Szolnok Megyei Néplap, 1958. május (9. évfolyam, 103-128. szám)

1958-05-14 / 113. szám

7 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1958. május 14; Hároméves a Varsói szerződés 1955. MÁJUS 14-ÉN nyolc szocializmust építő ország — Szovjetunió, a Lengyel Nép- köztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német De­mokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság és az Albán Népköztársaság — képviselői Varsóban aláírták az országaik közötti barát­ságról, együttműködésről és kölcsönös segélynyújtásról szóló szerződést. Ez a szerződés még szoro­sabban egyesítette a szo­cialista táborban élő népe­ket, fokozta erőfeszítéseiket a békéért folyó harcban és nagy lépést jelentett az euró­pai biztonság erősítésének útján. A varsói szerződés je­lentőségét emeli az a tény, hogy célkitűzéseit teljes egé­szében támogatja a Kínai népköztársaság is. Milyen körülmények között jött létre a varsái szerződés? A Szovjetunó a nyugati országoknak javasolta az európai kollektív biztonsági szerződés megkötését. Ezzel is harcolt Nyugat-Németor- szág felfegyverzése ellen és síkra szállt az európai béke hjztositásáért. A Szovjetunió­nak ezen javaslatát a nyu­gati hatalmak — élükön az Egyesült Államokkal — nem fogadták el, sőt;;; Az imperialista hatalmak már 1948 óta fokozatosan ki­építették, létrehozták a NATO-t. A hírhedt párizsi szerződések megkötésével pe­dig bevonták a Német Szö­vetségi Köztársaságot is az Atlanti Szövetségbe. Ez­után gyors iramban megkez­dődött a német militarizmus felélesztése, a hadsereg lét­számának növelése. Az euró­pai népek — köztük a jelen­legi népi demokráciák is — jól tudják, hogy mit jelent a német militarizmus, melynek vezető szerepe volt a két vi­lágháború kirobbantásában, s egyes európai népek leigázá­sában, országaik lerombolá­sában, kifosztásában. A Né­niét Szövetségi Köztársaság felfegyverzése és bevonása a NATO-ba még jóban kidom­borította szerződésük agresz- szív jellegét és fokozta azt a háborús veszélyt, amit a német militarizmus jelent az európai országokra. A nyugati hatalmak tagad­ták a NATO agresszív jelle­gét. A Szovjetunió kérte fel­vételét e szövetségbe. Eluta­sították. Ezzel „igazolták" is a NATO támadó jellegét; Ilyen veszély láttán a szocializmust építő népi de­mokratikus országok védelmi jellegű szerződést kötöttek egymással a varsói szerződés keretében. A VARSÓI SZERZŐDÉS EGYIK cikkelye kimondja, hogy ha létrejön az Európai Biztonsági Szerződés, akkor a varsói azonnal hatályát veszti. Ez is igazolja, hogy ez a katonai szövetség nem támadó jellegű, hanem a résztvevők békés építő mun­kájának védelmét és bizton­ságát szolgálja. Milyen a varsói szerződés­ben résztvevő államok kap­csolata? A szerződés alapelveiben kifejezésre jutnak az orszá­gaink között kialakult, a történelemben eddig példa nélkül álló újtípusú kapcso­latok; melyek a célok és ér­dekek közösségén, az egyen­jogúság és az állami szuve­renitás tiszteletben tartásán és a belügyekbe való be nem avatkozás elvein MaPszanak- A szerződést megkötő álla­mok népei közötti viszony­ban megtestesül a proletár internacionalizmus és az egyenjogú népek testvéri ba­rátságának nagy eszméje. Ezt ATHÉN. A Tanjug tudósítója je­lenti: A háború utáni hatodik görögországi választások meg­lepő eredményekkel végződ­tek. Az EDA (Egységes Bal­oldali Demokratikus Tömö­rülés) 78 mandátumával ki­szorította a második helyen levő liberális pártot, amely ezúttal mindössze 36 mandá­tumra tett szert A görög belügyminiszté­rium hivatalos közlése sze­rint a szavazatok százalékos megoszlása a következő: Nemzeti Radikális Unió (ERE) 41.1 »/o EDA 24.4 % Liberális Párt 20.7 % A belügyminisztériumi köz­lemény kiadásakor véglege­seknek nyilvánította az em­el szerződést a kölcsönös se­gítés őszinte törekvése hat­ja át. Ha a szerződő felek bár­melyikét támadás érné Euró­pában, akkor a többi baráti ország azonnal minden szük­séges eszközzel segítséget nyújtana a megtámadott or­szágnak. A védelem tehát a nyolc állam közös, kollektív ügye. Mi, a Magyar Népköztár­saság dolgozói tudjuk saját tapasztalatunkból, mit jelent a varsói szerződés. Hazánkat 1956 októberében támadás érte — ellenforadalom volt — melyet „valamely állam, vagy államcsoport’' támoga­tott és készített elő. A for­radalmi munkás-paraszt kor­mány a varsói szerződés ér­telmében segítséget kért és kapott a Szovjetuniótól a fegyveres ellenforardalom le­veréséhez. Ez a segítségkérés nemcsak a varsói szerződés­ben lefektetett elvek, hanem az ENSZ alapokmányának 51; cikkelyében lerögzített egyéni és kollektív önvéde­lemhez való jog elvének ér­telmében is helyes és jogos volt. A HAZÁNKBAN járt szovjet párt- és kormánykül­döttség, Hruscsov elvtárs is többször hangsúlyozta, hogy a szovjet hadsereg intema­lített eredményeket, miután a még hiányzók nem változ­tatják meg a helyzetet. Nem kétséges ugyanis, hogy az első helyre az ERE, a má­sodikra pedig az EDA került. (MTI.) * Diáktüntetés fíoQotában BOGOTA (MTI). Az AFP jelentése szerint hétfőn este mintegy kétszáz diák vonult fel Bo­gota főútvonalain és köve­telte a Nixqn amerikai áíel- nök megérkezésének előesté­jén letartóztatott egyetemi hallgatók szabadonbocsátá- sát. A fiatal tüntetők „vesszen a jenki imperializmus’* jel­szót kiáltozták. cionalista kötelességét telje­sítette akkor, amikor segít­séget nyújtott az ellenforra­dalom leverésében. Hruscsov elvtárs mondotta az operaházi díszünnepségen április 3-án: „A Szovjetunió, a szovjet nép nem maradha­tott közömbös a bajbajutott barátjának, a magyar dolgo­zók millióinak sorsa iránt, akiket az a veszély fenyege­tett, hogy újból a földesúri és a kapitalista kizsákmá­nyolás rabigájába döntenek. A Szovjetunió testvéri köte­lességéhez híven, a proletár­internacionalizmus mély és igaz érzéseitől vezettetve, nem térhetett ki Magyaror­szág kormányának kérése elől, s a magyar nép segítsé­gére sietett." A • magyarországi ellenfor­radalom leverése nemcsak hazánknak volt az érdeke, nemcsak „magyar ügy volt", hanem az egész szocialista tábor ügye volt. Erről mon­dotta Hruscsov elvtárs, hogy: „Az ellenforradalmi lázadás leveréséhez segítséget nyúj­tottunk » magyar népnek, s ezzel megakadályoztuk, hogy az ellenség aláássa az egész szocialista tábor egységét, mely nehéz próbát állt ki a magyarországi események napjaiban. Világosan láttuk, ha segítséget adunk Ma­gyarországnak az ellenforra­dalom leveréséhez és követ­kezményeinek minél gyor­sabb felszámolásához, ezzel segítjük a szocialista tábor valamennyi országát is.’! Keli-e .ennél nyíltabb, őszintébb beszéd, ékesebb bizonyíték arról, hogy mii jelent a szocialista állam politikai, gazdasági,' katonai összefogása; A varsói szerződésben való részvétel bennünket is köte­lez. Kötelez arra, hogy szo­rosabbra fűzzük kapcsola­tainkat a szocializmust építő országokai, elsősorban annak vezetőjével, a Szovjetunióval. Kötelességünk, hogy erősít­sük és fejlesszük Néphadse­regünket: javítsuk a fegy­veres erők kiképzését, szer­vezettségét és fegyelmét. — Tehát fáradságot nem kí­mélve, erősíteni kell a ma­gyar proletárdiktatúra fegy­veres erejét. Erre is kötelez a varsói szerződés. Csépe József százados. . twi'W’rrrtv^vn'wrrrrrnmmvmnnvwmvTrnHmrtrvTTTV 0 görögországi választások eredményei Néprajzi kutató a jászárokszállási kubikosok közölt MÉG AZ ELMÚLT EV ŐSZÉN jelen meg a Hazafias Népfront kiadásában Katona Imre: „Magyar kubikosok élete” c. könyve, amelyre az egész országban igen élénken felfigyeltek. Jászárpkszálláson is sokan foglalkoztak vele, különösen a népfőiskola záróvizsgálata óta. A Hazafias Népfront Or­szágos Központjának Műve­lődési osztálya ugyanis 50 példányt küldött a könyv­ből, a legkiválóbb népfőisko­lái hallgatók jutalmazására. S így igen sokan megismer­kedtek Katona Imre köny­vével. Mondanunk sem kell ta­lán, hogy a kubikos-kör tag­jai ‘a téli hónapok folyamán sokat beszélgettek a könyv­ről, és részükről hangzott el az a kívánság, hogy a Haza­fias Népfront községi szer­vezete hívja meg ankétra Katona Imrét, a könyv író­ját. Ilyen előzmények után ke­nnt sor a jászárokszállási kubikosok és Katona Imre egyetemi oktató, néprajzi kutató találkozására, ankét, illetőleg jóízű elbeszélgetés formájában, amely sok jelből következtetve, mindkét fél számára igen hasznos volt Kezdjük talán a kubiko­sokkal! A község egyik régi kubi­kosa mindjárt azzal az érde­kes kérdéssel kezdte a be- széígetést: Miért a Csongrád megyei kubikosokról írt könyvet Katona Imre, és miért nem a jászságiakról, köztük is persze első helyen a jászárokszállásiakról? A válasz is érdekes és ta­nulságos volt. A könyv írója ugyanis el- mondota, hogy Csongrádon születeti, nevelkedett, éppen ezért a szentesi, mindszenti, Szegvári, hódmezővásárhelyi kubikosok életével aránylag könnyen meg tudott ismer­kedni, mégse ez volt a döntő könyve megírásakor, hanem az a körülmény, hogy a ku­bikosok igazi őshazája Csong­rád megye. Rámutatott arra is, hogy maguk a jászárok­szállási kubikosok mondották el: községük kubikos rétege a múlt század 80-as éveire alakult ki, Csongrád megyéé viszont jó 20 esztendővel ko­rában. Tehát mindenképpen szülőföldje kubikosaival kel­lett először foglalkoznia. IGEN SOK ÚJAT ÉS ÉR­DEKESET hallottak az árok- szállásiak Katona Imrétől a kubikosok történetéből, a XIX. század társadalmi és gazdasági helyzetéről, amely­nek során a kubikosréteg ki­alakult, úgy, hogy a hallot­tak alapján új, összefüggés­ben látják saját múltbéli helyzetüket, s még inkább tudják értékelni azt az előre­haladást, amely a mai kubi­kos életében, helyzetében mutatkozik. Katona Imre viszont az ankét és beszélgetés során megismerkedett jónéhány idős és fiatal jászárokszál­lási kubikossal, akik részle­tesen tájékoztatták régi és mai életükről; A kubikosok nagy elisme­réssel nyilatkoztak a könyv szerzőjének széleskörű tájé­kozottságáról, kitűnő előadó- készségéről, és végül is arra kérték: következő munkájá­ban foglalkozzék a jászárok­szállási kubikosok történeté­vel is. ök a maguk körében minden adatot felkutatnak hozzá; Vidra Pál tanár, a népfő­iskola igazgatója, a Hazafias Népfront községi titkára, né­hány régi kubikos feljegyzé­seit mindjárt át is nyújtotta Katona Imrének .. -. Ezzel az érdekes és termé­keny ankét, valamint a jó­ízű beszélgetés véget ért, s Jászárokszál 1 ásón nagy sze­retettel várják, hogy Katona Imre kutatómunkáját meg' kezdje, —r —a. A. TOLSZTOJ aa’tin mérnök •iiir wiTTniwirmri hifiéi écfoidfa ’»Tmnrrmrr rrnmmnrmTwnn nrmr rrru 60. 8Í. Kilenc órakor ejy csónak érkezett az „Arizoná”-hoz: Egy toprongyos, vidám fickó evezett benne. Felemelte az evezőlapátot és átkiáltott a hajóra: — Halló... ez az „Arizona” nevű jacht? — Valami ilyesféle — felelte a dán1 matróz, átha­jolva a mellvéden. — Van a hajótokon valami Rolling nevezetű ember? — Van valami ilyesféle. A toprongyos alak ajka mosolyra nyílt, s megvillan- totta pompás fogait; — Kapd el. Ügyesen a fedélzetre hajított egy levelet. A matróz elkapta, s a toprongyos alakt csettintett nyelvével: — Matróz bácsi, tengeri medve, dugjál egy-két szivart a zsebembe. _S miközben a dán körülnézett, hogy mit vághatna a fejéhez, a toprongyos alak már tovaevezett, s a csó­nakban topogva és szenvelegve teli torokból énekelni kezdett, mert kikívánkozott belőle a féktelen életöröm ezen a forró reggelen. , A matróz fogta a levelet és odavitte a kapitánynak. (Ez volt a parancs.) Jansen félrehúzta a függönyt, s az alvó Zoja fölé hajolt, Zoja álmosan kinyitotta szemét. — Megjött? Jansen átadta a levelet. Zoja olvasni kezdte: ..Súlyosan megsebesültem. Legyen irgalmas. Úgy har­coltam az érdekeiért, mint egy oroszlán, de bekövetke­zett az, a út el sem tudtam volna képzelni: Madame La- molle kiszabadult. Lábai elé borulva esedezem” ..; Zoja nem olvasta tovább, összetépte a levelet. — Most már nyugodtan várhatjuk őt. (Jansenre pil­lantott és feléje nyújtotta kezét.) Jansen, kedvesem, meg kell állapodnunk. Maga- tetszik nekem. Szükségem van magára. Tehát hadd jöjjön, ami úgyis elkerülhetetlen..; Felsóhajtott: — Érzem, hogy sok bajom lesz magával. Kedves ba­rátom. higgye meg. hogy a szerelem, féltékenység és a hűség az élet fölösleges dolgai közé tartozik,..; Tudom, tudom: természetes ösztön, őstrő;.. Nekem ugyanolyan jogom van szabadon eldönteni, hogy kinek adjam oda magam, mint amilyen (szabadon dönti el maga, hogy kit akar birtokolni — ezt) jól jegyezze meg, Jansen. Kös­sünk szerződést: vagy elpusztulok, vagy uralkodni fogok az egész világon. (Jansen beszívta az ajkát; Zojának tet­szett ez a mozdulat.) Maga az én akaratom eszköze lesz. Felejtse el most, hogy nő vagyok. Fantaszta vagyok, ka­landornő vagyok, érti? Azt akarom, hogy minden az enyém legyen. (Két kezével kört írt le a levegőbe.) És az egyetlen ember, aki ezt nyújtani tudja nekem, mind­járt itt lesz az „Arizoná”-n. Öt várom, s Rolling is őt várja .-. Jansen felemelte ujját és körülnézett. Zoja összehúzta a függönyt. Janisén kiment a' parancsnoki hídra. Őrt állt Rolling, a korlátba fogódzkodva Eltorzult arcán düh tük­röződött, szorosan összezárt ajkát félrehúzta. Fürkésző tekintettel meredt az öböl felé, amelynek távoli körvo­nalait még most is füstfélhő' borította. — Ott van — mondta Rolling szinte erőlködve. Ki­nyújtotta ^ezét, s ujja, mint valami horog függött az azúrkék tenger felett. — Ott, abban a csónakban. Aztán lerohant a lépcsőn a kapitányi hídról, oly se­besen, hogy a matrózok megrémültek, mikor meglátták görbe lábú, rákhoz hasonló alakját. Bezárkózott kabin­jába, onnan telefonon ismételte meg Jansennek korábbi parancsát: vegyék fel a hajóra azt az embert, aki a hat­evezős csónakon a jacht felé közeledik. 82. Még sohasem fordult elő, hogy Rolling letépett volna egy gombot zakójáról. Most azonban mindhárom gombját addig csavargatta, míg le nem szakadt. Ott állt pazarul berendezett, sirazi szőnyegekkel borított, drága faburko­latú kajütjének kellős közepén és tekintetéi a faliórára szegezte. Miután leszakította a gombokat, a körmeit kezdte rágni. Elképesztő gyorsasággal zuhant vissza primitív, barbár ősállapotába. Hallotta az őr kiáltását, s Garin válaszát is a csónakból. Ettől a hangtól izzadság öntötte el tenyerét. A nehézkes csónak nekiütődött a hajó oldalának. Fel­hangzott a matrózok káromkodása. Megcsikordult a hajó- lépcső, léptek zaja hallatszott. „Fogd, kapd el... Óvato­sabban... Kész... Hova vigyük?” — A ládákat cipelték, amelyekben a hiperboloidok voltak. Aztán minden el­csendesedett. Garin csapdába esett. Végre! Rolling hideg, nyirkos ujjaival megfogta az orrát és sziszegő, köhécselö hango­kat hallatott. Akik ismerték, azt 'állították, hogy Roiling soha az éleiében nem nevetett. Nem igaz! Rolling szere­tett nevetni, de nem tanúk jelenlétében, hanem csak Myankor, amikor egyedül yolt egy-egy sikeres akciója után. És éppen így szeretett nevetni, hangtalanul. Aztán a telefonhoz hívta Jansent: — Felvették a hajóra? t— Igen. — Vezessék az alsó kabinba és zárják rá az ajtóh Igyekezzék mindezt feltűnés nélkül, csendben elintézni. — Parancsára — felelte készségesen Jansen. Sőt, ta­lán túlontúl készségesen, elannyira, hogy Rollingoak valahogy nem tetszett a dolog. i— Halló, Jansen? — Igen. — Egy ára múlva nyílt tengeren legyen a jacht: — Parancsára. A jachton lótás-futás kezdődött. Csörömpölt a hor­gonylánc. Működni kezdtek a motorok. A hajóablakok alatt zöldes sugarakban zubogott a víz. Lassan megfor­dult a part. Nyirkos szél áramlott be a hajófülkébe. S az „Arizona” karcsú testén végiglüktetett az a kellemes éi-zés, amit a gyors mozgás vált ki mindenkiből; Rolling persze tisztában volt vele, hogy nagy ostoba­ságot követ el. Csakhogy ez már nem a régi Rolling volt, a hűvösen számító játékos, aki, mint. egy bivaly, ellen­állhatatlanul tört célja felé, s a világért sem maradt volna el egyetlen vasárnapi prédikációról sem. Rolling most nem azért cselekedett így és nem másképp, mert ez előnyös volt számára, hanem azért, mert, az álmatlan éjszakák gyötrelmes órái, gyűlölete és féltékenysége arra ösztökélte, hogy minden áron eltiporja Garint és vissza- hódíltja Zoját. Még az árul in-társaság gyárainak pusztulása, ez a fantasztikus siker sem tudta felrázni kábulatából. Roi- lingot még az sem érdekelte, hány százmilliót keresett húszónkilencedikén világszerte a tőzsdéken. Megállapodásuk értelmében ezen a napon kellett volna Garinnak Párizsba érkeznie. De Garin nem érke­zett meg. Rolling számított erre és harmincadikán re­pülőgépen Nápolyban termett. Zoját most sikerült kikapcsolnia a játékból. Nem volt senki, aki Rolling és Garin közé álljon. Rolling a legapróbb részletekig átgondolta, hogyan számoljon le ellenfelével. Rágyújtott egy szivarra. Szándékosan kés­lekedett. Kilépett a hajófülkéből a folyosóra. Kinyitotta az alsó fedélzetre nyíló ajtót: ott voltak a ládák a ké­szülékekkel. A ládákon ülő két matróz felpattant helyé­ről. Rolling elküldte őket a legénységi lakótérbe. (Folytatjuk.) i

Next

/
Thumbnails
Contents