Szolnok Megyei Néplap, 1958. május (9. évfolyam, 103-128. szám)
1958-05-09 / 109. szám
2 SZOLNOK MW5YCT NCPCAP 1938. május 9 NEPEK BARATSAGA 1949 augusztus. Színes kavargó forgatag a pesti utcán. Vidám énekszó, táncoló csoportok, zakatolás. Amerikaiak, afrikai négerek, oroszok és üzbégek, angolok és franciák, arabok és magyarok testvéri egyetértésben sétáltak, énekeltek, játszottak a napfényben fürdő Hősök terén. Idősebb házaspár álldogált az út szélén, nézték a jókedvű fiatalságot és a bácsi felsóhajtott: „Miért nem lehet így mindenütt és mindig?” Igen, miért nem lehet így mindenütt és mindig? Számtalanszor feltette magának ezt a kérdést minden gondolkodó ember. Miért van az, hogy ellentétek marcangolják a világot, hogy embereket, népeket szembe lehet állítani egymással saját akaratuk ellenére? Erre a kérdésre nem könnyű a válasz. Bonyolult és sokrétű az ember, bonyolult és sokrétű az élet körülöttünk. Óriási tömegek élnek öntudatlanságban, homályos és bizonytalan fogalmakkal más népekről, más emberek életéről. Emlékezzünk csak vissza, nem is olyan régen még a mi népünk egy részét is szembe lehetett fordítani hangzatos jelszavakkal a békésen élő szomszédnépekkel. Ezt használjak ki az imperializmus mindenre elszánt és minden, hájjal megkent ügynökei. A hamisan értelmezett nemzeti érzést, a más népek lebecsülését igyekeznek robbanóanyagként felhasználni bombáikhoz, őrült és zavaros terveikhez. A homály azonban egyre gyorsabb mártékben oszladozik. A „miért nem lehet így?” kérdését azóta egyre többen teszik fel önmagukban és másoknak is. Egyre világosabb lesz a válasz: lehet így, és csakis így lehet. Béliében, barátságban, egymást becsülve és tisztelve és egymással összefogva az atomhalál réme ellen. Csak így lehet. Testvéri egyetértésben, legyőzve az imperialisták által mesterségesen szított faji, vallási, nemzetiségi ellentéteket. Ennek a felismerésnek a jegyében rendezik meg most a népek barátságának hónapját. Ennek a hónapnak minden rendezvénye, minden megnyilvánulása a béke, a megértés, a háborús uszítok elleni fokozottabb összefogás célját szolgálja. Ha valakinek, úgy nekünk, magyaroknak tudnia kell, mit jelent egy nép számára ha barátai vannak és ezek a barátai nem haboznak áldozatot hozni érte, ha kell. — A felszabadulás mindnyájunk kézzelfogható élménye, emléke. Melyik pesti ember ne emlékezne arra a 200 teherautóra, amely a szovjet nép ajándékaival megrakva, az éhhaláltól mentette meg Budapestet? Emlékezünk mindnyájan a hősök vérére, akik kétszer adták vissza szabadságunkat és arra a nagyszerű segítségre, amely az ellenforradalomtól megkínzott és a szakadék szélére taszított magyar népet a szovjet, cseh, bolgár, albán, román, lengyel nép testvéri segítségével mentette meg, tette lehetővé, hogy ma boldogan, büszkén, helyreállított és folyton fejlődő gazdasággal ünnepelhetjük a béke és barátság nagyszerű demonstrációját. Persze, a mi barátságunk, más népek iránti szeretetünk nem ér véget a szocialista tábor határán. A barátságnak, egymás megismerésének hiába állítanak határsorompókat. A népek egy- r--------------re jobban megismerik egymást, egyre kevéssé és egyre kisebb tömegeket lehet szembeállítani a barátság, a emberi kapcsolatok ügyével. Az 1949-es fesztivál kicsiben mutatta meg, hogyan fejlődik a népek közötti viszony. Ma már nem közömbös újságcikk számunkra, ha megalakul egy önálló kis néger köztársaság. Nem megyünk el részvétlenül az algériai nép szenvedése mellett. Barátok vagyunk minden becsületes békeszerető emberrel és minden néppel, hiszen a népek ugyanazt akarják, amit mi. Békés, alkotó életet, barátságot, bizalmat. Közös célért indulunk harcba és a megismerésnek nagyszerű demonstrációját, a népek barátságának hónapját szívből köszöntjük. Segítettek a kiszisták A jászkiséri területi KISZ szervezet fiataljai megállapították,, hogy a helyi kultúrotthon színfalai nem korszerűek. A villanyt három fázisra kellene kibővíteni, s kívül-belül sok a javítanivaló az épületen. Látták, hogy ezen egy jólsikerült előadás bevételével lehetne segíteni. Az elgondolást tettek követték. A kivitelezés nehézségein győzött a f iatalos lendület és acélos akaraterő. Valameny- nyi szereplő készséggel segített a munkálatokban. Érezték, maguknak csinosítják a kultúrotthont, a darabrendezés sikere méltó bevezetése lesz az itt kezdődő jászsági heteknek. Donkó Ottó, kultúrotthon ig. Jászkisér, TIZENHÁROM EV iiitiiimiiHHmiiimiimiiiiiiiriiiiimiiimiimiiiiiimiimiiiiimiiimmiiiimitiititnmHii Pályázati felhívás A Tudományos Dolgozók Világ- szövetség ének nyilatkozaia London (TASZSZ). A Tudományos Dolgozók Világ- szövetsége nyilatkozatot tett közzé, amelyben helyesli a szovjet kormánynak az atomfegyverkísérletek egyoldalú megszüntetésére hozott határozatát. A nyilatkozat rámutat arra a veszélyre, arhely- lyel az atomfegyverkísérletek a mai nemzedéket és a jövő i nemzedékét egyaránt fenyegetik. A nyilatkozat felhívja a többi kormányokat, hogy kövessék a Szovjetunió példáját és tárgyalások útján létesítsenek olyan ellenőrzési rendszert, amely biztosítaná az atomfegyverkísérletek megszüntetésére vonatkozó határozat megtartását. (MTI.) A Szolnok megyei Pártbizottság felvételi pályázatot hirdet a Marxizmus—letrnizmus Esti Egyetemének 195B/59-es tanévére. Az egyetem célja, hogy a párt, állami, tömegszervezeti funkcionáriusok, értelmiségi dolgozók, vezető propagandisták szervezett marxista-leninista oktatását egyetemi színvonalon biztosítsa. A TANULMÁNYI IDŐ 3 ÉV. A hallgatók az első évfolyamon filozófiát, a második évfolyamon politikai gazdaságtant, a harmadik évfolyamon nemzetközi és magyar munkásmozgalom történetét tanulják. A tárgyakból minden félévben vizsgát tesznek. A tanulmányi eredményekről, illetve az egyetem elvégzéséről bizonyítványt kapnak. Az esti egyetemen hetenként egyszer kötött foglalkozás van (előadás, osztály foglalkozás), melyen a részvétel kötelező. A tandíj 1 évre 150 Ft., mely félévenként Ci- zethető. Az egyetem hallgatóinak a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 1,088—1957 XI. 21. sz. határozata alapján ugyanaz a tanulmányi szabadság jár. mint az egyetemek cs főiskolák esti tagozatai hallgatóinak. AZ EGYETEMRE VALÓ FELVÉTEL FELTÉTELEI: Felvételüket kérhetik, akik érettségivel, vagy ennek megfelelő általános műveltséggel rendelkeznek és a tanuláshoz szükséges marxista ismereteket már megszerezték. Az egyetemre partonkívülick is kérhetik felvételüket. Nem kérheti felvételét, aki más egyetem, iskola, stb. hallgatója. A pályázat a járási, városi pártbizottságokon beszerezhető kérdőív alapján történik. A pályázatot a megyei pártbizottság Ágit. Prop. Osztályára kell beküldeni június 15-ig. Mellékelni kell: 1. Részletes önéletrajzot, 2. Az illetékes pártszervezet ajánlását, 3. A vállalat, intézmény igazolását jelenlegi munkaköréről. ÍSlSZMP SZOLNOK MEGYEI BIZOTTSÁGA Május 9-én, ma 13 éve elhallgattak a fegyverek Prágában is. Felszabadult a sokat szenvedett csehszlovák nép. A nácik ideiglenesen elnyomhatták a kis országot, kiirthatták a legbecsületesebb hazafiakat, sóval hintették be az elpusztított, földig lerombolt Lidice helyét, de a hős nép ellenállását egy pillanatra sem tudták megtörni. Csehszlovákia népi demokratikus ország lett. A szovjet segítséggel gyorsan helyreállította iparát és mező- gazdaságát és ma büszkén mondhatja el, hogy közvetlenül a megvalósult szocializmus küszöbén áll. Hatalmas ipara teljesen szocialista, mezőgazdaságában erős a szövetkezeti forma és ma már körülbelül 65.5 százaiéira a mezőgazdasági területnek a szocialista szektorhoz tartozik. A múltban Csehszlovákia reakciós uralkodó körei és Horthy-Magyarország feuda- lista vezetői mindent elkövettek, hogy egymásnak ug- rasszák a két népet. Mesterségesen tenyésztették a sovinizmust és a propaganda minden eszközét felhasználták, hogy a dolgozók a saját problémáik helyett a halár két oldalán acsarkodó gyűlölettel meredjenek egymásra. A felszabadulással összeomlott ez a mesterségesen emelt gyűlöletvár és a két nép ma már jóbarát. — Megismertük egymá t, megszerettük a nálunk járt csehszlovák művészegyütteseket, küldöttségeket és egyszerű turistákat, ök is szívesen fogadnak minket, ha hozzájuk ellátogatunk. — Kicseréljük filmjeilnket, szoros gazdasági kacsolatokat létesítettünk. A tiszapalkonyai hőerőmű építői mindig szeretettel fognak megemlékezni a csehszlovák szerelőkről, akik nagyszerű munkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy 1957 december 12-én meginduljon a hőerőmű első gépegysége. Az ellenforradalom pusztításai után sietett segítségünkre az elsők között Csehszlovákia és kötelezettségeink messze túlmenően segített nekünk iparunk helyreállításában. Mezőgazdaságunkban igen kedvelt a csehszlovák Zetor, s igen sok csehszlovák gyár és kutató- intézet dolgozik a kiváló magyar műszerekkel. Az élelmiszer iparunk jóhírű termékei is kedveltek Prága és Brno, Pozsony és Karlovy Vary lakói körében. Most, a népek barátsága hónapjának megnyitásakor szeretettel köszönfjük önzetlen jóbarátunkat, Csehszlovákia nagyszerű népét és szívünkből kívánjuk, hogy további sikereket érjenek el a szocializmus építésében és tovább építsék velünk együtt népeink, meleg, őszinte barátságát. Az üzemi tanácsok Jól ellátják feladatukat A tanácsi Irányítású vállalatoknál összesen 8 helyen működik üzemi tanács, mintegy 143 tanácstaggal. Feladatukat általában jól. a dolgozók megelégedésére látják el. Üléseiken idáig foglalkoztak saját munkatervük elkészítésével, a nyereségrészesedés felosztásának Irányelveivel, — de ezen túlmenően több helyen, mint a ruházati és vasiparban bonckés alá vették a bérproblémákat s segítettek a vezetőségnek a megfelelő bérarányosítások kialakításában. A napokban 1 napos tanfolyamon vettek részt az üzemi tanácselnökök, ahol hasznos útmutatást kaptak további munkájukhoz, megbeszélték a felmerülő problémákat. Egy két helyen még vita van affelett. hogy milyen ügyekkel foglalkozzék az üzemi bizottság és milyenekkel az üzemi tanács. Van bizonyos felosztás is úgynevezett népszerű és népszerűtlen feladatokra. így pl. az előbbiekhez tartozik a nyereségfelosztás, az utóbbiakhoz a munkaruhaszabályozás, bérproblémák, stb. Egyes helyeken az üzemi tanácsok megpróbálták ezeket a nehezebb problémákat az üzemi bizottságra bízni. E helytelen megkülönböztetés azonban egyre inkább megszűnőben van s tanácsaink megtalálják helyüket és feladatukat az üzemekben. A. TOLSZTOJ atin méinö/c •ílii> «rrrmnrm»! iu/iclécífíű/fa 56. Csakugyan elkéstek. Á város és a gyár között elterülő füves mező, amelyet téglatetők hosszú sorai borítottak, egyszerre felemelkedett. A föld felpuffadt. Ez volt az első, amit a szem meglátott. Ugyanebben a pillanatban vadul lobogo lángnyelvek törtek elő a föld alól, a hasadékokon. S a lángok közül izzó gázzal kevert tűz- oezlop kígyózott felfelé, soha nem látott vakító fénynyel. Mintha az égbolt is felemelkedett volna az egész síkság fölött. Zöld és rózsaszínű fény töltötte be az egész teret. Mint napfogyatkozáskor, úgy rajzolódott ki ebben a fényben minden egyes ágacska, minden egyes fűcsomó, minden egyes kőszikla — és két kővé dermedt, fehér emberi arc. Dörgés. Fülsiketítő robaj. Eibődült a meghasadt föld; Megremegtek a hegyek. Orkán elhalta és hajlította a fákat. Kövek és pernyék röpködtek a levegőben. Füst- felhők borították el a síkságot is. Minden elsötétedett, s a sötétségben még egy robbanás hallatszott — az előbbinél is félelmetesebb. Sötét, rozsdaszínű, émelyítő fény itatta át a füstös levegőt. A viharos szél, s a kövek és faágak lavinája feldöntötte és a szakadékba sodorta Hlinovot és Wolfot. 75. — Jansen kapitány, parira akarok szállni. — Parancsára. — Azt akarom, hogy maga is velem jöjjön.- Jansen fülig pirult örömében. Egy perc múlva már az áttetsző vízre eresztették az „Arizona” fedélzetéről a hatevezős, fényezett csónakot. Három napbarnította, pirospozsgás matróz kúszott le a kötélen az evezőspatíra. Megragadták a lapátokat és mozdulatlanná dermedve Ult-k helyükön. Jansen a hajólépceönél várt. Zoja még nem jött tétova tekintettel, tűnődve nézte Nápoly lépcsőzetesen emelkedő körvonalait, amelyek elmosódottan vibráltak a rekkenő hőségben, a város fölött emelkedő ősrégi erőd terrakottafalait és tornyait, s a Vezúv lustán füstölgő csúcsát, A szélcsendben a tenger tükörsima volt. Csónakok serege ringott lomhán az öbölben. Az egyik csónakban egy magas termetű öregember evezett állva farevezöjével — olyan volt, mintha Michelangelo valamelyik rajzából lépett volna elő. Ősz szakálla dúsan omlott alá tuldott-foldott, rongyos, sötét színű köpenyére, fejét borzas fehér haj koronázta, vá'lán vászontarisznya. Ez az ember Peppo volt, a koldus, akit errefelé mindenki ismert. Saját csónakján evezett ki a hajók elé alaijuzsnát kérni. Előző nap Zoja egy százdolláros bankjegyet dobott le neki a fedélzetről, s a koldus most ismét az „Arizona” felé evezett csónakján. Peppo a régi Olaszország utolsó romantikusa volt, az istenek és a múzsák ke- gyence. Mindez ma már visszavonhatatlanul a múlté volt. Senki sem sírt már boldogságában, amikor megpillantotta az ódon köveket. Azoknak a festőknek a csontjai, akik valaha csengő arannyal fizettek, hogy lefesthessék Peppót Cecilius Iucundus pompeji házának romjai közt, ott porladtak a csatamezőkön. Sivár lett a világ. Lasisan forgatva az evezőt, Peppo végigslklótt csónakjával az „Arizona” zöldes visszfényben úszó fedélzete mentén, felemelte bozontos szemöldökű, ráncos arcát — régi érmeken láthatunk ilyen fenséges arcokat — és kinyújtotta kezét. A neki járó áldozatot követelte. Zoja kihajolt a korláton és azt kérdezte Peppótól olaszul: — Találd ki, Peppo: páros-e vagy páratlan? — Páros, signora. Zoja egy kölég ropogós bankjegyet dobott le neki a csónakba. ' — Köszönöm, szépséges signora — mondta méltóságteljesen Peppo. Most már semmi ok áem volt rá, hogy Zoja tovább is késlekedjék. Megkapta Peppótól a kívánt jóslatot: feltette magában, hogy ha odaevez az öreg koldus és kérdésére azt feleli, hogy „páros”, úgy minden jó lesz. De azért még mindig balsejtelmek gyötörték: hátha tőrbe csalják és rendőrök várják a Splendid Szállóban? De fülében még ott csengett a parancsoló hang: „...Ha kedves magának bará.ja élete”.., Nem volt más választása mennie kellett. Lebocsátkozott a csónakba. Jansen a kormánynál ült, meglendültek az evezők, s a csónak könnyedén sixlott Santa Lucia partjai felé. Már látni leheted a házakat külső lépcsőikkel, a kifeszített kötelekre aggatott fehérneműket és rongyokat, a hegyoldalba vágott, lépcsőzetesen emelkedő szűk utcácskákat, a félmeztelen gyerekeket, a kapuk előtt álldogáló asszonyokat, a legelésző rőt- színű kecskéket, az osztrigaárusok bódéit közvetlenül a víz mellett, s a parti sziklákra kiterített halászhálókat. Alig ért el a csónak a part zöld cölöpéihez, toprongyos alakok, korallt és meiltűket kínáló árusok és szállodai ügynökök egész hada rohant le feléjük a lépcsőkön. Ostorokkal hadonászva ordítottak a bérkocsisok két- íogatú hintójuk mellett, s félmeztelen fiúcskák bukfenceztek lábaik előtt, üvöltözve követelve a nekik járó sarcot a szépséges látogatótól. — „Splendid” — mondta Zoja, Jansennel együtt helyet foglalva az egyik hintóbán. 76. A szállodában Zoja megkérdezte a portástól, nem érkezett-e levél Madame Lamolle nevére. Egy rádió-tcie- fonogrammot nyújtottak át neki. „Várjon szombat estig” — így hangzott a szöveg; aláírás nem volt rajta. Zoja vállat vont, megrendelte a szobákat, aztán elhajtatott Jansennal, hogy megtekintse a várost. Jansen azt indítványozta, hogy menjenek múzeumba. Zoja tekintete unottan siklott végig a reneszánsz hideg szépségein. Ezek a nők merev brokátot viseltek, nem vágatták le a hajukat, nyilván nem is fürödtek minden nap és olyan hatalmas vállakkal és csípőkkel büszkélkedtek, mélyekért minden kofaasszony szégyellné. magát Párizsban. Még unalmasabb volt végignézni a római császárok márványfejeit vagy a megzöldült bronzszobrokat — kár volt ezeket kiásni a földből!:.. Nem volt érdekesebb a pompeji freskók naív pornográfiája sem. Mondhatnak, amit akarnak, a régi Rómának és a reneszánsznak rossz ízlése volt. Ezeknek az embereknek nem volt érzékük a cinizmus finomságai iránt. Megelégedtek a felhígított borral, lomhán csókolózlak dúskeblű és erényes nőkkel, s izmaikkal és vitézségükkel kérkedtek, önmagukat túlélt századok holt terhet cipelték magukkal, merő kegyeletből. Nem tudták, milyen érzés kétszázkilométeres óránkénti sebességgel robogni versenyautón. Vagy gépkocsi, repülőgép, villamosság, telefon, rádió, lift, divatot, szabók és csekkönyvek segítségével (hiszen tizenöt perc alatt annyi aranyat kaphat az ember csekkre, amennyit az egész ókori Róma nem ért meg) az utolsó cseppig kisajtolni az élet minden pillanatából a gyönyört. (Folytatjuk^
