Szolnok Megyei Néplap, 1958. május (9. évfolyam, 103-128. szám)

1958-05-01 / 103. szám

A MEGYEI PÁRT SI2Q TTSÁQ ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA IX évfolyam. 103. szám, Ara bO fillér 1058. májas L. csütörtök. VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKI SZ out OK MEGYEI Máj« elsejét köszönjük, a munka, — a világszabadság drága napját, ünnepeljük azokat, akiknek harca, küz­delme elhozta az elnyomot­takat a szabadsághoz vezető útig. Nem volt hiábavaló a közel hét évtizeddel ezelőtt megkezdett küzdelem. Nem ömlött hiába a vér, nem hul­lott hiába a könny, melynek árján magasra emeltük a munkás májusok vörös lobo­góját. S ha van ünnep, amely őszinte és mély lelkesedés­ből, harcos lendületből ta­kad, akkor az elsősorban május 1« Azoknak a megszámlálha­tatlan millióknak akarata szülte ezt a napot, — akik puszta kézzel, de dacos, ha­lált nem félő tekintettel néz­tek szembe a csendőrszuro­nyokkal, akik nem féltek a börtönökben, akiknek véré­vé vált Marx, Engels kiált­ványa: — „Világ proletárjai egyesüljetek!’* S nem volt a világon olyan eső, amely elejét vehette volna az egyre erősödő, duz­zadó áradatnak, a milliók hard összefogásának. Lehet-e más, nagyobb ün­nep a világon, mint az, — amely valóságra váltotta, eggyékovácsolta az erőt, — amely képes az emberhez méltóvá formálni a társa­dalmat, Ha valaha, a mostani idők­ben érezhettük igazán a pro­letár szolidaritás mérhetetlen erejét, nagyságát 1956-ban, amikor az ellenforradalom vad dühvei tört 12 éves épí­tésünk, alkotásunk ellen, ve­lünk volt a világ proletariá­tusa. Kezet, segítséget nyúj­tottak, s élő valósággá eleve­nedett a jelszó. Eleimet tűz- revalót, építőanyagot biz­tató szét küldtek. S az egy évvel ezelőtti május elsején már újra, az eddiginél sok­kalta nagyobb hittel és ten- niakarással ünnepeltük, kö­szöntöttük a májust így van ez a világ munká­sainál. — Lehet a hazájuk más-más földtekén. Lehet a bőrük színe azonos, vagy el­lentétes. — Hazájuk síkság, vagy hegy- és dombvidék. De szívül dobbanása egy: békét szabadságot a dolgo­zóknak, az elnyomott mil­lióknak. Mi tizennegyedszer kö­szöntjük magasra emelt zász­lókkal, vidám, gondtalan ka­cagással, virágokkal a vég­zett munka örömével a má­just Tizennégy év óta ilyen­kor mindig a mienk, a dol­gozó millióké az utca, a li­get, a park, a sétány, a nap melege, a virágok illata, az ünnep öröme, melyet a min­OCXDOOCXDOO<X>©O0OOOOOOOOOOOOOOOOeX3OOOOOOt; Május 1-í ünnepségek MŰSORA Szolnokon Reggél 6 ómkor zenés ébresztő. Délelőtt 10 órától ünnepi felvonulás, (Miután kultűr­és sportműsor. KULTÚRMŰSOR: A szabadtéri színpadon délután 4 Arától a következő csoportok adnak műsort: az Újvárosi iskola éa a Szolnoki Népi Együttes énekkara, a Költői Anna úti iskola, a Leány­gimnázium, a Fűtőház és a Járműjavító tánccsoportja, a KISZ Együttes harmonikatriója, a MŰM 605. intézet fúvós- aenekara, Farkas János, Szabó Márton, Lukács József népi zenekara. Tóvizi Mária, Ozsgyón Karola, Pápay Mihály, Szekeres Júlia népdalokat énekel. Rossz idő esetén a Móricz Zsigmond és a József At­tila kultú rotthonban. SPORTMŰSOR: A Damjanich uszodában vízilabda mérkőzés: a Szol­noki Honvéd SE és a Budapesti Vasutas SC csapatai között. Délelőtt folyamatos, hagyományos röplabda villám- torna a Kinizsi pályán, a Tiszahíd mellett. Sakk-szimultán verseny, meghívásos. Részt vehet a város lakói közül minden sakkozó. Vezeti: Dalkó Nándor, a József Attila kultúrotthonban. Május elsejei utcaképek a* elnyomatás korszakából. • amikor csendőrök „vigyáztak’' a felvonulásra.,t 1919 — • magyar munkásosztály első szabad május elsejéje 1M5 május U ünnepi na gygyűlés a Hősök terén. HŰEK VOLTAK A KÉPHEZ Tegnap délelőtt 10 órakor Szolnokon, a Megyei Tanács dísztermében Czinege Lajos elvtárs, az MSZMP Szolnok Megyei Bizottságának első titkára kormánykitüntetése kei adott át az elleniorradalmárok ellen vívott harcok közben hősi halált halt katonák hozzátartozóinak és a sebesülésük­ből felgyógyult elvtársaknak. Az ünnepségen megjelent a honvédség és a társadalmi szervek több képviselője. Még HEtanJoSnzSj • aHbek, még elevenen él az apák, anyák, feleségek éa ismerő­sök emlékezetében a fiú, az apa, a testvér, aki a legdrá­gábbat, fiatal életét adta a munkáshatalomért, az ellen­forradalmárok ellen vívott harcban; Könnyehet moraotnafc a munkától kérges kezek a ki­tüntetések átnyújtása pilla­natában. Eljöttek mindnyá­ján: a szülők, Fekete Lajos és felesége, Juhász néni, a legkisebb Juhász-fiú édes­anyja, a bánattól megtört ar­cú Szirom néni, a galambősz Csaszni elvtárs, a két kis ár­va édesanyja, Tóth István öz­vegye. De itt van Lázár Ti­bor éa Miklós Imre is, akik ma Is viselik testükön az el­lenforradalmárok lövéseinek nyomait A legdrágábbat, az «etet nem tudjuk visszaadni, de népünk nem feledkezik meg igaz fiaiiőL Tetteik arany­betűkkel íródnak be történel­münkbe és államunk erejétől függően támogatja a hátra­maradottakat. Ezt tolmácsolta rövid be­szédében Czinege elvtárs is, alti többek között a követ­kezőket mondotta: —* Szomorú, de mégis meg­tisztelő feladatot teljesítünk, amikor az ellenforradalom el­len vívott harcokban hősi ha­lált halt elvtársak hozzátar­tozóinak nyújtjuk át a meg­becsülés jelvényeit. Életüket nem tudjuk visszaadni, de igyekszünk a bánatot enyhí­teni. Egy-egy gyen alkalom (el­szakítja a sebeket, de figyel­meztet is egyben. Figyelmez­tet és összefogásra szólít fel bennünket azok ellen, akik­nek még kevés volt a kiöm­lött vér, akik a háborús bor­zalmak szörnyű útjára akar­ják terelni a világot. A hősök emléke egyben kötelez is bennünket arra, hogy a jövő­ben még jobban védjük a munkáshatalmat, az ellenfor­radalom mérgező mételye el­lem Mtnien szó kevés *— mon­dotta befejezésül Czinege elv­társ — a vigasztalásra. Mégis a közös bánat közé egy kis büszkeség is vegyül, ha rájuk gondolunk, mert igaz ember­hez híven teljesítették köte­lességüket, nem kímélték vé­rüket, sem életüket népünk- kért. E rövid beszéd után a ki­tüntetések átadására került sor. Elsőnek a fővárosi har­cok közben elesett Fekete Lajos, Juhász Imre, Szirom Lajos alhadnagy elvtársak kitüntetéseit — „Vöröscsillag Érdemrend” és „Munkásba- raszt hatalomért" emlékérem­ét — nyújtotta át a még ma is gyászoló szülőknek. Czine­ge elvtársi Másodikként Cseszni Béla édesapja és Tóth István özvegye vette át a hő­sök nevében a „Kiváló Szol­gálatért Érdemérmet” és a „Munkás-paraszt hatalomért” emlékérmet. Végül a két se­besüléséből felgyógyult har­cos, Lázár Tibor őrmester elv- társ, a „Kiváló szolgálatért Érdemérmet”, a „Munkás-pa­raszt hatalomért” emlékér­met, a kormány által adomá­nyozott 2 ezer forint segélyt és Miklós Imre honvéd elv­társ a „Munkás-paraszt hata­lomért” emlékérmet vette át. A kitüntetések átadása után csendes beszélgetéssel emlékeztek a hozzátartozók és a vendégek a harcokban becsülettel helytállt hősökre. Néhány percre megeleve­nedtek az emlékek. Képze­letben még a fegyverdörre­nés is felrémlett, amelyik ki­oltotta Fekete Lajos és tár­sai életét. A jelenlévők ar­cára láthatóan kirajzolódott az a gondolat és elhatározás, hogy nem lesz többé 1956, október 23., amely annyi ál­dozatot követelt. Nem lesz, mert népünk egységesebb, mint valaha és dolgozóink szilárd elhatározása: megvé­deni a munkások hatalmát, felépíteni hazánkban a szo­cializmust. Az ünnepség Csótó István elvtárs, a Megyei Tanács VB elnökhelyettesének zárszavá­val ért véget. HÁROM MÁJUS ELSEJE dontmi alkotás gondja úgy felmagasztosít, Köszöntsük hát érzéseink legmélyéről fakadó szavak­kal azokat, akiknek mind­ezért hálásak lehetünk. A hős szovjet népet, akiknek fiai kétszer hullatták vérü­ket szabadságunkért. Kö­szöntsük munkásosztályun­kat, amelynek fial a gép Irá­nyítása helyett most az or­szág, a nép sorsát Igazgat­ják. Köszöntsük mindazo­kat, akik fáradnak, dolgoz­nak azért, hogy jövőnk még szebb és boldogabb legyen. Munkánkra, ünnepünkre sokan figyelnek. Azok is, — akik 1956-ban lapulva les­ték, ki tudják-e ütni kezünk­ből a hatalmat, hagyjuk-e el­tiporni magunk teremtette ————— emberségünket. Válaszoljunk nekik. Nem. Figyelnek ránk az angol, francia munkások, az afrikai szabadságharcosok, az ame­rikai farmerek. Lássátok hát munkástestvérek. — Nines szebb és nagyszerűbb, mint lankadatlanul küzdeni, nap­nap után harcbaszállni a dol­gozók Igazáért, jogaiért, a proletárhatalomért. Tavasz van, május a ter­mészetben és a szivekben. Köszöntjük szívünk minden melegével azokat, akik a társadalmat fenntartják, kö­szöntjük a dolgozó, alkotó milliókat. Éljen a szabod, szocializ­must építő magyar nép! Éljen május elseje, a világ dolgozóinak harcos ünnepe! ----­WW VW********YWa***f*Ya**»*»»*»»nnn»»»s>»ooo ■-r,y|nnj-uvuuii O, május! zengő, tiszta harsonák Szavával eggyé-ötvözött világi O, dermedt tarlót bontó új eke. To gyárak, bányák, földek ünnepe! Benned a harcra-edzett öntudat Az egyértelmű-jobb felé mutat. Hogy béke, szépség s önfeledt öröm Otthont találjon minden délkörön! (Részlet Várkonyi Nagy BéM Májusi óda című verséból); MÁJUS ELSŐÉT KÖSZÖNTJÜK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents