Szolnok Megyei Néplap, 1958. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-16 / 89. szám

Ssovjet emberek it Szovjetunió Legfelső Tanácsa legutóbbi határozatáról A Szovjetunió Legfel­ső Tanácsának határoza­ta a nukleáris kísérletek egyoldalú beszüntetésé­ről élénk visszhangra ta­lált a szovjet emberek között. Az alábbiakban e határozattal kapcsolat­ban szeretnénk képet adni a szovjet emberek véleményéről, érzéseiről. A vilniuszi elektrotechnikai gyár ülésén a dolgozók büsz­keséggel beszéltek az új ha­tározatról. „Kormányunk elöl jár a nemzetközi feszültség enyhítéséért folytatott harc­ban — mondotta Kazisz Ci- buljszkisz technológus — azt hiszem, ez a határozat or­szág-világ előtt bebizonyítja, hogy a szovjet emberek bé­két akarnak." Nagyon érdekes kérdés ve­tődött fel a Szmolenszk terü­leti „Kra&znaja Zarja" kol­hozban. Valaki megjegyezte, bogy az imperialisták az új határozattal kapcsolatban azt gondolhatják, hogy a Szov­jetunió esetleg fél az „atom- fejlesztési versenytől” s ezért „kilép a szőri tóból”; „Úgy gondoljuk, hogy az atomkí- sérlelek egyoldalú beszünte­téséről szóló határozat erőnk jele és még inkább emeli a békeszerető szovjet hatalom tekintélyét” — fejezte ki mindannyiok gondolatát Pjotr Jefimov kolhozparaszt. Az új határozatot szerte a világon minden becsületes ember nagy örömmel fogad­ta. Hiszen ez egy olyan út irányába vezet, amelyen az emberiség szebb jövőjéhez, békés életéhez juthatunk el. Kara Karajev ismert azer- bajdzsáni zeneszerző így fo­galmazta meg érzéseit: „A Legfelső Tanács új határoza­tát az emberiesség és az igaz ügy győzelmébe vetett biza­lom hatja ót. Mi művészek azt hirdetjük: a népek közöt­ti kapcsolatokat, az örömteli perceket szerző szimfóniák és dalok szárnyaló dallamai és ne a halálthozó bombák és rakéták fülsiketítő dübörgése töltse meg." A szovjet tudósok, akik az elsők között ismerték fel a nukleáris fegyverek emberi­ségellenes hatását, mindig a nemzetközi békeharc első vo­nalában álltak. Éppen ezéi't üdvözli örömmel Alekszandr Nyeszmejanov akadémikus, ismert szovjet tudós az új ha­tározatot. „A szovjet tudósok már számtalanszol- felhívták a világ tudományos és társa­dalmi személyiségeinek fi­gyelmét a nukleáris fegyve­rek tömegpusztító hatására. Sokszor kiáltottuk a világba: a nukleáris fegyverek hasz­nálata nemcsak a jelenkori nemzedéket, hanem a jövő generációit is veszélyezteti. Éppen ezért most az új ha­tározatot, amely, remélem, kedvező visszhangra talál a többi országok uralkodó kö­reiben, nemcsak a mi nem­zedékünk, hanem utódaink nevében is üdvözlöm. „Ez a határozat legmélyebb érzéseinket “fejezi ki —mon­dotta Samama Gászanova, az azerbajdzsáni „Május 1” kol­hoz elnöke. — Nekünk, anyáknak mindenünk a gyer­mek. S ezért gyűlölettel te­kintünk azokra, akik pusztító háborúba akarják so­dorni fiainkat, leányainkat. De kitörő örömmel fogadjuk az olyan lépéseket, amelyek a béke megteremtésére irá- nyulnak.’i Ífíáiiu I Fiotov vígoperájának bemutatója ■[■» Szolnokon Idegen nem hallott zenei élményben volt része a város művészetkedvelő dol­gozóinak hétfőn este. A deb­receni színház opera-társu­lata Flotov: „Márta1' című dalművét adta elő. A debreceni bemutatóról több lap igen elismerő han­gon emlékezett meg. Ezek- utón fokozott kíváncsisággal vártuk a bemutatót. A kö­zönség nem csalódott. Nagy­szerű előadást láttunk. Nem is tudjuk hirtelen, az éneket, a színészi játékot, a zene­kart. a díszleteket, vagy a rendezést dicsérjiik-e előbb. Az opera méltatlanul mel­lőzött volt idáig. Még csak az utóbbi évtizedekben sem mulatták be. Az idősebb korosztálynak is csak gyer­mekkori emléke. A debre­ceni színház érdeme, hogy le­törölte a feledés porát a szinpompás dallamokról, a csodálatos áriákról, kvartet­tekről. Békés András moz­galmasan, érdekesen rendezte a. dalművet, a régi kisvárosi hangulatot, az angol tájak levegőjét jól érzékeltette. — Hozzájárultak ehhez a mű­vészi ízléssel megalkotott, inkább szimbolikus, mintsem realista díszletek. Hankis Ilona, az elkényez­tetett angol arisztokrata leány szerepében őszinte élragad- latást “váltott ki a nézőkből. Kristálytisztán csengő szop­ránja, jó színészi játéka leg­kiválóbb énekesnőink sorába emeli. Dicsérettel lehet csak megemlékezni a többi sze­repről is, elsősorban a Lyo­néi szerepét játszó Oszvald Gyuláról és Sir Tristant megjelenítő Tóth Józsefről. Talán csak Rödy B. Éva különben kedves mezzoszop­rán hangja bizonyult gyen­gének egy kissé, a zenekar több ízben elnyomta. A MÁV Filharmonikusok zenekarát Blum Tamás vezényelte. A fiatal karmes­ter zenei életünk egyik leg­nagyobb ígérete. Dirigálása élményt jelentett mindazok számára, akik figyelték. — Benne élt a zenében, szinte összenőtt minden hanggal, a zenekar minden szólamával. Nagyszerűen hangolta össze a zenekar és a színpad mun­káját. Megérdemelte a külön tapsokat. A zsúfolt ház, a sorozatos vastapsok, az elragadtatás hangjai, amelyek ki-kitörtek a nézőkből, bizonyítják, ér­demes a komolyabb művé­szetet Szolnokra hozni. — Várjuk az operákat minél hamarabb! —lit —----------­Él iisem lett a .szolnoki AKÖV Szombaton ünnepség kere­tében vették át a szolnoki Autóközlekedési Vállalat dol­gozói egy évi becsületes munkájuk jutalmát, az él­üzem kitüntetést. A vállalat vezetősége száztíz dolgozó­nak közel 60 ezer forint ju­talmat osztott ki. Valameny- nyi dolgozó társas vacsorán vett részt a Nemzeti Szálló éttermében. N. Se, Hrnecsov beszélgetése Erzsébet belga királynéval Moszkva (TASZSZ). —• Nyikita Szergejevics Hrus­csov, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke beszél­getést folytatott Erzsébet belga küálynéval, aki K. J. Vorosilovnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének meghívására — a nemzetközi Csajkovszkij ver­seny alkalmából a Szovjet­unióban tartózkodik. A beszélgetésen jelen volt M. D. Kovrigin, a Szovjet­unió egéuzségügyi minisate- re, V. I. Avilov, a Szovjet­unió belgiumi nagykövete, valamint W. Loridan, Bel­gium moszkvai nagykövete is. A beszélgetés szívélyes légkörben folyt le, * Moszkva (TASZSZ). — Erzsébet belga anyakirályné háromhetes szovjetuniói lá­togatása végéhez közeledik. A királyné elutazása előtt Vurosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanács Elnökségé­nek elnöke a Kremlben fo­gadást adott a királyné tisz­teletére. A fogadáson meg­jelentek: Mikojan, Furceva, Hruscsov, Gromiko, továbbá sok író, művész s a Csaj­kovszkij-verseny résztvevői. (MTI). A felnőttek J így elmébe Nem tudom, divat-e a ci- garettázás, vagy feltétlenül szükséges, lehet, hogy mind a kettő, csak én nem isme­rem a kettős szabályt.. Azt azonban látom lépten-nyo- mon, hogy még egészen fia­tal fiúk, lánykák kezében is ott füstölög a cigaretta. Né­ha-néha a 8—10 éves iskolá­sok kezében is megláthatjuk az égő cigarettát. Egyrésze még titokban hódol ennek a szenvedélynek, de már a leg­több nyíltan csinálja, hiszen úgymond, az orvos rendelte idegcsillapításként az anyjá­nak. S elvégre a gyermek­nek is van idege, tehát már orvosi rendelés nélkül hoz­zálát, nehogy elmaradjon a felnőttektől. Mi lesz később ezekkel a korai dohányosokkal. Való­színű erre nem gondolnak, s arra sem, hogy milyen ártal­mas az egészségre, ha a ser­dülőkorú gyermek már tíz­percenként gyújt rá az újabb cigarettára. — A szülőknek kellene figyelmeztetni a gyermekeket, s dohányzás helyett hasznos, szükséges dolgokra tanítani, hogy majd az életben megállják helyü­ket. Iparitasulő kiállítás SZOLNOKON I A Szolnoki Damjanich Múzeumban a Kossuth téren igen jlátványos, érdekes iparitanuló kiállítás nyílt• A megyében élő többezer ipari tanuló, többszáz kiállítási munkadarabja lát­ható. Egyes munkadarabok oly tökéletesek, hogy néha még a jobb szakemberek készítményeivel is össze lehet téveszteni.. Ezt a sakkasztalt Nyitrai Sándor másod éves műbú­torasztalos tanuló készítette Jászjákóhataián. S áruljuk ol, mi történt a kulisszák mögött. Amikor beküldte a kiállításra, a bíráló bizottság nem fogadta el, mert azt mondták róla, hogy ezt nem Ezen a képen egy emelő­daru és egy forgóalváz lát­ható, amelyet a Szolnoki Járműjavítóban tanuló né­hány fiatal készített. A fenti képen az oktatók Csernik a tanuló, hanem a mestere készítette. S így Nyitrai Sán­dor még egy másikat is ké­szített hivatalos ellenőrzés mellett. S a kettő közül a szebbiket a kiállításról a Szolnokon járt szovjet kül­döttségnek ajándékozták. Mihály és Szokoi Mihály látható, a készítői pedig Nosza József, Ondók István, Timkó Tibor, Lugosi László, Papp Zoltán, Szabadszállási István és Ács László ipari- tanulók. ■»QveeQoeoeewoQOVQeveveuwvQOQeaoGvovwoiHtiHtiw&t wooQftaocaftoocftftoocwcocoococwowftcooawccocwof »eeeeeoeeeeeeeoeoeoe«« A. TOLSZTOJ aaíin m hifieléo/fíicffa ff H1« in f ur»i wrrmrfHTTTriTT>rnnnrr rrm m 40. •— Ehhez pénzre van szükség, ■— Menjen el még ma a boulevard de Grenelle-re és és keresse fel a követünket. Egyről-másról már tájékoz­tattam. Pénz lesz, aztán következik a második feladat: felkutatni Zoja Monrose-t. Ez nagyon fontos. Zoja Mon- rose okos és kegyetlen nő, akinek van fantáziája. Ó volt az, aki életre-halálra egymáshoz láncolta Garint és Rol- lingot. Ű irányítja ennek a két embernek minden machi­nációját. — Már megbocsásson, de nőkkel nem harcolok. — Alekszej Szemjonovics. ez a nő erősebb mindket­tőnknél . ;. Még sok ember vérét fogja kiontani. 53. Zoja kilépett a kerek, süllyesztett fürdőkádból, s oda­tartotta hátát, hogy a komoroa rávethesse a bolyhos, ítírdőköpenyt. Majd, még tengervíztől gyöngyöző testtel, leült a márványpadra. A ha.jóabiakokon beszűrődött a nap vibráló vissz­fénye, zöldes fény játszott a márványfalakon, s a fürdő­szoba könnyedén ringott. A komorna óvatosan, mintha valami drága ékszert tisztítana, megtörölte Zoja lábát, ráhúzta a harisnyát és a fehér félcipőt; — Tessék a fehérnemű, madame. Zoja lustán felállt, a komorna ráadta a leheletkönnyű fehérneműt. Tekintete végigsiklott a tükrön s közben alig észrevehetően felhúzta szemöldökét. A komorna most ráadta a fehér szoknyát és a matrózszabású, fehér kabátkát is, amelyen arany gombok csillogtak — ennyit száz tonnás jadj.it tulajdonosaként hajózik a Földközi­tengeren. — Rúzst, madame? — Megőrült? — mérte végig Zoja megvetően a ko- mornát, felment a fedélzetre, amelynek árnyékos olda­lán reggelihez terített, alacsony nádasztalka várta. Zoja leült az asztalhoz, s miközben egy darab kenye­ret morzsoigalott, körülhovdozta tekintetét. A motoros jacht fehér, karcsú teste könnyedén siklott a víz sima tükrén; a tenger világoskék volt, alig sötétebb a felhőt­len égboltnál. A ragyogó tisztára mosott fedélzet friss szaga terjengett a levegőben. Enyhe szellp fujdogált és lágyan cirógatta Zoja lábát a szoknya alatt. A keskeny deszkákból álló, enyhén ívelt fedélzet párkányainál fonott karosszékek sorakoztak, közepén ezüstös anatóliai szőnyeg volt kiterítve, rajta szétszórt brokátpárnák. A parancsnoki hídtól a hajófarig kék se­lyemponyva volt kifeszítve, amelyről rojtok csüngtek alá. Zoja felsóhajtott és hozzálátott a reggelihez. Most nesztelen léptekkel, mosolyogva odajöt Jansen kapitány, ez a pirospozsgás arcú, simára borotvált nor­vég. aki olyan volt, mint valami óriási csecsemő. Két ujját hanyagul fülére csapott sapkájához emelte. — Jó reggel, Madame Lamolle. (Zoja ezen a néven és francia lobogó alatt hajózott.) A kapitány hófehér, kifogástalanul vasalt — s kissé esetlenül, tengerész módra elegáns — öltözékben volt. Zoja tetőtől talpig végigmérte, a sapkája ellenzőjén csil­logó arany tölgyfalevelektől a fehér, zsinóros cipő:g. Aztán elégedetten viszonozta a köszöntést: — Jó reggelt, Jansen; — Tisztelettel jelentem: irány északnyugat—nyugat — kezdte Jansen, majd pontosan megadta a hosszúsági és szélességi fokot, s végül hozzátette: — A láthatáron a Vezúv füstölög. Egy órába sem telik, s látható lesz Nápoly. — Foglaljon helyet, Jansen. Egy kézmozdulattal reggelihez tessékelte 3 kapi- lányt. Jansen leült — súlyos teste alatt megreccsent a nádszék. A meghívást elhárította — ő már kilenckor reg­igazán elvárhat 23 ember olyan nőtől, aki egy három- gelizett. Udvariasságból mégis elfogadott egy csésze kávét. Zoja a kapitány napbarnított arcát és világos szem­pilláit nézte. A kapitány arcát enyhe pír öntötte el. Anél­kül, hogy kiitta volna a kávét, letette a csészét az ab­roszra. — Friss édesvizet kell felvennünk és benzint a moto­rokhoz — szólalt meg lesütött szemmel. — Micsoda? Be kell futnunk Nápolyba? De unalmas lesz. Nos, ha mái- olyan nagy szüksége van arra a vízre és benzinre, legalább a külső révben horgonyozzunk le. — Parancsára, a külső révben horgonyzunk le — is­mételte halkan a kapitány. — Igaz-e, Jansen, hogy a maga ősei kalózok voltak? — Igaz, madame. — Milyen érdekes lehetett! Kalandok, veszélyek, vad tivornyák, szép nő elrablása... Nem sajnálja néha, hogy maga nem kalóz? Jansen hallgatott. Rőt szempillái megrebbentek. Homlokán ráncok szaladták végig. — Nos? — Én jó nevelésben részesültem, madame. — Elhiszem. — Remélem, nem talál bennem semmi olyasmit, ami­nek alapján feltételezhetné rólam, hogy képes vagyok törvénybe ütköző vagy illojális cselekedetre? — Förtelmes! — mondta Zoja. — Ilyen erős. bátor és kiváló férfi, kalózok ivadéka arra pazarolja képességeit, hogy egy buta nőszemélyt meghajókáztasson ezen a lan­gyos, unalmas tócsán! Förtelmes! — De madame..; — Kövessen már el valami ostobaságot, Jansen. Unatkozom.;. — Parancsára, majd elkövetek valami ostobaságot. —Majd ha tomboló vihar tör ki, vezesse neki a hajót egy szírinek ..; — Parancsára, neki vezetem' a jachtot egy szütnekj — Komoly szándéka, hogy ezt megteszi? — Ha parancsolja, madame..; Ránézett Zolára. Szemében sértődöttség és visszafoj­tott lelkesedés tükröződött. Zoja kiegyenesedett, s kezét a kapitány kabátujjára tette. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents