magái nyelvén, de egymást meg-* értve. ÍJ

A kisújszállási Nagykun Napok rendezvényeiből kis emelkedett a Magyar—Szövői jet Barátság híveinek de-* monstrációs felvonulása éli nagygyűlése. Szeretettel kö4 szón lőttük körünkben a szov-f jet elvtársakat, s a Nagykun Napokra érkező szovjet kül* döttséget, élén Borkov ely-f társsal.

Igen sok segítséget adu a munka jó elvégzéséhez aj szakosztályokban dolgozó elv-( társak. A megyei elnökségi mellett öt szakosztály műkö4 dik. Az agrártudományi szak-4 osztály mezőgazdasági hetei rendezett. A megye minden községében előadásokat szer-i vezett a mezőgazdaság szocia-J lista átalakulásának kérdésé*) ről, annak jelentőségéről. |J

A kulturális szakosztály seregszemlét kezdeményezett^ melyen mintegy hétezer kul-jl túrát szerető és a magyar—i szovjet barátságot ápoló ak-Á tivista vesz részt. A pedagő-i' giai szakosztály több baráti találkozót szervezett szovjet pedagógusokkal, az egészség-i ügyi pedig szovjet orvosok-jl kai.

Az összefogás, az őszint segítés szép példája az, hogy a barátság hívei számára ^ megye székhelyén egy külső < ségeiben is reprezentatív'! klubhelyiséget hoztak létre$ ahol a szovjet elvtársakkar kicserélhetik gondoláikat éy szórakozhatnak.

Hruscsov elvtárs szolnoki és karcagi látogatása nagy megtiszteltetés számunkra, s igen sok segítséget adott a munkai jó elvégzéséhez. Mi a sok tá-f mogatást és gondoskodást hasznosítani fogjuk. ,!=

Tudjuk, hogy még sok A tennivaló. Az országos aktíva értekezlet tanulságait és határozatait elemezve és mun4! kánkra alkalmazva, igyek-i' szünk elvégezni a feladatokat. Mindenkor arra törekszünk^ hogy a nehézségeket felszá-*; molva, előbbre vigyük a MaV gyár—Szovjet Barátság nagy, ügyét. E gondolatok jegyében; kívánunk sok sikert és hasz-«’ nos tanácskozást az Országos' Aktíva Értekezlet minden: küldöttjének és a kedves' vendégeknek.

FÜLEMEN LAJOS, az MSZBT megyei elnökség tagja.