Szolnok Megyei Néplap, 1958. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-13 / 87. szám

Péti Árpád: kJ a fiát X kézfogás után sl- amikor etve fordult vissza. A kis Er- utoljára zsi apjához futott, s szorosan bujt nadrágjához. Szemrehá­nyóan kérdezte: — Miért megy el apukat A nja könnyedén elne­vette magát, lehajolt a kislányhoz és homlokon csó­kolta. Azután hosszan nézett felesége ablakára. És szótla­nul megindult az utcán. A kislány szájába vette egyik ujját és ügy nézett utána. u apja a sarokról visszafordult. Már Karcsi is bement, mikor ő még mindig kint állt. Az any­ja ment érte, és bevitte ebé­delni. — Pontosabb neked apád? — kérdezte. A kislány furcsán nézett rá, nem értette meg az any­ját. Erzsi pedig becsapta maguk után a kaput. Az olyan na­gyot csattant, hogy az egész vonatkoztatásért, de Jóma­gam is ilyen csodálatosnak érzem, különösen utolsó könyvem „létrejöttét"» de persze, egészen más értelem­ben, mint Ady a magáét. Ugyanis ma már szinte ért­hetetlennek tűnik nekem ma­gamnak is, hogyan lehetett kedvem, lelki erőm, idegem ahhoz, hogy megírjam azokat a verseket, amelyek mond­juk, 1956 első felében az Írószövetségben dúló belvi- szályok időszakából valók.,. Vagy talán még inkább azo­kat, amelyeket később, az 1956 november—decemberi, életemnek talán a legkegyet­lenebb, legsivárabb, legzor­dabb napjaiban írtam, leg­többször a megjelentetés leg­kisebb reménye nélkül, bár igaz, volt is úgy, hogy sok­szorosításra került, röpirat számára!.; Ám akárhogy is törént, annyi bizonyost a Mindhalálig címet kifejező­nek, „trouvaiIle"-nek érzem Mert erről, s nem kevesebb­ről van szó napjainkban, még ha szerelmes verset ír is a költő. Igen, mindhalálig jegyezte el magát a verssel, a munkásosztállyal, a nem­zettel, a kommunizmussal, az emberi jövendővel. Kemény Erzsébet: őbtedés Reggel a nap tüzfénnye l ha felkeli s a barna rög megtelik meleggel, szememről ez álom takarója messzire lebben, Hajnal az óra, Ereimben zsongni kezd az fíet, perc alatt egy egész napot élek. Ígéret még a jövő pillanat, oly boldog-szép harcokra hiv a Eszméletemben mint Utat, árad szét a lét frissült üteme, minden dalol most, cseng a kalapács tegnaptól máig minden haladás. Űj éa más it. KI gondol a múltra? Most arany, jrt felhözik a búza, gyárakban '-sók százezre pörög, u bányász bátor mosolya örök. Óh, szép a reggel, míg túrból szövött fátylát teríti el a domb fölött, és szép a perc b, amely az élet minden mézét összesüritni képez, egyetlen ténynek érző Idegében. Állok üt, fény * rozsálló fényben, én az ember: B ennem egy világ lel értelmet. És kacag és énekel, és zajlik frissen, ptrowm a véfni Szép a reggel, —• és szép a csók, mit az éj ígér. Giovanni Pascoli: Az árva Nesz nélkül, hullva hullnak a sűrű, puha pefyheSri Lassudan ring a bölcső, billegve jobbra-balra. Apró öklét harapva zokog a pkd gyermek} Fölötte dajka dúdol, állát kezére hajtva, A dajka hangja halkul: „Tente, kicsim, MrtBtcd Liliomok és rózsák szelíden tündökölnek." S a kertben a gyermek már kipirulva szunnyad, Nagy, puha pelyhek, haliga, hullva hullnak. Fordította: Sarkadi Sándor m (fogy István; @ig,átllj. keierqa a XX. szárad elejéről Istenkísértő éjszakák ölén Apáink verte roggy ant sárhodályban, borzongunk hűlő tű zheiyünk tövén fogvacogtató, részeg borzadályban, Sallangos cifra rongyaink között tetveink ülnek véres orgiát, s ajtónknál sírják könnyező ködök girhessé aszúit bordáink dalát Szerelmünk átok lányaink szívén, mert csapodár és bánatot teremt. Fakadó szirma hány átló hitén pusztul a sötét bűnben odalent. S ha gyermek fogan magjainkból, ordító kínnal bűnre születik. Megtanul lopni g napjainkból börtönbe megy s ott eltemetik, E* vár rá útként, vagy a hegedű ez a kacagva síró harmadik. Szárnyra kél sajgó szivében a derű, ha megcsókolja von ónk húrjait. Benne a lelkünk, kesergő szava kölcsönzi néki síró hangjait. 