Szolnok Megyei Néplap, 1958. május (9. évfolyam, 103-128. szám)
1958-05-04 / 105. szám
1958. májas 4. 8XOLNOK MJWTfl 1« T. P tt A P 5 VASVIRÁG Szűcs Sándor: Pusztai szabadok csak egy mondatban feltűnő — udvarlója. Egy nagy szerelem konfliktusa körül épül a film. — Pettersen beleszeret Verába, a lány azonban megszédül főnöke ígéreteitől s elhagyja emberét. — Ez a tragikus, szerencsétlen szerelem a gyújtópontja a filmnek, — ábrázolása költői és megható igaz és emberi. A művészileg teljes képsor alkalmat adott a film operatőrjének, Szécsé- nyi Ferencnek is arrq, hogy tudása legjavát nyújtsa. Nem láttunk még magyar filmen olyan ízlésesen modern, találóan egyszerű fényképezést, mint Vera tánca Penersen kalyibájában, az ablakok beállítása, jellemzése pedig egyként dicséri az operatőrt és a rendezőt. A film az alakok környezetét ábrázolja inkább, mint jellemüket, a szerzőknek nincs idejük harmonikusun, kellő tempóban lezárni, befejezni a történetet. Ezért érezzük azt, hogy a novellák álom—nyelvét nem sikerült hibátlanul lefurdiUmiok a film képnyelvére. Néhány kiemelkedő színészi alakítással megajándékozis u/ca beáll a socba* Első pillanatra azt sem tudták a háziak, hogy mi legyen most? Hanem ifjabb Balázs egy-kettő átölelte barátját, ifjabb Horvát Pált, aztán kezet ráztak és mire észrevették, már benn is voltak a tiszta szobában... Nehezen indult a beszélgetés. Hogy hát az eső sok, nem lehet vetni, meghogy a Cifra már megellett, meg ilyesfélék.is A fiatalok közben eltűntek valahová -. >— Hát akkor megmondanánk, Mihály, hogy mér jöttünk! Balázs Mihály hirtelen begombolkodik,.. — Tik tuggyátok! — Na-na! Arrul van szó, hogy 30-án lesz a tsz tízéves. Úgy gondoltuk, ezt megünnepeljük és hát az alapítókat is nieghijnánk .., öreg Balázs kegyetlen szívja a csutorát, pedighát nincs a pipában egy szál dohány sem. Mitől füstölne? Annál jobban füstölög ö magában. Hm. Most kellek? Eddig rám sem néztek! Mi vagyok én? Na, de azért, mitagadás, jólesett, hogy eljöttek! Lám! Mégis ük jöttek hozzám. Hanem olcsón nem adja magát! — Hóét — igyekszik nagy nyomatékkai beszélni — nemcsak ilyenkor kéne megtalálni az embert! Meg oszt mit keresnék én ott? Egyéni paraszt? — Az most nem érdekes! Más elment a bányába, vagy máshová és azt is meghíjtuk. — Az elment, oszt oda van! — emeli a hangját a házigazda — de én itthon maradtam! — Na hát ippen azír! — az elnök is kemény legény. Ö sem hagyja magát. A fiatalok megint előkerültek. De olyan jókedvüek voltak, hogy még id. Bplázs is észrevette. — Hm. — Ez a Pali egész jóvágású legény, ilyen lehettem én is. Igaz, hogy . „Mihályunk’’ se kutya! morfondírozik magában. Hanem most nem erről van szó... A fiatalok persze már mindent tudnak és nincs mit tenni. Végül nem mond sem jót, sent rosszat, de tény, hogy a küldöttség megnyugodva megy el. A nagyágy recsegve nyögött a kettős teher alatt,.. Erzsi néni az „összeesküvőkkel” tartott. ö tudta leginkább lemérni a helyzetet a közössel. Igaz, most tíz éve haragudott, mikor ez a vén medve — ez az aranyos vén medve itt mellette — belépett a közösbe. De aztán jött az új ház, új bútor, kelengye és a jóég tudja még mi minden. Adó meg semmi! Igaz, hogy amikor a „részeges Gálák” néhány napra átvették a hatalmat, féltette őz „öreg Mihályt”, aki alig 50 éves, de ha feloszlatták is az „Élenjárókat”, azok nem hagyták magukat és november végén megint együtt voltak! Mihály akkor szegény vagyon beteg volt. így aztán valahogy kimaradt. Aztán meg.. j — Mit szólsz, elmenjek? Erzsi néni nem felel rögtön, mert még elrontja a dolgot, amilyen makacs ez a Mihály. Taktikázik! — Hát te mit gondolsz? — Na iszen! Hát azír kérdem? — El. Nincs mit szégyenkezned! A tik-takkos óra közbeszólt és méltósággal ütötte a tizenegy órát. Mindegyik elfordult a maga oldalára és nemsokára egészséges szuszo- gás jelezte, hogy id. Balázs Mihály és felesége, Szatmári Erzsébet befejezték a mai napot.. Mitagadás, Mihály bácsit szívenütötte valami, ahogy belépett a tsz feldíszített kapuján. Egyszerre megrohanták az emlékek és bizony, nehéz lett a szíve. Minden és mindenki ismerős Volt. . : Az asztalnál az elnök, egy-két vezető, meg egy megyei elvtárs. Két napirendi pont volt. A megyei elvtárs mintha csak Balázs Mihálynak beszélne, hogy aszongya: vannak, akik megsértődtek, vannak, akik távoltartják magukat a közöstől, ezeket meg kell győzni és visszahívni, hiszen ezek a dolgozó parasztok éppen olyan hívei a közösnek, mint ezek előtt... Hallgatja Balázs Mihály a számokat az ercdmények~ől. Hát ez bizony uíoIsq betűig stimmel, ő tudja ezt legjobban... Szóval, a tsz még szebben, még jobban fog élni. Ezt meg kell magyarázni minden embernek, aki akar és szeret jól élni..; Aztán az elnök két új tag kérelmét terjeszti az ünnepi közgyűlés elé, Ami ezután következett, azt ld. Balázs soh’sem felejti el... Azt mondja az elnök. — Most olyan tag felvétele következik, aki már két hónapja itt dolgozik, d-e a röpgyű- lés határozatát a közgyűlésnek kell jóváhagyni. Felvételét kéri Balázs Mária! Öreg Mihály majd kővémered! Hogy az ö janya?! Nem lehet az! Hát az az állami gazdaságba jár éppen két hónapja! Marika meg ott áll a közgyűlés előtt és az apjára néz. Nagy szürke szemeiben a bocsánat- kérés mosolyog és halkan szól öreg Mihályhoz: — Ne haragudjon, édesapám! Én nem az állami gazdaságban dolgozom. Idejöttem és itt akarok maradni!.. Minden szem az öregre néz. Ő meg az 6 szép és bátor kislányát, aki most rnár nem egyedül áll a közgyűlés előtt, mert jobbján ott a bátyja, ifj, Balázs Mihály hadnagy, balján meg ifjú Horvát Pál tsz-tag. Nagyon nagyon komoly most id. Balázs Mihály, de torkában valami sűrűsödik ... aztán feláll. — Hát ha véleményt mondhatok, akkor csak úgy tehetem, mint ennek a három..., hm... kölyöknek az apja. Hanem — odafordul a lányához — vóna egy kérdésem. Honnan vetted két hónapon át az ezer forint fizetést? — Hatszázat én küldtem neki! ifj. Balázs hadnagy kihúzza magát, mint felettese előtt illik. — Négyszázat meg innen kapott munkaegység-előleget — -oldja meg a felvilágosítást a másik patronáns... Balázs Mihály látja, hogy egérfogóban van, mert ez „tisztességes” dolog, de még tartja magát. — Akkor vóna még egy kérdésem — most, meg egyenesen az elnökhöz fordul és kegyetlen', erősen megkérdezi: r— Hol van a negyedik? — Itt vagyok, édesapám! — hangzik a válasz a padok közül és Horvát Erzsiké egy kis bűnbánattal oda&omfordál a csinos hadnagy mellé... — Ö a negyedik belépő, Mihály — hangja egy kicsit halkabb, mint szokott lenni, de van benne valami melegség és egyszerű büszkeség is. •. s — Na jó! De azt mondom — a tagok felé fordul — hogy nagyon gondoljátok meg ezt. a két felvételt, mert ezek itt — mutat a négy fiatalra — még engem is becsaptak! Nehogy benneteket is becsapjanak! Egyéb iránt a jelentkezők számában hiba van! — Megint szembefordul a tagsággal. — Tanítsátok meg az elnököt számolni, mert itt nem négy jelentkező volt ma este, hanem öl! Azzal odaáll az elnök elé. Arcára most ül ki először a jókedvű mosoly, meghúzgálja jobbról és balról is dús bajszát és ravasz kacsintással, baráti cinkossággal nyújtja a kezét.. — Elnök elvtárs, kérek egy belépési nyilatkozatot! za a VASVIRÁG a nézőt. - r or öcsik Marit említsük elsőnek: Verát remekbe mintázta. Avar Istvánnak első filmszerepe a VASVIRÁG Pettersenje. Feladatit jól oldotta meg, markáns egyénisége érvényesül a szerepben. Várkonyi Zoltán kapitalistájáról talán a legnagyobb dicséret, ha azt mondjuk: nem sematikus. A kisebb szerepekben is megállják a helyüket a színészek — hadd szóljunk itt csak a kiváló Rajz Jánosról, Szabó Ernőről, Gera Zoltánról. A VASVIRÁG, hibái ellenére esemény a magyar filmgyártásban. Szilágyi Géza: Koldusok táncdala. — Válogatás a nemrég elhunyt költőnek, Ady egyik előkészítőjének verseiből. Kik tanulnak az NDK egyetemein A Német Demokratikus Köztársaság egyetemein, főiskoláin több mint 1700 külföldi fiatal tanul, akik 48 országból érkeztek. — Vannak köztük távoli országokból jött fiatalok is, például koreaiak, kínaiak, arabok, görögök, indonézek, irániak és szudániak. Az egyetemeken és főiskolákon 35 külföldi professzor és lektor is működik. Ezek 16 országból jöttek, a többi között a Szovjetunió-- ból, Franciaországból, a Kínai Népköztársaságból, Bulgáriából, Csehszlovákiából Ausztriából és Romániából. A Nagykunság életének nagyszerű Ismerője, Győrl'fy István után új színekkel gyarapította Szűcs Sándor a „háromföld” (Sárrét, Hortobágy és Nagykunság) múltszázadi világának, színekben gazdag életének ismeretét. Ez a világ már eddig sem volt idegen tőlünk, de a „Pusztai szabadok” c. könyv egyszerre tárja elénk a néprajzos lelkiismeretes, körültekintő vizsgálatait, az összegyűjtött anyag gazdagságát, a tudós türelmes adatgyűjtését, s Szűcs Sándor leíró készségét, A szerző a ' Sárrét, Hortobágy és Nagykunság hatalmas kiterjedésű mocsaras, lápos világának múltszázadi történetébe vezeti vissza az olvasót. A határt sokszor már csak az emberi emlékezés képessége jelzi, de a levéltári adatok még sok ismeretet nyújtanak a XVIII. századból is. A művelésre alkalmatlan vidéken látjuk a pásztorkodás virágzását. S a gazdasági történethez híven a pásztorélet domináló jellegét érezzük az egész műben. A XIX. szd. eleji híres betyáréletből indul el a könyv szerzője. Azonnal érezzük a közösséget az üldözött betyárok és a társadalmi elnyomástól a maguk rideg, külön életébe menekülő pásztorok között. Megismertet a szerző a sárréti és kunsági híres pásztorokkal, a pusztában kialakult egyéniségek acélosságával és különbözőségével. Orbán számadó és a káromkodás ellen maga módján küzdő Csontos János juhász életének bemutatásával megkapjuk a pusztai élet széles képét, Az eddigi romantikus különlegesség egyszerire megszűnik. Ezután nem a barna, izmos embereket csodáljuk, hanem előttünk a láp egész világa. A puszta egész embert követelt, aki bírta az időjárás nehéz próbáit és az emberfeletti munkát A derűs és tréfás elbeszélések mögött érezzük, hogy a pusztai szabadság embert követelő munkát, a melegek és hóviharok panasz nélküli viselését és rengeteg veszélyt tartogat. A természet, a munka, a farkasok és kapcabetyárok elleni küzdelem csak erőt követel, de a gazdák már szabadságukat, fenyegetik. A nehéz élet becsületes emberek együttlétét kívánja, ám különösen kívánják ezt a megjelenő árkok és határok, amik mind több részt szakítanak el a pusztai emberek országából, ahoi „Sem a Kunság, sem a Jászság, sem a karcagi bíróság1 nem parancsol nekik. Még elszórakozunk Szűcs Sándor könyvében a pusztai csárdák történetéri, a betyárok tréfáin, a pusztai dudás és hegedűs vándorló, sokrétű életén, megismerkedünk a pákászok víz- közi életével, réti emberek munkájával, de egyre jobban érezzük, hogy szorulnak a latárok a gulyák, ménesek eörül. s a pásztoremberek jsztönös, elkeseredett harca lem állíthatja meg a mocsa- •ak lecsapódását és a legelők 'eltérését. S egyszerre egy- :ét lap sorai rádöbbentenek, logy a pusztai szabadok éle- e hanyatlóban van. Nagy értéke Szűcs Sándor könyvének, hogy a látszólag kedves és tréfás elbeszélés mögött érzékeltetni tudja az ekék megjelenésével pusztuló mocsarakban és legelőkön élő emberek elkeseredését Pásztor családok, akik már apáról-fiúra örökölték ezt az életmódot, egyszerre érzik, hogy megmozdult a lábuk alatt a föld. A némaság mögött éx-ezmi a belső elkeseredést, a gulya nélkül maradt munkások nyugtalan bolyongását. A pásztor szái- láshelyén tanyák jelennek meg, ahol a volt pásztorok vagy újonnan odakerültek eseténként még mesélnek a szép szabad életről, de nappal már mások hasznáért dolgoznak. Vannak, akik nem törődnek bele egyetlen kincsük, a független életük elvesztésébe, inkább vándorútra kelnek, s ahol tehetik, túljárnak a bírók és esküdtek eszén, mint ahogy Csuba Ferenc csökmői esete tanította őket, vagy vissza is adják a sérelmeket. S a nép ezeket segíti, viselt dolgaikat szívesen színezi ki és énekli dalban. A Pusztai szabadok című könyv nagyon értékes a néprajztudománynak. A pásztoi'- kodásról, a pásztorok életéről, öltözetéről, szokásairól, a népi gyógyítási-ól értékes adatokat közöl. De jelentős anyagot dolgoz fel a múltszázadi pákászok, réti emberek és munkák, a pusztai vándorlók, a földművelés (szántás, takarás, nyomtatás, stb.) tárgyköréből, w összegezésül elmondhatjuk, hogy Szolnok megye és a magyarság XIX. századi egyik társadalmi csoportjával ismerkedtünk meg Szűcs Sándor könyvében, ami a tanulságon túl szórakoztató és magával ragadóan érdekes is volt. S értékes könyvvel ajándékozta meg megyénket és az egész országot, mikor hosszú munkálkodásával elért eredményét a kezünkbe adta, , i Nagy József. x J ehet-e álmokat filmre i ■*-' vinni? Egy költő ál- > mait, aki a harmincas évek i nyomorúságában a képzelet i vásznára festette a jövő ábrándjait? Vajon a filmvász- j né)} megelevenedhet-é egyáltalán Gellérl Andor Endre szétszórt novelláinak minden szépsége? Ezeket a kérdéseket latolgatja magában a néző ■ a VASVIRÁG vetítése előtt. i S ha őszintén akar felelni . felgomolygó kételyeire, meg kell állapítania, hogy a film tehetséges alkotói szinte a le- 1 hetetlent kísértették meg. — Novellákból nehéz is egysé- ; ges mesét szőni: nehéz Gellert álomszőtteséből kifejteni az alakokat s más környezetbe, más talajba átültetni őket. Mert ott és úgy élnek, ahogy az író megteremtette őket — egy villanásnyira bukkantak fel, egy pillanatra: arcukat köd homályozza olykor, egész életrajzukat sohasem . ismerjük, s nagyonis egyivású figurák, kisemberek, szerencsétlen munkások, éhhalálra ítélt koldúsok mind. Ha e nehézségeket számba vesszük, ha a feladat nagyságát és komolyságát is lemérjük — elismeréssel adózhatunk a forgatókönyv írójának, Köllő Miklósnak s a tehetséges rendezőnek, Hers- kó Jánosnak. Szerencsés kézzel választották ki Gelléri novelláinak legrokonszenve- sébb hősét, Pettersen Istvánt filmük főalakjának, s éppily ügyesen helyezték be ezt az alakot számos más elbeszélés „kölcsönvett'’ cselekményébe. Ez a Pettersen nemcsak a házépítés, az önálló ottho\ megszállottja, mint Gelléri t A filmben ő a „Szá lítók‘‘-nál alkalmi munkása a „Nagymosódá‘ hányódi fiatalembere, s a „Vera naplójának” — az eredetiber
