Szolnok Megyei Néplap, 1958. május (9. évfolyam, 103-128. szám)

1958-05-27 / 124. szám

Boldogan ünnepelték az idei gyermeknapot tés körül anyukák, apukák hétköznapi munkájukat, gond­jaikat feledve nézték, követ­ték kis „szemük fényének’’ minden mozdulatát. A kisvasúihoz mentünk. Itt is nagy volt a vidámság. Az apró emberpalánták visongva várták az indulás pillanatát. Előbb azonban a „kalauz- néni” sorrajárta a kocsikat: — Kérem a jegyeket! S nagy örömmel — mint a felnőttek — sok kis kéz már nyújtotta is a jegyecskéket. Éles füttyszó jelezte az in­dulásit. Búcsút intettek az „utasok” — és a szülők ne­vetve viszonozták, míg a ka­nyarban elfordult a szerel­vény.? Mire szerelvényünk célhoz ért, sötétedett. Indultunk ha­za. A Tisza-hídon keresztül vidám gyermekek, szülők igyekeztek otthonukba. Ne­héz lenne megállapítani, kik érezték magukat jobban ezen a vasárnap délutánon: az ági- kák, erzsikék, marikák, feri- kék, tamáskák-e, vagy az anyukák és apukák??? . i — hanna Vidámság, játék, versenyek A SZOLNOKI GYERMEKNAPON színpadnál, ahol Kozma Sán- dorné, a városi nőtanács el­nöke köszöntötte a nemzet­közi gyermeknap alkalmából a gyerekeket Az üdvözlés után rövid kultúrműsor szó­rakoztatta az apróságokat. Ezután ki-ki választhatott magának programot, mert az iskolák többségében majálist rendeztek a pedagógusok és a szülői munkaközösségek. A Szigligeti Színházban pedig a Sipostéri iskola kis művészei várták az apróságokat a Csip­kerózsika című mesejátékkal. Nem várták hiába. Zsúfolá­sig megtelt a színház nézőte­re. Az apró tenyerek gyakran Csattantak tapsra, a hasonló­korú „színészek” teljesítmé­nye láttán. S a kislelkeket erre a két órára magával ra­gadta a mese. A kisember­kék valahol a képzelet vilá­gában jártak. Játék é» versenyek délután Ti ár a meleg egyre foko­zódott és délutánra erő­sen megközelítette a nehezen elviselhetőség határát, mégis többszáz gyermek és felnőtt gyülekezett a Táncsics út két oldalán, hogy szemtanúi legye nek a nőtanács, valamint a városi Testnevelési és Sport­tanács által meghirdetett .gör­korcsolya, roller és kiskerék­párversenyeknek. Sok induló, izgalmakban bővelkedő versenyszámok, —« nagy szurkolás a győzőkért — ebben lehetne összefoglalni a versenyek tapasztalatait. Né­hány számban, de különösen a rollerversenyen már a „se­lejtezőkben” komoly vetélke­dés alakult ki. Végül is abszo­lút első az óvodások közül Selmeczi Janika, a Kolozsvári úti óvoda kis versenyzője, az I. IV. osztályosok közül pe­dig Hegedűs László pajtás, a Koltói iskola tanulója lett. A görkorcsolyások és a ki'ske- rékpárosok versenyéből Kéri Zoltán pajtás, a Sipostéri, il­letve Bencsik István pajtás a Kassai úti iskola tanulója ke­rült ki győztesen. Amint a verseny véget ért, a városi tanács épületébe lá­togattunk el. Itt a városi vö­röskereszt szervezet látott vendégül 18 állami gondozott gyermeket. A meghívottak a dúsan terített asztalok és a figyelmes gondoskodás mel­lett —, ha j-övid időre is, de feledték az árvaságot. A nő­tanács ajándékai, a vöröske­reszt tagjainak figyelmessége jókedve hangolta még a leg- zárkózottabbakat is. Mire bú­csúzkodásra került a sor, még az egyébként félénk Kiss Ist- vánka néma gondozott arcán is boldog gyermekmosoly csil­logott.-------­St rand, park, Aidáinkért Mit is lehet mindezekről 1 1 mondani? Az, hogy vi­dám gyermekcsevegéstől és kacagástól volt hangos kissé közhelynek számít. Mégis va­lahogy ez a leghelyesebb meg­jelölése a tapasztaltaknak. A strand a gyermekek szol­gálatában állott. Bár a me­dencék a „hagyományoknak megfelelően” zsúfolásig tele voltak fürdőzőkkel, mégis va­lami előzékenység volt tapasz­talható az ünnepeitekkel szemben. S a parkban a legapróbbak élvezték e szép nap örömét. Apró tipegő emberkék birto­kolták a tiszaparti sétányt. Kacagásuk, csacsogásuk érde­kesen vegyült a vidámkert zajába, amit erre a délutánra teljesen a gyermekek vettek birtokba. Szállott a hinta, teljes üzemmel közekedett a kisvonat, vigan forgott a „ser- gő”, s a késő délutáni órák­ban a gyermekek vidámsága szemmelláthatóan átragadt a kisérő felnőttekre Is. Jócskán nyugvóra hajlott már a nap, amikor az ünne­peltek ha nehezen Is, de in­dultak haza, szívükben egy emlékezetes nap élményeivel, melyekről az elkövetkező éj­szakákon még sokat és szé­peket fognak álmodni. Piros labda, barna mackó... — Szivet gyönyörködtető gyermeknap a béke jegy eben Tiszafüreden — VASÁRNAP DÉLUTÁN fél három felé jár az óra mu­tatója, amikor erről ás, arról is férfiak csoportja közeledik, az egyébként ilyenkor kihalt törökszentmiklósi utcán a kálváriái iskola felé. Apák ők, Akiknek gyermekei ebben az iskolában tanulnak. . Benn az irodában, az iskola igazgatója, néhány nevelőtár­sával látható izgalommal fi­gyeli az óra mutató iát. De miért az izgalom? Szülői értekezlet lesz, ma de nem imilyen-amolyan, ér­tekezlet. Ma csak az apák a hivatalosak, csak ők jelenhet­nek meg. Fél háromra szólt a meghí­vás! Az időpont rohamosan közeledik. A terem üres ... Senki sem jött még! — Mi lesz, kartársak? — néz kérdőn az igazgató kar­társaira — csak nem sülünk fel? — Nem! Jönni fognak — hangzik a bizakodó válasz. Ebben a pillanatban tűnik fel az ablak alatt Csikós Jani édesapja, majd l/iáár Mari­káé, Liber Pistáé, Kremzer Gyurkáé... A Vörösmarty utcaiak egy csoportban jön­nek, mintha utcabizalmi moz­gósította volna őket. JÖNNEK! — szakad fel a megkönnyebbülés sóhaja az irodában. _____ . __ Sz ülői érleltezlefen ax apák köxött milyen boldog az, akit ilyen szerető szóval hív az uno­kája. Négy kislány ruháján egy- egy nagybetű, s együtt a min­őéin, boldogság feltételét je­lentő szó: béke. Erről szólt Varga Kálmán, az MSZMP községi titkára is, a sporttelepen összegyűlt majdnem kétezer gyermek­nek, többszáz felnőttnek. — Arra is emlékeztetett, hogy a múltban nagyon sok gyermek lábán csak akkor volt cipő, ha édesanyja elnyűtt lábbeli­jét felhúzhatta. Ruháját test­vére kinőtt rossz gúnyájából eszkábálta össze titkon az anyai gondosság. Azután csak egy-egy szót hallok ... elállt cselédnek... tüdőbaj pusztí­tott. Az elnöki emelvény szélére húzódott az egyik asszony, akiből kikívánkózott fiának sorsa, —Az én fiam azt mondta: három diplomát is szerez. — Most 25 éves és kohómérnök. Megnősült, de azt mondja, nem hagyja abba a tanulást... Az ember szivén átsuhan az öröm, Íme, a múlt és a je­len, amely a boldog jövőbe mutat. Hajdú Istvánná, a nőtanács elnöke is szólt a gyermekek­hez. — Mi szülők azt szeret­nénk, ha a szeretet köteléke oly szorosra fűződne veletek, gyermekeinkkel, hogy azt az élet vihara soha ne téphesse el. Majd így folytatta: szeres­sétek ezt a szép magyar ha­lánc, muzsika, jókedv 1 é é Szeretetből: JELES! IV apsugár, akácillat öleli, simogatja a jászárok­szállási Széchenyi iskola ud­varán sorakozó, ünnepélye« arcú kisfiúkat, kislányokat Kék az ég, kék az új nyak­kendő: a kisdobosok avatásá­val kezdődik a gyermeknap ünnepség. A tantermek csendesei még, csak a földszinten var sürgés-forgás. Mint a tarkó virágosak a rétet, úgy öntik e az asztalokat a házi- és cuk­rászsütemények ezrei Az iskola igazgatójánál kezében töltőtoll: most nerr az óralátogatási naplójába je­gyez, hanem számol, rend,el irányít mosolyogva. Az igaz­gatóhelyettes is más munka­körben dolgozik; a felszolgá­lást szervezi: anyák, apák nevelők díszítik a hatalma: tálcákat. A nevelői szoba asz­talán a fűzetek, tanmenetek óravázlatok helyén titokzato: csomagok, lepények, puddin- gok. Az Iskola udvarán mái együtt van 470 gyermek. A kilencórai csengetés ma nerr a komoly órák kezdetét jelzi Szabó Béla igazgató üd­vözli a fegyelmezetten sora­kozó gyermekeket, a nemzet­közi gyermeknapon. Vissza­pillant a két világháború kö­zött felnőtt nemzedék gyer­mekkorára, a falusi bojtárok lfbapásztorok gyermekéveire amely a múlté ugyan, de nerr szabad elfelejtenünk. Mél­tatja a gyermeknap jelentősé­gét, megköszöni a szülői munkaközösség és a tantestü­let tagjainak áldozatos, lelke: előkészítő és szervező mun­káját és jó étvágyat, kellemes szórakozást kíván a gyerme­keknek. A gyermekek nevelőikkel bevonulnak a tanter­mekbe és kezdődik a lakoma, A tanárok és a szülők moso­lyogva hordják a sok édes­séget, mérik, osztják a mál­naszörpöt. Feri bácsi, a hivatalsegéd táncteremmé varázsolja a süteményes raktárrá előlép­tetett tantermet. A gyerme­keket a közeli cukrászdába vezetjük, ahol várja őket a hűsítő, üdítő fagylalt. Utána Thiel Miklós úttörő­vezető veszi át a vezénylést L éggömbfúvás, lepényevő puddingevő verseny követke- 1 zik. Egészséges gyermekka­cagás jutalmazza a sok nagy­szerű ötletet és sokszínű szó- 1 rakoztatást. Azután rázendít a pedagógusok zenekara táncraperdülnek a párok. TJ a a gyermekek osztá- lyoznak: tanító bácsik tanító nénik, szülői munka­közösség, szeretetből: jeles! H. Gy.-né Ki volt a boldogabb ?. •. Nemrég nyitotta „kapuit* a szolnoki Vídámkert. Vasár­nap délután mi is kimen­tünk. Kislányom azt sem tudta örömében, mit nézzen meg előbb. Legszívesebben minden „közlekedési eszköz­re” egyszerre ült volna fel; Boldogan ténfergett ide-oda, férjemmel alig tudtuk követ­ni. Végül is elhatározta ma­gát, s döntött: — A repülőre szeretnék felülni»*: Már álltunk is a sorba, mert bizony, a „csúcsforga­lom'’ idején ez így van. A várakozó gyermekek türel­metlenül topogtak. Egyik- másik szipogott, de akadt, aki keserves sírásra fakadt. S egyszercsak mit látunk? Az egyik kis repülőgép-utas is szívettépő zokogásba kez­dett. ö meg azért, mert rév­be ért? Bonyolult kis gyer- meklelkek! Sokszor de nehéz kitalálni, hogy mát szeretné­tek jobban!? Mi is sorrakerüitünk. „Fa­latka" mosolyogva ült a„TU 104-esen”, s a menet végén nem akart lejönni. Még egy forduló következett, A kerí­TT ulajdonképpen már hét­közben megkezdődött Szolnokon a nemzetközi gyer­meknap ünneplése. Pénteken és szombaton a bölcsődékben és óvodákban rendeztek ked­ves kis házi ünnepségeket a gyerekek szórakoztatására. Ugyancsak szombaton nyílt meg az Uttörőházban a szép­ségekben és ötletekben gaz­dag szakköri kiállítás, melyet már a megnyitó napján so­kan kerestek fel. Egybehang­zó vélemények szerint a be­mutatott gyermekrajzok, ké­zimunkák és egyéb szakköri készítmények az úttörőbáz szakköreiben folyó munka komoly színvonaláról tanús­kodnak. Külön nevezetesség számba menő eseménye volt a hét végének a városi nőtanács által rendezett magyar—szov­jet gyermektalálkozó. , Délután négy órára már mintegy nyolcvan magyar úttörő és szovjet pionir gyü­lekezett össze a városi ta­nács kultúrtermében. A vi­rágcsokrokkal kedveskedő pi- ohirokat Mészáros Istvánná, a városi nőtanács titkára kö­szöntötte. Szívélyes szavaira a pionírok vezetője válaszolt, majd elkezdődött a tulajdon­képpeni találkozó. Már az uzsonna ideje alatt kedves pajtáskodás alakult ki a gyermekek között, a hi­ányos orosz, illetve magyar nyelv tudást bőven pótolták a jelvény, nyakkendő és cím­cserék. A kipirult kis arcocs­kák szavak nélkül beszéltek a szeretetről. Bár a zeneiskola meghívott tanulói közül csak ketten je­lentek meg, az ünnepi műsor sem maradt el. Néhány per­ces próba után közös szovjet és magyar gyermekműsorban gyönyörködhettek a találko­zó résztvevői. S a bucsúzásnál néhány gyermekszemben egy-egy könnycsepp csillogott. Nehéz volt a válás. Boldog órákat töltöttek együtt, s találkozó­juk további barátkozások alapjait vetették meg. A kacagás és öröm napja \T asámapra mintha még a nap is hosszabb idő óta készülődött volna. Ragyogó sugarai anyás szelídséggel si­mogatták az apróságok fürt­jeit és a megnyitó ünnepség­re csoportosan vonuló iskolá­sok zászlóit és békegalamb­jait. Kilenc órára többszáz ünne­pelt gyűlt össze a szabadtéri Ismét gyönyörű, szívet Vi­dító vasárnap volt. Nemcsak azért, mert a földünk májusi esőtől megáztatva új, széji re­ményeket fakaszt a szántó- vető szívében, hanem: mert legdrágább palántáink, gyer­mekeink kivirulva, virágozva vonultak ott, Füred utcáján, Óvodások májusi dalokkal, szalagos botokkal gyönyör­ködtették a szülői szemet. A kisiskolások nagy pettyes lab­dájukkal kacérkodtak a né­zők előtt. Mások aranyhajú babát dajkálva, vagy barna mackót ölelve tipegtek. A felnőttek szeme és szíve nem tudott betelni velük. — A tied melyik? — Az ott, magyar ruhában, elől. —Én nem akartam kijönni, de azt mondta az unokám, jöjjön ki drága jó nagyma­mám. — Érezzük szavaiból, i zátokat, amelynek minden ■ gazdagsága titeket vár. Szeres­sétek a pártoi, mely a ti bol~ . dog jövőtöket készíti. De ne . feledkezzetek meg az algériai . gyermekekről sem, akik most talán nyirkos földalatti odú­ba bújnak a rájuk zúduló l bombák elől. Mi azt akarjuk, t hogy a földön béke és bői- . dogság legyen. Az ünnepség végeztével vá- : lógatni lehetett a kicsiknek a : szórakozásban, a felnőtteknek , a nézelődésben. Egyik helyen ■ sport-műsorhoz készültek a ■ fiúk, másutt a gimnazisták, tánca vonzotta a nagyabba­: kát. A kicsik fagylaltért so- : rakoztak, a nőtanács ugyanis ; fagylalttal és pereccel aján­dékozta meg őket. Megkez- dődöt a kötélhúzás is. Az ér* dekes sportjátékokat az ősz­hajú Czövek Kálmán pedagó­gus vezette. — Igaz hát az, hogy a fiatalok között az em­ber maga is ifjú marad lelke­sedésben, tettrekészségben. — Hol van Csömör, Kö­csög, Pipás? — ezekkeia sza­vakkal Övári Tóni bácsi gyűj­tötte tanítványait a lepény­evéshez. Zsákbafutás, kerék­párverseny, s a győztesek már fújják is a furulyát, amit nyertek, repül a labda, száll a gyermekkacaj. A nap képéhez hozzátarto­zott a délutáni vetítettképes mese is. Az egyik iskola ár­nyas udvara vendégül látta az édesapákat is, apák napját rendeztek. NAGY JANOS, Tiszafüred. ' És a terem közben telik. ; Jönnek az apák egymás után, Perceken belül, most nem ap- , ró iskolások töltik meg a . padokat és pótszékeket, ha- . nem deresedé hajú, gondok­tól barázdált arcú felnőttek, az Édesapák. A gyülekezés alatt az iro- . dában az igazgató meséli el, mi is adta azt a gondolatot, hogy az apák részére tartsa­nak szülői értekezletet. „Másfél éve alakult ez az igazgatási körzet — mondja. — Ezalatt igen sok alkalom­mal tartottunk szülői érte­kezletet. Azonban bármeny­nyire is látogatottak voltak ezek az értekezletek, csak két esetben fordult elő, hogy egy- egy gyermek édesapja is megjelent «zokon, mintha a gyermekek nevelése kizárólag az anyák ügye és feladata volna. Az apák felelősségéről igen sok sző esik napjainkban. Er­ről beszél a rádió, erről cik­kezik a sajtó. Ezt a felelőssé­get akarjuk felébreszteni ma ■ mi is. Ezért született meg a : mai szülői értekezlet gondo­. AMINT A BESZÁMOLÓ­. BÓL kicsendül, az anyagot ■ nem volt nehéz összegyűjteni, ; mert amióta az értekezlet hí­■ re eljutott a családokhoz, az ■ asszonyok lépten-nyomon ad- , ták a jó tanácsokat. „Igazgató Bácsi! Az italozásról aztán le­gyen ám szó!” — „Tessék biztatni az embereket, Igazga­tó bácsi, hogy segítsenek az otthoni munkában, a gyerek nevelésében!” stb., stb. Volt szó ezekről is. A fe­szült csend jelezte, milyen érdeklődéssel hallgatták az iskola, a gyermekeik életéből vett sok-sok mondanivalót. — Azt, hogy mennyire sikerült eljutni másfél év alatt a ter­vek megvalósításában; az is­kola megszerettetésében, a tanulás iránti kedv felébresz­tésében, a fegyelem megjaví­tásában, az iskola és a szülői ház közötti kapcsolat meg­szilárdításában. A sok megállapítás, tanács és kérés úgy látszik, jó talaj­ra talált, mert a felszólalá­sokból a feltétlen segítő kész­ség csendült ki. — Szükség is lesz erre a segítségre nagyon, ssfid. isvore —.az új isifik megnyitásával — a létszám több mint kétszeresére emel-: kedik. A több gyermek pe­dig több gondot és nehézsé-: get fog jelenteni, melyek: megoldása az édesapák, a: szülői ház segítsége «nélkül; nehezen képzelhető el. Az igazgatói zárószóval az; értekezlet véget ért ugyan,; mégsem mozdul senki, mert; a nevelők a „Mindenki isko-: Iája” c. film vetítésével ked­veskednek a vendégeknek.—: A tanulságos kis film végén: az arcokról leolvasható, hogy; érdemes volt eljönni. Ez; csendül ki a köszönő szavak-; ból ,is melyekkel a nevelőktől; búcsút vesznek. Ennek az ér-; zésének ad hangot a kis Ró-; zsika édesapja is, mikori visszaszól az ajtóból: „Ezen-! túl mindig minket hívjon! Igazgató bácsi, az asszonyok« meg os.ak maradjanak ott-« hon!” < » 1 LASSÜ. KIMÉRT LÉPÉ-J SEKKEL, csoportokba verőd-j ve ballagnak hazafelé at< édesapák. Az udvaron már! csak a nevelők állnak, tekin-« tetükkel kísérik a vendége-1 két. Érzik, hogy érdemes volt« a fáradozás, mert a mai na-3 pon újabb barátokat és segí-< tőtársakat szereztek az isko-j lai nevelés ügyének — azt Édesapákat. j •»•t , f fc&S ä“ ... t Délelőtt 9 órakor kezdődött ♦ a kunhegyesi és tiszafüredi ♦ járás,, valamint a kunsági í városok fiataljainak találko­♦ zója — 5000 — 6000 fiatal ♦ találkozott ott a megyénk­♦ ben tartózkodó bolgár kül- jdöttség hat tagjával. Kultúr­♦ műsor követte az ünnepi gyű­lést. Kisújszállási, kunmada- »rasii, kenderes!, kunhegyesi, ► abádszalóki, tiszaburai ének­► karok, tánccsoportok, szóió­♦ énekesek, szavalók léptek a ► színpadra. Nagy sikert ara- i tott a vendég a szovjet kul­♦ túrcsoport . Műsor után a földműves­szövetkezetek laci-kanyhái- ban, vagy magukkal hozott csomagokból ebédeltek a fia­talok. Fagylaltosok, söráru­sok bőven voltak, akik a hő­séget tették elviselhetőbbé. Délután röplabda- és fotball- mérkőzések zajlottak le. Este pedig szabadtéri táncban is­merkedtek a járás fiataljai, s hajnal 2-kor tette le a vo­nót a zenekar prímása. __Kisházi Jánost

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents