Szolnok Megyei Néplap, 1958. május (9. évfolyam, 103-128. szám)
1958-05-04 / 105. szám
T938. május 4. ROimW MEGYEI »FPtAP Egy jövedelmező földművesszövetkexetről Wam mintha ritkaság számba menne, de mégis érdemes beszélni a jászberényi Földművesszövetkezetről, amely tavaly 1 millió 263 ezer forint tiszta jövedelemmel zárta az esztendőt. E jelentős összegből 170 ezer forintot osztottak szét a tagság között osztalék és vásárlási visszatérítés címén. Különösen jelentős ez az eredmény akkor, ha figyelembe vesszük, hogy ebben a szövetkezetben is működött egy kártevő — az egyik baromfifelvásárló —, aki tetemes összeggel rövidítette meg a tagságot. Működését *-* a szerződések meghamisítását — azonban nem sokáig tudta folytatni. Az igazgatóság idejében felfigyelt rá és az ellenőrök segítségével leleplezte. Bíróság előtt felel tetteiért. Ebből az esetből azonban a szövetkezet tagsága és vezetősége levonta a tanulságot. A közelmúltban megtartott mérlegzáró közgyűlésen 101-re emelték a választott ellenőrök számát, akik társadalmi munkában folyamatos felügyelet alatt tartják a 30 kiskereskedelmi üzletet, a vendéglátó és ipari részleget. Figyelemre és követésre méltó az ellenőrzési munka ilyen széles körben való alkalmazása. És eredményes, mert a szövetkezet vezetősége állandóan reagálhat a vásárlók igényeire, segítségével rajta tarthatja minden szegen a kezét, és elejét veheti a társadalmi tulajdon herdálására kínálkozó alkalmaknak, Nem tekint még nagy múltra vissza az ellenőrzés ilyen módszere, de első sikerei már a legutóbbi negyedévi leltáraknál jelentkeztek. Jelentős szerepe volt abban, hogy egyetlen kereskedelmi egységben sem volt leltárhiány. Felesleges szépítgetés lenne azonban, ha a jászberényi földmű vesszövetkezetrői az eddigiek alapján úgy beszélnénk, mint ahol minden jó, minden szép és minden rendben van. Korántsem. Ahhoz, hogy ilyen formában szót lehessen róla ejteni, néhány helyen a kereskedelmi üzem- ághoz hasonlóan kell megjaXJGYAN mit keres az az ember az óltetőn? Talán el- tojnak a tyúkok és a tojásokat. Lehet, de nem biztos, mert a tojáskereséshez nem kell villa. Márpedig ő a szalmát villázta. így az utcáról leginkább valami ráérő nyugdíjas szövetkezeti embernek nézem, aki otthon tiblábol, mert ilyenek ezek az öregek, ha nincs dolog, hát csinálnak maguknak. Ez még a legvalószínűbb. No, de szólítsuk csak meg — gondolom. Ismerkedjünk egy csöppet, az nem árt, hiszen soha nem tudja az ember, mikor okosodik . . s — Jónapot. —■ ’sten — szűri a joga között a szót az óltetőn bíbelődő öreg, aztán fordul elfelé, s aki nem bolond, az már érti, itt ugyan nem lesz ba- rátkozás. Hát az ismerkedésből ilyenformán nem lett semmi. Az egyik utcánjáró megmondta, hogy hívják az öreget és hozzátette, különben nagyon jó- ravaló ember, de most nincs kedve a beszédhez, mert ez az idő... Igen, hát szóval, ettől az időtől a szélütés kerülgeti nemcsak őt, hanem valamennyi gazdát. Meg a traktorosokat is, akik ott isteneitek a brigádszálláson. Volt miért, mert ha nem csurgóit, hát csepegett. Hetek óta nem ért a munka egy fél ütet taplót. Az olajoskezű traktorosok veszett kedvvel kerülgették a traktorokat és egymáshoz is alig szóltak. Az ilyen idő nagyon próbára teszi az idegeket, mert nincs annál rosszabb, amikor érezni a fűszagot, nagyon menne az ember és mégsem mehet. vítani a munkát így elsősorban a termelési üzemágra kell a közeljövőben az eddigieknél még nagyobb gondot fordítani. Hogy itt van javítani való, arra bizonyíték a szerződéskötések jelenlegi állása. Ugyanis ezt össze-visz- sza — az igazgatóság elnöke szerint —, jó nyolcvan százalékra teljesítették. Az idén ezen már nem sokat lehet segíteni, de a jövőre figyelmeztetőnek kell lennie az idei gyengébb eredményeknek. Elengedhetetlenül fontos szólni néhány mondatban a szakcsoportokról is. E területen is vannak eredmények, hiszen 2 szőlőtermelő, 1 méhész, I juhtenyésztő és 1 szőlő gyö- kereztető társulás már van. Ugyanakkor most van alakulóban 2 szarvasmarhatenyésztő cs egy öntözéses zöldségtermelő szakcsoport. Utóbbiak bizony — legalább is az elnök elvtárs szerint — nehezen akarnak zöldágra vergődni. Alakulásuk meggyorsítására a jövőben még jobban a parasztság között kell élni a földművesszövetkezetnek. Türelmes, de célratörő munkával kell imyí- tani szervezésüket és működésüket. Nem lehet szótlanul átsük- «00990099090000009« lani — ha már így belementünk az elemzésbe — a takarékosság felett sem. E tekintetben is akad tennivaló. Annál is inkább így van ez, mivel e területen még nem igen jutottak túl az adminisztratív költségek csökkentésén. Pedig ha az idén a tavalyinál is jobb eredményt akarnak elérni, többet kell tenni. Elengedhetetlenül fontos felmérni konkrét vizsgálódás és tervek alapján a takarékossági lehetőségeket és forrásokat, ha a jelenlegi állásából előre akarják e munkát mozdítani. Mindezek segítségével a jászberényi Földművesszövetkezet a tavalyinál is nagyobb sikerrel zárhatja majd az idei esztendőt, — nagy. — Eredményes munkát végeztek KISZ szervezeteink a tavaszi fásításban Megyénk mezőgazdaságának hároméves fejlesztési terve komoly feladatként szabja meg a fásítás fokozását, megyénk fátlan területeinek erdősítését. A KISZ megyei végrehajtó bizottság fásítási felhívása után lelkesen kezdték meg fiataljaink ezt a munkát. Az időjárás viszontagságai, több esetben a fásítási anyaghiány gátolta munkájukat, — lendületüket azonban nem törte meg. Ezt bizonyítja, hogy KISZ szervezeteink 137.421 suhángot és 126.900 facsemetét ültettek el. Ebből a famennyiségből .69.901 suhángot és 89.900 facsemetét társadalmi munkában ültettek. Ez a mennyiség több mint »--»v—------------Ne mzetközi tablóból a Köz-gazdasági Technikumban SZe/htoy/é/cf MXRA ryfyr**-! Lehat a szónál maradva, vagyis az öregnél, úgy látszott, előttem mindig titok marad, hogy ezen a borongás késő tavaszi napon mi dolga lehetett éppen az óltetőn. * CSAKHOGY vannak még véletlenek. Néhány nappal ezelőtti újból Kunmadarason jártam. Akkor már nem is- teneztek a traktorosok, hanem szorították a dolgot, s az öreg nagy szót halló Cser Sándor is, aki különben az ottani Petőfi Tsz kovácsa, olyan vidáman ütögette az üllőn a vasat, mint aki nem a nyugdíjazás előtt van, hanem éppen a nősülés előtt. Horváth Ferenccel, a Petőfi Tsz elnökével jövünk-me- gyünk az udvaron és beszélgetünk. — Érdekesek ezek a szövetkezeti emberek. Ott élnek a faluban, az ősi szokások mesgyéjén, sokszor az egyéni gazdák szomszédsága ban és az egyéniek problémáitól már mégis nagyon távol. Más dolog foglalkoztatja őket. A szövetkezet. Ilyen ember Horváth Ferenc. Nem dicsekvő, egyszerűen csak a száraz tényekre szorítkozik. Azt újságolja éppen, hogy az esős időjárás okozta elmaradást nagyjából pótolták, s még egy-két nap, aztán utói is érik magukat. Nincs ebben semmi különös. Sokan vannak és egy- akaraton, aztán hát megy a dolog. Azt mondja: — A zárszámadás óta egyre csak szaporodunk. Ezévben 38 új belépőt vettünk fel. — Tizennégy embert a legutóbbi közgyűlésen. Faggatom. Hogy, s mint történt a dolog? A szolnoki Vásárhelyi Pál Közgazdasági Technikum KISZ szervezete az iskola idei tablóbáljára hazánkban tanuló külföldi diákokat hívott meg. Az volt a célunk, hogy szerény kereteink között mi is szolgáljuk a „népek barátságának” nagy ügyét, amelyért a haladó emberiség legjobbjai oly kitartóan, fáradhatatlanul küzdenek. A gondolat megértésre talált, s szombaton délután a pesti vonat négy kedves külföldi vendéget hozott Szolnokra, a közgazdasági technikum báljára. Abd el Tahir Szudán népét képviselte, az ő barátságukat tolmácsolta nekünk. Zömök, fekete fiú. — Másfélévé van Magyarországon, s már feltűnően jól beszéli nyelvünket. Most harmadéves a közgazdaságtudományi egyetemen. Ha végez, — mondja — hazamegy Szudánba politikai pályára lép, s hazája, népe felvirágoztatására szenteli életét. Han To Vu „szülőfaluja” a 6 milliós Peking. Már harmadik éve tanul a budapesti orvostudományi egyetemen. Nagyon kedves, vidám fiú. Töri még a magyart, de azért jól megértettük egymást. Penev Ata- nosz Bulgáriából, Limu Andrej Jugoszláviából jött hazánkba. Ök ketten a műszaki egyetemre járnak. Ha végeznek, visszamennek hazájukba, ott hasznosítják tudásukat. Hamarosan olyan meghitt beszélgetés alakult ki közöttünk, mintha régi ismerősök lennénk. De jól érezték magukat a táncteremben is, különösen Andrej és Atonosz forgatták kitartóan a magyar lányokat. Han To Vu nem ismeri a modern táncokat, s nem mert neki vágni, ö különben a sört is csak nagy-nagy unszolásra kóstolta meg. Azt mondotta, hogy a kínai fiatalok öntudatosak és 30 éves korukig nem isznak szeszes italt és nem dohányoznak. (A magyar fiatalok is követhetnék ezt a példát.) Az ő jelszavuk: „Szorgalom, egészség és jövő!” Ehhez tartja magát minden kínai fiatal. Kellemes hangulatban' telt az idő. Már csak azt vettük észre, hogy Tahirnak és Han To Vunak utaznia kell. Megígérték, hogy eljönnek a jövő évben is. Atanosz cs Andrej is szavát adta, hogyenem feledkezik meg rólunk a következő évben sem. Mi sem feledjük őket!. S nem feledi őket senki, aki néhány kedves szót váltott velük. Barátaink lettek, kedves, meghitt barátok! Ambrus Erzsébet Szolnok, Közgazdasági Technikern 140 ezer forint értékű társadalmi munka végzését jelenti. A tavaszi fásítás során nemcsak fásítást végeztek a fiatalok, hanem igen sokat tettek a „Tegyük széppé községünket” mozgalom megvalósításáért. Különösen a jászapáti önkéntes segítő brigád végzett kiemelkedő munkát. A volt piactéren szép parkot varázsoltak s a fiatal szorgos kezek virágos ágyakkal, fákkal díszítették a kopár területet. Jő munkát végeztek a ti- szaburai kiszisták is, akik a kultúrotthon környékét parkosították, sétányokat hoztak létre és a fásítási anyag pótlására 3000 dugvány telepítésével csemetekertet csináltak. A járások, városok közül a következők értek el kimagasló eredményeket: Mezőtúr város 51 ezer, Tiszafüred járás 24.900, Tö- rökszcntmiklós járás 12.500 suhángot ültettek el. Figyelemreméltó a mezőtúri fiatalok munkája, akik minden napot kihasználtak a fásítás elvégzésére. Ifjúsági erdőt hoztak létre, minőségileg is jó munkát végeztek. Az alapszervezetek közül kiváló eredményeket értek el: Jászivány 6 ezer facsemete, Kisújszállási Kinizsi Tsz 1300, Fegyvernek területi 1500, — Alattyán 1000 suháng elültetésével. Kisz szervezeteink jelentős része ezzel még nem fejezte be a munkát. Mezőtúron például azok a fiatalok, akik elültették a fákat, határszcmléket tartanak, a fa pusztulását jelentik a tanácsnak, ha arra szükség van, locsolják a fákat. Az Ifjú Gárda tagjai éjjeli őrjáratot tartanak, mert ez- ideig az elültetett fák közül többet kitörve találtak. Ez a módszer helyes, ezt a többi alapszervezet Is vegye át. A faültetés befejeződött, KISZ alapszervezeteink készüljenek fel az őszi nagy fásítási munkára. Sillyc Gábor KISZ MB falusi felelőse Kétlakiságból - iskolakerülés A jásztelek—pusztamizsei iskola tanítójával, Dévényi Gézával beszélgetünk. „Fiai, lányai” szépen haladnak, nagy többségük szorgalmasan készül a közelgő vizsgákra. Máshol szorít a cipő: az igazolatlan hiányzások körül. — Az elmúlt héten a három felső tagozatból tizennégy tanuló mulasztott .több napot igazolatlanul —• mondja Dévényi Géza. — Mióta megkezdődött a cukorrépa vetése, egyre nő a hiányzók száma. Azelőtt inkább csak ptác- napokon maradtak távol az oktatásról... Nem voltam rest utánajárni a dolognak, s megállapítottam: a tizennégy igazolatlanul mulasztó tanuló apja közül egy sincs a községben; valamennyi másutt dolgozik. Az öt-hat hold megmunkálása egyedül az asz- szonyra marad. A gyereknek meg — hiszen tudja — kétszer sem kell mondani, hogy egy nap maradjon el az oktatásról ... Az apák kétlakiságának előbb-utóbb a gyermekek adják meg az árát. A jászteleki községi tanács elhatározta, hogy megszünteti az igazolatlan hiányzásokat. Már a múlt hét végén hat szülőt sújtott 50—50 forint pénzbüntetéssel. A legközelebbi mulasztásnak már egy százas adja meg az árát;.: Új ikerpavilon épífését kezdték meg A mezőgazdasági kiállítás területén egy — építészeti megoldásában újszerű — iker- pavilon építését kezdték meg. A három és félmillió forint költséggel épülő ikerpavilon az ország legkorszerűbb kiállítási csarnoka lesz. A tizenegy méteres épületben a kiállítási felületet hat méter magasban húzódó galériával csaknem kétszeresére, összesen háromezer négyzetméterre növelik. Az üvegfalú csarnokot árkádsor kapcsolja ösz- sze. í »«HHMMWftOOOOeOOOWOOOQ Az évek viszik az időt VARGA SÄNDOR, a kunma darasi Petőfi Tsz alapító tagja nyu gdíjas. <— Mondja Józsi bácsi, miért jött vissza? — Miért, miért? Talán a hat esztendő nem húzza visz- sza az embert? — válaszolja a világ legtermészetesebb hangján. És hogy ne kérde- zőskdöjünk sokáig, máris arról beszél, hogy ő már a munkát is felvette a közösben. Meg aztán. -.. — Gondolni kell a holnapra is. Az évek viszik az időt. Aki ma még jól bírja magát, holnap az is megöreg-. szik. S itt ugye valamire számíthat az ember. A nyugdíj. Nagy szó ám a nyugdíj — Mondogatja Eszenyi József és érthető a szó. Igazat beszél. Az elnök meg már invitál. — Azám, nézzük meg nyugdíjasainkat. Tíz idős elvtársról van szó. Varga Sándor bácsi éppen itt van. Beszéljünk vele is. Varga Sándor alapító tag. Most már nyugdíjas paraszt. Olyan szövetkezetből megyen nyugdíjba, ahol évről-évre megtalálta számítását és ahol a szorgalmas tagoknak ez évben is könnyűszerrel kikerekedik 2000 forintra a havi jövedelme. — Látja Varga elvtárs, most az ilyen idős emberek egytől-egyig nyugdíjasok lennének, ha annak idején magával együtt jönnek közénk. Az öreg szövetkezeti gazda szája jóízű mosolyra rándul. — Aki mer, az nyer — adja meg a bölcs választ. Megkérdezem tőle: — Ismer olyan embert, akit hívtak és ha belépett volna, akkor most nyugdíjas lenne? — Hogyne. —Talán névről is tudja. — Hát most nem jut eszembe. PEDIG tudja az öreg. csak még nem látja világosan, mi akar ebből az: egész dologból kisülni és óvatos. Nem akar ő haragot senkivel. Inkább azt mondja, hogy nem jut eszébe. Á:i elnök bízhatja: — Mondja csak Sándor bácsi, nem lesz abból semmi baj. Sándor bácsi azonban nem mondana nevet a világ összes kincséért se. Eszenyi gazda szól közbe: — Hát a szomszédja? — Ejnye, tényleg, csakugyan. — Hívták? — Hívtuk, de nem jött. Azt mondta, ha napjában egyszer eszik, akkor sem lesz tsz tag. Most már jó lenne megtudni Sándor bácsitól, hogy hívják a szomszédot. Rááll, megmondja.. — Kálmán Balázs. Jóra- való ember, de akaratos. 0 is nyugdíjas lenne. így meg egyedül küszködik. Bizony küszködik, mert legutóbb még az óltetőről is leszedte a szalmát, hogy pótolja a takarmányt, — mondja Varga Sándor. KÁLMÁN BALÁZS; Ejnye, hát szóval ő volt az az ember, aki néhány héttel ezelőtt ott tiblábolt az óltetőn? — Nyugdíjas szövetkezeti parasztnak néztem és most itt Varga Sándortól tudom meg. hogy tényleg az lehetne, ha annak idején a jobbik eszére hallgat. Még sokáig beszélgettünk a kunmadarasi Petőfi Tsz tagjaival. Sok igazságot elmondtak. S a legfőbb igazság, hogy az évek viszik az időt és nem érdemes várni. SZEKULITY PÉTER 1 4 ■— Hát jönnek az emberek, hegtöbbje visszalépő. Hogy miért jönnek? Kérdezzük meg talán Eszenyi József elvtársat. öt is néhány nappal ezelőtt fogadtuk vissza. KÉRDEZZÜK, de hol találjuk meg? — Ott van éppen a kerítés mellett — int az elnök a szövetkezet kertje végére s már kiált is, hogy jöjjön ide Józsi bácsi. Kérdezzük tőle:
