Szolnok Megyei Néplap, 1958. május (9. évfolyam, 103-128. szám)
1958-05-01 / 103. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1958. május ti MÁJUS Irta: GYOMAI GYÖRGY Foltosruhájú, rosszbakancsú ember lépkedett aa. utca közepén a porban. Száját összeharapta, mintha nem akarta volna, hogy a káromkodását hallják. Fejét a magasba tartotta. Peckesen, büszkén ment, mint az olyan ember, aki tisztában van vele. hogy nem nyomja semmi bűn a mellét. Szemével egyszer jobbra vágott egy pillantást, aztán balra. Figyelte, kik állnak kint a házak kapuiban. Kik lesik kíváncsi, sajnálkozó pillantásokkal. Aztán csak lépkedett nyugodtan. Még a gödröket sem kerülgette. Csak ment, sápadtan, magabiztosan a fájdalmas bizonyosságok felé. Az ember háta mögött szürke ló lépkedett előrenyúj- tott nyakkal, lehajtott fejjel. Néha megszagolta az ember foltos kabátját. Undorodva triisszögött. Olyankor magasba vágta fehérfoltos orrát, szemében haragosra villant a sötétkék tűz. Es úgy lépkedett az ember nyomában, mintha minden lépésnél nyomorékká akarná taposni patkójával a sarkát. A ló mellett egy fekete ló lépkedett. Az nem trüsszö- gött, nem kapkodta a fejét. Inkább a frissen zöldülő, gyenge füveket nézegette az út szélén. Néha odakapott valamelyikhez éhes kívánalommal. Megrágta nagy élvezettel. Es méltóságteljesen lépkedett tovább. A két ló hátán két pirosarcú csendőr ölt keményen. Fejükön kihívón lengett a kakastoll. Oladukon csörgött a hosszú fehér kard. Vállukon fénylett a karabély szíja. Az utca legutolsó házának kapujában asszony álldogált fáradtan. Nézte az urát, aki a lovak előtt lépkedett, nézte a csendőröket, akik elvitték föle. S úgy érezte, ráom- lott az egész mindenség, megfeketedtek a füvek, a virágok. Nincs többé hang, nevetés, mosolygás, csak sírás van és ordítás, jajgatás és halál. A sovány, fakóruhás asszony kimeredt szemmel bámult a távolodók után. Véresre harapdálta a szája szélét, de nem sírt. Szorította a mellette álló, nyolcéves gyerek kezét, hogy majd nsszereppantoita. És egy hang nem jött ki torkán, — Hová viszik édesapámat? — rezzent fel a fia szántására. •— Viszik a esendórlaktanyába, a fogdába. v — Miért viszik? § v * e- Mert vöröskatona volt. \ f — Hát az baj? — Ezeknek baj, — tőrt kJ egyszerre a vad sírás a* asszonyból és két kézzel szorította magához a fiát. Lihegve, susogva folytatta, hogy a szomszéd meg ne hallja. — Mióta apád hazakerült a fogolytáborból, úgy tartják a nyilvántartásba, mint kommunistát. Minden május elseje előtt elviszik. — Ml a csudának? — Annak, hogy ne tehessen ki májusfát vörös papírcsíkokkal. Ne tűzhessen ki sehová vörös zászlót. Ne rendezhessen felvonulást. Alkonyodásra hajlott az Idő. A házakban nyikorogtak a kútgémek. Locsogott a vályúba öntött víz. Nagyokat bőgtek a tehenek, a borjak. Az égre nyerítettek a lovak. Aztán parazsalni kezdtek itt is, ott is az ablakok. Szürkeség, majd feketeség borult a falura. Az asszony behúzta a fiát a házba. Odavezette a kuckóhoz. Lefektette, ö Is ledőlt az ágyra ruhástól. S az urára gondolt, aki azóta már ott van a fogdában, fekszik a padlón jajgatva és nem felel egy szót sem a csendőrök vallatására. Az asszony csendesen sírt a sötétben. A gyerek rémülten hallgatta. Forgolódott a kuckóba terített avas bundán és álom nem ment a szemére. Csak belemeredt a feketeségbe és azt hánytorgatta, hogy elvitték az édesapját, akinek nincs semmi bűne, aki soha nem bántott még a szavával sem senkit. Riadtan, végtelen lassúsággal haladt az Idő. A falon kilencet, tízet vert az óra. Utána tizenegyet. Az 'asszonyt álomba nyomta a fájdalom és a fáradtság. A faluban meghalt minden hang. Csak a távolban vakkantott néha egyet egy éhes kutya. Éjfél tájban a gyerek felült a kuckóban. Fülelt. Aztán kiosont a szobából. Ment a csendőrlaktanya felé a sötétben, figyelve, vizsgálódva. Amikor odaért a nagy, sárgafalú épülethez, újra körülnézett. Hallgatózott. Előhúzott a zsebéből egy nagy, vastag, vörös krétát, amit az iskolában kapott a szomszédjától. S nagy ákombákom betűkkel írni kezdte a falra: *— Éljenek a vöröskatonák! Éljenek a kommunisták!; Éljen május elseje! Amikor kész volt az Írással, rohanni kezdett hazafelé, Vágtatott bukdácsolva az út közepén, ahol az este az apját hajtották a csendőrök. S arra gondolt, hogy mekkora riadalom lesz reggel abban a sárgafalú házban, ha leolvassák a falról a vörösbetűs írásokat. Otthon úgy mászott vissza a kuckóba, mint a macska, Magára húzta az avas bunda szélét s boldogan gondolt arra, hogy holnap aranyfénnyel vonja be a diadalmas, májusi nap a falra írt vörös betűket. KASSÁK LAJOS: MESTEREMBEREK Mi nem vagyunk tudósok, se méla, arrmyszájú papok és hősök sem vagyunk, kiket vad csinadratta kísért a csatába s akik most ájulton hevernek « tenger fenekén, napos hegyeken és a ménkővert mezőkön szerte, szerte az egész világban. A kék firmamentum alatt most bitang vérben fiirdenek az órák. -. ? De mi már távol vagyunk mindentől. Ülünk a sötét bérkaszárnyák alján: szótlanul és teljesen, mint maga <*, megbontatlan anyag. Tegnap még sírtunk s holnap, holnap talán a mi dolgunkat csodálja a század. Igen! Mert a mi csúnya, tömpe ujjainkból már zsendül a friss erő, s holnap már áldomást tartunk az új falakon. Holnap azbesztből, vasból és roppant gránitból életet dobunk a romokra s félre az államdekorációkkal! a holdvilággal! és az orfeumokkal! ~ Hatalmas felhőloarcolókat építünk majd és játéknak az Eiffel-torony mását. Bazalt talpú hidakat: A terekre új jeleket zengő acélból s a döglött sínekre üvöltő, tüzes lakomotivakat lökünk, hogy ragyogjanak és fussák be a pályát, mint az ég szédületes meteorjai. Üj színeket keverünk s a tenger alá új kábeleket húzunk és megejtjük az érett, pártáién asszonyokat, hogy új fajtát dajkáljon a föld s örüljenek az új költők, akik az idők új arcát éneklik előttünk: RÓMÁBAN, PÁRIZSBAN, MOSZKVÁBAN, BERLINBEN, LONDONBAN ás BUDAPESTEN.- ■ ■■ József Attila: HÍVOGATÓ r Röpül a rigó, röpül, megáll, lebukik a tó közepe fölött éppen, növény várja tárt szirmokkal, levelei elsimulnak a víz színében. Itt fáj. itt fáj — beszéli a hullám, azután elcsendesül szépen. Most már síma a felület, nyughatnak rajta a portalan szeretők remegései, de azért csak mondják: Gyere már, gyér ide ki, ne mosolyogj, mert szél ered, aztán ha íöléhajolsz és belenézel, a tó is megtréfál majd téged. Gyere, gyere, majd meglátod, szép erős fiatalember áll ,kl a parton teelébeű, teleszívja magát kékkel, a bokrot frissiben átugorja, tenyerét a vízbe meríti, domború mellét is mcglocsotjn, aztán szerszámját fölemeli, jóliangú csöngőket kalapácsol, a halak a partra jönnek, ott csillognak az ő dalára —r j sok csengőt csinál, s egy marékkai belekötöz majd a hajába. KISS ZOLTÁM: f Jflindemiafti kenyerünk Szaga van, íze, zamata a szónak, megszegett cipó minden friss betű. Éhes a szem és mohó a lélek; szívben a húrok pengetve szólnak, s daluk, az érzés, írott hangjegyű. Magvetők vagyunk, s gyűjtjük a magot, tudás mezején szántunk és vetünk, érlelő napok sugaras delén serkennek bennünk duzzadó magol:, tudattá érő gömbölyű betűk. Szellemünk tápja az okos, jó szó, zamatos, ízes, frtssensiilt cipó. Éhes az ember, s mint nő a szellem, agyhoz és szívhez egyaránt szóló szép szó kell, igaz, intő, biztató. ÉK SÁNDOR: TAVASZ. Két csendőr jött szembe az úton, nyeglén, ' dölyfösen. Dagadt mellük majd szétre pesztette ß zubbonyt. A vál- lukra vetett puska szíját be görbült ujjak markolták, a fegyver lerántására és a ravasz elkattintására készen. Fejükhöz szinte odanőtt a kalap, s még külön az állukhoz is oda volt szijazva. A fekete keménykalap karimája és a fekete szíj vörös arcokat keretezett, mészárszékbe illő állkapcsokkal. A dülledt szemek külön éltek a téglavörös húsba ágyazva: kevélység: sunyiság és gyűlölet döfött ki a szemgolyókből. A csendőrkalapokon egy ütemre lengett a kakastoll, s ahogy félelmetesen és dölyfösen közlekedtek az úton, tekintetükre, mint egy szuronyra, rátüzték sovány, kisfiús alakját. Megálltak előtte. — Sétál? ~ kérdezte érdesen az egyik csendőr. A másik végigmérte tetőtől talpig. Attila kérdéssel felelt: — Maguk ikrek? Inkább érezni lehetett, mint látni, hogy a csendőrúj- jak még jobban begörbültek a puskaszíj körül. Nem lehet tudni, mi rejlik a kérdés mögött. — Azért kérdezem, mert mindig, mindenütt párosával járnak. Mint az ikrek■ A tenyerek görcsös szorít ása kicsit meglazult. A hatalom és az erőszak e vérebeiben, ha volt valami a szellemből, akkor a? csak a képzelethiány volt. — Ez a szabály, — mondta az egyik csendőr. — És a szabály, az szabály, — mondta a másik nagy nyomatékkai, Úgy érezték, most leckét kapott ez a balga ifjú a ta- tatabányai országúton. TovábhálLtak. Nemsokára szél támadt, gyöngéd kis alkonyati szél, amely kékesszürke finom port terelgetett előtte az úton. Betért Tatabányára. Ugyanolyan házak alkották itt is az utcasorokat, mint a telepen, csak itt egész kis városkává álltak össze. A kis házak dermesztő egyformaságának sorfala között szíve hevesen dobogni kezdett, megszállta az iszonyodás. Az egyik kerítés mögött keszeg asszonyka állott. Egyik kezét kinyújtva tartotta egy vesszővel, másikat rátapasztotta két szemére. A léptekre elkapta arca elől tenyerét és pánikszerű mozdulattal fordult meg a sarkán. — Zavarja el... Én nem bírom! Rosszul vagyok___ — hebegte és kórja a vesszővel egybenőve görcsösen mutatott a ház sarka felé. Kis moslékosvályú állott ott- A vályú egyik végében szalmaszínű malac habzsolt, a másik végében két hatalmas, rusnya patkány. Attilát megrázta az undor. Lehajolt egy kődarabért, — Jaj ne! — sikoltotta az asszony. Agyonüti a malacot. A szöszke kislány, aki eddig úgy beleregadt anyja szoknyájába, hogy észre sem vette, elvágodótt. Szederjes Egy ueid diM'ietéde kis szája meg-megrándult, Á szomszédból asszonyok futottak össze. Két suhanc bo tokkal rontott neki a ház sarkának. A malac visított. — Frászt kapott megint. 'Szegény csöppség! Egyszer megharapta egy patkány, azóta van így a kis lelkem. Borzasztó ez kérem! Egy szem csirkét sem tudunk tartani, mert megeszik a patkányok. Már napvilágnál is, tessék elképzelni, hogy éjjel... Nézze, milyen soványak a gyerekek. Mi lesz velünk? Jaj, mi lesz velünk? Körülállták a fiatal idegent és így panaszkodtak neki, csöndes jajveszékeléssel. Közben ú halovány gyermeket fölemelték a földről. Egyik asszony óvatosan karjára vette és vitte befelé. Másik kettő az elnehezült anyát támogatta. A többi, mint gyászolók a temetési menetet, úgy követték őket a sötét konyhába. A hányászházak elmaradtak mögötte, nemsokára beért a villanegyedbe. Mintha valami félelmetes, fekete sivatagból üde oázisba jutott volna. Fasorok szegélyezték a széles utakat, a tömbök résein ferdén sütött át a lehunyó nap, A lágy fény még szebbé varázsolta a virágos kerteket, a piros mályvák szinte kigyultak. A villák ablakait kitárták a nyíresti levegőnek. Az egyik sarokviila erkélyéről zongoraszó és női ének olvadozott. A kert rácskerítésére függesztett táblán ez állt: Vida Jenő út. Hát ez is van a szénerek fölött: párás, jó szagú esti levegő, csinos házak, fehér függöny ös ablakokkal, virágzó kertek és dúslombú fák. Nem a szén űzi el a madarakat a bányászok házatájáról és nem a szén öli meg a füveket és fákat, hanem a nyomorúság. Eszébe jutott, hogy valakitől nemrégiben azt hallotta, hogy amaVida Jenőnek, akiről a sort elnevezték, havi hatvanezer pengő bevallott jövedelme van. Vida Jenőnek d kőszénbánya mindenható urának jóvoltából szaporodnak a patkányok és pusztulnak a kisgyerekek^ bányászok füstös, kietlen, nyomorúságos házr.tá- ján. Vida Jenő és a többi tőkés urak miatt él szennyben s éhezik a dolgozók tömege. Vida Jenő annyit harácsolt össze szemérmetlenül a bányászok munkájából egy hónap alatt, amennyiből ötvenezer bányász él egy éven át, családostól. Attila agyát elöntötte a vér. Szerette volna torkonragadni valamennyi gyárost és földesurat, hogy belekiáltsa kénükbe: Gazemberek! De nem lesz ez mindig így! Megmozdul a mun-kások és dolgozó parasztok hatalmas serege és futnak majd mind a patkányok, a haramiák, futnak a vérszopó uzsorások, a nép vérét és verejtékét csapolók! Az állomáson türelmetlenül toporgott a fáradtságtól, a vonat huszonöt percet késett. Amikor felkapaszkodott a vagonba, s a vonat elindult Pest felé, a kerekek zakatolásának ritmusára ez járt a fejében egész úton: Le a ka- pitalizmussl! Le a kapitaliz-mussal! Mire Pestre ért, a dübörgő kerekek ütemére kiformálódott a vers, a „Szocialisták.”. _ t LE A KAPITALIZMUSSAL Hatalmat, húst a dolgozóknak!,., Viszi a ködöt az idő s az időt mi hoztuk magunkkal, hoztuk harcunkkal, tartalék nyomorunkkal, a kenyérrel, mely megpenészedett, amíg a munkás megszeghette, a kásával, mely megdohosodott, amíg a munkás megfőzhette, a tejjel, amely megsavanyodott, amíg a munkás köcsögébe belecsobbant, a csókkal, amelyből cafraság lett, amíg a munkás fiatalába belelobbant, a házzal, amelyből omladék lett, amíg a munkás beleköltözött, a ruhával, amelyből rongy lett, amíg a munkás beleöltözött, a szabadsággal, amely elnyomás lett, amíg a a munkás megszületett, a bőrszivarral, mely bagó lett, amíg a munkás felnövekedett, — . a tőkével, mely munka lesz, míg megnő az Inas, s kalapácsával odavág világ! ahol legfehérebben izzik a vas!... Vers, eredj, légy osztályharcos! a tömeggel együtt majd felszállsz!... Te délre mégy, te nyugatra, én pedig északra, Elvtárs! Éjféltájban állított be a Japánba. Péter Pál nekiesett. ~~ Hol késtél? Mit csináltál? — Falukutatással foglalkoztam, — Akkor’biztosan vacsoráztál is. Jóféle kolbászokat. Attila megrázta fejét, — Tudtam, hogy nem hagysz eserben ~ derült fö Péter Pál. — Pincér, jöhet a bableves
