Szolnok Megyei Néplap, 1958. április (9. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-16 / 89. szám
Ssovjet emberek it Szovjetunió Legfelső Tanácsa legutóbbi határozatáról A Szovjetunió Legfelső Tanácsának határozata a nukleáris kísérletek egyoldalú beszüntetéséről élénk visszhangra talált a szovjet emberek között. Az alábbiakban e határozattal kapcsolatban szeretnénk képet adni a szovjet emberek véleményéről, érzéseiről. A vilniuszi elektrotechnikai gyár ülésén a dolgozók büszkeséggel beszéltek az új határozatról. „Kormányunk elöl jár a nemzetközi feszültség enyhítéséért folytatott harcban — mondotta Kazisz Ci- buljszkisz technológus — azt hiszem, ez a határozat ország-világ előtt bebizonyítja, hogy a szovjet emberek békét akarnak." Nagyon érdekes kérdés vetődött fel a Szmolenszk területi „Kra&znaja Zarja" kolhozban. Valaki megjegyezte, bogy az imperialisták az új határozattal kapcsolatban azt gondolhatják, hogy a Szovjetunió esetleg fél az „atom- fejlesztési versenytől” s ezért „kilép a szőri tóból”; „Úgy gondoljuk, hogy az atomkí- sérlelek egyoldalú beszüntetéséről szóló határozat erőnk jele és még inkább emeli a békeszerető szovjet hatalom tekintélyét” — fejezte ki mindannyiok gondolatát Pjotr Jefimov kolhozparaszt. Az új határozatot szerte a világon minden becsületes ember nagy örömmel fogadta. Hiszen ez egy olyan út irányába vezet, amelyen az emberiség szebb jövőjéhez, békés életéhez juthatunk el. Kara Karajev ismert azer- bajdzsáni zeneszerző így fogalmazta meg érzéseit: „A Legfelső Tanács új határozatát az emberiesség és az igaz ügy győzelmébe vetett bizalom hatja ót. Mi művészek azt hirdetjük: a népek közötti kapcsolatokat, az örömteli perceket szerző szimfóniák és dalok szárnyaló dallamai és ne a halálthozó bombák és rakéták fülsiketítő dübörgése töltse meg." A szovjet tudósok, akik az elsők között ismerték fel a nukleáris fegyverek emberiségellenes hatását, mindig a nemzetközi békeharc első vonalában álltak. Éppen ezéi't üdvözli örömmel Alekszandr Nyeszmejanov akadémikus, ismert szovjet tudós az új határozatot. „A szovjet tudósok már számtalanszol- felhívták a világ tudományos és társadalmi személyiségeinek figyelmét a nukleáris fegyverek tömegpusztító hatására. Sokszor kiáltottuk a világba: a nukleáris fegyverek használata nemcsak a jelenkori nemzedéket, hanem a jövő generációit is veszélyezteti. Éppen ezért most az új határozatot, amely, remélem, kedvező visszhangra talál a többi országok uralkodó köreiben, nemcsak a mi nemzedékünk, hanem utódaink nevében is üdvözlöm. „Ez a határozat legmélyebb érzéseinket “fejezi ki —mondotta Samama Gászanova, az azerbajdzsáni „Május 1” kolhoz elnöke. — Nekünk, anyáknak mindenünk a gyermek. S ezért gyűlölettel tekintünk azokra, akik pusztító háborúba akarják sodorni fiainkat, leányainkat. De kitörő örömmel fogadjuk az olyan lépéseket, amelyek a béke megteremtésére irá- nyulnak.’i Ífíáiiu I Fiotov vígoperájának bemutatója ■[■» Szolnokon Idegen nem hallott zenei élményben volt része a város művészetkedvelő dolgozóinak hétfőn este. A debreceni színház opera-társulata Flotov: „Márta1' című dalművét adta elő. A debreceni bemutatóról több lap igen elismerő hangon emlékezett meg. Ezek- utón fokozott kíváncsisággal vártuk a bemutatót. A közönség nem csalódott. Nagyszerű előadást láttunk. Nem is tudjuk hirtelen, az éneket, a színészi játékot, a zenekart. a díszleteket, vagy a rendezést dicsérjiik-e előbb. Az opera méltatlanul mellőzött volt idáig. Még csak az utóbbi évtizedekben sem mulatták be. Az idősebb korosztálynak is csak gyermekkori emléke. A debreceni színház érdeme, hogy letörölte a feledés porát a szinpompás dallamokról, a csodálatos áriákról, kvartettekről. Békés András mozgalmasan, érdekesen rendezte a. dalművet, a régi kisvárosi hangulatot, az angol tájak levegőjét jól érzékeltette. — Hozzájárultak ehhez a művészi ízléssel megalkotott, inkább szimbolikus, mintsem realista díszletek. Hankis Ilona, az elkényeztetett angol arisztokrata leány szerepében őszinte élragad- latást “váltott ki a nézőkből. Kristálytisztán csengő szopránja, jó színészi játéka legkiválóbb énekesnőink sorába emeli. Dicsérettel lehet csak megemlékezni a többi szerepről is, elsősorban a Lyonéi szerepét játszó Oszvald Gyuláról és Sir Tristant megjelenítő Tóth Józsefről. Talán csak Rödy B. Éva különben kedves mezzoszoprán hangja bizonyult gyengének egy kissé, a zenekar több ízben elnyomta. A MÁV Filharmonikusok zenekarát Blum Tamás vezényelte. A fiatal karmester zenei életünk egyik legnagyobb ígérete. Dirigálása élményt jelentett mindazok számára, akik figyelték. — Benne élt a zenében, szinte összenőtt minden hanggal, a zenekar minden szólamával. Nagyszerűen hangolta össze a zenekar és a színpad munkáját. Megérdemelte a külön tapsokat. A zsúfolt ház, a sorozatos vastapsok, az elragadtatás hangjai, amelyek ki-kitörtek a nézőkből, bizonyítják, érdemes a komolyabb művészetet Szolnokra hozni. — Várjuk az operákat minél hamarabb! —lit —----------Él iisem lett a .szolnoki AKÖV Szombaton ünnepség keretében vették át a szolnoki Autóközlekedési Vállalat dolgozói egy évi becsületes munkájuk jutalmát, az élüzem kitüntetést. A vállalat vezetősége száztíz dolgozónak közel 60 ezer forint jutalmat osztott ki. Valameny- nyi dolgozó társas vacsorán vett részt a Nemzeti Szálló éttermében. N. Se, Hrnecsov beszélgetése Erzsébet belga királynéval Moszkva (TASZSZ). —• Nyikita Szergejevics Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke beszélgetést folytatott Erzsébet belga küálynéval, aki K. J. Vorosilovnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének meghívására — a nemzetközi Csajkovszkij verseny alkalmából a Szovjetunióban tartózkodik. A beszélgetésen jelen volt M. D. Kovrigin, a Szovjetunió egéuzségügyi minisate- re, V. I. Avilov, a Szovjetunió belgiumi nagykövete, valamint W. Loridan, Belgium moszkvai nagykövete is. A beszélgetés szívélyes légkörben folyt le, * Moszkva (TASZSZ). — Erzsébet belga anyakirályné háromhetes szovjetuniói látogatása végéhez közeledik. A királyné elutazása előtt Vurosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanács Elnökségének elnöke a Kremlben fogadást adott a királyné tiszteletére. A fogadáson megjelentek: Mikojan, Furceva, Hruscsov, Gromiko, továbbá sok író, művész s a Csajkovszkij-verseny résztvevői. (MTI). A felnőttek J így elmébe Nem tudom, divat-e a ci- garettázás, vagy feltétlenül szükséges, lehet, hogy mind a kettő, csak én nem ismerem a kettős szabályt.. Azt azonban látom lépten-nyo- mon, hogy még egészen fiatal fiúk, lánykák kezében is ott füstölög a cigaretta. Néha-néha a 8—10 éves iskolások kezében is megláthatjuk az égő cigarettát. Egyrésze még titokban hódol ennek a szenvedélynek, de már a legtöbb nyíltan csinálja, hiszen úgymond, az orvos rendelte idegcsillapításként az anyjának. S elvégre a gyermeknek is van idege, tehát már orvosi rendelés nélkül hozzálát, nehogy elmaradjon a felnőttektől. Mi lesz később ezekkel a korai dohányosokkal. Valószínű erre nem gondolnak, s arra sem, hogy milyen ártalmas az egészségre, ha a serdülőkorú gyermek már tízpercenként gyújt rá az újabb cigarettára. — A szülőknek kellene figyelmeztetni a gyermekeket, s dohányzás helyett hasznos, szükséges dolgokra tanítani, hogy majd az életben megállják helyüket. Iparitasulő kiállítás SZOLNOKON I A Szolnoki Damjanich Múzeumban a Kossuth téren igen jlátványos, érdekes iparitanuló kiállítás nyílt• A megyében élő többezer ipari tanuló, többszáz kiállítási munkadarabja látható. Egyes munkadarabok oly tökéletesek, hogy néha még a jobb szakemberek készítményeivel is össze lehet téveszteni.. Ezt a sakkasztalt Nyitrai Sándor másod éves műbútorasztalos tanuló készítette Jászjákóhataián. S áruljuk ol, mi történt a kulisszák mögött. Amikor beküldte a kiállításra, a bíráló bizottság nem fogadta el, mert azt mondták róla, hogy ezt nem Ezen a képen egy emelődaru és egy forgóalváz látható, amelyet a Szolnoki Járműjavítóban tanuló néhány fiatal készített. A fenti képen az oktatók Csernik a tanuló, hanem a mestere készítette. S így Nyitrai Sándor még egy másikat is készített hivatalos ellenőrzés mellett. S a kettő közül a szebbiket a kiállításról a Szolnokon járt szovjet küldöttségnek ajándékozták. Mihály és Szokoi Mihály látható, a készítői pedig Nosza József, Ondók István, Timkó Tibor, Lugosi László, Papp Zoltán, Szabadszállási István és Ács László ipari- tanulók. ■»QveeQoeoeewoQOVQeveveuwvQOQeaoGvovwoiHtiHtiw&t wooQftaocaftoocftftoocwcocoococwowftcooawccocwof »eeeeeoeeeeeeeoeoeoe«« A. TOLSZTOJ aaíin m hifieléo/fíicffa ff H1« in f ur»i wrrmrfHTTTriTT>rnnnrr rrm m 40. •— Ehhez pénzre van szükség, ■— Menjen el még ma a boulevard de Grenelle-re és és keresse fel a követünket. Egyről-másról már tájékoztattam. Pénz lesz, aztán következik a második feladat: felkutatni Zoja Monrose-t. Ez nagyon fontos. Zoja Mon- rose okos és kegyetlen nő, akinek van fantáziája. Ó volt az, aki életre-halálra egymáshoz láncolta Garint és Rol- lingot. Ű irányítja ennek a két embernek minden machinációját. — Már megbocsásson, de nőkkel nem harcolok. — Alekszej Szemjonovics. ez a nő erősebb mindkettőnknél . ;. Még sok ember vérét fogja kiontani. 53. Zoja kilépett a kerek, süllyesztett fürdőkádból, s odatartotta hátát, hogy a komoroa rávethesse a bolyhos, ítírdőköpenyt. Majd, még tengervíztől gyöngyöző testtel, leült a márványpadra. A ha.jóabiakokon beszűrődött a nap vibráló visszfénye, zöldes fény játszott a márványfalakon, s a fürdőszoba könnyedén ringott. A komorna óvatosan, mintha valami drága ékszert tisztítana, megtörölte Zoja lábát, ráhúzta a harisnyát és a fehér félcipőt; — Tessék a fehérnemű, madame. Zoja lustán felállt, a komorna ráadta a leheletkönnyű fehérneműt. Tekintete végigsiklott a tükrön s közben alig észrevehetően felhúzta szemöldökét. A komorna most ráadta a fehér szoknyát és a matrózszabású, fehér kabátkát is, amelyen arany gombok csillogtak — ennyit száz tonnás jadj.it tulajdonosaként hajózik a Földközitengeren. — Rúzst, madame? — Megőrült? — mérte végig Zoja megvetően a ko- mornát, felment a fedélzetre, amelynek árnyékos oldalán reggelihez terített, alacsony nádasztalka várta. Zoja leült az asztalhoz, s miközben egy darab kenyeret morzsoigalott, körülhovdozta tekintetét. A motoros jacht fehér, karcsú teste könnyedén siklott a víz sima tükrén; a tenger világoskék volt, alig sötétebb a felhőtlen égboltnál. A ragyogó tisztára mosott fedélzet friss szaga terjengett a levegőben. Enyhe szellp fujdogált és lágyan cirógatta Zoja lábát a szoknya alatt. A keskeny deszkákból álló, enyhén ívelt fedélzet párkányainál fonott karosszékek sorakoztak, közepén ezüstös anatóliai szőnyeg volt kiterítve, rajta szétszórt brokátpárnák. A parancsnoki hídtól a hajófarig kék selyemponyva volt kifeszítve, amelyről rojtok csüngtek alá. Zoja felsóhajtott és hozzálátott a reggelihez. Most nesztelen léptekkel, mosolyogva odajöt Jansen kapitány, ez a pirospozsgás arcú, simára borotvált norvég. aki olyan volt, mint valami óriási csecsemő. Két ujját hanyagul fülére csapott sapkájához emelte. — Jó reggel, Madame Lamolle. (Zoja ezen a néven és francia lobogó alatt hajózott.) A kapitány hófehér, kifogástalanul vasalt — s kissé esetlenül, tengerész módra elegáns — öltözékben volt. Zoja tetőtől talpig végigmérte, a sapkája ellenzőjén csillogó arany tölgyfalevelektől a fehér, zsinóros cipő:g. Aztán elégedetten viszonozta a köszöntést: — Jó reggelt, Jansen; — Tisztelettel jelentem: irány északnyugat—nyugat — kezdte Jansen, majd pontosan megadta a hosszúsági és szélességi fokot, s végül hozzátette: — A láthatáron a Vezúv füstölög. Egy órába sem telik, s látható lesz Nápoly. — Foglaljon helyet, Jansen. Egy kézmozdulattal reggelihez tessékelte 3 kapi- lányt. Jansen leült — súlyos teste alatt megreccsent a nádszék. A meghívást elhárította — ő már kilenckor regigazán elvárhat 23 ember olyan nőtől, aki egy három- gelizett. Udvariasságból mégis elfogadott egy csésze kávét. Zoja a kapitány napbarnított arcát és világos szempilláit nézte. A kapitány arcát enyhe pír öntötte el. Anélkül, hogy kiitta volna a kávét, letette a csészét az abroszra. — Friss édesvizet kell felvennünk és benzint a motorokhoz — szólalt meg lesütött szemmel. — Micsoda? Be kell futnunk Nápolyba? De unalmas lesz. Nos, ha mái- olyan nagy szüksége van arra a vízre és benzinre, legalább a külső révben horgonyozzunk le. — Parancsára, a külső révben horgonyzunk le — ismételte halkan a kapitány. — Igaz-e, Jansen, hogy a maga ősei kalózok voltak? — Igaz, madame. — Milyen érdekes lehetett! Kalandok, veszélyek, vad tivornyák, szép nő elrablása... Nem sajnálja néha, hogy maga nem kalóz? Jansen hallgatott. Rőt szempillái megrebbentek. Homlokán ráncok szaladták végig. — Nos? — Én jó nevelésben részesültem, madame. — Elhiszem. — Remélem, nem talál bennem semmi olyasmit, aminek alapján feltételezhetné rólam, hogy képes vagyok törvénybe ütköző vagy illojális cselekedetre? — Förtelmes! — mondta Zoja. — Ilyen erős. bátor és kiváló férfi, kalózok ivadéka arra pazarolja képességeit, hogy egy buta nőszemélyt meghajókáztasson ezen a langyos, unalmas tócsán! Förtelmes! — De madame..; — Kövessen már el valami ostobaságot, Jansen. Unatkozom.;. — Parancsára, majd elkövetek valami ostobaságot. —Majd ha tomboló vihar tör ki, vezesse neki a hajót egy szírinek ..; — Parancsára, neki vezetem' a jachtot egy szütnekj — Komoly szándéka, hogy ezt megteszi? — Ha parancsolja, madame..; Ránézett Zolára. Szemében sértődöttség és visszafojtott lelkesedés tükröződött. Zoja kiegyenesedett, s kezét a kapitány kabátujjára tette. (Folytatjuk.)
