Szolnok Megyei Néplap, 1958. május (9. évfolyam, 103-128. szám)

1958-05-07 / 107. szám

7 «ZOLNOK MEßTEI fffPliAf 1958.! május Y."~ DCiízuták a munkában, izóiakozáikan Összesen 137 421 darab su- hángot ültettek el Szolnok megyében a kiszisták. A leg­többet a mezőtúriak, 51 ezer darabot. Nemsokkal marad­tak el mögöttük a tiszafüre­diek 24 950suháng ültetésével. Az alapszervezetek közül az ú.iszentgyörgyi községi az első. 4280 darabbal. A kisúj­szállási Uj Élet Termelőszö­vetkezet fiataljai 2570, az ör­ményes! Uj Élet Tsz ífjai 3000 suhánggal gyarapították megyénk faállományát. Szádét ifjúsági munkacsa­pat alakult 1200 taggal me­gyénk termelőszövetkezetei­ben és állami gazdaságaiban. Az 1200 fiatal között mint­egy 300 KISZ-en kívüli ifi dolgozik együtt a Kommunis­ta Ifjúsági Szövetség tagjai­val. Az ifibrigádok közül 82 uz-ekben, 20 állami gazdasá­gokban működik. A jászapáti járásban 32 Ifjúsági munka­csapat van. A városokban Karcagon 17, Kisújszálláson pedig 13. Az ifjú traktorosok megyei versenyébe 80 fiatal nevezett be a mai napig. A Kunhe- gyesi Gépállomásról 39-en je­lentették be részvételüket. * A Tiszasülyi Állami Gaz­daság KISZ szervezete há­rom rizstelep fölött védnök­séget vállalt. Huszonnégy kiszista dolgozik e három rizstelepen. * Május 25-én ifjúsági talál­kozót rendez Pusztataskony- ban a kunhegyes! járási KISZ bizottság. A találkozón meg­tartják a felszabadulási kul­turális seregszemlét, kiállí­tást nyitnak meg a termelő­szövetkezeti fiatalok életéről. A pusztataskenyi KISZ szer­vezet ma estére hívott össze taggyűlést a találkozó előké­szítésének megbeszélésére. * A Jászkun KISZ Együttes vasárnap (május 11-én) két előadással Jászkiséren ven­dégszerepel. * Május 19-én érkezik Szol­nok megyébe a bolgár Di- mitrovi Népi Ifjúsági Szövet­ség tíztagú Pleven megyei küldöttsége. A bolgár fiata­lokat Pusztataskonvban, Kis­újszálláson, Törökszentmik- lóson, a Tiszasülyi Állami Gazdaságban látják vendé­gül, A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának levele az Angol Munkáspárt Végrehajtó Bizottságához Moszkva (TASZSZ). A Pravda legutóbbi száma tel­jes terjedelmében közli azt a levelet, amelyet a Szovjet­unió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága az Angol Munkáspárt Végrehajtó Bi­zottságához intézett. A levél elemzi a mai nem­zetközi helyzetet, rámulat a nyugatnémet szövetségi gyű­lés határozatának veszélyeire, ismerteti a Szovjetunió'leg­utóbbi lépéseit a nemzetközi Ar Amerikai Demokrata Párt országos elnöke Eisenhower lemondását jósolja Washington (Reuter.) Paul Butler, az Amerikai Demok­rata Párt országos elnöke hétfőm, este rádióinterjú ke­retében hozzá intézett kér­désre válaszolva azt jósolta, hogy Eisenhower elnök való­színűleg lemond, még mielőtt a köztársasági párt 1960-ban megtartaná elnökjelölő orszá­gos kongresszusát. Butler azt állította, a je­lek arra utalnak, hogy Eisen­hower már úgy érzi: hiva­talának terhej túlságosan súlyosak ahhoz, hogy elnöki megbízatásának lejártáig el­lássa teendőit. Kijelentette, „megkockáz­tatja azt a találgatást”, hogy Eisenhower lemond és át­adja hivatalát Nixon alel- nőknek, mert arra a követ­keztetésre jutott, hogy „kép­telen továbbra is megfelelni a reá háruló felelősségek­nek". helyzet feszültségének enyhí­tésére, majd a következőket írja: — Amikor fennáll a há­ború veszélye, az a nyilatko­zatuk, amelyet a közel- és középkeleti helyzettel kapcso­latos levelükre tettek vagyis, hogy a munkáspárt nem szándékszik semmiféle közös lépést tenni egyetlen kom­munista párttal sem, vélemé­nyünk szerint veszélyes. — Nem óhajtunk vitába bocsátkozni az angol alkot­mányjogi szabályokról, ame­lyek — az Önök közlése sze­rint — nem engedik meg a munkáspártnak, hogy más hatalmon lévő pártokkal kapcsolatokat létesítsen.. Az a benyomásunk, hogy párt­juknak elég szoros kapcsola­tai és összeköttetései vannak más hatalmon lévő pártok­kal. A levél hangoztatja, a köz­ponti bizottság e megfontolá­sok alapján ismételten a munkáspárt végrehajtó bi­zottságához fordul és kife­jezi azt a reményét, hogy a munkáspárt Latbaveli minden befolyását és működésbe hoz­za az angol munkásosztály egész hatalmas erejét, hogy végetvessenek az atomfegy­ver kísérleteknek, a fegyver­kezési versenynek, hogy meg­akadályozzák a német mili- tarizmus újjászületését a Bundeswehr atomfegyverrel való felszerelését, megszün­tessék a hidegháborút, s meg­teremtsék a bizalmat, vala­mint a nemzetközi együttmű­ködést. — Ügy véljük — hangoz­tatja a levél —, hogy a mai nemzetközi helyzet határo­zottan megköveteli pártjainak véleménycseréjét olyan intéz­kedések kidolgozása végett, amelyek az újabb világhábo­rú veszélyének elhárítását és a világbéke megóvását szol­gálják. — A magunk részéről szí­vesen megvizsgálunk minden javaslatot, amelynek felveté­sét pártjuk vezetősége jónak látja — fejeződik be a köz­ponti bizottság levele. (MTI.) A külföldi sajtó elismeréssel ír a brüsszeli világkiállítás magyar pavilonjáról Szinte naponta foglalkoz­nak a lapok cikkekben, ké­pekben azzal, hogy Magyar- ország milyen sikereket ér el a brüsszeli világkiállításon. Érdemes arról is szólni, ho­gyan vélekednek a külföldi lapok a magyar pavilonról. — A FRANCE-SOIR a kö­vetkezőket ■'írja: Valóban a magyar pavilon a legvidá­mabbak közé tartozik a kiál­lításon alumíniummal bur­kolt különleges bejárati csar­nokával, amely gyémántként csillog a napon, s amelyet belülről két táncosnő hatal­mas szobra dominál. A Budapest csarnok meg­mutatja a magyar főváros nevezetességeit. Az attrak­ciók nehéz tüzérségéhez tartoznak a magyar pavi­lonban kiállított nukleáris műszerek is és a modern telefonközpont, amelyet a látogatók is kipró­bálhatnak. AZ ECHO DE LA BOUR­SE című gazdasági napilap a legnagyobb teret a magyar részvételnek szenteli. Cikkét a következő mondatokkal kezdi: „Ha van Közép-Euró­pában egy olyan kis ország, amely sok oknál fogva ro- konszenvet érdemel, akkor az elsősorban Magyarország. Az a fogadtatás, amelyben a magyar pavilon vezetősége részesített bennünket, tovább erősítette ezt a rokonszenvet. Az 1958. évi világkiállítá­son Magyarország be akar­ja mutatni, hogy túlnyomó- részt mezőgazdasági or­szágból ipari országgá vált. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió hatalmas csar­nokai között 5000 négyzetmé­teren épült magyar pavilon megmutatja, hogy egy 9 mil­liós ország mi mindenre ké­pes, hogy tiszteletreméltó he­lyet foglalhasson el a terme­lő országok sorában” — írja a lap. A továbbiakban rész­letesen foglalkozik az ipari csarnokkal, a vendéglővel, a kulturális csarnokkal és a nemzeti napok műsorával. A MONITEUR DES IN- TERETS MATER1ELS című gazdasági napilap közli a pa­vilonban látható festmények és szobrok alkotóinak nevét, majd részletesen foglalkozik az ipari csarnokkal. A kiál­lítás ezen része — írja a lap — bemutatja mind a régi, mind az új találmányokat és azt, hogy a magyar ipar eze­ket hogyan hasznosította. A lap kiemeli a Puskás-féle te­lefonhírmondót és az új ma­gyar Crossbar telefonköz­pontot, a mikrohullámú be­rendezéseket és az Eötvös inga múzeumi és mai példá­nyait, valamint számos más magyar gépet és műszert. A LE SOIR megemlíti: nagy vonzóerőt gyakorolnak a kiállított képzőművészeti alkotások, a herendi porce­lánok és népművészeti cik­kek is. A kiállított gépek és műszerek viszont Illusztrál­ják, hogy Magyarország ipa­ri országgá vált, A KOTE LICY című napi­lap azt írja, hogy a magyar pavilon nagyon eredeti, főleg ipari és nép- művészeti szempontból ér­dekes a kiállítás. A nagy közönség számára a barátságos vendéglő az egyik nagy szenzáció, különösen a dekorációja és a jól ismert cigányzenekara miatt. A LA LANTERNE című brüsszeli napilap elsősorban Lakatos Sándor zenekarával foglalkozik. Ismerteti a ze­nekar által a brüsszeli Mű­vészetek Házában adott hangversenyt. Majd hosszan ír a zenekarról, megemlítve, hogy Lakatos Sándor Liszt­díjat kapott és Yehudi Me­nuhin őt a cigány Paganini­nek nevezte. A lap ezután közli, hogy a Művészetek Há­zában Motz gazdasági mi­niszterrel az élen, számos személyiség jelent meg. A LE FIGARO című több- százezer példányban megje­lenő francia napilap elsősor­ban a vendéglő zenekaráról és a magyar ételspecialitá­sokról ír. AZ AGANCE ECONOMI- QUE FINENCIERE megem­líti, hogy az ételkülönleges- ségeket a menetrendszerint Budapest — Bruxelles! légi* járaton szállítják Brüsszelbe, Figyelemre méltó, hogy az összes brüsszeli gazdasági na­pilap és a vidéki sajtó is nagy teret szentel Magyaror­szág világkiállításon való részvételének, a magyar pa­vilonnak. A. TOLSZTOJ iiü; cßatin niéínő/c üii­•rmrrrrrrrrmn /tifie'ívcícidfa TfTrvrrirjwrrnrtTrfPiiiTvnf wru*nnrn rrnrrm 54. ,,Polgárok, fel akarnak ültetni titeket, őrizzétek meg józanságotokat. Ezt a bandát még ma leleplezzük, letar­tóztatjuk és törvény elé pllítjuk.” A hatóságok fején találták a szöget: az ijesztő titok egyszerre szertefoszlott, mint a buborék. A város lakói megnyugodtak és már nevettek is az egész dolgon: „Ügyesen kieszelték ezek az agyafúrt kópék! Kifosztot­ták volna az üzleteket és lakásokat — ha-ha-ha! És mi, ostobák, egész éjjel reszkettünk volna a félelemtől, ott, a síkságon.” Leszált az est. Ugyanolyan volt, mint a többi ezer meg ezer este; most is alkonypír ragyogta be a kisváros házainak ablakait. A fákon elcsendesedtek a madarak. A folyó nyirkos partjain békák kuruttyoltak. A téglából épült templom órája eljátszotta a „Wacht am Rheip’-t — hadd pukkadjanak azok a koszos franciák — és el­ütötte a nyolcat. A kocsmák ablakaiból szelíd fény szű­rődött ki, a törzsvendégek lassan idogáltak, bajuszukat áztatva a habzó sörben. A „Megláncolt Csontvázhoz” címzett városkörnyéki endéglő tulajdonosa is megnyu­godott már: fei-alá járkált az üres teraszon, szidta a kor­mányt, a szocialistákat és a zsidókat, meghagyta, hogy tegyék be a spalettákat, felült kerékpárjára és elindult szeretőjéhez a városira. Ugyanebben az órában a domb nyugati oldalár, a nép­tel en országúton, csaknem nesztelenül, kioltott fényszó­rókkal száguldott egy gépkocsi. Az alkonypír már ki­aludt, de „ csillagok még nem ragyogtak; a hegyeken túl hideg tény ömlött szét; felkelt a hold. A rónaságon itt­ott fények sárgállottak. Csak a gyárak környékén pezs­gett az élet. A szakadék szélén, ott, ahol a várkastély romjai vé­get értek, két férfi üldögélt: Wolf és Hlinov. Még egyszer bejártak minden zugot, felmásztak a négyszögletes to­ronyra: sehol semmi nyoma Garin készülődéseinek. Egy­szer úgy rémlett nekik, mintha egy autó száguldott volna a távolban. Füleltek és figyelmesen néztek abba az irány­ba. Csendes volt, a földből ősi nyugalom áradt. Olykor a szellő virágok nyirkos illatát hozta el a völgyből; — Megnéztem a térképet — mondta Hlinov. — Ha nyugat felé ereszkedünk le, annál a kis állomásnál érünk le a vasúthoz, ahol a postavonat öt óra harminc­kor megáll Nem hinném, hogy ott is volna rendőri ügyelet. — Nevetségesen, ostobán végződött az egész — fé­léké Wolf. — Nagyon rövid idő telt el még azóta, hogy az ember megszűnt négylábú lény lenni és sikerült hátsó végtagjaira állnia. Túl nagr súllyal nehezedik még rá szellemi sötétségben eltöltött állati múltjának millió meg millió évszázada. Félelmetes dolog az emberi tö­meg, ha nem vezérli egy nagy eszme. Nem szabad az embereket vezetők nélkül hagyni. Mert akkor megint négykézláb akarnak mászni. — Mi ütött magába, Wolf — Elfáradtam. — Wolf leült egy kőhalomra, a kö­nyökére támasztotta erős állát. — Hát gondolt volna rá akárcsak álmában is, hogy huszonnyolcadikén mint szél­hámosokat és fosztogatókat fülelnek e minket? Ha latta volna, milyen pillantásokat váltottak ezek a hatósági emberek, amikor ott álltam előttük és majd kiadtam a telkemet, hogy meggyőzzem őket... Ó, micsoda tökfilkó vagyok! És nekik van igazuk, úgy bizony! Sohasem fog­ják megtudni, milyen veszély fenyegette őket..) — Ha maga akkor nem lő rá, Wolf.:. — Ördögöt.. , Ha nem hibázom el a célt:.. Szíve­sen ülnék tíz évet fegyházban, csak hogy bebizonyítsam ezeknek az idiótáknak ;:. Wolf hangja most erősen visszhangzott a romok kö­zött. Harminc lépésnyire a két beszélgető férfitől, egy omladozó fal árnyékában ott settenkedett Garin, mint a vadász, amikor dürgés idején siketfajdra leselkedik. Világosan látta a szakadék szélén ülő két férfi körvona­lait, világosan hallott minden szót. Végigkúsrzott a fal vége és a torony közötti szabad térségen. Azon a helyen, ahol a torony lábához a „Megláncolt Csontváz” boltoza­tos barlangja csatlakozott, egy homokkőoszlop töredéke hevert. Emögött tűnt el Garin. Kőropogás és rozsdás vas csikorgása verte fel a csendet. Wolf felpattant: — Hallotta? Hlinov a kőhalom felé pillantott, ahol éppen akkor tűnt el Garin a föld alatt. Mindketten odarohantak. Kö­rüljárták a tornyot.­— Itt rókák tanyáznak — mondta Wolf. — Nem, inkább valami éjszakai madár kiáltása lehetett; — Jó lesz menni innen. Már mindketten hallucinálni, kezdünk... Amikor a meredek ösvényhez értek, amely a romok­tól a hegyi útra vezetett, ismét zajt hallottak: mintha valami lezuhant vagy elgurult volna. Wolf összerázkó­dott. Sokáig lélegzetvisszafojtva hallgatóztak. Mintha maga a csönd csengett volna a fülükben. „Szpli-szpli- szpli-szpli” — csicseregte lágyan és szaggatottan egy lát­hatatlan esti fecske, hol itt, hol ott röpködve, egészen alacsonyan. — Menjünk; =— Igen, menjünk. Ostoba dolog. .Most már határozott léptekkel, hátra sem fordulva, megindultak lefelé. S ez megmentette egyikük életét. • 73. Wolf nem minden alap nélkül állította, hogy látta, amint szilánkok röppennek szét Garin koponyájából. Amikor Garin egy pillanatra elhallgatott a mikrofon előtt és az asztal szélén füstölgő szivarja után nyúlt, az ebonit hallgató, amelyet füléhez szorított, hogy üzeneté­nek leadása közben ellenőrizze hangját, egyszerre poz- dorjává tört és szilánkjai szerteröppentek a szélrózsa minden irányába. Ugyanakkor dörrenést hallott és nyi­laié fájdalmat érzett koponyája baloldalán. Abban a szempillantásban oldalára vágódott, majd így a földön fekve átfordult a hasára és mozdulatlanná dermedt. Hallotta, mini ordít fel Stufer, s mint csíkorrtul meg a kavics futó emberek léptei alatt. (Folytatjuk.] * IIIIIIIIIIIIIMIIIIIHflilllllllllllHiillllllllllllllllllMHUIIUIUllMlNmimMimiNiimimiimiii Pályázati felhívás A Szolnok megyei Pártbizottság felvételi pályázatot hirdet a Marxizmus—Len'nizmus Esti Egyetemének 1958,59-es tanévére. Az egyelem célja, hogy a párt, állami, tömegszerveze­ti funkcionáriusok, értelmiségi dolgozók, vezető propagan­disták szervezett marxista-leninista oktatását egyetemi színvonalon biztosítsa. A TANULMÁNYI IDŐ 3 ÉV. A hallgatók az első évfolyamon filozófiát, a második évfolyamon politikai gazdaságtant, a harmadik évfolyamön nemzetközi cs magyar munkásmozgalom történetét tanul­ják. A tárgyakból minden félévben vizsgát tesznek. A ta­nulmányi eredményekről, illetve az egyetem elvégzéséről bizonyítványt kapnak. Az esti egyetemen hetenként egyszer kötött fog­lalkozás van (előadás, osztály foglalkozás), melyen a részvé­te! kötelező. A tandíj 1 évre 150 Ft., mely félévenként fi­zethető. Az egyetem hallgatóinak a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 1.088—1957 XI. 21. sz. határoza­ta alapján ugyanaz a tanulmányi szabadság jár, mini az egyetemek cs főiskolák esti tagozatai hallgatóinak. AZ EGYETEMRE VALÓ FELVÉTEL FELTÉTELEI: Felvételüket kérhetik, akik érettségivel, vagy ennej| megfelelő általános műveltséggel rendelkeznek és a tanu­láshoz szükséges marxista ismereteket már megszerezték. Az egyetemre pártonkívüliek is kérhetik felvételüket. Nem kérheti felvételét, aki más egyetem, iskola, stb. hallgatója. A pályázat a járási, városi pártbizottságokon besze­rezhető kérdőív alapján történik. A pályázatot a megyei pártbizottság Ágit. Prop. Osztályára kell beküldeni június 13-ig. Mellékelni kell: 1. Részletes önéletrajzot, 2. Az illetékes pártszervezet ajánlását, 3. A vállalat, intézmény igazolását jelenlegi mun­kaköréről. MSZMP SZOLNOK MEGYEI BIZOTTSÁGA

Next

/
Thumbnails
Contents