8 felissza bambán részegek hada pusztuló lelkünk jaj darabjait. CplUitlúrek - mindenhonnan Fritz Lang, több német klasszikus filmalkotás rende­zője visszatért Hollywoodból Németországba. A C. C. C- filmgyárban most forgatja AZ ESNAPURI TIGRIS cí­mű emlékezetes film uj vál­tozatát. Nemrégen New-York egyik kis színházában bemutatták Csehov: VÄNYA BÁCSI cí­mű színművét. A darab nagy sikert aratott s — ami még sohasem fordult elő ennél a színháznál — hosszú idő óta műsoron szerepel. Most az előadás egyik szereplője, F. Town — nagyrészt saját költségén — filmre vitte a színművet* Ez az első eset Amerikában, hogy Csehov- művet megfilmesítenek* • Két francia filmhír: Sacha Guitry posthumus filmje AZ ÉLET KETTESBEN, fősze­replői Edwige Feuillere, Da­nielle Dairieur, Femandel. Gérard Philipe és Jean Ma­rais, Marc Allegret új film­jének címe LÉGY SZÉP ÉS HALLGASS!, amelynek fő­szerepét Myléne Demongeot. a „Salem! boszorkányok“ ’ egyik női főszereplője ala­kítja, • Mamin—Szibirjak „Arany“’ című regényéből filmet ké­szített a szverdlovszki film­stúdió AZ ARANY IGÁJA BAN címmel. A film fősze­replője Pereverzev. egyik női főszerepét Kaszjanova játssza, aki a Don Quijote Című filmben Duicineát sze­mélyesítette meg. AZ ÖREG BIKA KALOCSA Irta: Gyomai György Június elején járt az Vtiö. Csillogó, szemvakító dél* után volt, amikor a mezőrendőr egy levéllel állított be hozzám a tanyai iskolába. A levelet a főjegyző küldte a községből, Azt irta benne, hogy doktor Tófalvi Elemér miniszteri tanácsos úr Öméltósága vasárnap délután előadást fog tartani aktuális mezőgazdasági kérdésekről. Gondoskodjam róla, hogy a környékbeli gazdák pontos időre, mind egy szálig ott legyenek az iskolában. A parancs ezelőtt negyven esztendővel még kemé­nyebb, fenyegetőbb volt, ha a falu mindenható urától, a főjegyzőtől jött. Én sem gondolkoztam hát sokat. Meg­üzentem a gyerekekkel minden tanyába, hogy vasárnap délután négy órára minden élőlény, áld csak mozogni tud, jöjjön el az iskolába. Még a haldoklók se maradja­nak otthon. Olyan előadást fognak hallani, hogy ha utána hazamennek, minden hold föld harminc mázsa búzát fog legalább teremni. Mert az a miniszteri tanácsos, aki a magyarázatot mondja, olyan okos ember, hogy jobban ért a gazdálkodáshoz ezer gazdatisztnél, meg intézőnél. <5 adja még a miniszternek is a tanácsokat a búzáról, meg a kukoricáról. Azért is nevezik miniszter taná­csosnak. Ott is volt vasárnap délután az iskolában ünneplőbe öltözve az egész határ. Még a litániáról öregasszonyok is jöttek fekete selyemben pompázva vagy tizen. Beóva­kodtak a fűzfagallyakkal, meg nyárfákkal telerakott, zöldszagú terembe. Belepréselték magukat a kopott, nyíkorgós pad kba és s. ótlan meredtséggel várták az előadó érkezését. Négy óra előtt néhány perccel a község két szürke csődöre állt meg a hintával az iskola előtt. Do'-tor Tó­falui Elemér és a főjegyző izzadton, -céklavörös ibrá- zattal szálltak ki a hintából. Besiettek az iskolába. Le­ültek az asztal mellé. Megtörölték a homlokukat. Na­gyokat fújtak. Aztán az előadó felállt. Méltóságteljesen körülnézett. És megkezdte az előadást — Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim! Az öreg Bika Kalocsa, hatvankörüli, fehérfejü pa­raszt ott ült mellettem az ajtónál. Az előkelő megszólí­tásra körülnézett. És a fülembe súgott. ■— Hm. öregasszony van itt vagy tíz. De az egyik se hölgy. tJr csak kettő van, ő maga, meg a főjegyző. De­liét mink kutyák se vagyunk, hogy még csak nem is említ? Nagy taps hangzott föl, mert az előadó szünetet tar­tott. Aztán olyan csend lett, hogy a hetedik tanyából is meghallatszott a kutyaugatás. Intettem az öreg Bika Kalocsának, hogy hallgasson, figyeljen minden szóra. — Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim — ismételte meg az előadó a megszólítást — mini rnéllózlainak tudni, agrár állam vagyunk és agrdrpóRttkdt keU folytatnunk, mert azt fölösleges is bizonyítanom, hogy agrárállam­ban, ahol az állam egész struktúrája agrárjellegű . A parasztok mind az előadóra meredtek. Szemük kerekre tágult, mint a sült halé. Nagyokat nycldestek és izadni kezdtek a rettenetes gondolkozásban. *— Agár állam.,. agárpolitika... agárjelleg “* mo­rogták maguk elé. — Még a végén az sül H belőle, hogy agárverseny lesz az őszön. Doktor Tófalvi Elemér pedig fejtegette ez állam ag­rárpolitikáját, de olyan szakkifejezésekkel, annyi idegen szóval, hogy a hallgatók elkábultak a rettenetes szó* őzömtől és lihegve kapkodtak levegő után. Jó félóra múlva az előadó bejelentette, hogy röviden a legújabb biokémiai kutatásokkal és a talaj baktériu­mokkal óhajt foglalkozni. ■— Meglássa, eztán bakterokat állítanak minden földre, ez sül ki a dologból. Felemelik az adót — súgta a fülembe elkeseredve az öreg Bika Kalocsa és elmé­lázva hallgatta, miket fog rá a pesti úr azokra az ártat­lan ta laj bakériumókra. Az emberek, öregasszonyok, pedig lapultak, maguk elé meredtek és azt hányták-vetették magukban, hogy ennek a nagy szavalatnak valóságosan idóemelés lesz a vége. Többet aztán nem is figyelt senki az előadásra. Min­denki a főjegyzőt leste, hogy hajtja az asztalról c legye­ket. Az előadón k legfeljebb a kezét néznék, hogy mi­lyen mérgesen tud v ele hadonászni. S amikor, egy vég­telenség után az előadó becsukta a szilát, akkora taps­vihar támadt, hogy a falak is mozogtak körülöttünk­— Ellen, éljen! A vendéget a haUgatós&g kikísérte a hintóhoz is. Az iskola körül búzaerdő zöldült. A búzatáblában néhol egy-egy szál rozs is látszott, amint kétarasszal maga­sabbra dugta a. fejét, mint a búza. Doktor Tófalvi Elemér odalépett az egyik rozsszál­hoz. Csodálkozva mutatott rá. — Érdekes. Ez a búzaszál mennyivel hosszabbra nőtt, mint a töb'ü. Az öreg Bika Kalocsából erre kitört minden kese­rűség. Nem törődött sem a főjegyzővel, sem velem. Oda­ugrott a hatalmas úr elé. Odatartott az orra alá egy le­szakított rozsszálat. Ez nem búza1 Ez rozs! Még azt te tudja! Oszt maga ’-ar bennünket tanitani! — kiáltotta harsogó, vin.iyoqó. keserves nevetéssel. Óriási hahót ázás lett egyszerre a hintó körűd. Mim denld nevetett. A főjegyző intett a kocsisnak. A két csőiör megugrott. S do' tor Tófalvi Elemér miniszteri tanácsost elvitte tőlünk mindörökre. — Dögölj meg, te ajárpólittkg. — zúgta tetár, • Bihő Kalocsa /s odatűzte a rozskalászt a kalapja mellé. Észre sem vette, hogy bátyja utca meghallotta. Is kiszaladt és melléje állt. De már nem tudott komo- Hirtelen integetni kezdett, lyan haragudni. FÉlTÉK.ENYSfcG Szenzáció volt, egyszerű emberek megérthetetlen nagy szenzációja- Egy hétig nem is beszéltek másról az utcában. Tóthék vendége a ki­tagadott Jancsi fiú volt, a hentes! Jan rri fiatalon nősült. Azon­ban könnyen lobbanó férfi volt, akár az apja. A felesé­ge egyre gyakrabban hallotta, hogy a gépállomáson hol ez­zel, hol azzal tart viszonyt. Ekkor »-»ár megszületett első pvermekük is, a kis Karcsi. Nem tehetett semmit. Gye­re. nel kereset nélkül nem mehet sehova. A keserűsége azonban folyton nőtt, mert a íé durváskodott is, s na­gyon keveset volt vele. Pedig ő szerette és akarta a férfit, r szer egy hevesebb szóvál­táskor, ahogy történni szo­kott. a férjének szemrehá­nyást tett. Az pedig, mintha már csak erre várt volna, - megjátszotta a sértődöttet és örökre becsapta maga mö­gött az ajtót. Egy ajtóbecsa­pással megölte végképp fele­sége visszautasított szerelmét és illúzióját így aztán Erzsi az anyósék hívására Karcsi fiával és születendő másik gyermekével átköltözött Itl jött a világra a kislány, Er­zsiké. Jancsit pedig kitagad­ta az apja, megtiltotta neki, hogy többet a lábát hozzájuk betegye. A hűtlen férj, a há­látlan fiű aztán összeállt egy cigánynőveL Erzsi meg hiva­talban helyezkedett eh Per­ceit megosztotta munkája éí gyermekei között így teltek az évek... Karcsi fia néha meglátogatta húgával az ap­ját Azonban nem értették meg a helyzetet. A kislány­nak egyenesen idegen maradi az apja. Most aztán a szükség úgy hozta, hogy haza kellett hív­ni Jancsit Nem volt más akit hentesnek kaptak volna a disznóölésre. Megkérdezték a menyüket is, ő is belenyu­godott A kis Erzsi egészen Ideges lett erre. Láthatatlan folya mat ment végbe gyerekes na fv lelkében. Az anyának úgy tönt hogy nagyon boldog. Valóban boldog volt Reg­gel az elsők között kelt fel. ö várta legjobban, legizgatot- tabban az apát S mégis, ami­kor megérkezett az apja, re­megve, félve menekült az anyjához, aki az ablaknál állt és figyelt Mindketten megrettentek, amikor az apa benyitott hozzájuk köszönni* Erzsi félénken fogott kezet férjével aki másik kezével a kis Erzsi arcát simította meg. A kislány erre megbátorodott Beleragadt apja nadrágjába, s csillogó szemmel nézett fel anyjára és igazi, szívbőljövő örömkitöréssel, amire csak aa őszinte gyerekség képes, cse­vegni kezdett: — Apuka! Itthon van apu­ka! Apuka! Nagymama, Itt­hon van az apukám! — és nem mozdult el többet apja mellől. ITrzsi bentmaradt a nobá- ban, s az ablakon ke­resztül nézte férje munkálko­dó alakját Látta, hogy az Is nagyon megváltozott és érez­te, hogy ez már nem bántja. Pedig még hogy várta egy-két évvel ezelőtt. Most azonban úgy érezte, hogy ő soha nem menne vissza férjéhez, még­■ ha az hívná is. Talán büsz­kesége miatt, ami most sért­1 ve lenne, hiszen hivatalba' jár i dolgozni, Jancsi meg trpkto­■ ros maradt. Meg aztán már • csak azért is gyűlölte, amiért ' őt egy másik nővel fel tudta ■ cserélni... Nem! Köztük ■ örökre vége lett mindennek ! azzal a régi ajtóbecsapással. ; Egy dolog fájt neki csak: i kislánya furcsa viselkedése. • Féltékeny volt, mert a kis- : lány átpártolt tőle az apjához. ■ S először történt, hogy meg- [ haragudott rá. Már bosszús volt, hogy beleegyezett abba, , hogy férje idejöjjön. . A kis Erzsi pedig nemtágí­tott apjától. Elfelejtette ba- j rátnőit és játékait, csak as j apja volt számára az egyet- . len. Az örömnek azonban ha- s mar vége szakadt. Az apjs még ebéd előtt elment. A kis- . lány kiszaladt a kapuba, ot f várta az elmenő apjáti Az öreg Tóth félig kísérte ammmmmmm, « « «■ ■ p— A címet kifejezőnek érzem... Gereblyés Lászlói Mindhalálig Gereblyés Lásrlö arckép«, Megjelent „Mindhalálig» című könyve Ügy gondolom, minden könyv megszületésében van , valami „csodálatos”. Különö- , sen csodálatosnak tűnik fel azonban saját könyvünk megjelenése, amelynek létén, , sorsán, pályafutásán rend­szerint nem győz csodálkozni a szerző. Hogy is írta Ady? „Hát ahogyan a csodák jönnek, Ügy írtam megint ezt a könyvet. í ."l Bs csakugyan.,. Az Ady­i könyvek csodálatos csodák, 1 többféle okból is. Ám, bo- t csánat a túlságosan merész

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents