Szolnok Megyei Néplap, 1958. május (9. évfolyam, 103-128. szám)

1958-05-24 / 122. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NBPtrAP 1058. május 24­A társadalmi tulajdon gyarapítása és védelme a dolgozó nép érdekeinek védelme is (Folytatás az első oldalról) összeg a rendeletek értelmé­ben a napi 100 forintot nem üzemben, szakértői díj címén haladhatta volna meg. 13 és félezer forintot fizettek A rendelkezésre álló anya­ki, holott az így kifizetett gok, eszközök, gépek és más termelő berendezések megóvása, védelme, tárolása körül megyeszerte sok hiba van Mi nem tudjuk például egy­szerű mulasztásnak, feledé- kenységnek elfogadni azt, hogy Törökszentmiklóson 1954 óta szabadban tárolnak nagy mennyiségben kisgépeket, amelyeknek felületét már teljesen belepte a rozsda .éve­ken keresztül olyan gaz nőtt a telepen, hogy az teljesen beborította, benőtte már eze­ket a gépeket. Hasonló jelen­ség megtalálható a gépállo­másokon, állami gazdaságok­ban, esetleg azzal a különb­séggel, hogy nem egyfolytá­ban, négy éven keresztül állnak ott a gépek kezelés nélkül, mozdulatlanul, hanem egy télen át, s közben elsüly- lyednek a sárban, valósággal lerohadnak a gumiabroncsok és a farészek. Milliók és mil­liók mennek így évről-évre veszendőbe a közös javakból, a társadalom tulajdonából. Nincs mód arra, hogy üze­menként, termelési egységen­ként részletesen elemezzük a gazdálkodás helyzetét. De meg kell érteni minden üzem igazgatójátiak, a tanácsi ve­zetőknek és más területen dolgozó elvtársainknák: a ta­karékossági határozatról és a kormány felhívásáról nem. elég beszélni, nem elég azt beszámolóba belevenni, egyes részleteit jelszóként az üzem- b vagy hivatalban kiírni. A kormány takarékossági ha­tározatának végrehajtása ér­dekében az iparban, mező- gazdasságban, az irányító- és ellenőrző szervekben nagyon is alapos, szívós mindennapi apró munka szükséges. Az szükséges, hogy valóban egész közéletünket, a társa­dalmunk minden dolgozó­jának gondolkodását áthas­sa a takarékosságra való törekvés, s nyomában mil­liók maradjanak meg, vagy kerüljenek vissza a népgaz­daság vérkeringésébe és ke­rüljenek felhasználásra az ország, a dolgozó nép javá­ra. Nyugtalanság és szüntelen harc kell ehhez. Ebben ér­dekéit mindenki az üzemben, hiszen a takarékos gazdálko­dás elengedhetetlen tartozé­ka, alapja a nyereségrészese­désnek és érdekelt ebben egész társadalmunk. Tisztelt Aktívaülésl Elv­társak! Rátérek a társadalmi tulaj­don védelmének azokra a kérdéseire, amelyek alapjai­ban igen égetőek, sürgetóek, követelik a kommunisták, szervezett munkások, kiszis- ták, egész dolgozó társadal­munk egységes és határozott fellépését; a közös vagyon el­herdálása, lopása, a sikkasz­tás, csalás és az azokat elkö­vetők elleni harcra. Feltétlen bíztató az eredmény, amióta e feladat előtérbe került. — Különösen bíztató, hogy a dolgozók maguk is sürgetik, hogy fogjuk le a tolvajok ke­zét, keményen lépjünk fel mindenütt az ilyen jelensé­gekkel'bemben. Bevezetőben már szóltunk arról, hogy az ellenség tudatosan igyekszik a társadalmi tulajdont szét­húzni. Ebből személyesen is előnye származik, másrészt társadalmunk gazdasági alap­ját rombolja. De vannak pro­letár származásúak is, akik hozzányúlnak a társadalmi tulajdonhoz. Világosan kell látnunk, hogy a társadalmi tulajdon védelméért folyó harc egy része — és pedig nagyon fontos része — az osztályharcnak, melynek so­rán közvetlenül küzdünk az egész életükben henyélésből élők, mások megkárosítására törekvők ellen, s küzdünk a régi világ szemlélete, az ön­zés ellen, amely a dolgozók nézeteiben is jelentkezik. Az említett eredmények ellenére is nekünk most rendkívül nagy erőfeszítésre és követ­kezetességre van szükségünk, hogy ezen a területen az ed­diginél gyorsabban tudjunk előbbre menni. Éppen ezért szükséges, hogy ezt a kérdést részletesebben is elemezzük, Látnunk kell elvtársak, hogy az ellenforradalom alatt és közvetlen utána a társa­dalmi tulajdon herdálói ellen egy I Áz az állapot, ami ma a földművesszövetkezetek: terü­letén tapasztalható — tűrhe­tetlen. A kunszentmártoni já­rásit néztük meg legutóbb, s kiderült: Mesterszálláson 125 ezer, Tiszaugon 100 ezer fo­rint hiány van. Nem lennénk igazságosak, ha nem mondanánk meg, hogy a földművesszövetke­zetek területén is vannak nagy számban derék, becsü­letes dolgozók, akik tiszta kézzel bánnak a rájuk bí­zott közvagyonnal, s akik semmi pénzért nem reszki- roznák becsületüket. Hadd említsük meg Karcag, Zagyvarékas, Jásizfelsőszent- györgy és más községek föld­mű vesszővé tkezeteit, ahol évek óta nem fordult elő visszaélés és nem is volt hiány. És vannak boltosok a megye minden területén, akiknek miég soha nem volt hiányuk, gondosan őrzik, vi­gyázzák a rájuk bízott nép- vagyont. Szerintünk a földművesszö­vetkezeti kereskedelemben a nagyszámú visszaélések azért vannak, mert a falusi kispol­gári és burzsoá elemek mé­lyen benyomultak erre a te­rületre, egyik-másik helyen szinte uralják a falu kereske­delmét, az oda küldött mun­kás, vagy paraszti származá­sú dolgozókat igyekeznek le­hetetlenné tenni, vagy azokat is behálózni. Annak ellenére, hogy a MÉSZÖV igyekszik a vissza­éléseket megakadályozni, hegy újabban több járási központ is határozottabban lép fel az ilyen jelenségek ellen, számunkra egyáltalán nem megnyugtató a ME- SZÖV-nél néhány fontos be­osztásban lévő ember hozzá­állása a dologhoz. Boda elv­társ, a főkönyvelő például úgy véli, hogy náluk nincsen nagyobb baj, mert kevesebb a hiány, mint az országos átlag. Nem. így kell gondolkodni, mert ez a hiány is jelentős összeg. Feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy az aktíva kér­dezze meg Varga Illés elv­társat és a földművesszövet­kezetek járási központjainak vezetőit; — mit szándékoz­nak tenni annak érdekében, hogy ez a rendkívül súlyos helyzet a földművesszövetke­zeti kereskedelem terén meg­szűnjön, s megvédjük azok­nak a derék földművesszö­vetkezeti vezetőknek és ke­reskedőknek is a becsületét, akik tiszta kézzel dolgoznak, de akiket sommásan, mint akik a földművesszövetkeze­ti kereskedelemben dolgoz­nak, egyik, vagy másik al­kalommal — el kell, hogy ítéljünk. Miben látja a megyei ve­zetés a pazarlások, lopások, sikkasztások okait? 1. Olyan helyeken, ahol pénzt, anyagot kezelnek, vagy bizonyos területet ilyen szempontból ellenőriznek, még mindig jelentős szám­ban vannak ellenséges érzel­mű, büntetett, erkölcsi és po­litikai szempontból megbíz­hatatlan személyek. Ezek ha táljanak lehetőséget bűnös szándékuk valóraváltására, s ha valahol mégis ilyet elkö­vetnek, a törvény teljes szi­gorával le kell sújtani rájuk. Ebben a munkában a mun­kások, dolgozó parasztok, ér­telmiségiek számíthatnak ar­ra, hogy a kommunisták ele­get tesznek megkülönbözte­tett feladataiknak, s mint mindenkor, e feladat végre­hajtásában is az elsővonal­ban fognak küzdeni — ma­guk közül is kivetik azt, aki nem ennek szellemében cse­lekszik. Elvtársak, ebben a munkában rendkívül öntevékenységre van szük­ség. A társadalmi tulajdon vé­delmébe tartozik az iSs elvtár- sak, hogy most már végér­vényesen le kell számolni a közpénzen szervezett dáridók- kal, eszem-iszomokkal. Elv­társak! Mióta a világ világ, mindig úgy volt, hogy aki mulatni akart, enni-inmi akart, ki kellett nyitni a pénztárcáját. Ennek most, a mi népi demokratikus rend­szerünkben még inkább így kell lenni. Nem igaz az, aho­gyan egyes termelőszövetke­zeti vezetők, gazdasági veze­tők beállítják, hogy a tagság, az emberek akarják a zenés vacsorát. S ők csak a tagság akaratát hajtják végre. Tu­lajdonképpen miért is kell, elvtársak, mindent megünne­pelni? Hadd kérdezzem meg a turkevei elvtársaktól: hát olyan nagy esemény az, hogy május 18-án kihajtják a le­gelőre az állatokat? Hiszen ezt minden esztendőben így csinálták, mégis a következő szövegű meghívót kapta a megyei párt-végrehajtó bi­zottság a turkevei legeltetést bizottságtól: „A régi Tciverési hagyományokat felújítva* ezen alkalommal a bizottság birkapörköltből, szabad téren, bográcsban, pásztorosan főz­ve ebédet készít. A fenyves melletti központban az ebéd 12 órakor kezdődik, amelyre szeretettel meghívja az Elv­társat, Elvtársnőt.” Higgyék el elvtársak, semmivel sem lesz dúsabb a legelő attól* hogy esetleg néhány ember ott többet eszik, vagy iszik a kelleténél. Higgyék el* hogy az ilyen dolgok megbot- ránkoztatóak és a dolgozók is elítélik Van persze jónéhány em­ber a szövetkezetben, aki szí­vesen eljár az esze.m-iszom- ra, ilyen helyekre, de a többsége a szövetkezeti ta­goknak nem számít ilyenre és elítéli ezt. Tisztelt Aktivaülés! Elvtár- sak! Lehet, hogy néhány elv­társnak most, a beszámoló során kellemetlen perceket okoztunk. Az igazság az, hogy a társadalmi tulajdon kezelé­se és védelme területén most meglévő jelenségek mind- annyiunknak nem perceket, hanem kellemetlen órákat és éjszakákat okoznak. Nehogy azt higgye valaki, hogy a most feltárt visszaélések, sikkasztások, csalások újak. Azt se higgye senki, hogy ab­szolút értelemben szaporod­nak az ilyen jelenségek. Nem a mi szocialista rendünk ve­lejárója ez. Ezek a jelenségek *— a lopás, sikkasztás, — a múlt rendszer erkölcsi ma­radványai. Ismétlem — nem is arról van szó, hogy ezek szaporodnának, de az igaz­sághoz hozzátartozik, hogy az ellenforradalom a szemlélet, a felfogás területén is bizo­nyos értelemben élesztette* felújította a régit. Ami hiba van, nem a mi szocialista társadalmi rend­szerünk szégyene. De az a tény, hogy mi itt őszintén fel­tárjuk a hibálíat, leleplezzük a bűnösöket, a mi társadalmi rendszerünk, a mi pártunk erejét mutatja, s ha követke­zetesek leszünk, akkor ezek a jelenségek hamarosan meg fognak szűnni. Ebben a harc­ban minket támogatnak munkások, a dolgozó parasz tok, dolgozó népünk túlnyo­mó többsége — ezért lesz ez a harc feltétlenül sikeres. Csáki elvtárs beszámolóját vita követte, majd az aktiva- ülés résztvevői felhívást in­téztek a megye dolgozóihoz. A felhívás szövegét vasárnapi lapunkban közöljük. á • • Ünnepélyesen megnyitották a budapesti Ipari Vásárt Akkor az volt a főfeladat, hogy kiverjük a fegyvert az ellenség kezéből, majd ké­sőbb feladattá vált, hogy ki­szorítsuk az ellenséget azok­ból a pozíciókból, hadállások­ból, amelyekbe átmenetileg az ellenforradalom előtt és alatt behatolt, s miután eze­ket megvalósítottuk, miután Népköztársaságunk rendjét megszilárdítottuk — jutot­tunk el oda, hogy a társa­dalmi tulajdon ellen vétők ellen is következetesebben tudjunk fellépni. Már több mint félesztendeje annak, hogy ezen a területen hatá­rozottabb eszközökkel igyek­szünk a károkat megakadá­lyozni. De őszintén szólva; még a legutóbbi időkben is derültek ki olyan súlyos, szerteágazó visszaélések, lo­pások, sikkasztások, amelyek igen nagy összegekkel káro­sították meg a népgazdasá­got. A valamelyest megszigo­rított ellenőrzés több válla­latnál fedett fel ilyen vissza­éléseket. A törökszentmiklósi Sütő­ipari Vállalatnál 150 ezer fo­rintra tehető a kár, ami a főkönyvelő kezén folyt eL A Mezőgazdasági Gépjavítónál közel félmillió forint kár ke­letkezett hasonló módon. A felháborító, hogy ezek a sze-. mélyek a pártszervezetek és az igazgatók előtt folytatták, üzelmeiket s bár felügyele­ti szerveiktől — gyakori ellenőrzést —1 kaptak, s mégsem tudták kideríteni, mikor még kisebb volt a kár. Vannak olyan esetek is, hogy mindenki tud a visszaélésről, csak épp az igazgató nem: Vannak hasonló jelenségek egyik-másik termelőszövetke­zetben is. A nagyiváni Vörös Csillag néhány vezetője pél­dául úgy elit a szövetkezet­ben, mint valami földesúr. Ettek, ittak, mulatoztak — a szövetkezet számlájára. Ha­sonló a helyzet a tiszafüredi Búzakaláse és Hámán Kató Tsz-ben is. Mindezek mutat­ják, hogy még sok a vissza­élés, s az ellenőrző bizottsá­gok nem állnak hivatásuk magaslatán; Van a közéletünknek egy te­rülete, amelyen 1957-ben igen kis előrehaladás van, s ez a ke­reskedelem, ezen belül pedig elsősorban a földművesszövet­kezeti kereskedelem. Állami kereskedelem vonalán is van bőven tennivaló, ott is van­nak még hibák és visszaélé­sek. A kereskedelemben jó ideig nem volt elég erőnk közvetlen politikai harcot és adminisztrativ intézkedéseket foganatosítani szervezettekké tesszük a harcot, s visszaszorítjuk a bűnözőket. sadalmi tulajdon védelmében, s hogy e harcban a vezető be­osztásban lévők és pártunk tagsága az első sarokban küzdjön. ; Olyan módon kell dolgoz­nunk, hogy a munkások, a dolgozók megértsék; miért kell takarékoskodni, meny­nyire gyorsítja népgazdasá­gunk fejlődését az, ha az anyaggal, idővel, eszközök-. Megkezdtük a társadalmi bírósagok létrehozását. A me­gyei párt-végrehajtó bizott­ság a Központi Bizottság határozatának és a kormány intézkedéseinek megfelelően részletes határozatot fogadott el a társadalmi tulajdon vé­delme kérdésében. A megyei párt-végrehajtó bizottság ha­tározatában foglalt tennivalók alkalmasak arra, hogy végre­hajtásuk során széles fronton támadásba lendüljünk a tár­[ Pénteken reggel ünnepé- f ilyes külsőségek között meg- I< [nyílt a Budapesti Ipari Vá- L [sár. A megnyitásra érkező f [vendégeket Pongrácz Kál- a [mán, Budapest főváros ta- s ínács vb elnöke fogadta. j [ A megnyitó ünnepségen ti [megjelent Dobi István, a a [Magyar Népköztársaság El- é [nöki Tanácsának elnöke; dr. 1< íMünnich Ferenc* a magyar y lonaaaimi munkás-paraszt kormány elnöke; Biszku Bé­la, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagjai, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány több minisztere, a politikai, a társadalmi, a gazdasági élet vezetői, a budapesti dip­lomáciai testületek számos vezetője és tagja, _ a tüzet most a földművesszövetke­zeti kereskedelem vonalán tapasz­talható visszaélések ellen kell iránvitani tehetik, ha néni néznek a körmükre, csalnak, lopnak. 2. Nem elég következetes, nem elég szervezett még a harcunk a társadalmi tulaj­don védelme érdekében. Sok­szor azok az emberek, akik erre különös joggal vannak felruházva, elnézik a hibá­kat, s úgy vélik, hogy a lo­pás, sikkasztás elleni harc a rendőrség és a bíróság dolga. Sőt előfordul, hogy menteni igyekeznek azokat, akik sú­lyos hibákat, visszaéléseket követtek el. Találkozunk szakszervezeti vezetőknél is olyan nézetek­kel, hogy a társadalmi tulaj­don védelme az adminisztra­tív módszerekkel harcolók dolga. Nagy tévedés! A szak- szervezetek akkor is a dolgo­zók érdekeit védik, amikor fellépnek az ellenséges ele­mekkel, tolvajokkal, huligá­nokkal szemben. Az egyes ve­zetők részéről tapasztalható liberális magatartás sem nö­veli a dolgozók aktivitását. Ellenkezőleg. Visszaszorítja a kezdeményezést, pedig a dol­gozók támogatása, az ezersze­mű ellenőrzés az, amely elől nem tud hosszabb ideig el­bújni sem a felelőtlen, a ha­nyag ember, sem a tolvaj és sikkasztó. 3. Sok helyen a társadalmi tulajdon lopását lehetővé te­szi, szinte elősegíti az, hogy fegyelmezetlenség, rendetlen­ség uralkodik; különösen ál­lami gazdaságok üzemegysé­geire, termelőszövetkezeti központokra vonatkozik ez. 4. Több oldalról szerzett ta­pasztalat alapján, az ellenőr­zés — elsősorban a járási, vá­rosi szinten működő ellenőr­zés — nem elég hatékony, nem elég körültekintő. Az utóbbi időben a megyei szer­vektől kiküldött ellenőrzés számos olyan területen derí­tett fel visszaélést, ahol előbb az alsóbb szervek már végez­tek vizsgálatot. Nem mehe­tünk el szó nélkül az ilyen jelenségek mellett. Ellenőriz­ni nem annyit jelent, hogy megjelenünk valahol és fel­színesen tájékozódunk a dol­gok állásáról. Az ilyen ellen­őrzés nem sokat ér elvtársak! Azok, akik visszaélést követ­nek el, értik annak a mód­ját, hogyan tálalják a dolgo­kat az ellenőrzésre kötelezet­tek elé; értik, hogyan kell disznóságaikat elkendőzni. De a vezetőnek érteni kell, hogy a szép szavak mögött, a fes­tett hamis kép mögött kika­parja a valóságot, megtudja az igazságot. Tisztelt Aktívaülésl Mint látják, a társadalmi tulajdon kezelése, gyarapítá­sa és védelme területén igen sok visszaság van megyénk­ben. A Központi Bizottság határozatainak, a kormány ta­karékossági határozatának és felhívásának végrehajtása te­rületén az eredmények arány­lag még kicsik. A megyei párt-végrehajtó bizottság, a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága és a szakszerveze­tek megyei tanácsa is, az utóbbi időben megtárgyalták az ezirányú tennivalókat. Né­hány olyan intézkedést is fo­ganatosítottunk a megyében. kel a jó gazda módjára bánnak, — megértsék a dolgozók, hogy a felelőtlenség, a ha­nyagság, a pazarlás, a lopás, a sikkasztás társadalmunk alapjait gyengíti, nemcsak az elherdált, ellopott javak érté­kéig, hanem azon túl, rendkí­vül súlyos az az erkölcsi, po­litikai kár, amit egy-egy ilyen jelenség — lopás, vagy sik­kasztás — okoz. A megyei párt-végrehajtó bizottság a párttagság egészét hívta harcba a feladat meg­oldására és kötelezte a kom­munista gazdasági vezetőket, tömegszervezeti vezetőket olyan alapos, az üzem, gépál­lomás, állami gazdaság, ter­melőszövetkezet egész gazda­sági tevékenységét átfogó ta­karékossági program kidolgo­zására és megvalósítására, amely az adott terület sajá­tosságaiból indul ki, s amely­nek végrehajtását a párt egész erejével, a szakszerve­zetek, a tömegszervezetek egész tagságukkal, a KISZ az ifjúság tömegeivel segíti, támogatja, amely szin­tén mindennapi programot ad ezeknek a szerveknek is. Ég ami a társadalmi tulaj­don védelmét, a sikkasztási, lopás elleni harcot illeti, a megyei párt-végrehajtó bi­zottság, az állami, tömegszer­vezeti, gazdasági szervek me­gyei vezetése a leghatározot­tabban fog fellépni minden olyan ügyben és mindenkivel szemben — funkciójára, ér­meire és beosztására való te­kintet nélkül — ahol és akik­nél, akár hanyagságból, akár tudatosan a szocialista társa­dalom erkölcsét sértő mulasz­tás, vagy visszaélés fordul elő. Nem tűrhetjük elvtársak, hogy ellenséges szándékú egyének, naplopók, a föld­művesszövetkezeti kereske­delembe benyomult kispol­gári és osztályidegen sze­mélyek a dolgozó nép rová­sára évről-évre szinte sar­cot szedjenek tőlünk, millió­kat raboljanak el a közös javakból. Ezekre a milliókra rendkívül nagy szükség van a szocia­lista építés területén, a dol­gozók életszínvonalának eme­lése, a beruházások területén. Olyan légkört kell teremteni, hogy az ilyen emberek ne ta-

Next

/
Thumbnails
Contents