Szolnok Megyei Néplap, 1958. május (9. évfolyam, 103-128. szám)

1958-05-13 / 112. szám

4 tnarowog megyei nepbae 1998. május 18»* A szocializmus építésének útján ,e­Néhány mondatban az NI)K-ról — Sorsuk hálátlan — de életük mégse mostoha. • • Politechnikai oktatás a merschwitzi központi iskola tan­gazdaságában. Az itt tanulókkal nemcsak a tanulási idő alatt, hanem a nyári szünetek alkalmával is foglalkoznak a tanárok. mindegyike egy erőművet, egy briketgyárat és egy koxo- lóművet foglal magába, 12 ezer dolgozót foglalkoztat és ^ S( évente 32,5 millió tonna nyers N barnaszenet dolgoz majd fel. A kombinát hatalmas meny- i< nyiségű villamosáramot, gázt, q; milliárd 793,7 millió márkát. E néhány adatból is vilá­gosan kitűnik: az NDK gaz­daságilag napról napra erő­södő ország, amelynek népe Németország Szocialista Egy­ségpártja vezetésével nagy léptekkel halad előre a szo- qjal izmus építésében. “ Nővérke — hangzik bi-! zalommal, segítséget várón, a szolnoki Szociális Otthon egyik betegszobájából. S a 6 nővér közül, az ügyeletes odasiet és teljesíti a kérést. Arcáról szeretet, mosoly su­gárzik. Ha saját testvére, vagy szülője lenne, ahhoz se lehetne kedvesebb. Az otthon lakóinak éppen erre van szükségük: szeretetre — gon­dosságra. Mert sokuk testi­leg, lelkileg összetörve, min­denben csalódva került ide. Legtöbbjük szeretetteiktől várta a gondoskodást. De há­látlan a sors!... Seress István és felesége 5 gyereket nevelt fel becsület­tel. öt gyereket óvtak féltőn minden bajtól és rossztól. Ha betegek voltak nem egyszer éjszakákat virrasztottak mel­lettük. Mennyi sok jóról mondtak le az öt éhes szájért, hogy szépen járassák őket Nem! Ezt úgysem tudták vol­na visszaadni! A szülői szere- tetet nem pótolhatja semmi. Nem is várták ők ezt. Csak a morzsáira vágytak ez elpa­zarolt szeretetnek... Elrúgták őket maguktól: — „öregek, semmire nem valók már.” Csak az állatvilágban találkozni hasonlóval) Hát nem félnek ezek az emberek, akik szintén szülők, hogy sa­ját gyermekeiktől kapják < pofont vissza? Arra képesek hogy az apát, — az idős bá­csit — kiutasítják, mikor az csak órákat kíván unokái kö­zött tölteni! Jellemző az is hogy bár az államnak min­den egyes gondozott, év 8.200 forintjába kerül, az orvosi el­látás ingyenes, ezért mivel a „gyerekek” keresettel bírnak —. havi 40—40 ft. hozzájáru­lást kellene fizetniök. Még ezt sem teszik meg!... Vajon mit érzett egy másik édesanya szíve — Farkas Jó- zsefnéé, — aki a kertben ül dögélve megpillantja lányát és az fejét másfeléfordítva mégcsak rá se néz arra, aki életet adott neki és felnevel­te? ... Hát van az ilyenek­ben emberi érzés és lelkiis­meret? ... Csak addig kellett az anyja, amig mosott főzött, dajkált, ingyen cselédeskedett rá?... Nem lennék igazságos, ha elhallgatnám, olyan szülők is akadnak itt, mint Solovszki néni, aki bár gyermeke és ve- je szeretik, gondoskodnak ró­la, itt érzi magát jobban, — a többi hasonló korú között. Lánya -— Nagy Károlyné, — férjével hetenként megláto­gatja és mindég kedvesked­nek neki valamivel... Sajnos kevés az ilyen szü­lő és gyerek. De akad még: aztán beteg, fiatalkorban lé­vő gondozott is, ezekről a szü­lők feledkeznek el — mint a 24 éves Kiss Papp Erzsébet­ről is. Két év óta azt se kér­dezték hozzátartozói él-e, — vagy meghalt!... Az ember szinte megrémül, hogyan lehetnek egyesek ennyire önző, hálátlan, igaz érzésekből kivetkezőzöttek S ugyanakkor szinte hősöknek tűnnek és minden elismerés­re méltóak az ottani alkal­mazottak. Bennük nagyon sok szere­tet és odaadás van. S itt oda­adják azoknak, akik már nem hittek az emberekben és akik a szeretetet nagyon-na- gyón nélkülözték... Pedig fiatalok többnyire az ápolónők. Idős és beteg, sok­szor magatehetetlen emberek­nek pótolják az otthont. Mert az állam gondoskodása egy­magában kevés lenne. Az ösz- szetört lelkeket is meg kell gyógyítani: jósággal, mosoly- lyal. Van olyan beteg, akitől a szülei undorodtak, kivetet­ték maguk közül. Már a sze­gény embernek is teher volt a saját megtűrt kinézett élete. Itt otthonra talált és érző szí­vű emberekre. Már könnyebb a lét... Egy hiba van csak: kevés, szűk a hely. Most. hogy a kertbe tölthetik idejüket más a helyzet, de az egyébként 50 személyes otthonban 95-en kaptak elhelyezést. Amint hallani rövidesen bővítik az épületet. De talán a hálátlan gyer­mekszíveket kellene szeretet­tel bővíteni — ne dobja el senki szüleit, öreg r-->;!ükat hadd tölthessék < óvá vágynak: kedveseit> -n. Ez lenne a legfon ío- en­nivaló. —■ kárpáti — * [Vehéz megmondani, hol ~ ' lakik a boldogság. Van, mikor modern bérházak össz­komfortos, drága szőnyegek­kel zaitalanított, napfényes szobáiban; van, amikor zsú­pé« tetők, földes, tenyérnyi ablakú szobácskáiból tekint ki a zsendülő őszi vetésre; van, mikor meg éppen egy esztergapad mellett érzi va­laki a jól végzett, becsületes munka szép, tiszta örömét. Ez is boldogság Én a boldogsággal (nem a magaméval) a szolnoki vasút­állomás zsúfolt várótermében találkoztam. Pontosan azon a napon, mikor elég nyersen leadta névjegyét, s beköszön­tőjében arcégető jeges széllel mutatkozott be április. A boldogság egy fiatal pái alakjában jelentkezett. Mel­lettem ültek a pádon. Mon­dom, fiatalok voltak. Nagyor is ifjúk. Ketten, talán, kitet­tek vagy negyven évet. Kéi év — úgy vélem — persze e fiúnál lehetett több. Csende­sen beszélgettek és csodála- ősképpen egyetlen egyiszei sem vetettek bűvölő pillan­tást saját kezükre, ahogy i jegyespárok szoktak. Pedij mindkettőjük ujján karika gyűrű díszlett. Vagy félóráit voltam akaratlanul is fülta- núja kedves csevegésüknek S ne mondja senki: nem il TALÁLKOZTAM í\ BOLDOGSÁGGAL & vasútáJ/0 & Két homlokegyenest ellen­kező kép. Ez ötlik fel az uta­zóban legelőször azután, ahogy nyugatról haladva át­lépi a zónahatárt. Amit mö­götte hagyott: rikító kiraka­Nem marad el az NDK a 1 többi népi demokratikus or- 1 szág mögött az új létesítmé­nyek építésében sem. Hoyers- j werdábam nem messze az ó- ; várostól épül a köztársaság t f benzirrt és kátrányt szállít majd az iparnak. Jó ütemben halad a mező­gazdaság szocialista átszerve­zése is. A termelőszövetkeze­tek jasmellett, hogy a legkor­szerűbb agrotechnikai eszkö­zök segítségével termelnek, jövedelmező mellékgazdasági ágakkal is foglalkoznak. Pél­dául a wolfersdorfi „Uj Élet Tsz” az alapvető mezőgazda- sági termékek termelésén fe­lül méhészettel is foglalko­zik. A zettlitzi termelőszövet­kezet pedig nagy bevételhez jut nutriák, nercek és más prémesállatok tenyésztésével. De gyakori az olyan tsz is. mint a brémai ahol gazdasági épületek építéséhez gyárta­nak — különösen a téli idők alatt — ikülönböző épületele­meket. Jelentős eredményeket ért el az NDK szociálpolitikai té­ren is. Hasonlóan a többi népi demokratikus országok­hoz, fejlett biztosítási rend­szer áll a dolgozók szolgála­tában, Emellett számos sza­natóriumot, gyógyüdülőt- tar­tanak fenn a betegek gyógyí­tására és utókezelésére. 1955- ben például 111,7 millió már­kát fordítottak ilyen kezelé­sekre. Különböző járadékok­ra pedig — öregségi, rokkant­sági, özvegy, árva, stb. — 2 fok, suhanó autók és a to- megnyomor sikoltó ellentéte. Raffinált szc-ciáldemagógiai szólamok, a munka és a tőke közötti növekvő osztályellen­tétek eltussolására és a hit­leri népközösség bevezeté- . 6érej S amit maga előtt a keleti oldalon talál: hehegedt há­borús sebek, új utcasorok, városrészek, napról napra fo­kozódó jólét, elégedett, jövő­ben bízó optimista emberek. A táblára se kell nézni, tudja a turista, a Német De­mokratikus Köztársaság te­rületén van, ahol a hitleri Németország romjain jófor­mán a semmiből egy új, a régitől alapjában különböző társadalmi rend épül, amely­ben megtalálja a dolgozók minden rétege számítását, mert a közérdek szorosan megegyezik oz egyes ember érdekével. Hogy ez így van, mi sem bi­zonyítja fényesebben, mini azok az eredmények, amelye­ket a német dolgozók a szo­cializmus építésében elértek. Az iparból csak egy üzemet nézzünk meg, az unterwellen- borni Max-kohóművet. Az üzem nagyrésze 1947 után épült. S az újjáépítés után tíz évvel, a gyár" történetében először 400 ezer tonna nyers­vasat adott az országnak. E mennyiség 17 ezer tonnával több, mint az azt megelőző évi és körülbelül 100 ezer tonnával szárnyalja túl a há­ború előtti évek termelését. Á eemen-típar résziére készülő új gépalkatrész a magde- burgi ..Karl Liebknecht” gyárban. Adalbert Lange mér­nök (balra) műszaki tanácsokkal látja el az alkatrész gyártóit, a Volkmann brigádot. második szocialista városa és a második ötéves terv leg­nagyobb ipari objektuma a Sohwarze-Pumpe kombinát. Az új hatalmas üzem mére­teire jellemző, hogy három üzemegységében, amelyek Követésre méltóan dolgozik a cukorgyári iskola szülői munkaközössége Csak lábujjhegyen mer az ember lépkedni a ragyogóra sikált kövön, hogy bekuk­kantson a tantermekbe, ahonnan a friss takarítás szaga csapja meg a kíván­csiskodó orrát. Keményített, hófehér füg­gönyök, csillogó ablakok, tisztára súrolt padok, feke­tén fénylő kályhák árulkod­nak, hogy dolgos asszonyok, az iskola szülői munkakö­zösségének tagjai vették két napra birtokukba az iskolát, varázsoltak tisztaságot a hosszú tél után. S így tart­ják ezt rendj énvalónak a cu­korgyári mamák, mert ha otthon is szokás a tavaszi nagytakarítás, méginkább el­végzik azt az iskolában, mely a gyermekek második otthona. S az asszonyok kis csa­pata lelkesen dolgozott, ame­lyet eredményük; a ragyogó tiszta tantermek bizonyíta­nak a legjobban, valamint a köszönő szavak, melyeket a pedagógusok tolmácsolnak. Meg is érdemlik a köszöne­tét, a dicséretet Kozsok Lászióné, Horváth Istvánná, Török Ferencné, Kubik lm- réné, Kelemen Jenőné, Her­mann Keresztélyné, Pálszabó Istvánná, Urbán Józsefné és a többiek, akik nem sajnál­ták az időt napi munkájuk mellett az iskola takarítá­sára. Azonban a szülői mun- kaközönsség odaadó fárado­zását az iskoláért nemcsak ez az egy esemény példázza. Az asszonyt leleményesség sok módot talált már az is­kola támogatására. Dia-kes- kenyfilm vetítőgéppel, tor­nafelszereléssel, könyvekkel, népi táncruhákkal gazdagí­tották az iskolát. A napok­ban 15 cserepes virágot vá­sároltak a tantermekbe. Múlt után a jövő terveiről is legyen néhány szó. A kö­zeljövőben majálist rendez a szülői munkaközösség, hogy kiteljék a bevételből az a 40—45 könyv, amelyet min­den év végén a gyermekek jutalmul kapnak szorgalmu­kért. Azután közeledik a gyermeknap, a pedagógus nap, amiről többet nem árul­tak el, bizonyára meglepe­tésnek szánják az „illetéke- se kinek." A cukorgyári iskola szülői munkaközössége úgy dolgo­zik, hogy követésre méltó példát ad a többi iskolák1 szülői munkaközössége szá­mára. — Itt — Uk a mások beszélgetését fi­gyelemmel kísérni, ez így van, de ezt az újonc-Házas­párt kellett figyelni. Igazán jól esett hallgatni őket, s most már csak emlékezetből írom le. amit fülem ellesett tőlük. t ** 1/ ét éve házasok. Kun- szentmárt ónban lak­nak, Pesten dolgoznak. A férj vasas, a leány — pardon, asszony, illetve asszonyka, sőt asszonyocska — textilgyár­ban dolgozik. Hetenként egy­szer utaznak haza. pedig két otthonuk is van. Kunszent­mártoniban a leány szüleinél, 1 Pesten a fiú özvegy anyjánál. ' Most az igazi otthonukba, a ' kunszentmártoniba mennek, 1 mert ott várja őket ott is szü­letett iszemük fénye a most ‘ már majdnem másféléves- Mucko. Ahogy beszélgettek, ez a kis Muckó volt nekik a , világ közepe. Félórán kérész - _ tül ő volt a fő téma, míg én ’ orv-hallgató voltam. Muckó­- ról szólt tehát a boldogság . éneke a szolnoki vasútállo­- más tömött kényeljnetlen vá­rócsarnokában, az első dider- i getős áprilisi napon. , Ahogy a fiú. kemény, jel- ' legzetes tenyeréről és a fele- 1 ség egy-két szavából kisütöt- i tem. hogy mit dolgoznak, megpróbálom az ifjú apa, és még ifjabb mama arca után megfesteni Muckót. Miután a • mamácska világos, az apács­ka pedig sötétszőke, s mind­ketten kékszemúek, Muckó is csak szőke lehet. Igen, egész , bizonyosan az. kékszemű és szőkefürtú. Egy Muckó. aki­nek anvácskája talán 18. de apácskája sem lehet több, mint 20—21, nem is lehet más. — Pista, alig várom már, hogv hazaérjünk — ilvesfélét ' mondott Muckó ..néni” és még sok egyéb szépet. Hogy pl.: — Nincs nagyobb boldog­ság, mikor meglát minket Muckó és kacagva összeüti csepp kis kezecskéjét, szinte tapsol az örömtől. A fiatal apa szeme felra­“ srvogott: — Ilug, veszed észre, hogy minden héten, mikor haza­megyünk, Muckó mintha nő­ne. Hej, jövő szombaton meg­hozzuk a sportkocsit. Olyan gyönyörűt kap a mi Muc- kértk. hogy azt aztán meg­nézhetik a szentmártoniak. —• Nem lesz túldrága, szí­vem? — És a fiatalasszony rátette kezét a Pista nehéz kezére :. — Nem bánom én. akár­mennyi lesz, a fröccsözésnek befellegzett, s ha kell, a ciga­rettát is abbahagyom. — Istenem. Te mindenről lemondasz Muckóért. — Le én. Érte. meg a kony­habútorért. amire spórolunk és máius elsejére az is meg­lesz. Hát van a világon olvan bor. amelv édesebb volna, mint az én fiam kacagása? Az „én fiam”-tnál körüljár- tatta tekintetét a várótermen, mint egy győztes hadvezér, aki szemlét tart a diadalmas, seregen. Körülnézett, s mi­után mások nem honorálták szivének túláradó boldogsá­gát, apai büszkeségtől sugár­zó tekintete rajtam állapo- e dott meg, s körülbelül azt ” mondta a szeme: „Igaz-e, a kedves útitárs?” a [Vem szóltam, csak bólin- i: tottam, ahogy a taná- s rok szoktak a jól felelő diák­nak. f S az ifjú férj, miután meg- r győződött, hogy apai áldozat- r vállalását egyedül én, és kel- t lően honoráltam, elmosolyo- o dott és gyengéden megszorí­totta gyerekarcú hitvesének karját. — Bizony, Ilus, tavasz vé- r gére meglesz a kis fészkünk 1 ott. Pesten, s nem kell heten- \ ként utazgatnunk. Addig t majd Muckó nagyot nő, és é teljes lesz a boldogságunk. i — Beszállás Kuszentmár- é ton felé! — szólalt meg á i megaton.­Az ifjú pár elkezdett rá­molni, készülődni- Molt vagy hat darab csomagjuk. Volt < ott csomag, amiből a pesti 1 áruház jellegzetes papírja ( mögül egy ennivaló kis kék­selyem paplanocska sarka kandikált ki.- A másik óriás csomagban aluminiumedé- nyek zörögtek. A sok között volt egy titokzatos selyempa­pírba rejtett kis csomag is, amelyet Muckó anyácskája olyan óvatosan tartott maga elé. mint mikor az archeoló­gus ásatásikor római korabeli aranykelyhet talál és szent áhítattal felemeli a földből... Hogy mi volt ebben a rejté­lyes csomagban, nyilván soha sem tudom meg, de a fiatal hitvesek minden darab hol­mija azt suttogta: „mi mind­nyájan e két fiatal teremtés boldogságának tartozékai va­gyunk . : .” Elindultak. Szemem kísér­te. míg a perron nyüzsgő tö­meg el nem nyelte őket. Te­kintetem ekkor beleütődött valamibe. Egy plakát volt. Valami bombat'éle volt az ábra. s rajta egy nagy H-betú. A rajzot két kemény vonallal áthúzták, alatta csupán eny- nyi: „Tiltakozz!” Illőbb ók is e plakátmel- lett haladtak ék t eszembe jutott: íme, az emberi boldogság. És a plaká­ton (ha stomírozva is) az ■— emberi boldogtalanság.:. n -z-ű)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents